Dunántúli Napló, 1984. április (41. évfolyam, 91-118. szám)
1984-04-25 / 113. szám
6 Dunántúli napló 1984. április 25., szerda Baranyai helytörténetírás, 1982 A Baranya megyei Levéltár Évkönyve (Pécs, 1983.) Szokás szerint Sz/ta Lászlónak, a levéltár igazgatójának szerkesztésében jelent meg (némi késéssel az idén) az a gazdag tartalmú kötet, amely — bár csak kilencedik a könyvtárak polcain, mégis — jubileumi, 10. kötet, hiszen ebben a B/5-ös formátumban, nyomdai előállításban 1973 óta jelennek meg e kiadványok, csak éppen az egyik (az 1974— 1975-ös) kötet összevontan látott napvilágot. (A korábbi, géppel írott kötetek A/4-es formában, fotorota sokszorosításban jelentek meg.) Az idén kézbe vett kötet I. része (Tanulmányok Baranya megye történetéből), Katona Magda írásával kezdődik, aki Evlia Cselebi Baranya megyében c. írásában a török szöveg 1902- es, 1928-as és 1970-es kiadásainak összevetése alapján Karácson Imre 1904—1908-as magyar szövegének javított változatát, újrafordítását adja. Tímár György 1695—1696-os faluösz- szeírásokból közöl kivonatokat, s ezzel a pécsi provizorátus török alatti életének utolsó éveibe ad visszatekintést. A tanulmányhoz mellékletként térkép is kapcsolódik. Móró Mária Anna egy korábbi írása folyta'ásaként Baranya vármegye 1815 és 1842/44. évi malomösszeírásait tette közzé. A malmok területei elhelyezkedését és kontinuitását itt is mellékle'ként közölt térkép mutatja be. Tegzes Ferenc Baranya vármegye Közigazgatási Bizottságának megalakulása és működésének kezdetei a dualizmus időszakában c. írását a plasztikusan megformált összkép mellett a függelékben közölt iratok (az 1876-os és 1897-es ügyviteli szabályzat) teszik még hasznosabbá. Erdődi Gyula írása (Az iparoktatás története Baranyában 1872—1900 között), jól szerkesztett táblázataival kiválóan eligazít a vizsgált kérdéskörben. Szüts Emil Adatok a megszállt Baranya—Pécs köz- igazgatásának helyzetéhez és a visszacsatolás katonai és politikai elkészítéséről (1918— 1920) c. írása az újkori magyar történelem fontos fejezetének tárgyalását kezdte meg, s folytatását is ígéri. Laki János 1922- es és 1943-as egyesített forrás- közlése (A népiskolák fejlődése, illetve stagnálása a két világháború közötti Baranyában) jól világítja meg az elemi fokú népoktatás helyzetét, dologi és személyi ellátottságát a vizsgált időszakban. A kötet II. része (Tanulmányok Pécs város történetéből) Morf/ Attila írásával kezdődik: Adatok a lapisi római kori őrtorony történetéhez levéltári források alapján. Lényegét első mondatával adom vissza: „... egy sajátos sorsú római kori őrtorony feltárásának, helyreállításának s végül majdhogynem teljes pusztulásának története." Hasonló hangvételű Bezerédy Győző írása is (A városkép és városszerkezet alakulása Pécsett): fotókkal, (alap)rajzokkal illusztrált elemzésében a szerző rámutat a felelőtlen, átgondolatlan, elhamarkodott átépítések és felújítások, természetromboló beépítések szinte helyrehozhatatlan káraira, amit a városnak és környékének (hosszú történelme során organikusan kialakult) képében okoztak. Babies András Berks M. Péter, az első pécsi bányakapitány és a mecseki szénmedence bányászatának kezdete c. (22 dokumentum közlésével kiegészített) írásában kimutatja, hogy bár a bányászat már a XVIII. század végén megindult, 1808. június 13-tól számíthatjuk a pécsi bányakapitányság kezdetét. Borsy Károly Szódái Nagy Benjamin pécsi nyomdász sza- badsajtós tevékenységének megtorlása 1849-ben c. írásában arról értekezik, hogy milyen körmönfont vádaskodásokkal próbálták lehetetlenné tenni az egyes (kellemetlennek bizonyuló) embereket már régen is. ... Várták, hogy különféle revizori-ellenőrzési jegyzőkönyvekkel gyűjtsék