Dunántúli Napló, 1984. március (41. évfolyam, 60-90. szám)
1984-03-31 / 90. szám
„Elkényelmesített” a járványmentesség? Emelkedő állatelhullás a megyében Versenyfutás az igényekkel Megíjul a nagymányoki brikettgyár módszer hosszú távon is megoldást kínál. Ám ennek is megvan a maga technológiája. A föcstejet ki kell fejni és oda kell adni az újszülött borjaknak, mert ez immunitást, védelmet biztosít számukra egy sor betegség ellen. Kívánatos lenne, ha a „divatból kiment” föcstej-itatást ismét elterjed- ten alkalmaznák a gazdaságok. Ez sem pénzkérdés, inkább nagyobb figyelmet és törődést kíván a szakvezetők, az állatorvosok és a borjúgondozók részéről egyaránt. — Rné — Túlzsúfoltak a nagyüzemi férőhelyek Vissza kell állítani a zárt telepek zártságát Több mint 200 millió forintos költséggel megújítják a technológiát Több és jobb minőségű, kevésbé porló brikett a lakosságnak A mecseki liászprogram keretében tavaly megkezdték a nagymányoki brikettgyár rekonstrukcióját, hogy 1986. végére megújult gépparkkal teljes kapacitással üzemelhessen, biztosítva a növekvő igények kielégítését A csaknem fél évszázada fennálló üzemben nemcsak az elhasználódott berendezések, a balesetveszélyes, egészségtelen munkakörülmények miatt kellett hozzáfogni a felújításhoz, de az energia- hordozók áraiban bekövetkezett változások miatt is. A drága olaj és villamos energia arra késztette a lakosságot, hogy a lakásfűtésben visszatérjen a széntüzelésű kályhák alkalmazásához. így ugróssze. rűen megnőtt a kereslet a tüzelőszenek iránt Az elkövetkezendő években — a pécsi szénelőkészítő rekonstrukciójával együtt — va. lamennyi mecseki feketeszenet kokszszén-koncemtrátummá alakítanak, vagyis megszűnik a mecseki szenek lakossági fogyasztásra termelése, így még- inkább megnő a kereslet a brikett iránt. Éppen ezért a két év múlva üzembe lépő, felújított pécsi szénelőkészítő beüzemelésének idejére el kell készülnie a brikettüzemnek, amely nemcsak megfelelő mennyiségű, de megfelelő minőségű terméket biztosít majd a fogyasztóknak. A jelenlegi technológia, és az üzem műszaki színvonala ugyanis nem teszi lehetővé sem a mennyiség, sem a minőség javítását, ezért is érkezik számtalan rek. lamáció a Tüzépekhez és közvetlenül a gyárhoz. A nagymányoki brikettgyár teljes rekonstrukciója lehetővé teszi majd, hogy a hajdan mecseki hulladékszenek feldolgozására épült gyár a későbbiekben könnyebben kezelhető, kevésbé porló, tökéletesebb égést biztosító brikettet adjon a háztartásokba. Az eddigi munkálatok során lebontották a volt tűzoltószer- tórt, és több elavult raktárépületet, hogy helyükön központi labort, új tűzoltószertárt, és modern telefonközpontot építsenek. Mivel ez év végére megszűnik az úsztatott bitumen szállítása, decemberre elkészítik az új technológiához szükséges, a forró bitumen fogadására és tárolására alkalmas 1000 köbméteres tárolót, szivattyúházzal és lefejtővei együtt. A forró bitumennel készülő brikett szilárdabbá teszi a szenet, megóvja a ma jellemző portástól, egyenletesebb szemcse eloszlásával tökéletesebb égést biztosít majd. A brikettszén termelésének növelése érdekében kőtáranként 25 tonna teljesítményű brikettprést építenek be az eddigiek helyére, biztosítva a szárítódob kapacitásának kihasználását. A jelenlegi évi 280 ezer tonnás termelésüket jövőre 370 ezer tonnára növelik. Amennyiben pedig elkészül a szállító- és hűtőrendszer, akkor évente akár 460 ezer tonna brikettet is gyárthatnak Nagymányokon. A több