Dunántúli Napló, 1984. április (41. évfolyam, 91-118. szám)
1984-04-21 / 110. szám
Gyorsítható-e a pécsi belváros rekonstrukciója? Molnár Zoltán: ha koncentráljuk a felgyorsul a folyamat A pécsi belvárosi rekonstrukcióról a héten fog tárgyalni a Baranya megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága. Ez alkalomból kértünk interjút dr. Molnár Zoltántól, a városi tanács általános elnökhelyettesétől, aki a belvárosi rekonstrukció segítése végett nemrég létrehozott koordinációs bizottság vezetőjeként a rekonstrukció egyszemélyi felelős irányítója. — Annak idején Pécsett született a belvárosi rekonstrukció, illetve a tömbrekonstrukció gondolata. Ezt különleges hírverés is kisérte. Mig azonban mi szerény lépésekkel haladunk előre, más városok — pl. Eger, Győr — látványos eredményeket produkálnak. Mivel magyarázza elnökhelyettes elvtárs a lemaradásunkat? — Valóban mi kezdtük, de ne feledjük, hogy a dolog nem egyforma nehézségi fokkal jelentkezik mindenütt. Sokat meghatároz a rehabilitálandó városrész nagysága, a közművek állapota, s nálunk ehhez jött még a szinte katasztrofális pincehelyzet. Ez a három együtt okozta, hogy ne úgy haladjon a munka, ahogy szerettük volna. Sok esetben nehezen tudtunk váltani az elképzeléseken, holott nagy szükség lett volna rá. S mindig vannak, akik maximalista elképzelésekért hadakoznak. Arról sem hallgathatunk, hogy nálunk túlságosan szétszórtan mentek a munkák. Ha mindet egy szűkebb területen végeztük volna, most nálunk is mindenki olyan elégedett lenne, mint az említett városokban. És még az is igaz, hogy pl. a PIK a legszívesebben kimenekülne a belvárosból, amit természetesen nem hagyhatunk. — Nyilván nem vonzó, nem kifizetődő a munka ... — Nem hiszem! Ha a külföldi közreműködőknek megéri és csinálják is. Persze, velük meghatározott időre és összegre szerződtünk. — Nem lehetne ugyanígy csinálni^a PIK-kel is? — Ahhoz vállalkozóbb szelleműnek kellene lennie az egész vállalatnak. Egyébként — visszatérve a kérdéshez — az én véleményem szerint is lemaradtunk, de biztos vagyok abban, hogy a jövő év végére sok minden megváltozik. — Időközben koncepcióváltás is volt: az új rendezési terv szakított a szorosan vett tömbrekonstrukcióval. Mi a biztosíték arra, hogy a ma élő koncepció nem jár ugyanígy egy még újabbnak a kedvéért. — Koncepcióváltásról szó sem lehet, az érvényben lévőt kell nekünk maradéktalanul és következetesen végrehajtanunk. Persze, ez más, ha a korábbi döntéseket felülvizsgáljuk, amelyek valamiért nem érettek meg a végrehajtásra. Ilyen ésszerű változtatásnak tartom, hogy indokolt esetben belvárosi ingatlanokat elidegenít- sünk, amire első ízben a Kó- czián-ház esetében került sor. A tömbrekonstrukciót pedig végül is nem adtuk fel, de nincs olyan tömbünk az elefántoson kívül (ami egyébként is már púp a hátunkon), ami gyorsan, látványosan felújítható. — Eddig az volt az állás4. HÉTVÉGE pont, hogy a belvárosban a rekonstrukció során kell kialakítani a nagy lakásokat, most pedig ennek a fordítottját valljuk. — A fogalom módosulásában az „ideális” jelzőre helyezem a hangsúlyt. Azaz nem a meglévő nagy lakások mindenáron való megosztása most a követendő módszer, de az sem, hogy a kicsikből — kerül, amibe kerül alapon nagyokat csináljunk. A tervidőszak végén a lakások mennyiségével kell elszámolni, s míg Pécsett olyan a lakáshelyzet, amilyen, nem tehetjük, hogy csak a belvárosban legyenek a nagylakások. Az adott lehetőségek szabják meg mindenkor, hogy milyen és mekkora lakásokat csináljunk. — A Kossuth Lajos utca 48- ban