Dunántúli Napló, 1984. március (41. évfolyam, 60-90. szám)
1984-03-31 / 90. szám
A program neve: Tetra C Elképzelem, amint egy magas, elegáns, civilruhás férfi belép a laktanyakapun — és az őrság tiszteleg neki. Elképzelem, amint ugyanez a férfi otthon ül — és hivatása ügyes-bajos dolgain gondolkodik. Elképzelem, amint a nyugdíjasok alaposságával tesz- vesz valamit és ha kérdezik, „hogy érzed magad?" — a legmélyebbről jövő őszinteséggel feleli: „Köszönöm, jól, hidd el öregem..." Kosteleczky Sándor ezredes, Baranya megyei tűzoltó-parancsnok nyugdíjas lett. Kerülöm azt a kifejezést, hogy nyugdíjba vonult, mert ez a megfogalmazás mintha a méltóság mellett valamiféle sértődöttséget, s ami még ennél is súlyosabb: egyfajta hátrahagyást, elszakadást, közönyt, sőt megtagadást is rejtene magában. Nyugdíjas lett. Nem az egekig-emeltek dicsfényével és nem is úgy, mint, aki szakadékba zuhan. Úgy érte ez a kor. ez az új állapot, mint a hegyek közül az alföldre érkező folyót a lelassulás. Semmi más nem tör. tént, csak ami természetes, ami a lolyamat része. Tudta, sőt mások pályáját is egyengetve készült rá. Beszélgetésünk idején még „aktív”; a parancsnoki irodában ülünk — iratai, emléktárgyai; a múlt és a jelen rekvi- zitumai között. A laktanya irodáit, körleteit, műszaki helyiségeit különleges hangosító berendezés köti ösz- sze — a diszpécserközpont keresőszolgálata ez —, így két egymásra montírozott hangulatot élünk át egyszerre, hisz amíg beszélgetésünk témája a múlt, az ajtók felett elhelyezett hangszórók a legkonkrétabb jelenbe ágyazzák ezt a beszélgetést. Az akár ultramodernnek is nevezhető laktanya éli a maga mindennapi, műszerpontos életét. Helyén az ügyeletes, a te. lefonos, a szolgálatparancsnok, s ugrásra kész maga az őrség ... A kocsiszínekben, a gépi nyitású ajtók mögött, ménes-erejű szerkocsik állnak, s a folyosókon némán viliódzó digitális órák azt szugerálják, hogy a másodpercnek is értéke van ...» Arcok ül közelről Kosteleczky Sándor ezredes Hát akkor évtizedeknek, majd egy egész életnek! Egy jubileumi képeskönyv az útikönyvünk múltat idéző beszélgetésünk során. „A tűzvédelem szolgálatában. 1948— 1983." Ez a könyveim és ez a két évszám tulajdonképpen Kosteleczky Sándor ezredes lehető legtömörebb életrajza. Tanult szakmája szerint építésztechnikus felső építőipari iskolát végzett, a háborút követő nagy újrakezdés viharában azonban egészen máshová sodorta az élet. Máshová? Nem biztos, hogy helyes ezt mondani. Kosteleczky Sándor 1948. június 10-én súlyos katonaládával a kezében — a katonaládában egynapi hideg élelem —. beállt a budapesti Tass vezér téri laktanya udvarán felsorakozott fiatalok közé, s gyakorlatilag csak most, harmincöt év után készül e sorból kiállni... Ebben a sorban az újjászülető Magyarország első állami tűzoltótiszti tanfolyamának hallgatói álltak. Tűzoltóságot — a semmiből! Az ország ezernyi teendője között a tűzoltóság állami szervezetének létrehozása csak egy volt, és a siker előfeltétele mi más lehetett, mint olyan emberek sokasága akiknek a számára ez az egy feladata egyben a legfontosabb, azaz az egyetlen is. Érdemes idézni egy korabeli cikkből. A Magyar Tűzoltó című folyóirat írta 1949. május 1-i számában: „Gyönyörű, verőfényes időben sorakozott lel a tűzoltótiszti tanosztály ... Döntő lépés történt a magyar tűzrendészet és tűzoltóság életében; befejezést nyert az Állami