Dunántúli Napló, 1984. április (41. évfolyam, 91-118. szám)
1984-04-10 / 99. szám
2 Dunántúlt naplö 1984. április 10., kedd Magyar—olasz kapcsolatok Strada Hungarorum A szavak és tettek egységére van szükség Csernyenko nyilatkozata a Pravdában A nemzetközi helyzetről, ezen belül a fegyverzetkorlátozás, a szovjet—amerikai kapcsolatok időszerű kérdéseiről nyilatkozott Konsztantyin Csernyenko, az SZKP KB főtitkára a Pravdának. A lap kérdéseit és Konsz- tarvtyin Csernyenko válaszait, amelyek a lap hétfői számában jelentek meg, az alábbiakban rövidítve közöljük. Kérdés: Hogyan értékeli e pillanatban a nemzetközi helyzetet? Van-e valamilyen jele annak, hogy az Egyesült Államok politikájában pozitív változások kezdődtek? Válasz: A nemzetközi helyzet sajnos nem javul, továbbra is nagyon veszélyes. Ennek oka az, hogy az Egyesült Államok kormányzata továbbra is a katonai erőre épít, katonai erőfölényt próbál kivívni és saját elképzeléseit akarja ráerőszakolni más népekre. Ezt erősítette meg Reagan elnöknek a közelmúltban a georgetowni egyetemen elhangzott beszéde is. Ha Washingtonban el is hangzanak néha békeszólamok, ezek mögött a legjobb szándékkal sem lehet felfedezni a legkisebb jelét sem annak, hogy ezeket a szavakat gyakorlati tettekkel kívánnák alátámasztani. Az új szavak használata tehát nem jelent új politikát. Vizsgáljunk meg egy olyan alapvető kérdést, mint a nukleáris fegyverkezési hajsza megszüntetése. Felismerték-e vajon a Fehér Házban, hogy milyen veszélyes és kilátástalan ez a fegyverkezési hajsza, s vajon mérsékletet tanúsítanak-e ebben a kérdésben? Semmi ilyesmi nem történt. Éppen ellenkezőleg, az Egyesült Államok egyre újabb programokat dolgoz ki a nukleáris fegyverek létrehozására és hadrendbe állítására. Folytatódik az amerikai rakéták nyugat-európai telepítése is. Mindezt azzal a céllal teszik, hogy valamilyen módon megbontsák a kialakult egyensúlyt. Ezek a lépések semmiképp sem egyeztethetők össze azzal a céllal, hogy korlátozzuk a fegyverkezési hajszát. Egyáltalán nem véletlen, hogy az Egyesült Államok szándékosan aláásta a nukleáris fegyverzetek korlátozásának és csökkentésének folyamatát, és meghiúsította a tárgyalásokat, mind a hadászati fegyverzetek, mind az európai nukleáris fegyverzetek kérdésében. Az amerikaiakkal fenntartott kapcsolataink is azt mutatják, hogy az Egyesült Államok álláspontjában ezeknek az alapvető kérdéseknek a tekintetében semmiféle pozitív változás nem következett be. Miközben ragaszkodik a genfi tárgyalások megszakadását előidéző korábbi álláspontjához és folytatja rakétáinak nyugat-európai telepítését, Washington azt hangoztatja, hogy kész a tárgyalások felújítására. Felvetődik azonban a kérdés, hogy miről legyen szó ezeken a tárgyalásokon. Arról, hogy hány és milyen, a Szovjetunió és szövetségeseire irányított rakétát helyezhet el az Egyesült Államok Európában? Ilyen tárgyalásokon mi nem vagyunk hajlandók részt venni. A párbeszéd és-a tárgyalások hasznáról minket nem kell meggyőzni. Mihelyt az Egyesült Államok és a vele együtt cselekvő más NATO-országok hozzákezdenek az új amerikai rakéták nyugat-európai telepítésének megkezdése előtti helyzet visszaállításához, a Szovjetunión nem fog múlni 0 dolog. Ez a reális út a tárgyalásokhoz. Kérdés: Mi a helyzet a fegyverzetkorlátozás és a leszerelés