Dunántúli Napló, 1984. április (41. évfolyam, 91-118. szám)
1984-04-30 / 118. szám
IO Dunöntmt ngplö 1984. április 30., hétfő Könnyek a Himnusz alatt Lakótelepi klub Újmecsekalján Körösi Csorna Sándor nevét vették fel Április 18-án emlékülés volt Pécsett Körösi Csorna Sándor születésének 200. évfordulója alkalmából. Megkoszorúzták a róla elnevezett utcában felállított szobrát s emléktáblát avattak a Körösi Csorna Sándor utca 1/B. számú ház falán. Ott, ahol a Hazafias Népfront Üjme- csekalja I. számú körzeti bizottságának klubja működik, amely ez alkalomból Körösi Csorna Sándor nevét vette fel. A ház egyike az ötvenes évek végén, hatvanas évek elején Uránvárosban felépített tipusházaknak. Földszintjén körzeti orvosi rendelő van, alatta __az egykori pincék helyén — található a klub tavaly novembere óta. öt helyiség összesen 220 négyzetméter alapterületen. Ahol negyed századig szenet, fát, fűtőolajat tárolták, most egy 12 000 lakost számláló lakóterület közösségmozgató, közösségösszetartó energia- forrását őrzik. Egy nappal az emléktáblaavató után ezen a csütörtök estén nyüzsgő életnek nyoma sincs a klubban. Április a kertekbe, a szabadba csábította az embereket, a klubprogramoknak gyérebb a látogatottsága, ugyanakkor maga a klub is rászorul egy alapos nagytakarításra, felújításra. A klubélet szeptember 1-vel indul újra. Az új idény terveit most beszélik meg a klub vezetőségének és a népfrontbizottság elnökségének tagjai. Mindenki azok közül akik a klub létesítése körül legtöbbet tevékenykedtek, nem jöhetett el erre a találkozóra, őket is képviseli Beke Iónéi, a Hazafias Népfront Újmecsekaljai I. számú körzeti bizottságának elnöke, Hermész Dezsőné, a népfrontbizottság szervező titkára dr. Farkas János, a népfrontbizottság elnökségének tagja, Hontai Lászlóné vezetőségi tag, a természetjárás szervezésének felelőse, dr. Vastagh Gyula, a körzeti bizottság tagja, TIT-összekötő, Faragó Bálintné, a 35-ös orvosi körzet vöröskeresztes titkára és Farkas Ferencné, a vöröskeresztes szervezet vezetőségi tagja. A klubalakítás ötletének megszületéséről Beke József beszél: — Az ötlet megszületésének három eredője van. Három évvel ezelőtt májusban a Vöröskereszt megalakulásának 100. évfordulóján öregek napi összejövetelt rendezett a Vöröskereszt. Ebből két élmény származott. Egyrészt az, hogy a rendezvényen jelen lévő idős emberek menynyire igénylik a törődést, az ilyen közösségi programokat a másik az, hogy ebben addig nagyon keveset tudtunk nyújtani nekik épp úgy, mint a többi korosztálynak, hiszen minden rendezvény előtt könyörögnünk kellett helyiségért. A vöröskeresztes szervezet vezetőjével, Angaly doktorral alaposan megismerkedve vetődött fel közöttünk az az elképzelés, hogy saját helyiséget kell szereznünk, teremtenünk rendezvényeinknek. Ez idő tájt olvastam egyik hetilapban a budapesti Havanna lakótelep lakóközösségi klubjáról, s ekkor már körvonalazódott bennünk, hogy a mi körzeti népfrontbizottságunknak is hasonló formát kellene megvalósítani. A koronát az elképzelésekre a Pécs városi Tanács 1982 év végi ülésén hozott határozat tette fel, amely arról intézkedett, hogy a lakásfelújítások, a fűtésrendszer korszerűsítése után használaton kívül kerülő pincehelyiségek közül az arra alkalmasakat lakóközösségi kluboknak kell átalakítani. Éltünk az alkalommal. Akkor járt a vége felé a környék utcáiban a házak központi fűtésre való átállításának munkája. Több pincét is megnéztünk, céljainknak végül is leginkább a Körösi Csorna Sándor utca 1 B. szóm alatti ház pincerendszere felelt meg. Ezt kértük és megkaptuk. Népfrontbizottságunk kollektív döntése volt, hogy belevágunk a