az adatokat ... hogy „mikor eljön az ideje", véget vethessenek — szerintük — kárhozatos tevékenységének. (Ugye, ismerős ez a kép?! A szerző is így vélte! Idézem írása utolsó passzusát:) „Több, mint 130 év távlatából úgy tűnik, hogy Szódái Nagy Benjamin elbocsátásának ügye gonosz, alattomos féregmunka volt, ami sok tanulságot is rejt magában. Ezért láttam jónak történetét megírni.” Vargha Dezső tanulmánya (Pécs t(örvény) h(atósági) j(ogú) város szociálpolitikai tevékenysége 1929—1935) a világgazdasági válság idején közel 62 000 lakosú város gazdasági gondjait és a dr. Eszter- gár Lajos polgármester által kidolgozott és végrehajtott ínség- enyhítési terveit ismerteti: A válság elmélyülését mutatta, hogy a város 1931—32 telén már 6—7000 munkanélkülivel „számolt" — ez a szokásos szorzóval (három családtagot föltételezve) 24—28 000 ellátatlant, a város lakosságának majd felét jelenti!!! A kötet III. része (Tanulmányok és forrásközlemények a baranyai nemzetiségek történetéből) Nagy Lajos tanulmányával kezdődik: A bólyi Batthyány uradalomban élő nemzetiségek az úrbéri rendezés előtt. 1701—1767 közötti időszakra vonatkozó iratok (összeírások, telepítési dokumentumok, adójegyzékek, úriszéki jegyzőkönyvek) alapján rajzolja meg az uradalom XVIII. századi életét, s rámutat, hogy az 1766-os dél-baranyai felkelést „... senki sem vizsgálta meg ... olyan alaposan, ahogyan az egész megmozdulás megérdemelné.” Gorjánác Rádojka az előző évkönyvben megjelent tanulmánya (Az 1919. évi szerb népszámlálás a megszállt Baranyában) II. részét adja közre: Kákicstól Püspökmárokig szerepelnek a községek össze- írási adatai; ezt követően két. a nemzetiségek oktatásügyével foglalkozó írást olvashatunk. NEGYVEN ESZTENDEJE A Magyar Újságírók Országos Szövetségének elnöksége április 25-én megemlékezik a német megszállás idején megölt, kivégzett félezernyi újságíró közül 35 Horthy-ligeti mártírra. 1944. március 19.: Sajnos igaz, amiről napok óta suttogtak. A németek megszállták Magyarországot. Már ma számos politikust és újságírót tartóztattak le. Parragi Györgyöt, a Magyar Nemzet főmunkatársát és sok más baloldali hírlapírót, szerkesztőt. A Sajtókamara 1944. április elején törölte tagjai sorából „az állam háborús céljaival Szita László A magyarországi németség iskolaügyének alakulása a Délkelet-Dunántúlon 1938—1944 címmel Balázs Ferenc nemzetiségi iskolaügyi referens jelentéseire építve vizsgálja a németesítés szervezeteinek (a Kameradschaft, a Volksbildungsverein, a Kulturbund, a Volksbund és a Deutsche Jugend) hatása elleni erőfeszítéseket, majd a németség iskolaügyének középeurópai helyzetét veszi elemzés alá az 1938 utáni években. Tanulmányának III. fejezete: A „kisebbségi iskolapolitika" alakulása a Délkelet-Dunántúlon 1938—1944, a IV. fejezet pedig községek szerint adja meg a (német) nemzetiségi iskolák adatait tanfelügyelői jelentések alapján (132 község Albert- falutól Torvaj-Lullatelepig). Füzes Miklós Nemzetiségi oktatás Délkelet-Dunántúlon 1945— 1949 c. írása jól kapcsolódik az előzőhöz: a délszláv vonatkozásokat taglaló tanulmány még a tan- és óraterveket is bemutatja Függelék-ében. A kötetet záró tanulmányt Cseresnyés Ferenc írta: A szlovákiai magyarokat fogadó szervek telepítő tevékenysége Baranyában (1947—1948). Az 1946. február 27-én aláírt né- pességcsere-egyezmény keretében és következtében az 1946. május 25-től elindított német kitelepülök helyébe 1947. április 23-án érkeztek meg a felvidéki magyarokat szállító első szerelvények, s az év végéig 1800 család érkezett megyénkbe. 