Dunántúli Napló, 1984. április (41. évfolyam, 91-118. szám)

1984-04-21 / 110. szám

Mikroszkópos citológiai vizsgálat a Pécsbányate lepi Kórház laboratóriumában Fotó: Maletics László Válaszd az életet! Rákszűrés A nők kedvezőbb helyzetben vannak A politikai propaganda A világon a legtöbb ember a szív és a keringési rendszer betegségeibe^ hal meg. A ha. Iái okát tekintve a második helyen g rosszindulatú daga­natok állnak. Napjaink cél­kitűzése, hogy ne a rákot, ha­nem az ezt megelőző állapo­tot derítsék fel. Erre pedig a rendszeres.szűrővizsgálatok ad­ják a legnagyobb esélyt. Hogy hol tartunk ma a rák megelőzésében, arról dr. Kan- csár Lászlóval, a Megyei Kór­ház járóbetegellátó főigazgató­helyettesével, dr. Kummen­länder Lajos megyei onkológus szakfőorvossal és dr. Görcs Jenővel, a Megyei Kórház sytodiaqnosztikai laboratóriu­mának osztályvezető főorvosó. val beszélgettünk. * A sokféle rákos megbete­gedés közül néhány egészen korai szakaszban felismerhető és eredményesen kezelhető. Ilyen többek között a női ivar- szervek rákja. A méhtest rákját megelőz* állapot felismerésében Bara­nya úttörőszerepet vállalt. Har­mincöt évvel ezelőtt, 1949-ben — nemcsak az országban el­sőként, hanem több nyugati országot is megelőzve — Pé­csett vezették be a kombinált nőgyógyászati vizsqálatot. Már akkor alkalmazták a kolposz- kóo nevű műszert, amellyel a rák által veszélyeztetett helye­ket nagyítólencsével is meg­tekinthetik. A korai stádium­ban lévő rákos területeket olyan eredményesen operálták, kezelték, hoav az eqykori be­tegekkel ma is találkoznak — az utcán. Az igazi továbblépést azon­ban a szervezett szűrés jelen­tette. A hetvenes évek közepén gondoltak arra Baranyában, hogy a már hagyományos tü­dőszűrés kibővítésével lehetne szervezetten, sok ezer ember rákot meqelőző állapotát fel­ismerni. Az úgynevezett komp­lex vizsgálattal csak egyszer kellene az embereket vizsgá­latra hívni, s ez számukra is kedvező. így épült rá 1978-ban a tüdőgyógyintézet szűréseire a női ivarszervek szűrése. Azért ez, mert a napjainkban ismert eljárásokkal a női ivar­szervek rosszindulatú elválto­zásainak kétharmada időben felismerhető a szűréssel, vagy­is a nők kedvezőbb helyzetben vannak, mint a férfiak. A tüdő­gyógyintézet rendszeres kiszál­lásaiba bekapcsolódtak a nő­6. HÉTVÉGE gyógyászok, sebészek is, s így ma már a tüdőszűrés mellett elvégzik a mell- és a méh vizsgálatát is. Az eredmény rendkívül figye­lemre méltó. A mellszűréseket tekintve, 1980-ban 102 új be­teget találtak. 1982-ben 35-öt, 1983-ban pedig 29-et. Bár a számok is csökkenő tenden­ciát mutatnak, a lényeget azonban egyelőre nem ebben kell keresni. Sokkal inkább abban, hogy amíg az első évek szűréseinél talált bete­gek jelentős része már olyan •« Felül egészséges, alul kórosan burjánzott sejtek mikroszkopi­kus képe állapotban volt, hogy nem le­hetett operálni, addig p két évvel ezelőttiek és a tavalyi­ak kétharmadánál olyan stá­diumban találtak rákos folya­matot, hogy meg tudták aka­dályozni a továbbfejlődését. Ugyanez a helyzet a méhtest rákos betegségeivel is. A kol- poszkóp mellett sejtvizsgálat az, amivel nagy biztonsággal ki tudják mutatni a kezdődő folyamatot. A női ivarszervek rákos megbetegedéseivel szemben tehát egyértelműen eredményes a szűrővizsgálat. Vannak azon­ban a ráknak olyan változa­tai, amelyek napjainkban a jelenleg ismert eljárásokkal és műszerekkel — korai stádium­ban nehezen mutathatók ki. Közülük az egyik legveszedel­mesebb a tüdőrák. Az utóbbi két évtizedben háromszorosá­ra