kifejezetten nagy lakások készültek meglehetősen drágán. Mi lesz ezeknek a sorsa? — Három lakás közül kettőt (a harmadikhoz ragaszkodik a régi bérlő) meg fogunk hirdetni eladásra. — Új álláspont, hogy átgondoltabban kell végrehajtani a szanálásokat. Mi lesz a rekonstrukciót gátló belsőségekkel, amelyektől igazság szerint már régen, lolyamatosan és apró lépésekkel meg kellett volna szabadulni? — Szó sincs a sufnik" meghagyásáról, azoktól tényleg meg kell szabadulni és valóban jó volna, ha ezen már túl lennénk. De épületeket csak nem fogunk azért lebontani, mert a rendezési terv parkot vagy parkolót képzel oda. Az ótqondoltságot ilyenekre értjük. — Szólt a belvárosi ingatlanok elindegenitéséről. Alem vezet-e ez a belváros kiárusításához, s egyáltalán hogyan tartható kordában ily módon a belvárosi rekonstrukció? — Nagyobb épületeket semmi esetre sem szándékozunk elidegeníteni, de a kisebbektől meg kell szabadulnunk, mert azoknak a felújítása cudarul drága a mi módszereinkkel. Pl. a János utca 14. egy ké'lakásos ház, amelynek a felújítása előzetes számítás szerint megközelítené a 3 millió forintot. Ha lebontanánk, s újat építenénk a helyére, az is 3,6 millió lenne. De ha a jelen állapotában elárverezzük, a döntést az új tulajdonosra bízhatjuk. Az lehet tehát az irányadó, hogy a mi számunkra m| az előnyös. Ami pedig a kérdés másik részét illeti: az elsőfokú építési hatóságon keresztül érvényesítjük a rekonstrukciós elveket, s mór adásvételnél kikötjük: mikor, s hogyan kell felújítani a megvett házat. A hatóság révén az ellenőrzés Is biztosítható. Sok problémát okoznak a vegyestulajdonú házak, s erre a „legjobb" példánk a Sallai utca 52., aminek a dolgában már évek óta nem vagyunk képesek dűlőre jutni, miközben a ház állapota egyre romlik. Nos, a vegyestulajdonokat meg kell szüntetni, mert a résztulajdonosok egymást gátolják. Számunkra az a mértékadó, melyik az előnyösebb: a megtartás vagy az elidegenítés. — A megyei pártbizottság kezdeményezésére a vb a közelmúltban megalakította a rekonstrukciót segítő koordiná- ciós bizottságot. Mi várható ettől? — Alapvetően az, ami a nevében is van: összefogni és összehangolni a rekonstrukciós feladatokat. Remélem és várom, hogy gyorsabban és köz- megelégedésre hozhatunk dön. téseket úgy, hogy azokból a szubjektum minél inkább a perifériákra szoruljon. A bizottság összetétele a garancia arra, hogy tényleg objektiven mérlegeljen és közmegelégedésre cselekedjen. — Miben látja ma a belvárosi rekonstrukció gyorsításának a lehetőségét? — Ha a kivitelezők szét- szórtsáqát megszüntetjük, tehát koncentráljuk a munkát, máris gyorsabban mehet a folyamat. Tovább gyorsíthatjuk, ha nagyobb teret adunk a gmk- knak, s magánerőnek és a külföldi munkaerőnek. — A tanács korábban külön támogatást adott a rekonstrukcióban részt vevő vállalatok ka- pacitáslejlesztésére. Mi ennek a sorsa? — Valamicske bejött már. Az elszámoltatás a tervidőszak végén lesz, s gondolom, az illető cégek mindent elkövetnek majd, hogy ne kelljen vissza- fizetniök semmit. A magam részéről a Pécsi Építő- és Tatarozó Vállalatnál és a Baranya megyei Tanács Magas- és Mélyépítő Vállalatnál látom a legtöbb gondot. — Úgy tűnik, lelassult a Széchenyi térnek és környezemunkát, fenek a felújítása. Mi lesz a városházával, a Nádorral, a Nagy Lajos Gimnáziummal, a volt megyeházával és főleg az elefántos tömbbel? — Az utóbbival kezdem. A teret nagyon rövid idő alatt rendezni fogjuk a kút tengelyéig ... — És a kút? Úgy hallottuk, hogy el akarják vinni onnan, s mást tenni a helyére . . . — Erről én nem