más területein? Válasz: Az Egyesült Államok más kérdésekben is akadályozza az előrehaladást. Hadd említsek csupán néhány kérdést. Mindenekelőtt a világűrről. A Szovjetunió már évek óta egy olyan megállapodás elérésére törekszik, amely megakadályozná, hogy a fegyverkezési hajsza a világűrre is kiterjedjen. Ezt a kérdést mi állandóan felvetjük az amerikai vezetésnek, és tesszük ezt azért, mert pontosan 'látjuk, hogy milyen veszélyes következményekkel járna a világűr militarizálása. Az amerikai elnök egyébként a napokban hivatalosan is a kongresszus tudomására hozta, hogy a kormányzat megkezdi a világűrbeli fegyverkezési hajsza széles körű programját, és állítólag az ellenőrzés nehézségei miatt nem szándékszik a Szovjetunióval az űrfegyverkezést megakadályozó szerződést kötni. Nyersen és nyíltan fogalmazva tehát — nem akarnak megállapodást. Az pedig már egyenesen a józan ész kigúnyolása, hogy az amerikai kormányzat saját állítása szerint kész megállapodni velünk abban, hogy erről a kérdésről lehetetlen egyezményt kötni. így értelmezik hát Washingtonban a politikai párbeszédet, a tárgyalásokat. Vizsgáljunk meg egy másik fontos kérdést, a vegyi fegyverek betiltásának problémáját. A Szovjetunió és más szocialista országok a genfi leszerelési bizottságban még 1972-ben azt a javaslatot tették, hogy kössenek konvenciót a vegyi fegyverek kidolgozásának, előállításának és felhalmozásának betiltásáról, e fegyverek megsemmisítéséről. Ugyanakkor előterjesztették e konvenció tervezetét is. A későbbiekben mi nemegyszer visszatértünk erre a kérdésre, pontosítottuk és részleteztük javaslatainkat. Ezekben az években azonban az Egyesült Államok mindig megakadályozta a vegyi fegyverek teljes betiltásáról szóló konvenció megkötését. Egyszerűen obstrukciós magatartást tanúsítottak. Washingtonban most úgy döntöttek, hogy megpróbálják magukat a vegyi fegyverek betiltásának híveiként feltüntetni. Az amerikai vezetők már hónapok óta ígérgetik, hogy e kérdésről valamiféle javaslatot terjesztenek elő Genfben. Az ígéret azonban mindmáig csak ígéret — s még azt sem tudni, hogy pontosan mire vonatkozik — s közben az Egyesült Államok, mint ez az amerikai elnök nyilatkozataiból is kitűnik, továbbra is növeli és megújítja vegyifegyvereit, amelyeket amerikai területen és külföldön tárolnak. Miféle kifogásokhoz képesek folyamodni! Kezdetben azt mondták, hogy a szerződések ratifikálása hátráltatja a nukleáris fegyverkísérletek általános és teljes betiltásáról folytatott tárgyalásokat. Majd e tárgyalások megszakadása után az ellenőrzés nehézségeire kezdtek hivatkozni. Kérdés: A Nyugaton most azzal érvelnek, hogy a Szovjetunió jelenleg állítólag nem kíván megállapodást kötni az Egyesült Államokkal, kivárja az ottani elnökválasztások eredményét. Mj erről a véleménye? Válasz: A következőket mondanám. Akik ezt a gondolatot felvetik, vagy nem ismerik, vagy pedig — s ez a valószínűbb — tudatosan félremagyarázzák politikánkat. Ez a politika elvszerű és nem befolyásolják konjunkturális meggondolások. Mi ma is azt kívánjuk, hogy normális, stabil kapcsolataink legyenek az Egyesült Államokkal, olyan kapcsolataink, amelyek az egyenlőségen, az egyenlő biztonságon és az egymás belügyeibe való be nem avatkozáson alapulnak. Az amerikai elnökválasztással kapcsolatos állítólagos