klublétesítésbe. Ekkor mór 1983 februárjában jártunk. Az indulótőke első százasait az elnökségünk tagjai adták össze. Amikor már 2000 forint ösz- szegyűlt, a városi tanács 13 000 forint alaptőkét adott. Ekkor kezdődött el igazából a munka: rendbe kellett tenni a pince helyiségeit, berendezési tárgyakat kellett szerezni. Maroknyi csoport kezdte, de számunk gyorsan gyarapodott. S rengeteg segítőre találtunk mindenhol. Akárkihez is fordultunk kéréssel, mindenki készséggel segített: a tanács a városi népfrontbizottság, a BÉV, a MÉV, országgyűlési képviselőnk, a PIK, a Kisgépjavító Vállalat a Mecsek Aruház „Mecsek" brigádja, a vendéglátóipari vállalatok. 1983. november 5-én volt a klubavató. — A klubavatóra érkező vendégeket — veszi át a szót Hermész Dezsőné titkár — az elnökünk és én vártuk és fogadtuk a kapuban. Kicsit tovább kint maradtunk, hogy a később jövőket is elkalauzoljuk. így esett, hogy mi még a kapuban álltunk amikor az avató ünnepség már lent elkezdődött. Felhallatszott hozzánk a Himnusz, s mi csak álltunk ott, s az örömtől csorogtak a köny- nyeink. Ha száz évig élek még, akkor sem felejtem el ezt a napot! Beke József: — Az avatóünnepségen adtuk ki az első klubtagsági igazolványokat. A 001-es sorszámút elődöm, a népfrontbizottságunk egykori elnöke, a 77 éves Tóth István kapta meg. Korábban 20 évig volt bizottságunk elnöke. A megalakuláskor az újmecsekaljai lakótelepi klubnak 15 fizető tagja volt. A szabályzat szerint ugyanis a tagdíj havonta 10 forint. A téli hónapokban már igencsak megemelkedett az iga- zolványos klubtagok száma: most áprilisban 134 van köztük mintegy ötven fiatal. A klub vonzása azonban mesz- sze túl terjed az igazolvá- nyos klubtagokon: az egészségügyi felvilágosító előadásokra, ingyenes jogi tanácsadásokra a város másik végéből eljárnak ide az emberek. A klubélet legizgalmasabb része az idősekkel és a fiatalokkal való foglalkozás, a szabad idejük hasznos eltöltéséhez nyújtott keret. — Sikerült elérnünk, hogy a fiatalok jó része nem céltalanul az utcán kóborol, hanem felügyelet alatt a klubunkban szórakozik 15-től pontosan 19 óráig. Azt hiszem, ez már önmagában nagy szó. Az időseket nehezebb kimozdítani hazulról. Tartottunk számukra eay ünnepséget karácsony előtt s erre sokan eljöttek, a tél és a tavasz folyamán szerveztünk két kriándulást, s ezen is elég szép számmal vettek részt. — Próbáltuk felmérni az igényeiket - folytatja Hermész Dezsőné —, s kiderült, hogy az időseknek mindezek ellenére a kötetlen társalgás, spontán összejövetel a legszimpatikusabb program. A közeljövőben kapunk a MÉV- től kiselejtezett fotelokat díványokat, így valóban társalgóvá tudjuk majd átrendezni az egyik helyiséget. Klubunk fiataljai könnyebben találnak maguknak szórakozást nálunk és igen lelkesek, van köztük általános iskolás, gimnazista és szakmunkástanuló, dolgozó, főiskolás sőt rendőr őrmester is. S nemcsak szórakoznak: a főiskolások rendszeres matematika-fizika korrepetálást is vállaltak. Kéthetente discót tartunk. Ilyenkor a vezetőség nőtagjai közül ügyeletben van legalább egy. Mindannyiunk szívügye lett az ifjúsági klub. S az ügyelet nemcsak felügyeletből áll, hanem például uzsonnát készítünk nekik: palacsintát, szendvicseket. Mindez pénzért megy, de a gyerekek határozzák meg az árát és becsületkassza alapon fizetnek. Zárórakor pedig beosztják mindig, hogy ki marad takarítani. A PIK két házfelügyelő brigádja pedig hetente nagytakarítást végez társadalmi munkában. Beke József a terveket vázolja : — Ez a néhány hónap kísérlet időszaka volt. A jövőre nézve a legfőbb feladatunk, még igényesebb tartalmat teremtsünk a már meglévő keretekben. Bár