nőtt a tüdőrákosok száma. A tapasztalatok szerint a dohányzás és a tüdőrák között nagyon szoros az összefüggés. A tüdőrákosok 85 százaléka általában hosszú idő óta do­hányzik és naponta 20, vagy ennél több cigarettát szív. Ha valaki a megszokottnál többet köhög, fogyni kezd, hót-, vagy mellszúrást érez, erőtlen, ne­tán vércsíkos a köpete, fordul, jón orvoshoz. Az önfigyelés, az önvizsgálat természetesen a szűréssel könnyen felismerhető nőgyó-, gvászati rákok megelőzése ér­dekében is fontos. Hiszen a komplex szűrésen kétévenként veszünk részt, s ha közben valami rendellenességet ta­pasztalunk, nem szabad ki­várni a következő vizsgálatot. Ilyen figyelmet érdemlő jel le­het, ha a mellben, illetve kör­nyékén csomót, csomókat ész­lelünk, ha a mell formája megváltozik, ha a bimbó be­felé fordul. Fontos tünet lehet minden rendellenes vérzés, amely szokatlan időben, vagy helyen jelentkezik. A nőknél különösen a klimax után aján­lott erre figvelni. Az egészségügy továbbra is keresi azokat a lehetőségeket, amelyek révén egyre több rész­területet tudnak eredményesen bekapcsolni a komplex szűrés rendszerébe, vagyis a rák megelőzésébe. Amíg ez foko­zatosan továbbfejlődik, nekünk kell többet törődnünk saját egészségünkkel, életünkkel. A már említett tüneteken kívül akkor is orvoshoz kell fordul­nunk, ha a bőrön vagy a nyál­kahártyán olyan sebek kelet­keznek, amelyek huzamosabb időn át nem gyógyulnak, a bő­rön lévő szemölcsök, vagy anyajegyek növekedni kezde­nek, vagy viszketnek. Ha nye- lési nehézségeink támadnak, vagy emésztési zavarok­kal küszködünk. Ha napokon át rekedtek vagyunk, vagy a kínzó köhögés gyógyszerezés ellenére sem javul, vagy ha a bélürítés egyszer székrekedés­sel, másszor hasmenéssel, eset­leg görcsökkel jáf. Mindez azért fontos,, mert tudomásul kell vennünk, hogy napjainkban a ráknak leg­hatékonyabb ellenszere a- korai felismerés és az ezt követő gyógykezelés. Török Éva A propagandistákkal foly­tatott beszélgetések kap­csán gyakran felmerül az a kérdés, milyen kapcso­latban van egymással a pro­paganda és a pedagógia, pontosabban fogalmazva az andragógia, ami nem más, mint a felnőttek oktatásának, képzésének a tudománya. A kérdés jogos sok szempont­ból, miszerint a politika az a tudomány és egyben gya­korlat, mely a legyen kérdé­seivel, a szociológia az, mely a van kérdéskörével foglalko­zik. A kettő szoros kapcsolat­ban van egymással, s ehhez a kapcsolathoz kötődik a po­litikai andragógia, mely a legyen és a von kérdésköréi köti össze azzal, hogy meg­teremti a személyiség fej­lesztését, bizonyos problé­mák, kérdéskörök a személyi­séghez való közelítését, a po­litikai értékek elfogadását. A modern társadalmakban a politizálás nem kis társa­dalmi csoportok műve, a po­litika nbm egy-két uralkodó­ház belső érdekét, hanem széles tömegek érdekérvénye­sítésének megvalósulását szolgálja. Az adott politikai irányzatokkal, bizonyos- poli­tikai alternatívák elfogadásá­val maga a kormányzati le­hetőség jön létre, s ebben az esetben nem csupán a célok elfogadására kell a politikai akaratnak törekednie, vagyis arra, hogy a döntést egysze­ri aktusként fogadják el, ha­nem a politikával való szoros együttműködésre, annak vál­lalására, a politikában meg­fogalmazott érdekek aktív el­fogadására. Ez a folyamat a politika céljainak a személyi­séghez, az egyes emberek­hez való eljuttatását jelenti, így politikai gondolat, a po­litikai célok meghatározása, a politika terjesztése és ter­mészetesen a politika meg­valósulásának hatékonyság­mérése között