1948-ban további 7—800 csalóddal számolhatunk. Ezen egyéb problémákkal is terhes időszaknak szervezési gondjait, az áttelepülőknek házzal és földdel való ellátásának történetét vázolja az írás. A kötet IV. része adja az Idegen nyelvű összefoglalókat, melyeket Szita László fogalmazott meg nagy tömörséggel, és Jónás Frigyesné fordított németre, illetve Gorjánác Rádojka szerb-horvátro. Véleményünket összegezve elmondhatjuk, hogy e kötet is jól tükrözi azt a munkát, melyet a Baranya megyei Levéltár saját és jól megválogatott külső kutatógárdája szocializmust építő társadalmunk egésze, múltunk, jelenünk és jövőnk iránt érzett felelősséggel végez! Mándoki László muzeológus A 257-es rab naplójából Emlékezés a magyar Ördögsziget újságíró foglyaira szembenálló”, köztük a zsidó származású újságírókat. Ezt követőerr Kolosváry Bor- csa Mihály, a Kamara elnöke és Gáspár Jenő gyalázatos bűntettre vetemedett: átadta a Gestapónak a szervezetből kizárt újságírók névsorát. Köztük vagyok. A listát a megszálló németek „elintézés céljából” továbbították a politikai rendőrségnek. Április 24.: Utasítást kézbesítenek. „Felsőbb parancsra másnap jelentkeznem kell a Kisegítő Toloncházban. Késő este Zsoldos Jenő barátom telefonál. Megrázó hírt közöl: Elek Artúr, az Újság főmunkatársa is megkapta a behívót. Agyonlőtte magát. . ." Április 25.: A toloncház a Rabbiképző Intézetben van. ötvennégyen vonultunk be. A legidősebbek köztünk Márkus Miksa, 76 éves, a Pesti Hírlap egykori főszerkesztője, az Újságírók Egyesületének volt elnöke és dr. Ágai Béla, az Újság főszerkesztője, 73 éves. A legfiatalabb dr. Sugár Péter, a Pester Lloyd 23 éves munkatársa. A többiek is jórészt ismert kollégák. Megrázó élmény, Szennai tavasz Húsvét előtt néhány nappal jártam ismét Szennán, a Szabadtéri Néprajzi Gyűjteménynél. Ismerős és mégis új kép fogadott. Tavaszias időjárás köszöntötte az odalátogatókat. Ez a tavasz jellegzetes képét adta meg a skanzennek. A zöldellő domboldalon gyerekek játszottak, a közeli óvodából sétáltak át. Fogócskáztak, szaladtak a kendermagos barom- fik után, megcsodálták a bége- tő birkákat. A gondnoki ház múzeumnak is beillő nagyszobájában általános iskolások húsvéti tojásokat festettek, a hagyományos szennai módon, hagymás vízben megfőzték. színes, hullámos vonalakkal díszítették. Egymás után kanyarogtak a bejárat elé az érdeklődőket szállító autóbuszok. A már teljesen helyreállított rinyaková- csi, kisbajomi, csökölyi, nagy- korpádi és Dráva menti porták, a tavaszi nagytakarítást követően, tisztán, kellemes betekintést nyújtva fogadták a vendégeket. A skanzen fogadó épületében a szennai fazekasremekek gyorsan gazdára találtak, különösen a cserép ka- lócssütőnek volt nagy sikere. A tavaszi idénynyitás ígéretes főidényi forgalmat sejtet. M. E. A skanzen portáinak látképe Tavaszi vendégek egy csoportja hogy a gyűjtőtáborban egy 14 hónapos kisleány is van. A Gestapo internálta, mert a szülei megszöktek. Délután Ubrizs Gábor rendőr segédfogalmazó közli: „Aki azt hiszi, hogy innen élve kijut — az téved ...” Április 28.: Hajnali sorakozó. Elosztás. Nyolcán egyelőre a toloncban maradnak. Negyvenhaton Csepelre, az Őrizetes táborba kerülünk. Május 2.: Tizenhat öreg és beteg sorstársunkat pesti táborokba szállították. Harmincon Horthy-ligetre, a magyar Ördögszigetre kerülünk. A dunai repülőgépgyár lebombázott barakkjaiban sínylődnek az internáltak. Pintér hadnagy bemutatkozik: büntető futást rendel el. Biringer József kollegánk összeesett. Puskatussal verték agyon. Május: A repülőgépgyárban kegyetlen üzemellenőrök kezére adtak bennünket. Már nincs nevünk, csak számunk. Az enyém: a 257-es. Rabszolgák lettünk. Nehéz a munka ... Később halálraítélt katonaszökevények közé osztottak be. A reptéren döglött bombákat ástunk ... Július 30.: Eddig is több repülőtámadást éltünk át. A mai volt a legszörnyűbb. Több száz angol gép fél órán át szórta a bombákat... A legnagyobb futóárok egyik szakasza, ahol menedéket kerestünk, beomlott. .. Huszonkét internáltat, köztük két újságírót, már csak holtan tudtuk kiásni. Augusztus: Feloszlatták a tábort. Az üldözöttek pusztítása azonban nem ért véget. Folytatódtak a deportálások, majd a nyilasok gyilkosságai. 