ezek a keretek is bővülnek hamarosan. Sokan érdeklődnek a klubunk iránt s már most is von olyan lakóbizottság, amely elhatározta, hogy a mi irányításunk alatt lakóközösségi pinceklubot létesít, így például a Türr István utcában. A szövetkezeti házak lakói is érdeklődnek, s valószínűleg klubhelyiségek alakulnak vagy a Tarr Imre, vagy a Veress Endre utcában. Már működik a tv- rádió-, műszaki javító szakkörünk szeptembertől a sportolni vágyó fiataloknak a rendelkezésére áll a jól felszerelt kondicionáló termünk, a fotószakkör. A tanácstól kaptunk hozzá támogatást. Tervezzük a fafaragó, turista, varró és kézimunka szakkört, valamint a sorkatonai szolgálatuk előtt álló fiúknak az MHSZ segítségével gépjárművezetői tanfolyamot. A közeljövőben kapunk a MÉV- től egy vetítőgépet, amelynek a kezelését négy fiú tanulja majd a Ságvári Művelődési Ház mozigépészétől. Ezáltal megvalósíthatjuk a szombati, vasárnapi filmes matinékat. A népfrontbizottság és a klubvezetőség valamennyi tagjának az a véleménye, ez a klub még hatalmas lehetőségeket ad az uránvórosi embereknek. Van azonban egy másik tanulság is, amit dr. Vastagh Gyula, a népfrontbizottság TIT-összekötője, a KSH nyugalmazott osztályvezetője fogalmazott meg: — Ez a klub felhívja más lakókörzetek figyelmét is arra, hogy érdemes és lehet ilyen társadalmi alapokon szerveződött intézményhálózatot létrehozni s ezzel is megtörni a lakosság közösségi kényelmességét. Tanulságos az is, ahogy a klubunk felszerelése összeállt. Régi, de még használható, bár máshol már leirt eszközöket, tárgyakat szerezhettünk meg. Vajon mennyi ilyen elfekvő érték található még városszerte kihasználatlanul? S mennyi lokálpatrióta cselekvőkészség, ötlet tehetség, amelyeket csak méltó célokra kellene vezérelni. Mint ahogy az újmecsekaljai I. számú körzeti népfrontbizottság tette. D. I. Továbbtanulók Miklai Irén Ha egy huszonhat fős osztályból tizenkilencen akarnak továbbtanulni, ebben semmi meglepőt nem találhatunk: van, aki már hivatástudatból, s van, aki még éppen tanácstalanságában nyújtotto be papírját valamelyik felsőoktatási intézménybe. Mert ha már gimnáziumba jelentkezett — íratták négy éve, akkor azzal a nem is titkolt reménnyel hogy folytatja majd tanulmányait, s lesz belőle tanár, orvos, mérnök — diplomás ember. De nem mindenkit vesznek fel elsőre, van akit harmadszorra negyedszerre sem, így sok fiatalnak változik meg az elképzelése megváltozott helyzete következtében. Lesz köztük, oki még íróasztalt kerget egy ideig, van, aki megbékél helyzetével és keres magának jó megélhetést nyújtó szakmát. Mint ahogy lesznek olyanok is a most tovább dolgozni menők között, akik néhány év múlva, megszerzett szakmájukhoz több tudóst kívánva kezdenek majd újra könyveket bújni jegyzeteket készíteni, nappali vagy levelező tagozaton. * Nincs tehát semmi meglepő abban, ha például a siklósi Táncsics Mihály Gimnázium hu- szonhatos osztályából tizenkilencen tovább akarnak tanulni. Miértet csak akkor kezd el keresni az érdeklődő, ha megtudja, a tizenkilencből tizenheten pedagógusnak készülnek. — Miért? — kérdezem Miklai Irént, aki a Janus Pannonius Tudományegyetem Tanárképző Karán kíván továbbtanulni, hogy matematika-fizika szakos lehessen. — Nem mondhatnám, hogy gyerekkorom óta pedagógus akartam volna lenni. Sőtl Még nem is régen jogi pályára készültem. A legrosszabb tanulmányi eredményem 4,6 volt, a legjobb 4,8, szóval nem a maximális pontszámot vinném magammal. Sokan mondták itt a gimnáziumban is, hogy miért okarok jogász lenni, amikor olyan jól megy a matematika, Bizonytalanul és elhivatottan jelentkezzem inkább tanárnak, oda talán könnyebb bejutni, mint