szoros munka- megosztás alakult ki.. Ez a munkamegosztás a politika, a szociológia és az andra- gór ián kívül sok hasznös se­gédtudományt alkalmaz, mint pl. a személyiséglélektant, a kommunikációelméletet, a szociálpszichológiát és nem utolsósorban a pedagógiai pszichológiát. Az említett tudományágak egymással jól megférnek, és egymás között munkameg­osztás jött -létre. A politikai andragógiának (a köznapi gyakorlatban ezt csupán egy­szerűen propagandarend­szernek nevezzük) a van és o legyen közötti folyosón van meghatározott szerepe. A célok nem minden ember számára érthetőek, nem min­denki számára jelentenek megfelelő saiát-érdek alter­natívát. A célok elfogadása viszont ezek megvalósulási feltételeit képezi. így a célok és az eredmény közé kell a befolyásolás tudományának kapcsolódni. Az előbb már említettük, hogy nem csupán az egyes döntéshez kell az állampolgárokat eljuttatni, hanem döntéssorozatokhoz, a külső hatásként jelentkező politikai gondolatnak, aka­ratnak belsővé válásához. A pszichológia ezt a folyama­tot . interiorizációs folyamat­nak nevezi, s azt mondja, hogy a külső hatások csak a nevelés során válnak belső­vé, vaqyis a kívülről felállított követelmények csak nevelési szituációk teljes folyamatá­ban válnak olyan belső sza­bályozó tényezővé, mely sza­bályozó tényező, a kívülről je­lentkező követelményekre úgy reagál, hogy azok belső haj­tóerővé válnak. Ez a folyamat csak közösségi hatások fo­lyamatos szervezésében, és bizonyos sajátos csoporttör­ténések között valósulnak meg. Nos, befolyásoló tevé­kenységünk abban áll,’ hogy ezeknek a történéseknek a megszervezését, a magatar­tás tudatos alakítását a pro­pagandatevékenység során megszervezzük és tudatosan végrehajtjuk. Ez nem egysze­rű magatartási választ ad számunkra, mint pl. egy pol­gári választási kampány meg­szervezése során, hanem tar­tós azonosulást, a politika vállalását és tartós azonosu­lást a politikában felvállalt értékekkel. A politikai propaganda tehát ezek szerint a po­litika általános célkitű­zéseit szolgálja, a propagan­da célja mindig egybeesik a politika céljaival. A propa­ganda nem tűz maga elé — a szocialista társadalmak­ban — rejtett célokat, ha­nem a céljait egyértelműen fogalmazza meg. Előfordul­hat, hogy a politika torzulá­sát a propaganda nem tük­rözi, vagy a propaganda el­szakad a konkrét politikai valóságtól. Ebben az esetben a propaganda nem a politi­kai célokat szolgálja, hanem a politika megvalósulásának lehetőségét csökkenti. A rossz politika természete­sen csak hazug propagandát tud szülni. Ezt a hazug pro­pagandát manipulációnak nevezzük. Ez olyan jelensége­ket ölel fel, mint a küszöb alatti hatásokra tervezett be­folyásolás, a politikai indrok- tináció, az izoláció (szellemi és fizikai egyaránt) az elhall­gatás stb. A tőkés kormányok hatalmas befolyásoló szerve­zetek sorát tartják fenn an­nak érdekében, hogy politi­kájukat szalonképessé alakít­sák, a választók kvázi elvárá­sainak manipulativ módon megfeleljenek. A befolyáso­lási technikákat mérnöki pon­tossággal tervezik, és ezek a folyamatok a propaganda- eszközök teljes használatával olyan szellemi nyomást gya- korolnak az állampolgárok­ra, hogy csak egy vélemény alakulhat ki azokban, még­pedig a propaganda cent­rumban meghatározott. A burzsoá propaganda termé­szetesen mélyen osztólycélza- tú, az az osztály, melynek szolgálatába állították, nem más, mint a nemzetközi bur­zsoázia. Mély antikommuniz- mus, haladásellenesség jel­lemzi őket, a szocialista or­szágok politikájának lejára­tása, és