1945 júniusa: A Horthy-lige- tiek találkozója. Harmincöt barátunk hiányzott: a fasiszta téboly áldozatai lettek. Halálra kínozták, agyonlőtték vagy el- gázosították őket. Ritter Aladár Szarvas Gábor „Abban a pillanatban születtem, mikor Goethe fölkiáltott: — Mehr Licht! — vagyis: 1832. március 22-én." Apja szegény adai (Bács megye) kovácsmester, anyja: kovács- né. A család nem sokáig élt Adón. Gábor hatéves, mikor szülei Bajára költöztek. Itt végezte középiskolai tanulmányait, majd évek múltával tanárként is itt működik. Előbb azonban Pécsett nevelősködött Sey Lajos pécsi ügyvéd házában. öt félévig jogot is hallgatott, de tanulmányait betegsége miatt abba kellett hagynia. Bár eleinte nem volt tanári oklevele, méqis a bajai születésű Tóth Kálmán ajánlására 1858-ban Eqerbe nevezik ki helyettes póttanárnak. Irogatni is itt kezd a Hölavlutárba, Pap Rika álnéven. Volt lapszerkesztő, drámaíró de elsősorban nyelvtudósként tartják szómon. Első nyelvészeti tanulmánya Magyartalanságok címmel a pozsonyi főgimnázium Értesítőiében jelent meg 1867-ben. Ennek mottója: „Nyelvrontó utánzók, kik saiát nyelvök eredeti szavaival is rosszul élnek, legelőbb a literátus emberek közt szoktak támadni." Szarvas arra céloz, hogy ebben az időben igen sokan foglalkoztak anyanyelvűnk ügyével. Bugát Pál például Szócs/nfanában a szócsinálásnok 13 forrósát fa- kosT*í0 f»»l Toldv Ferenc kemény bírálata azonban elfo- qadhatatlanoknak minősíti csinálmányáit. Brossai Sámuel. Szvorénvi József. Aranv László és mások véleménye után lát napviláaot Szarvas Gábor Mo- gvartalansáaokia. amelvről bírálói meqieavzik: ..A mű szerzője nem kö»önséaes olvasott- sáaaal, iá ízléssel, helves ítélettel, erélves s humortól szikrázó stílben irt." E művében elsősorban az ideqen szólásmódokat, a latin nyelv szolgai utánzását és a nyelvünkben tenyésző gyomot irtogatja. Meglátása szerint az új írónemzedék gyorsan ír, s ezért nem a minőség, hanem a mennyiség biztosítására törekszik. Szomorú eredménye: nyelvünk tele van durva nyelvtani hibákkal, idegenszerűséggel, szokatlan kifejezések használatával. Az ügyvédek, az orvosok és a különböző hatóságok „periódusszörnyeket" gyártanak, a fordítók pedig nem a magyar nyelv törvényeihez alakítják írásaikat hanem éppen fordítva. A rossz fordítások eredménye: „A latinosságok csak úgy bukdosnak ki egymás után a föld alól. mint jó eső után a qombafiak; s idővel izmosodni, erősödni kezdenek; s ha egyszer zsírra verqődnek, elkezdik játszani a kakukkfiak szerepét." Több cikket ír a sajtó nyelvéről, az egyházi irodalom nyelvhasználatáról, az egyetemi tanárok tankönyveinek stí- lustalanságáról. Sajnálja, hogy az országgyűlési képviselők „időtlenségeit” iktatják a törvényekbe, és ezzel rákényszerítik az olvasókat a korcs szavak megértésére és használatára. Ilyen kemény hang után nem csoda, ha Szarvas Gábor a nyelvművelők céltáblája lesz. Főleg Brossai Sámuellal vitázik sokat, aki erősen bírálja az 1872-ben alapított Magyar Nyelvőr cikkeit. E folyóirat szerkesztésével ugyanis az Akadémia Szarvas Gábort bízta meg, és csak természetes, hogy lapja munkásságát körömszakadtáig védte. Álláspontja szerint: „Valamely használat helyes vagy helytelen volta fölött a nyelv szava dönt. Amely jelenségeket a nyelvbefi tények igazolnak, az helyes, amelyet megtagadnak, az helytelen(Nyelvőr: 8:200.) Tóth István dr.