mint 200 millió forint költségű beruházást az elkövetkező három évben úgy kell megvalósítani, hogy nem csökkenhet a pécsi, a komlói és a dorogi szénelőkészítők hulladékszeneinek feldolgozásával készülő brikettszén termelése. Az új technológiára való átállás feszes ütemű, szervezett munkát igényel, ami nem köny- nyű feladat, hiszen tucatnál is több tervező és kivitelező vállalat — így például a KÉV, a DIGÉP, a DÉDÁSZ. a MAV- I., a bonyhádi ÉPSZÖV, a Nl- KEX, a Vegyigépgyár, az Olajterv, a posta, valamint a Mecseki Szénbányáik több üzemének — munkáját kell összehangolni. Kapu László A BÉV központi telepén O Impozáns látványt nyújtanak a narancssárga betonsilók. 0 68 800 köbméter betont szállítottak ki a telepről az elmúlt évben. 0 Közel 20 millió forint termelési értéket állítottak elő tavaly az ácsüzemben. O Az elmúlt évben 56,5 millió forintot termelt az asztalos- üzem. e A betonacél-előkészítő üzemben évente 5—6000 tonna hajlított betonacél készül. Proksza László képriportja Baranya határszéli megye, s bár közben környékünkön több európai országban komoly állatjárványok tizedelték az állományt, megyénk 10 év óta gyakoratilag járványmentes. Ami azt jelenti, hogy egy évtizede nem volt itt komolyabb állatjárvány: száj- és körömfájás, marhavész, sertés- pestis, baromfikolera stb. Sőt — és ez a megye állategészségügyének magas színvonalát fémjelzi — megyénk gyakorlatilag gümőkór- és brucella- mentes. Ezt Baranyán kívül csak hat megye — Csongrád, Fejér, Zala, Komárom, Vas és Pest megye — mondhatja el magáról. Ez a mentesség Baranyának behozatalában zártságot, kivitelének nagyfokú nyitottságot biztosít. A fennálló jogszabály értelmében Baranya csak a fent felsorolt hat megyéből vásárolhat szabadon állatot. A mentességet még el nem ért többi megyéből a legújabb szigorítás szerint még behozatali engedéllyel sem lehet állatot „importálni”. Ezek az örvendetes tények a nagyüzemi állattenyésztő szakemberek, állatorvosok helytállását ©s jó munkáját tükrözik. Az elért színvonal, és az országos átlagnál jobb állategészségügyi helyzet azonban nem ok az elkényelmesedésre. A legutóbbi állatelhullási statisztikák ugyanis arra figyelmeztetnek, hogy a trend ismét rossz irányba mutat. Baranyában az utóbbi időben emelkedik az állat- és különösen a borjúelhullási grafikon, A növekvő elhullási statisztika okait a Pécsi Állategészségügyi és Élelmiszer Ellenőrző Állomás illetékesei a nagyüzemekben több körülményre vezetik vissza. Elsőként említve az évtizede tartó járványmentességből eredő „elkényelmesedést", amely egyaránt elmondható a termelő szakemberekre és a gyakorlati állatorvosokra is. Magyarul: rég nem volt baj, s így csökkent az éberség. Az egykor „zárt”-nak nevezett — és eleinte valóban zárt — nagyüzemi állattartó telepeken ma is ott a sorompó, ma is ott az őrbódé és benne az őr, egyik-másik telep mégis valóságos átjáróház. Elrettentő példákat is említettek, így például az alsómocso- ládi szakosított sertéstelepet, amelynek közepén a Bikali Állami Gazdaság a rekonstrukció idejére egy betonkeverő központot létesített. A munka már régen befejeződött, de a betonkeverőt „ott felejtették". A betonkeverő ma is üzemel, onnan szállítják a környező építkezésekre a betont. A ki-be- járkáló gépkocsik, járművek hozzák, viszik a fertőzési veszélyt. Az állategészségügyi szakhatóság nagyobb szigora nyilván jobb belátásra bírná a gazdaság állattenyésztő szakvezetőit, hogy a tarthatatlan helyzetet mielőbb