Tűzoltón szti Tanosztály első tan- lolyama." Egy hozzászóló a Tűzoltó Egyesület kongresszusán így fogalmazott: „Bámulatos akarás, tettrekészség, hangulat, egyszóval a liatalság legszebb lelki erői jellemzik ezt az iskolát ..." Itt van az elsőnek avatott állami tűzoltó tiszti nemzedék tablóképe is, s miközben sorra vesszük, kiből mi lett, ki hova került, melegséggel és tiszteletet parancsoló tartalommal telnek meg az egykori felszólaló lelkes szavai. Ezek az emberek teljesítették a kötelességüket. A pályán maradtak, közülük nem egy végigszolgálta szinte városról városra az országot; magas rendfokozatokat értek el — és végül is megteremtették a kor követelményeinek megfelelő, azokhoz folyamatosan alkalmazkodó magyar állami tűzoltóságot. Kosteleczky Sándor szakmai életrajza tucatnyi parancsnoktársa szakmai életrajzával szinte szó szerint megegyezik. Ezekben az életrajzokban ez a kifejezés a leggyakoribb: „szolgálati érdekből..." Szolgálati érdekből költöztek városról városra, szolgálati érdekből szorongtak rosszul bútorozott albérleti szobákban, szolgálati érdekből tanultak, éltek távol a családtól, vállalták olyannyiszor az életveszélyt. Ma nem annyira divatos ez a kifejezés ... Mégis, mikor erről akarom kérdezni, leint: mindent a maga idejében, a maga valóságában kell vizsgálni és megérteni ... Életveszély. Mindenkire veszélyek lesnek, így igaz — a tűzoltó azonban el sem kerülheti. Kosteleczky Sándor 1968. február 18-án egy siekres ol- tásr követően súlyosan megsebesült: maga alá temette egy leomló tűzfal. Egy ember meghalt. Emlékét ma márványtób- la őrzi a- laktanya falón. A laktanya... A parancsnok elmosolyodik, s azt mondja: ha nyugdíjas leszek, szívesen kalauzolok majd itt csoportokat, mert sok a vendég, és nekünk érdekünk, hogy ismerjenek bennünket az emberek, tudják hogyan élünk, mire vagyunk képesek ... Ez a laktanya Kosteleczky Sándor egyik lőműve, kétségtelenül. Évtizednyi munka, küzdelem. Az egykori építőmester szakmai ambíciói hajtották, vagy a holnapért is felelősséget érző parancsnok makacssága? Mindegy. Megvan, korszerű keretet adva a mindennapi munkának, s egy kicsit a testület társadalmi fontosságát, megbecsülését is reprezentálva. Újra a hangszóró, újra a jelen. Keresnek valakit, hisz ebben a házban tényleg mindig történik valami. A tabló sudárvékony hadnagya, a megyei parancsnok, „civilesen” lágy, nyugodt arcába tűnik át. Nem esett szó csalódásokról, tévedésekről, haragosokról — igaz, kitüntetésekről, sikerekről, barátokról sem. A konkrétumok szép lassan visszahúzódnak az emlékezés mélyebb régióiba — s a tanulságok, maradandó dolgok, a meghatározó érzések foglalják el a helyüket. Kosteleczky Sándor kiegyen, súlyozott ember, a szélsőségeket kerülő parancsnok szakmailag mindig megalapozottságra törekvő, feladatmegoldó ember volt — s ezek a vonások jellemzik most is. Holnap már „civilként" lépi majd át a laktanya kapuját. És az őrség tiszteleg neki. Békés Sándor A Tűzoltóság modern épülete az Engel János úton Lába kel a mosdótálnak és hangszórónak Milliós kór rongálásból Jogos kívánalom a vasúton utazók részéről: az állomási pénztárosok udvariasan szolgálják ki a jegyet váltani szándékozót, az információs szolgálatot teljesítő kellő felkészültséggel adjon tájékoztatást, a kalauztól is elvárható, hogy köszönjön, ha a kupéba lép. És ha szükséges, mondja meg az utasoknak, mi az oka az esetleges