Dunántúli Napló, 1984. március (41. évfolyam, 60-90. szám)
1984-03-10 / 69. szám
Egymásra utáltán A kelet-európai szocialista országok gazdasági, politikai és (kulturális együttműködése történeim i egymá sra uta Itságu k reális kifejeződése. Ezek az or- sziágdk egész történelmi fejlődésükben hasonló utat jártak. Nagyjából hasonló időben történt meg, mintegy ezer éve, a magyar, a cseh, a lengyel és az orosz állom kialakulása, vagyis a kelet-európai feudalizmus megszerveződése ezeken a területeken. Azóta ezek az országok közös történelmi tájat alkotnak, amelynek fejlődése jellegzetesen eltért a 'nyugateurópai feudalizmus fejlődésétől. Az Európán belüli fejlődést tekintve ez valójában megké- settséget jelent, ami világosan megmutatkozott az ipari forradalom és a kapitalizmus terjedése időszakában is. A kelet- európai országokban később, s kevésbé átfog óon ps mélyrehatóan játszódott le az Iparosítás folyamata a 19—20. században, s így a 'második világháborút követően nagy eltérésekkel ugyan, de mégis számos közös vonással kezdték 'meg a szocializmus építését: a keleteurópai országok egymásrautaltsága mindenekelőtt újtípusú társadalmi és politikai viszonyaik fejlettsége és gazdasági szerkezetük viszonylagos elmaradottsága közötti ellentmondásból fokad. Kényszerű kohézió A szocialista világrendszer kialakulása a második világháborút követően a fentemlített 'belső feltételek miatt feltételezte az egyes szocialista országok szoros együttműködését, de ebben az irányban hatottak a külső feltételek is, nevezetesen a hidegháború, amely kilkény- szeritette a szocialista országok erős 'kohézióját. Az egymásrautaltság nák ebben az első, korai fázisában születtek az iparosítás első nagy eredményei valamennyi kelet-európai szocialista országban. Egyúttal kiformálódott az a nézet — s ez egyben gazdaságpolitikai irányvonal is —, omely a szocialista országokat csak 'közös vonásaikban tekintette, s nem vette eléggé figyelembe reális különbségeiket, történelmi és földrajzi, de egyúttal társadalmi, gazdasági és kulturális sajátosságaikat. Az érdek- ellentétek időlegesek A fejlődés második szakaszában, az ötvenes évek végétől, valamennyi kelet-európai szocialista országban a nemzeti- történelmi sajátosságok kerültek előtérbe. Ez az egymásrautaltság új, magasabb rendű formája volt, hiszen nemcsak nagyobb teret engedett az egyes országok saját gazdaságfejlődésének, hanem új távlatokat mutatott gazdasági együttműködésüknek is. A korszakváltásnál, az egyes szakaszok közötti átmenetnél időlegesen érdekellentétek is felmerülhetnek a szocialista országok körött, ami azt jelzi, hogy az együttműködés adott formája kimerítette lehetőségeit és új formák kimunkálására van szükség. Az igazság az, hogy az első szakaszban az egyes szocialista országok érdekeinek többé-kevésbé automatikus egybeesését tételezték fel, s maga a 'nemzeti érdek fogalma nem is nagyon jelentkezett, vagy éppenséggel mint negatívum, mint tehertétel fogalmazódott meg. A második szakaszban, az ötvenes évek végétől azonban nyilvánvalóvá vált, hogy a szocialista országok tartós egymásrautaltsága és együttműködése az egyes országok jogos nemzeti érdekeinek egyeztetését és közös érdekké ötvözését tételezi fel, s hogy az együttműködésre nemcsak a hosszú távú közös érdek, hanem még ráadásul a rövidebb távú, közvetlen nemzeti érdek kell hogy motiváljon. Magyarán, az egyes országok kétoldalú tárgyalásain és A KGST székhaza a Moszkva- folyó partján alacsonyabb szintről induló Románia és Bulgária évi 8,7 százalékkal fejlődött ebben az időszakban az egy főre jutó nemzeti jövedelem tekintetében. Ugyanebben az időszakban a fejtett tőkés országok átlagosan évi 3,4 százalékkal, a Közös 'Piac országai pedig 4,7 százalékkal fejlődtek. Új együttműködési formák A szocialista közösségben megjelentek az együttműködés újabb, magasabb szervezettségi formái is, mint 1964 január elseje óta a transzferábilis rubelnek nevezett valuta, amely a KGST-országok közös fizetőeszköze, és mint a Nemzetközi Gazdasági Együttműködési Bank, omely vezeti az elszámo- iásakat. Az együttműködés terén jelentős eredményeket hoegyüttműködésén belül szükségképpen jelen kell legyen az éves vagy ötéves terveik teljesítéséből adódó szükséglet is, ■nemcsak a hosszútávú fejlesztés igénye. Az 1949-ben megalakult KGST révén a szocialista országok gazdasági régiója mintegy ikét évtizedre. 