tudok. De ha valaki is fontolgat ilyesmit, hadd kérdezzek vissza: ki fizeti? Nekünk ugyanis nincs erre pénzünk és a koordinációs bizottság tudta és beleegyezése nélkül belvárosi ügyben senki sem intézkedhet. Ami pedig a Széchenyi teret illeti, én vitatom a lassulást, bár a téli-tél- végi időszakban a Széchenyi tér 2-n kívül — ez egyébként október közepén átadásra kerül — valóban kevés embert láthattunk. A Nádor most már folyamatosan készül, a Nagy Lajos Gimnáziumot — ha egy mód van rá — szeretnénk az idén megcsináltatni, hiszen megvan rá a pénzünk. Ha kapacitáshiány miatt nem megy, az 1985-ös tanévnyitóra mindenképpen meglesz. A volt megyeházát — ha sikerül rá külföldi munkaerőt biztosítanunk — idén nagy erővel indítjuk. Az a cél, hogy a Széchenyi téri oldal q Sallai utcai befordulással együtt 1985 végére elkészüljön. A teljes elefántos tömböt is be akarjuk fejezni 1985 végére. A városháza pedig . .. Nos, szeretném ezt o városunk felszabadulásának a 40. évfordulójára teljesen felújítva látni. — Mi a biztosíték erre? — Van egy szerződésajánlat a nyugati és az északi homlokzatot, valamint a tornyot illetően négyhónapos kivitelezésre ... — Mikor kezdenék? — Májusban mindenképpen el kell kezdeni, hogy időre elkészüljön. — Hallottuk, hogy kiemelt szerepet kap a közeljövőben a belváros kelet—nyugati tengelyének a felújítása. Pedig itt a két színház, a Pannónia ... — Úgy néz ki, hogy a Kamaraszínház 1985 végi átadása biztosított, a nagyszínház felújítása pedig utána rögtön indul. A Pannóniával ma kivitelezői problémáink vannak, ezt mindenképpen és hamarosan rendezni akarjuk. A Kossuth Lajos utcában, ami épület felújítását terveztük, az idén el is kezdjük. — És maga az utca? — A közvilágítás ügye a közeljövőben kerül a bizottság elé. Én amellett vagyok, hogy a Zrínyi és a Mátyás király utcákhoz hasonlóan itt is falikaros világítás legyen, illetve az utca fontosabb pontjain — ilyen a Színház tér is — kandelábereket állítsunk fel. A díszburkolattal egyelőre várnunk kellene, amíg az utca falai el nem készülnek. De addig is — és átmenetileg — egy vékony „fátylat” kellene vonni az úttestre, hogy annak a mai kirívóan rossz állapotát eltüntessük. — Mit vár attól, hogy a héten a megyei tanács végrehajtó bizottsága tárgyal a belvárosi rekonstrukcióról? — Bízom abban, hogy megerősít bennünket abban, hogy az utóbbi időben helyes úton jártunk, s a továbbiakhoz kellő erkölcsi támogatást ad és segít azon problémáink megoldásában, amelyekben a megye hatékonyabban intézkedhet, mint mi. A víz nemcsak örömöket nyújt, de veszélyeket is rejteget Fotó: Proksza László fi vizek veszélyei A furcsa csak az, — pedig sokan voltak azon a napon felnőttek is az üszögpusztai kis tó környékén sétálni, kirándulni —, hogy senki sem figyelmeztette az ott játszadozó gyerekeket: menjenek messzebb a víztől, beleeshetnek! Gelb Zoltán rendőrőrnagy, a Baranya megyei Rendőr-főkapitányság közbiztonsági és közlekedési osztálya vízi-légi-rendészeti előadójának azonban egyből megfájdult a feje. Eszébe jutott a statisztika: 1981-ben a korábbi évekhez képest szinte ugrásszerűen megnőtt a vizbefúltak száma. És közöttük feltűnően sok a gyerek ... Eszébe jutott az is: hiába adtak ki az illetékes szervek 30 000 példányban tájékoztatót a fürdés és a vízi közlekedés szabályairól, minden szezon kezdetén újból és újból félni kell az emberi könnyelműség végzetes következményeitől. Jóllehet, az országos helyzetet tekintve a megyék közötti összehasonlításban Baranya aránylag jó helyen van — ha ezt egyáltalában halottak esetében