későbbi indulásnak, vagy menet közbeni késésnek. Az 1982. évi tarifaváltozás óta, a MÁV az utasainak nem elhanyagolható részét veszítette el. Csak a pécsi Igazgatóságot figyelembe véve egyik évről a másikra több, mint kétmillió utassal csökkent az uta. HÉTVÉGE zók száma. A vasút a maga lehetőségeit tekintve azon igyekszik, hogy mielőbb visz- szaszerezze az egykori vonato- zókat. A technikai, műszaki lehetőségeket tekintve behatároltak a MÁV fejlesztési lehetőségei, ám ami a személyszállítás színvonalának emelését illeti, sokat tehet a vasút. De hadd tegyük mindjárt hozzá: az utasok sem angyalok. A MÁV Pécsi Igazgatóságának csak az elmúlt esztendőben több mint egymillió forint kára származott a különböző rongálásokból. Egyszerűen hihetetlen, hogy az utasok egy része mit el nem visz, le nem szerel a személykocsikból. A lakásban nem használható villanyégőkből például több mint 1100 darabot csavartak ki, megközelítőleg ezer ablak törött be, többek között a felelőtlen üvegdobálás miatt — a kár, amely a vasutat érte, e tekintetben több mint százhatvanezer forint. Szappanadagolóból, amit másutt nemigen használhatnak, vagy 130- at szereltek le, az eltűnt kalaphorog és képkeret is meghaladja a százas nagyságrendet. De lába kel a villany- kapcsolóknak, leszerelik a mosdótálakat, a WC-csészét, fölhasítják az üléseket. A tükör is kelendő, tavaly százötvenet kellett pótolni a pécsi Igazgatóság személykocsijaiban. S ami legalább ennyire szomorú és elgondolkoztató: a motorvonatok utasteréből egymás után tűntek el a hangszórók. A pécsi üzemfőnökség szakemberei, az utazás kulturáltságának növelése céljából 1981 tavaszán kezdték fölszerelni a hangosító berendezéseket a Bz. és MD típusú motorvonatok kocsijaiba. A több mint 130 vagonba megközelítőleg négyszáz hangszórót helyeztek el, a hozzájuk tartozó erősítő berendezésekkel és mikrofonokkal együttesen; a fejlesztés több mint félmillió forintba került. Ám az utasok egy része „leleményesebb” volt, mint a szakemberek. Nemegy szerelvényről már az első úton eltűntek a hangszórók. Most is vagy 170 hangszóró hiányzik, annak ellenére, hogy igyekeztek azokat pótolni: tavaly 140-et szereltek föl az eltűntek helyébe, de nem sok sikerrel. A hiányzó berendezések pótlása további félmillió forintba kerülne a MÁV- nak. Így most azon gondolkoznak: egyáltalán éndemes-e az újabb hangszórókat föltenni, mikor azoknak napokon belül csak hűlt helyét találják . .. Ennyit széljegyzetként a kulturált utazás feltételeinek biztosításáról és viselkedési szokásainkról ! S. Gy. NUoW W0I1U^ Együtt, Egyért, EGÉSZSÉGÜNKÉRT! Apró lépések az egészségünkért Társadalmi méretű életmód- változásra volna szükség Falun dolgozó óvónők részére rendeztek továbbképzést és ebben részt vett a POTE Egészségügyi Szervezéstani Intézete is. Záró foglalkozásként játszatták az óvónőket, öt csoportot alakítottak ki közöttük, szülő, óvónő, művelődési osztály, gazdasági hivatal és kutatócsoport szerepkörre. Azt játszották el, hogy az étkezési szokásokat hogyan tudnák megváltoztatni legalább az óvodákban. A csoportok egymástól elkülönítve, csak levelezés útján érintkeztek. Érdekes módon szinte reprodukálták a valós helyzetet. Jó ötletek születtek, mégis a játék szerint sem valósultak ezek meg. Amikor ezután a csoportokat ismét összevonták, kiderült, hogy személyesen megbeszélve mégis csak lehet egyeztetni az érdekeket. A