számításainkra való utalásokkal azt kívánják leplezni, hogy nem akarnak megállapodást kötni a Szovjetunióval a megoldást követelő kérdésekről. Ahhoz, hogy világosan lássunk, elég összehasonlítani a két fél álláspontját csupán az általam korábban említett kérdésekben. Hazánk és Itália között hagyományosak a kapcsolatok. Aligha alaptalan a feltételezés: a két nép közti rokonszen- vet az táplálja, hogy az európai szellemi áramlatok, a gyakran közös események és azonos érdekek áthidalták a távolságot a Duna és a Tiberis között. Garibaldi és Kossuth Félnomád őseink a kalandozások korában gyakran zúdúl- tak le seregeikkel a Pó síkságára. Útvonalukat utóbb Strada Hungarorumnak, a Magyarok Útjának nevezték el. A középkorban népes marhacsordákat tereltek ugyanezen az útvonalon, s így vált az országaink korai kereskedelmének jelképévé. Uralkodóink udvarában ravennai, bolognai, firenzei mesterek fordultak meg, s jó- néhány királyt szoros családi szálak fűztek Itóliához. Amikor a múlt században Milánó, Pavia, Padova és Szicília népe zászlót bontott a függetlenségért, a társadalmi haladásért, a forrongó magyar nemzet őszinte rokonszenvvel fordult feléjük. Az 1848-as észak-itáliai forradalom idején a császári hadsereg kötelékében ott állomásozó magyar csapatok nem avatkoztak be a felkelők elleni harcba, sőt jó néhány magyar honvéd és tiszt közéjük állt. Az egységes Itá- liáért küzdő Garibaldi oldalán kétezer magyar harcolt, s Türr István, mint hadseqéde vere- kedte végig a csatákat. Tüköry Palermo ostrománál kapott halálos sebet, Teleki Sándor, Du- nyov István, Éber Sándor és a magyar légió nevét pedig máig tisztelet övezi Olaszországban. Kossuth Lajos Torinóban telepedett le, s élt haláláig. A Via dei Mille 22. számú házán márványtábla hirdeti emlékét, s a közelben áll szobra is. Kulturális kapcsolataink évszázadokra nyúlnak vissza. Itáliai költők énekelték meg uralkodóink dicsőségét, a magyar szellemi élet kiválóságai tanultak olasz egyetemeken. Babits Mihály magyar irodalmi közkinccsé tette Dante Isteni színjátékát, S múzeumaink becses kincsei közé tartoznak az olasz mesterek remekei. A Rómában 1928 óta működő Magyar Akadémia kulturális kapcsolataink legújabbkori fontos őrhelye. Gazdasági együttműködésünk szintén sok évszázados múltra tekinthet vissza. Hazánk kereskedelmi partnerei sorában Itália jelenleg a hatodik helyen áll, a tőkés országok között az NSZK és Ausztria után a harmadik. Exportunk évek óta meghaladja importunkat, az áruPÉCSI ÉPÍTŐ és TATAROZÓ VÁLLALAT PÉCS, TÍMÁR U. 23. SZ. 31. feliratú bélyegzi elveszett, használata érvénytelen. csere csaknem minden évben magyar többlettel zárul. A múlt év novemberében rendezett olaszországi magyar hét is azt bizonyította, hogy kölcsönösen nagy érdeklődés mutatkozik a meglevő kooperációs szerződéseken túl a közvetlen kapcsolatok kiépítésére. Budapest és Róma kapcsolataiban mérföldkőnek számít Kádár János 1977 júniusában tett római látogatása. Háromnapos eszmecseréinek lényegét az MSZMP KB első titkára, az Elnöki Tanács tagja a római Grand Hotelben tartott nemzetközi sajtóértekezleten így foglalta össze: kölcsönös érdek a két ország együttműködésének fejlesztése. Két évvel korábban Lázár György személyében először járt a felszabadulás után magyar kormányfő az olasz fővárosban. Közös toondök Bettino