valamennyi érték le­kezelése, melyet a létező szo­cializmus országai hoztak lét­re. A burzsoá propaganda a maga tájékoztatási rendsze­rével hecckampányokon ala­pul, az igazság elferdítése, hamis alternatívák állítása, a hírek szisztematikus összevá- logatása, és természetes meg­hamisítása alkalmazott mód­szereik lényege. Ezt természe­tesen nagyon magas szinvo- nalúan megtervezett techno­lógiával teszik, komoly hatás- elemzések kísérik tevékenysé­güket és egyben a közvéle- ménvkutatás legbonyolultabb e'járósait alkalmazva mód­szerüké1 folyamatosan fino­mítják. A szocialista országok pro­pagandarendszereit általában meghatározzák az egypárt- rendszer adta politikai célok és az a sajátosság, hogy a tájékoztató szervek állami tulajdonban vannak. A pro­paganda célja, hogy a poli­tika legáltalánosabb elméleti alapkérdésein túl, lehetőleg a napi politikai gyakorlat meghatározott kérdésköreire is kiterjedjenek. így a propa­ganda a távlati célok, a tár­sadalmi valóság teoretikus és ideológiai kérdései és a napi politikai gyakorlat összefüg­géseit tárgyalják. Tehát, a propagandának tárgya is a politika, a maga állandó és változó jegyei összességével együtt. Ennek a célnak meg­felelően jött létre a propa­gandarendszer, mely a leg­nagyobb létszámú hallgatói tömeget foglalkoztatja évről évre. Ebbe .a propaganda­rendszerbe a pártoktatás és a párt káderképzésén túl, bele­tartoznak a különböző tö­megszervezeti politikai kép­zések, mint a szakszervezeti és a KISZ politikai képzése is, de a propagandacélok megvalósulását szolgálják a tömegkommunikációs eszkö­zök, a sajtó, a rádió, a tele­vízió és a könyvkiadás. A be­folyásolás és azok feletti el­lenőrzés kérdése minden po­litikának az alapjává vált. Természetes, hogy az uralko­dó osztályok és a kormányzó pártok igyekeznek a befolyá­solást végző eszközök feletti politikai ellenőrzést megte­remteni, illetve ezeket saját eszközként kialakítani. L ényeges szempont, hogy a propagandafórumok a híreket milyen gyor­san és milyen kommentárral közlik. Melyek azok az in­formációk, melyek elsőnek, melyek azok, melyeket utolsó­nak közvetítenek. Ebben az esetben felmerül az elsőség kérdése, ami azt jelenti, hogy az először megszólalónak, vagy az elsőnek hírt adónak némi előnye van a többiek­kel szemben. Uqyanakkor szerepe van az utolsóságnak is, vagyis annak, hogy a legutoljára szólónak némi' esélye van arra, hogy az ő szavaira emlékeznek az em­berek leginkább. Lényeges a befolyásolásban, hogy min­den hírt lehetőlea kommen­tárral közvetítsünk, és a kommentár természetesen a hírközlő politikai céüainak. a politikai akaratának megfe­lelő legyen. A szóbeli oropa- gandában. vagyis amikor a oropaqandista közvetlenül, feüett technikai eszközök nél­kül iavekszik a maao befo­lyásolását megvalósítani, fontos. hogy miiven techni­kákkal. milyen beavnkorlott készségekkel rendelkezik. Helvzete bonyolult, hiszen a telekommunikációs eszközök­től általában nem lehet visz- szakérdezni. közvetlenül nem lehet állást foalalni az álta­luk elmondottakkal szemben, viszont a szóbeli propagan­dával a megqvőződésre épí­tett véleményváltozásra lehet törekedni. Ez mély módszer­tani kultúrát, alapos politikai és társadalmi ismereteket, sajátos képességeket feltéte­lez a propagandistától. Is­meretekkel kell rendelkeznie a hallgatók általában diffe­renciált csoportjáról is. Dr. Kottái Dénes, egyetemi adjunktus, az Oktatási Igazgatóság tanára A komlói Színház- és Hangversenyterem esti fényben Fotó: Cseri László

Next

/
Thumbnails
Contents