Dunántúli Napló, 1984. március (41. évfolyam, 60-90. szám)
1984-03-31 / 90. szám
Életszínvonal, 1984 Az érdekeltség és ösztönzés lehetőségei és korlátái Soha nem tapasztalt éles bírálatok érik napjainkban a keresetszabályozást, az anyagi ösztönzés gyakorlatát. A legtöbben azt kérik, követelik, hogy tegyék lehetővé a teljesítményekkel arányos keresetnövekedést. A bérekkel együtt jelenleg — hangzik az érvelés — korlátozzák a szorgalmat, az igyekezetét is. Ezért nem lehet a növekvő követelményeket teljesíteni, a bajokból kilábalni. Vagyis olyan bűvös körben mozgunk — érvelnek tovább a keresetszabályozás kritikusai —. amelyet csak hatásos anyagi ösztönzéssel lehet áttörni. Bérfejlesztés és egyensúly Az érvelés világos és van benne némi igazság. De a féligazság mindig megtévesztő. A nézetekben felfedezhető a bérek feltorná- szására irányuló nem mai keletű tömegnyomás. Az új érvanyagot, a nyomás hevességét a körülmények látszólag igazolják, hitelesítik. Az átlagbérek az idén már második esztendeje néhány százalékponttal kisebb mértékben növekedhetnek, mint a fogyasztói árak. Mint ismeretes, az idén a fogyasztói árak 7—8 százalékkal, a keresetek — országos átlagban — 4,8—5 százalékkal növekedhetnek 1984-ben. A vállalatok többsége ennél kisebb 2—3—4 százalékos átlagbéremeléseket irányozhat elő, mivel az országos átlag az úgynevezett bérpreferenciákat is tartalmazza: (A bérpreferenciát központilag osztják szét: kiemelt népgazdasági feladatok megoldására, illetve egyes szakmák átlagkeresetének felzárkóztatására fordítják.) Vagyis csökkenő reálbér-színvonal mellett kell növelni a teljesítményeket és fokozni a hatékonysági követelményeket. Ez nagyon nehéz feladat, de csak így érhető el a külső egyensúly kívánatos mérvű javulása. Könnyű persze ezzel szemben azt javasolni — az egyik vállalati bizalmi testület tanácskozásán volt is rá példa —, hogy az átlag- keresetek mondjuk ne 4, hanem 14 százalékkal növekedjenek 1984-ben. Csakhogy erre a szabályozók szerint nincs lehetőség. Az elosztási szigor pedig nem véletlen. Az egyensúly javítási követelmények miatt a fogyasztás nem bővülhet, a vállalati jövedelmek és a személyi jövedelmek alakulását el kell téríteni egymástól. A vállalatok többségének bérfejlesztési mértékét azonban — minden hiedelemmel ellentétben — nem központilag határozzák meg, hanem teljesítményhez kötik. döntően a jövedelmezőségi színvonal alakulásától teszik fügqővé. A magas jö- vedelmezőséqű vállalat magasabb bérfejlesztési lehetőséghez jut. Igaz, a veszteséges is kaphat 1,2 százalékos minimális bérfejlesztést, s ezért a nagyon jövedelmező sem járhat igazán jól. A bérfejlesztés mértékét progresszív adózással erősen (jelenleg mintegy 5 százalékra) korlátozzák. Kifizetődő a létszám- csökkentés A keresetszabályozás érdekeltté teszi a kollektívákat a létszámcsökkentésben is. Mindenütt vannak tartalékok, a munkaerőhiány és a belső munkanélküliség együtt még dinamikusan fejlődő vállalatoknál is egymás mellett megtalálható. A munkahelyek többsége tehát a teljesítmények fokozásával tekintélyes létszámot takaríthatna meg. Ha ezt tervszerűen, előre átgondoltan eleve vállalják, akkor az így megtakarított bér 50—60 százalékát adómentesen bér- fejlesztésre felhasználhatják. Mégsem élnek ezzel a lehetőséggel, beérik inkább