a jogra. A pályaválasztási szándék elbizonytalanította Irént: — Most derül ki hogy nem is megy nekem annyira a matek ... Szabadkozásában inkább a választás felelősségét érzem, semmint előzetes mentegetőd- zést, ha netán ... Felelősséget a tanárokkal szemben, akik példájukkal segítették az ő választását is, hiszen Irén mondja, nagyon sok jó tanára volt az általános iskolában és a gimnáziumban egyaránt. S felelősséget a szülők iránt akik a maguk módján támogatták mindig tanulásában, jó szóval, biztatással, lehetőségteremtéssel. * Frigó Józsefnek, a pécsi Nagy Lajos Gimnázium negyedikesének már korán, úttörőházi vas- útmodellező korában eldőlt a sorsa: egy életre eljegyezte magát akkor az irányítástechnikával. Hogy a kis vonatok, a jelzők, a sorompók tudjanak emberi beavatkozás nélkül is működni, s fennakadás ne legyen a terepasztalon, ahhoz komoly automatikát kellett megalkotnia társaival együtt. Azóta csak gazdagodott az eredeti elképzelése, az újabb lehetőségek, mint például a számítógép mélyítették szakmai érdeklődését. Mondják, ma minden középiskolában található egy-két diák, aki jóval többet tud tanáránál, ha számítástechnikáról, komputerkezelésről, programkészítésről van szó. Mondják ezt Frigó Józsefről is; akinek ez mond valamit annak sokat mond, hogy ő már gépi programokat készít. — Közvetlenül példát nem kaptam, hiszen édesanyám varrónő, édesapám pedig gépszerelő. De a műhelyében sokat nézelődtem, rengeteg alkatrész volt, játszottam velük miből mit lehet összerakni. Csak édesanyám varrógépéhez nem nyúlFrigó József tam, az szent volt, érinthetetlen. Aztán a vasútmodellezéssel ez az összerakási játék már elektronikus elemekkel történt, különféle logikai áramköröket szereltem össze, hogy lássam mit tudnak majd szedtem szét őket. Szülei nem is szóltak bele, hogy az általános iskola után Jóska továbbtanuljon, vagy szakmát válasszon. Rábízták a döntést. Mint ahogy abban is, hogy szakközépiskolába menjen-e vagy gimnáziumba, csak arra figyelmeztették, gimnáziumba csak akkor jelentkezzen ha egyetemen, főiskolán még akar tanulni. Ha akar, segítik. — Az egyetemen az ösztöndíjjal már részben függetleníthetem magam, nem kell szüleimnek a nem nagy jövedelmükből támogatniuk. Azt már tizennégy évesen tudtam, hogy ha lehet, akkor egyetemre megyek. Nem mintha bármelyik szakmát is lebecsülném, de úgy éreztem és érzem ma is hogy egyik sem elégítene ki, hogy ugyanazt csináljam egész életemben. Az irányítástechnika — különösképpen, ha sikerül a tervem, és jó fejlesztőmérnökké válók —, viszont beláthatatlan lehetőségeket rejt:• amikkel tíz év múlva dolgozhatok, azok ma még talán csak elvi elképzelésekben élnek s erre a legjobb példa a számítógép: tíz éve ki gondolta, hogy gyerekek fognak gépeket programozni 1984- ben. így hát Frigó Józsefnek leendő munkájáról egyetlen konkrét elképzelése van: megfelelően felkészült irányítástechnikai fejlesztőmérnök akar lenni. * Dehát még visszavon Jóskának, Irénkének, sok száz társuknak az érettségi, a felvételi. Talán sikerül a magában bizonytalannak is valóra váltani az elképzeléseket, mint ahogy az eltökélt is megteremti magának majd a lehetőséget biztosan. B. L Régi gondja volt a sásdi Búzakalász Termelőszövetkezetnek, hogy megfelelő nagyságú fedett csarnok híján a szabadban tárolták és javították nagy értékű munkagépeiket. Most azonban megoldás született. Egy régi raktárépület kibővítésével és felújításával elkészült a 18 méter széles, 40 méter hosszú csarnok, amelyen már az utolsó simításokat végzik az építők. A közel 5 millió forintért emelt épületet a jövőben raktárakkal és szociális helyiségekkel bővítik. Fotó: Proksza László