lehet mondani (1979 és 1983 között 18-an vesztették életüket a megyében) —, de a vizek veszélyeinek fontosságára mégis csak fel kell hívni a figyelmet, lévén itt a Duna 32 kilométeres szakaszával, mellette 156 természetes és mesterséges tó, víztározó. Hihetnénk: az ilyen „víz- bőség” az emberek, a tavak és folyók partjára sereglők tízezreinek a kisujjába „préseli” a fürdés, a víziközlekedés szabályait, a kötelező szintű előretekintést, óvatosságot. Mégis erős a gyanú: tíz megkérdezett közül kilencen nem tudnák, hogy csak példaként — egy evezős csónak köteles kitérni a vitorlás és a kishajó útjából, vagy azt: csónaknak, kishajónak ki kell térnie a széllovas útjából. S valóban tűnhet feleslegesnek e szabályok bemagolása, ám ha megemlítjük, hogy a víziközlekedés előírásainak megszegéséből már nem egy halálos végű tragédia származott, rögtön fontosabbnak érezzük a regulák ismeretét. Vannak unos-untalanig emlegetett szabályok: hogy felhevülten ne menjünk a vízbe, hogy úszni nem tudók kerüljék a mély részeket, hoqy ahol tiltó tábla van, ne fürödjünk. Mégis: a bekövetkezett balesetek döntő többsége ezeknek az alapvető előírásoknak a figyelmen kívül hagyásából származnak. Vagy abból, hogy részegen ültek csónakba, pedig a vizirendészetnek is éppúgy jogosan és szükségszerűen használt „munkaeszköze" az alkoholszonda, mint a közlekedési szabályok előírásaira ügyelőknek. Mégis: a múlt év hat baranyai áldozata közül hárman alkoholos csónakázás közben vesztették életüket a Dunában. A közelmúlttól a sajtó mór gyakorlattá tette — a figyelem ébrentartása, a balesetek megelőzése érdekében —, hogy szinte minden vízbefulladásról hírt ad. Kubikgödrök, felhagyott kavicsbányák, kiöntések, holtágak, — megannyi veszélyes víz, ahol elsősorban gyerekek lelik halálukat. És hányszor tízéves sincsen gye rekek! Akiktől a kötelező óvatosságot, előretekintést nem is lehet elvárni, s akik mellett soha nincsen egy felnőtt, aki kellő nyomatékkai szóljon nekik a veszélyekről. Akik talán úgy fejezték be az iskolai évet. hogy az osztályfőnöki óráknak egy. szer sem volt témája a fürdés, a csónakózás, a strandolás „másik oldala" ... Remélhetőleg idén ez nem marad el! Könnyű lebecsülni a vizek veszélyeit. Hiszen egy- egy kánikulai napon az ember nem is kíván mást, mint hogy megmártózzon valahol egy hűs vízben. És éppen ebben rejlik a fürdés „leg- újabbkori" veszélye: a közlekedési költségek emelkedése miatt szívesebben keresik fel a legközelebbi vizet, függetlenül attól, hogy szabad-e itt fürdeni, vagy sem, hogy olyan tóról van-e szó, ahol az egyik szakaszon egyméteres, majd egészen hirtelen négyméteres a víz, ahol a mederben maradt vashulladékok éles sarkai okozhatnak halálos sebet... Tapasztalat az ilyen balesetek megszaporodása. (Az elmúlt öt év baranyai áldozatainak fele ilyen tiltott vizekben halt meg. . .) És soakn nem értik a táblát: miért tilos itt fürdeni? Pedig alapos oka van mindig a tiltásnak: nemcsak a mélység jelent veszélyt, vagy a víz egészségre kóros volta, hanem a hideg bénító hatása is. Kevesen tudják például, hogy a Malomvölgyi tó egyike a leghidegebbeknek Baranyában. S már töltődik a régi mellett oz újabb tó medre is, ahol — a hírek szerint — vízisport- eszköz-kölcsönző működik majd. A vízirendészet vigyázó szeme máris felfigyelt, s számítanak arra: a kikapcsolódási lehetőségek bővülésén túl a veszélyforrások száma is emelkedett — ismerve az emberi könnyelműség nem ritkán önveszélyes mértékét .. . Mészáros Attila Hársfai István Rekonstrukciós munkák a Sallai utca Széchenyi téri torkolatában