a természetes létszám-lemorzsolódásból adódó bérmegtakarítás 30 százalékával. Nem elég erőteljes az ösztönzés, ezért maradnak a belső tartalékok kihasználatlanok — állíthatják a keresetszabályozás bírálói. Miért nem fizetik ki a megtakarított létszám bérének teljes egészét? Nem nehéz belátni, hogy ezzel a laza létszámgazdálkodást jutalmaznák, a rossz hatékonyságú vállalatokat behozhatatlan előnyökhöz juttatnák. Egyébként is olyan időket élünk, amikor a többletteljesítményekkel, a vállalati jövedelmekkel és megtakarításokkal nem növekedhet egyenes arányban sem á fejlesztési alap. sem a személyi jövedelem. Az első az egyensúly javítása. Valamikor jelszónak számított: csak azt oszthatjuk el, amit megtermelünk. Most a létrehozott új értékekből először a kiviteli többletet kell levonni és csak ezt követheti a belföldi felhasználás, az elosztás. Teljes foglalkoztatás A létszámtartalékok mozgósítását szemléleti okok is gátolják, örülünk például a teljes foglalkoztatásnak, s mint szocialista vívmányt becsüljük, védjük is azt. De nem szabadna örülni a krónikus munkaerőhiánynak, a túlzott létszámstabjlitásnak, annak, hogy teljes foglalkoztatásért magas árat kell fizetni feláldozva a hatékony gazdálkodást. Jó lenne tudatosítani, hogy hazánkban nem jelent reális veszélyt a munkanélküliség, sokkal inkább a jelenlegi alacsony hatékonyságú foglalkoztatás fenntartása, hosszabb távú konzerválása. A racionális munkaerőgazdálkodós szerény jelei csak elvétve fedezhetők fel. A fő cél a vállalatoknál a biztonság, a konfliktusok elkerülése, a létszámnak — a feladatoktól független — stabilizálása. A racionálizálás kezdeti lépéseit nem a hatékony gazdálkodós, a jövedelmezőség fokozásának tudatos igénye ösztönzi, hanem a helyenként mutatkozó létszámhiány utólagos kényszerítő Hatása. Pedig a jelenleginél sokkal hatékonyabb munka és sokkal visszafogottabb munkaerőkereslet mellett is jutna munka minden dolgozni akaró és dolgozni tudó magyar állampolgár számára. Az állam és a gazdálkodó egységek munkamegosztásában az utóbbiak feladata a munkaerő ésszerű hatékony foglalkoztatása. A központi intézkedések, az állami gazdaság- és szociálpolitikai hatókörébe tartoznak a humánus és társadalmi megfontolások. Olyan központi átképzési alapot létesítettek például, amelyből az átcsoportosításra kerülő dolgozók keresetét egészíthetik ki a korábbi átlagszintre a betanulás, átképzés átmeneti időszakában. Az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal illetékesei újból és újból azt teszik szóvá, hogy ezekre a központi juttatásokra, bérkiegészítésekre a vállalatok, a szövetkezetek nem tartanak igényt. Kísérleti bérezés, nagyobb mozgástér A keresetszabályozós erősödő kritikájában bizonyára szerepet játszanak azok a felfokozott várakozások is, amelyek a tavalyi változásokat megelőzték. Az egy éve bevezetett bérszabályozás azonban kompromisszum eredménye, nagy kockázatokra nem vállalkozhatott, elosztó és ösztönző funkciókat egyaránt betölt. Kísérletképpen viszont mór tavaly alkalmaztak az általánostól eltérő bérszabályozási módszereket az iparban, az építőiparban, a mezőgazdaságban. A kísérletek keretében a vállalatok, a szövetkezetek nagyobb lehetőségeket kaptak, de velük szemben nagyobb követelményeket is támasztottak. Az első tapasztalatok kedvezőek. A