1950 és 1970 között a világ leggyorsabban fejlődő övezetévé vált. Az egy főre jutó nemzeti jövedelem évi 6,8 százalékkal növekedett a KGST- országok átlagában, s ezen belül megkezdődött a gazdasági fejlettségi szintek kiegyenlítődési folyamata is, hiszen az zott az energiarendszerek ösz- szekapcsalása, mint például a ■Barátság olajvezeték megépítése és a villamosenergia-rend- szerek összekötése. A hatvanas években megjelentek a tagállamok által alapított nemzetközi szervezetek is, amelynek példájaként az Intransmas és Agramas nevű közös bolgár— magyar vállalkozásokat említhetjük. A kelet-európai országokat sokáig leginkább a kölcsönös termékszállítások kötötték ösz- sze, amelyeket ugyan a tervezés szintjén koordináltak, de ez — a hetvenes évek végén — már nem bizonyult elegendőnek. Ezért 'került sor a komplex program 'kidolgozására, amely a szocialista országok integrációjának programja. A szocialista országok integrációjának, termelésbeli együttműködésének kétségtelenül elsősorban politikai gyökerei vannak, de feltétlenül kifejez egy növekvő gazdasági szükségszerűséget is, az egymásrautaltságnak minden korábbiná'l erőteljesebb szükségességét. Mint Lázár György éppen napjainkban, 1983. október 18-án a KGST 37. ülésszakán, Berlinben hangsúlyozta: a romló nemzetközi gazdasági feltételek miatt valamennyi országnak növekvő igénye fokozottobban bekapcsolódni a KGST nemzetközi munkamegosztásába. Persze, a gazdasági integráció igénye egy sokkol mélyebb, hosszübb- távú folyamatból is adódik, s ennyiben viszonylag független a világgazdaság változásaitól. Nevezetesen a gazdasági integráció igénye szükségképpen jelentkezik az extenzív gazdasági fejlődésről az intenzívre való átmenet során, amikor ■már kimerülnek a kisebb méretű kelet-európai szocialista országok belső forrásai. Magasabb fejlettségi fokra csak úgy léphetnek — ez még a nagyobb belső gazdasággal és piaccal rendelkező nyugat- európai országok példáján is megmutatkozott —, iha erőteljes szakosítást hajtanak végre és termelésüket nemzetközi szinten integrálják. 'Ez a termelés belső dinamikájából fakadó szükséglet az, amit rendkívüli mértékben felfokozott a világgazdasági korszak váltás és a nemzetközi gazdasági feltételek jelentős romlása. Három évtized tanulsága Hazánk a nyolcvanas évek elején is külkereskedelmi forgalmának valamivel több mint felét a szorosan együttműködő hat szocialista országgal bonyolította le, s ezen belül a Szovjetunióval a teljes forgalomnak csaknem egyharmadát. A Világgazdasági korszakváltós is arra késztette a szocialista országokat, hogy az együttműködés új, hajlékonyabb és hatékonyabb formáit keressék, s azokat a makrogazdasági szintről (népgazdaság) átvigyék a mikrogazdasági szintre (vállalatok) is. E tekintetben még sok nehézség tapasztalható, az új formák kikísérletezése nem megy egykönnyen, de az integrációs folyamat eddigi előrehaladása is megmutatta a szocialista országok gazdaságának önmegújító képességét. Az is megmutatkozott hosszabb történelmi távlatban, mintegy három évtized tanulságaként, hogy a szocialista országok közötti 'érdekkülönbségek átmeneti jellegűek, időről időre felmerülnek és feloldódnak, érdekazonosságuk és kölcsönös egymásrautaltságuk viszont tartós és alapvető jellegű. Ágh Attila, a Magyar 'Külügyi Intézet igazgatóhelyettese Tizenkét csaladot átköltöztetnek A Pécsváradi úti, a hajdani téglagyár üzemi épülete felett eljárt az idő. A 12 családot átköltöztették, az épületeket lebontják. Pécsett tavaly 36 családot költöztettek ki. A Pécsváradi úti épületek mellett elrendelték a Felsőmalom u. 4., a Tárna u. 10., az Ifjúság u. 10. és a Zsolnay V. u. 28. szám alatti ház lebontását. Üzemmérnökök az iparban I. Porhomogenizáló mérőgyakorlatot végeinek a III. éves szilikát- gépész hallgatók Fotó: Proksza L. Az