Craxi személyében rövidesen először köszönthetünk olasz miniszterelnököt hazánkban. A magasszintű magyar—olasz tárgyalásokat meghatározza, hogy a két ország más-más politikai és gazdasági integráció tagja. Annak ellenére azonban, hogy hazánkat szoros szálak fűzik a Varsói Szerződéshez és a KGST-hez, Itália pedig a NATO és a Közös Piac tagja, találkozási pontokban nincs hiány. Bár a nemzetközi helyzet megítélésében a két ország álláspontja eltérő, az európai biztonság, a leszerelés, a kelet—nyugati párbeszéd fenntartása és folytatása, a nukleáris katasztrófa elhárítása — igaz, különböző megközelítésben — Budapest és Róma számára egyaránt sok közös teendőt kínál. Olaszország napjainkban súlyos belső gondokkal küszködik. A társadalmi és gazdasági feszültségeket politikai ellentétek is hevítik: a római kormány az elsők között járult hozzá az eurorakéták telepítéséhez, ám az olasz közvélemény egyre nagyobb aggodalommal és felháborodással kíséri a tömegpusztító fegyverek comisói rendszerbe állítását. Meggyőződésünk, hogy bizonyos alapvető kérdésekben ennek ellenére sikerül majd közös nevezőre jutni a budapesti tárgyalásokon. A kétoldalú kapcsolatok bővítése pedig hasznosan hozzájárulhat az európai légkör javításához, a mindkét nép és ország számára létérdekű béke megóvásához, a különböző társadalmi és gazdasági berendezkedésű országok álláspontjának közelítéséhez. Gyapai Dénes ELADÓ • 1 db bontott IFA-motor • 2 db felújított kerékabroncs, tömlővel. ÉRDEKLŐDNI LEHET: B. M.-l ÉLELMISZERKERESKEDELMI VÁLLALAT szállítási részlegénél, Pécs, Bajcsy-Zs. u. 2. Telefon: 14-593. A SZENTLŐRINCI KÖLTSÉGVETÉSI ÜZEM MAGASÉPÍTÉSI OSZTÁLYA ■ építésztechnikus, vagy magasépítési szakközépiskolai végzettségű dolgozót, ■ tmk-műhelyébe tmk-lakatost JELENTKEZÉS SZEMÉLYESEN, VAGY A 71-006-ŐS TELEFONON. ÓRA A NAGYVILÁGBAN Jelentések szerint 13 halálos áldozatot és legalább 17 sebesültet követelt az a tömegszerencsétlenség, amely vasárnap történt a tajvani Miaoli közelében. A fővárostól, Tajpejtől 110 kilométerre bekövetkezett baleset során több, mint 30 gépkocsi, autóbusz és teherautó ütközött össze. Búcsúlátogatás Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Lo- sonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Lázár György, a Minisztertanács elnöke és Apró Antal, az országgyűlés elnöke búcsúlátogatáson fogadta Búi Tan Linh-t, a Vietnami Szocialista Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét, aki végleg elutazott Budapestről. ♦ MOSZKVA: Moszkvában hivatalosan bejelentették, hogy a Szovjetunió március 4-én megválasztott Legfelsőbb Tanácsának első ülésszaka április 11-én nyílik meg a Kremlben. A két kamarából álló 1500 tagú szovjet törvényhozó szerv képviselői szerdán a szövetségi és a nemzetiségi tanács különböző ülésein kezdik meg munkájukat. ♦ TUNISZ: Indira Gandhi indiai miniszterelnök, az el nem kötelezettek mozgalmának soros elnöke vasárnap délután egynapos hivatalos látogatásra Tuniszba érkezett. Az indiai kormányfő megbeszéléseinek középpontjában az iraki—iráni háború befejezésére irányuló indiai közvetítés kérdése áll. Gandhi asszony a tunéziai fővárosban találkozik Habib Bur- giba államfővel, Sedli Klibivel, az Arab Liga főtitkárával és Jasszer Arafattal, a PFSZ VB elnökével. ♦ CONAKRY: Az új-guineai kormány második ülésén, mint