játék eredménye, hogy ezen a továbbképzésen részt vett óvónők, ha még nem is tudnak egyelőre sokat tenni a kisgyermekek egészségesebb étkeztetése érdekében, — már ofyan gondolatokkal tértek haza, hogy a jelenlegi gyakorlaton változtatni kell. Vajon miért volt fontos ez a játék és az óvónők képzésében miért vett részt a POTE Egészségügyi Szervezéstani Intézete? Az úgynevezett Tetra C. program indításával szép feladatot vállalt magára az intézet orvoskollektívája, mégpedig az emberek egészség- kultúrájának a javítását. Ennek a megvalósítása pedig nem lehetséges az életmódbeli szemlélet megváltoztatása nélkül, ami természetesen nem megy máról holnapra. Az ilyen apró kis léoés mint az, hogy falusi óvónőknek tudatosítják a helyes étkezés fontosságát, már eredmény. A Tetra C. program 1982. január 1-én indult. A WHO (Egészségügyi Világszervezet) európai irodája hirdette meg és vállalta a koordinálását. A Tetra C. elnevezés rövidítés, magyarra fordítva kb. azt jelenti: keringési betegségek közösségi szintű megelőzésére való törekvés. Európa szinte valamennyi országában. így hazánkban is jelenség, hogy bár az emberek életkörülményei javulnak, ugyanakkor aggasztóan emelkedik bizonyos betegségek száma. Különösen kiemelkedő helyet foqlalnak e| a különböző keringési megbetegedések és az infarktus. Az eddigi megfigyelések arra engednek következtetni, hogy legtöbbször a helytelen táplálkozás, a dohányzás, a mozgásszegény életmód, ugyanakkor a túlfeszített munkatempó állnak a háttérben. Hogy mennyire bizonyítható ez, s hogy milyen rétegeket, milyen foglalkozásúakat, és milyen életkörülmények között élőket sújt leginkább, ennek a felkutatására dolgozták ki a Tetra C. programot. Magyarországon két helyen vállalkoztak a program végrehajtására : Budapesten kívül a Pécsi Orvostudományi Egyetem Egészségügyi Szervezéstani Intézete. Az intézet egész Pécs, de kiemelten Lvov-Kertváros, valamint Siklós és a körzetébe tartozó községek lakóit kíséri figyelemmel. A program tíz évig tart. Dr, Szilárd István adjunktus irányitásával kifejlesztették a magas vérnyomásos és infarktus eseteket jelentő és a betegeket figyelő, követő hálózatot. Speciális szűrővizsgálatot végeztek véletlen válogatás alapján négyezer pécsi és négyezer siklósi járásban élő embernél. Ezekből ezer pécsi, és ezerötszáz falun élők között végeztek szociológiai felmérést is. A feltett kérdések az élet legkülönbözőbb területeire vonatkoztak. Egy-egy emberrel való beszélgetés több, mint egy óra hosszáia tartott. A felmérés a közeljövőben fejeződik be és az adatokat ezután dolgozzák fel' számítógép segítségével. A speciális szűrővizsgálaton a magas vércukor- és koleszterintartalommal, súlyfelesleggel rendelkező, fáradékonyságra panaszkodó nőket külön felkeresték és az arra vállaK- kozókból csoportot alakítottak. Rendszeres és ingyenes tornát szerveztek számukra, táplálkozásra vonatkozó tanácsokat adnak és időről időre ellenőrzik őket. A csoport nem régóta működik, de máris pozitív a változás, mind a közérzetükben, mind az objektiv orvosi vizsgálatok eredményeiben. A Tetra C. programnak csak egyik része orvosi feladat, a másik a nagyobb feladat lesz a társadalmi méretű életmódszemléleti változtatása. Ebben már eddig is sokat próbált és próbál tenni a Baranya megyei KÖJÁL egészségnevelési osztálya, amikor ételbemutatókat, felvilágosító előadásokat szervez. Sarok Zsuzsa