érvényesülés független a diplomától Nyolcvan százalék az első munkahelyén A többség végzettségének megfelelő munkát végez A Pollack Mihály Műszaki Főiskolán végzett üzemmérnökök jelentős része az EVM felügyelete alá tartozó vállalatoknál és intézményeknél helyezkedik el. Szakmai életútjuk követésére 1982—83-ban a felügyelő tárca megbízásából vizsgálatokat folytattunk. Az elmúlt évtizedben a műszaki üzemmérnökök számára az álláskínálat kedvező volt. A kibocsátás kezdeti időszakában 6—10 lehetőség között választhattak, s bár ez a szám csökkent, elhelyezkedési gondok ma sincsenek. A sok esetben széles skálájú kínálatból végzetteink elsősorban szociális megfontolások alapján válogatnak (lakás, jövedelem stb). A motivációs rangsorban a szakmai elemeknek kicsi a súlya a pályakezdésnél. Az egy helyen eltöltött idő, illetőleg a munkahelyek száma, az azzal való elégedettség egyik fokmérője lehet. A kép ebből a szempontból kedvező. A megkérdezettek csaknem 80 százalékának a jelenlegi az első munkahelye, s alig több mint 15 százalék változtatott egyszer. Az ennél nagyobb mértékű mozgás kivételes. Ozemrriémökeink kétharmada nem is gondol munkahelyváltoztatásra. Csupán minden hetedik válaszadó tervezi határozottan új vállalat keresését, s a maradék egyötöd rész fontolgatja a kérdést. A maradási és távozási szándék alátámasztósóra indoklást is kértünk, örvendetes, hogy a maradás okai között az első három helyen szakmai jellegűek szerepelnek. Kongruens munkavégzés, szakmai perspektíva, a képességek kibontakoztatásának lehetősége. Ez a vélekedés nem igazolja azt a nagymértékű foglalkozási inkongruenciát, amely a műszaki értelmiséggel kapcsolatban a köztudatban él. A munkahelyi feltételekkel általában elégedettek az üzemmérnökök. Elvárásaik közül az önóllósóq és az alkotás igénye emelkedik ki. Nem műszaki munkakörben az üzemmérnököknek csak néhány százaléka van. A nappali tagozaton végzettek 75 százaléka a kivitelezésben helyezkedett el, míg a dolgozó tagozatosok egyenlő arányban oszlanak meg a tervezés és a kivitelezés között. A vezetői szint szoros korrelációban van a diplomázás évével. A fiatalabb generációk számára a mobilitás, a feljebb lépés egyre lassúbbá, illetve nehezebbé válik, összefüggést keresve a főiskolai teljesítmény és a beosztás vezetői szintje között, érdekes eseményre jutottunk: a mutatók arra utalnak, hogy a szakmai érvényesülés nem függvénye a tanulmányi munkának. Ez élesen veti fel azt a kérdést, hogy vajon azokat a képességeket és készségeket fejleszti-e ki a műszaki főiskola, amelyekre a szakmai érvényesülés szempontjából elsődlegesen szükség van. Kis túlzással azt is mondhatjuk, hogy a jelenlegi helyzetben — bizonyos határok között — annál nagyobb esélye van valakinek a magasabb vezetői szint elérésére, minél gyengébb minőségű diplomával rendelkezik. Magyarországon a műszaki értelmiség relatív bérszínvonala történetileg erősen csökkent. A felszabadulást követően a mérnök—munkás kereseti arány 2,7:1 volt. Az ötvenes évek végén a különbség 60, a hetvenes évek közepén már csak 30 százalékot tett ki. Napjainkban a nem vezető beosztásban lévő mérnökök alig keresnek többet, mint a fizikai állomány tagjai. A nappali tagozaton végzett üzemmérnökök havi átlagkeresete 1982-ben 5 év gyakorlat után 4564 forint volt. Ez az érték kb. megegyezik a teljes szocialista szektor átlagával, s 8 százalékkal marad el az építőiparétól. Többségükben 30 év alatti fiatal szakemberekről lévén szó, ezekkel az arányokkal nem lehetünk túlzottan elégedetlenek. Természetes jelenség, hogy az idő függvényében a keresetek és a jövedelemtöbbletek nőnek. Meglepő viszont a kezdő bérek közötti nagy differencia, amely esetenkint csaknem „ eléri az 1000 forintot. Érdekesség továbbá, hogy 10—12 éves gyakorlatnál találkoztunk 4000 forint alatti és 10 000 forint feletti havi fizetéssel egyaránt. Az értelmiségi nők hátrányos helyzetének triviális mutatója a férfiakénál alacsonyabb kereset esetünkben is regisztrálható tény. A férfiak 25, a nők 51 százaléka keres havi 4000 forintnál kevesebbet. Kovács Árpád— Kucsera Gyula HÉTVÉGE 3.