arról a conakryi rádió hírt adott, az ország bel- és külpolitikájának több kérdéséről döntöttek. A guineai kormány intézkedett a folyamatos élelmiszerellátás biztosításáról, a dolgozók helyzetének megjavításáról, köztük a munkások és az alkalmazottak fizetésének emeléséről. Az új-guineai vezetés a nemzetközi munkakapcsolatok felvételére elküldte képviselőit a szomszédos afrikai államokba. ♦ YAOUNDÉ: Paul Biya kameruni elnök szombat esti rádióbeszédében közölte, hogy a pénteki puccskísérletet teljesen leverték és immár nyugalom van az egész országban. Elmondta, hogy az elnöki palota lázadó testőrsége elfoglalta a rádiót, a repülőteret és az elnöki palota épületegyüttesét, ám a hadsereg egységei hamarosan leszámoltak a lázadókkal és helyreállították a törvényes rendet. Az elnök beszédében nem szólt a harc áldozatairól. Megfigyelők azt is jelentősnek, esetleg a megbékélési szándék jelének tartják, hogy az elnök beszédében nem említette elődjét, a Franciaországban élő Ahmadou Ahidjo, volt elnököt, akit pedig a korábbi hírek ösz- szefüggésbe hoztak a puccskísérlettel. A Szocialista Internacionálé vezetőinek megbeszélése Az enyhülést jelentős mértékben előmozdíthatná a fegyverkezési hajsza csökkentése, a kelet—nyugati kapcsolatok élénkítése és a közép-amerikai konfliktus tárgyalásos rendezése — hangoztatta a Szocialista Internacionálé három vezetője. A vasárnap befejeződött kétnapos nem hivatalos találkozón Willy Brandt, a szervezet elnöke és két alelnöke, Bruno Kreisky és Felipe González áttekintette a nemzetközi élet időszerű kérdéseit. Közös sajtóértekezletükön hangsúlyozták, hogy égetően szükséges a kelet—nyugati politikai, gazdasági, kereskedelmi kapcsolatok szélesítése, az eltérő társadalmi berendezkedésű államok párbeszéde. Sürgették, hogy az európai államok kezdeménye- zőleg járuljanak hozzá a feszültség csökkentéséhez. A közép-amerikai helyzetet mindhárom politikus rendkívül veszélyesnek minősítette. Kifejezte aggodalmát a nicaraguai kikötők elaknásítása miatt. „Ez nyílt amerikai beavatkozással, a nemzetközi egyezmények durva megsértésével egyenlő” — jelentette ki González. Támogatásukról biztosították a Con- tadora-csoportnak a helyzet békés rendezésére irányuló kezdeményezéseit. A vendégek támogatták a spanyol miniszterelnöknek azt a javaslatát, hogy hívjanak össze nemzetközi értekezletet a terrorizmus kérdéseinek megvitatása céljából.-k WASHINGTON: Az amerikai Wisconsin államban szombaton 126 küldöttválasztó gyűlést tartottak a Demokrata Párt elnökjelöltségéért folyó küzdelemben, s a szavazatok 57 százalékát Walter Mondale, volt alelnök szerezte meg. Harminc százalék jutott Gary Hart szenátornak. Ez 47, illetve 23 jelölt támogatását jelentheti számukra a nyári demokrata párti országos konvención San Franciscóban. Mondale tehát tovább növelte előnyét, a 3933 küldött közül immár 921, míg Hart 540 támogatósára számíthat. A szombati gyűléseken Jesse Jackson valamivel több, mint 10 százalékot, az el nem kötelezett jelöltek pedig két százalékot szereztek. ♦ MOSZKVA: A 12 esztendős Zsenya Kiszin személyében új zongorista őstehetség mutatkozott be a napokban Moszkvában a nagyközönségnek. A kisfiú a moszkvai filharmónia nagytermében adta első nagyobb hangversenyét, amelyen az Állami Filharmonikus Zenekart D. Kitajenko vezényelte.