felszámolják. Elsőként tehát vissza kell állítani a telepek zártságát, ami nem igényel nagyofjb anyagi áldozatot, inkább csak odafigyelést. Másodszor fel kell számolni a szakosított telepek zsúfoltságát, mert kevés kivétellel túlzsúfoltak. Az állatférőhelyek feltöltése elérte a teherbíróképesség felső határát, ami szinte betarthatatlanná teszi az állategészségügyi előírásokat, a potenciális gócait hozza létre egy-egy kirobbanó fertőzésnek. Úgyszólván minden telep, ahogy mondják „meg van erőszakolva". Baranyában ugyanis elöregedtek, elhasználódtak a szakosított állattartó telepek, köztük a legfiatalabb is öregebb már 12 évesnél. A rekonstrukciók megkezdődtek, sok helyen be is fejeződtek, anélkül azonban, hogy komplettírozták volna a Az esetleges fertőzések kivédése érdekében elkülönített hozókban nevelik a borjakat a Szigetvári Állami Gazdaság görösgali tehenészeti telepén. Fotó: Erb János rekonstruált telepeket. Pénz, úgy látszik csak a termelési létesítményekre, a termelő férőhelyek bővítésére jutott, a járulékos beruházásokra nem. Márpedig az ellető és a borjúnevelő tekinthető járulékos beruházásnak, mégis a tehénférőhelyek bővítésével ezeket a kiegészítő létesítményeket nem bővítették. Maradjunk továbbra is a szarvasmarha-telepeknél, mert a baromfi és sertés terén azért megnyugtatóbb megyénkben a helyzet. Baranya megyében 61 nagyüzemben 160 szarvasmarha-telep van — ebbe nem számítanak bele azok a szarvasmarhatartó objektumok, amelyek csak nyáron üzemelnek. E telepeket állategészségügyi- leg három kategóriába sorolták. Az I. kategóriába 18 954 állattal 25 telep tartozik, például a szederkényi, a véméndi, a beremendi, a rihai, az eger- ági, bicsérdi, a zádori, a szent- lászlói telep, hogy csak a főbbeket említsük. Az e kategóriába sorolt telepek közös jellemzője, hogy ezekben már megteremtették a járványvédelemhez szükséges feltételeket. Más kérdés, mennyire élnek e lehetőségekkel. , A II. kategóriába a 24 telep tartozik 22 000 darab szarvasmarhával. Ezekben — például a szentdénesi, a nagypeterdi, a dencsházai, a szigetvári stb., hogy csak a legkirívóbbakat említsük — még ezután kell megteremteni a feltételeket. A III. kategória az úgynevezett szórványtelepek kategóriája, azok hagyományos „telepek”, Itt 127 „telepen” 33 500 darab szarvasmarhát tartanak. Ide tartozik például a mindszent- godisai, az ellendi, a hidasi, a vasasi, a vásárosdombói, a magyarszéki a hertelendi telep. Ezeken a telepeken nem is lehet vagy nem is érdemes megteremteni a modern állategészségügyi feltételeket. Ezek általában kis tehenészetek, ahol egy-egy megbetegedés nem okoz tömeges méretű elhullást. Számuk azonban magas, és a bennük „szórványban” elhelyezett állatok létszáma is nagy, következésképpen az eddiginél nagyobb odafigyelést érdemelnek. Tavaly országosan 8 százalékos volt a borjúelhullás, Ba- ’ranyában e mértéken belül maradt. Ez azonban csak átlag. és nem jelenti azt, hogy nincsenek nagyon kirívó esetek. A legmagasabb borjúelhullás tavaly a drávasztárai tsz telepén volt, ahol a borjak 34 százaléka elhullott. Magas, kétszámjegyű volt az elhullás a gyulapusztai és a bicsérdi telepen is. Jó példaként említhető ugyanakkor a mohácsiszigeti Dunavölgye Tsz, vagy a Szigetvári Állami Gazdaság görösgali szakosított telepe. A megoldást sok helyen és nagyon helyesen az olcsóbb tartásban — az úgynevezett egyedi Stheinmann-féle faketreces tartásmódban —, a természetesebb és izoláltabb borjúfelnevelésben keresik. Ez a