pozitív eredmények nyomán az idén tovább bővült a kísérletekben résztvevő vállalatok, szövetkezetek köre, s újabb formákat és ösztönzési módszereket is kipróbálnak. Az anyagi ösztönzés fejlesztését nem lehet kizárólag fentről, a keresetszabályozástól várni. A teljesítményhez kötődő határozott differenciálás az irányítás és a vezetés minden szintjén, az üzemvezetőig, a művezetőig bezáróan feladat. A differenciáláshoz szükséges nagyobb mozgástér megteremtéséhez sem elegendő önmagában a bérszabályozás módosítása. A kedvezőbb bérgazdálkodás lehetőségét, csakúgy, mint a dinamikus gazdaságfejlesztés és életszínvonal-politika feltételét döntően a vállalati gazdálkodás általános javulása teremti meg: a termelés és szerkezetének korszerűsítése, a jó piaci és ármunka, a szervezettség a fegyelem, az ésszerű és hatékony létszám- gazdálkodás. Kovács József „Csodálatos a formaérzékük, a színviláguk..." A lovak elvágtatnak, a vágyak megmaradnak — Rigó, mennyi tizenhárom, meg huszonegy? — ... ? — És mennyi tizenöt forint meg huszonhat forint? —< Hát negyvenegy forint! Rigó harmadikos és harmadszor tanult meg olvasni. Az úgy van, hogy nyaranta, a szünetben elfelejti a betűket, kell pár hét szeptemberben, októberben, hogy újra silabizálni tudja a tankönyvet. De ha Rigó festeni kezd, a csodák szabadulnak el. Lendületes ecsetjéhez kicsi a szokvá. nyos iskolai rajzlap, s ha egyszer röntgenvizsgálatnak vetik alá képeit, a jövő művészet- történészei többszörös meglepetés előtt állnak majd: egy lapon legalább három kép rétegződik egymásra, de van, amikor öt is vagy több. A felszínen most két fekete boszorka, vonalukat fekete macska húzza a klasszikus háromszögkompozícióra. A lila háttér Van Gogh-i foltokból felrakott, a színek kontrasztja a végtelenségig fokozza a kép feszültségét. Rigó, azaz Orsós Tibor több mint tehetség, s nem csodagyerek. Ha a kanonizált művészet nem lenne a felnőtt világ árutermelésbe átcsúszó tevékenysége, Rigó már most művész lehetne. Rigó mellékesen tökéletesen utánozza az állathangokat, s ha valaki megkérdezi tőle, hogy például kitől tanulta a ló hangját magától értetődő természetességgel mondja, hogyhát a lótól. • A gödrei iskolában a rajzórákon és a szakkörökben egymás mellett dolgozik „magyar” és cigány gyerek. (A magyar azért kívánkozott idézőjelbe mert, hogy számosán közülük német nemzetiségűek. Nem mintha a színesbőrűek nem lennének magyarok, éppen úgy, mint a német és magyar nevűek — dehát nem ez cikkünk témája.) Baktay Patricia két napig tanít a gödrei iskolában, nyolc osztályt és a szakköröket vezeti, a hét többi napján szakfelügyel Baranya északi részén. A szabad idejében szőnyegeket sző, képeket fest, s gyerekklubot tart fent lakásán. A klubtagság önkéntes, s kitérni a klubvezető szerepe alól szinte lehetetlen: a tanár néni közvetlensége, nyíltsága, barátsága meghatározza ezt o világot. S jó ide járni azért is, mert szép a környezet, nem veri senki a gyerekeket, meleg van. s nem kiabál velük senki részegen. Két nap ismeretség elég ahhoz, hogy Baktay Patríciát csodálatos embernek tartsuk. — Milyen különbség van a gyerekek között? — A magyar gyerekeknek általában jó a térérzéke, nem jelent különösebb nehézséget számukra a perspektivikus, térbeli ábrázolás. A tehetségesek szépen rajzolnak, festenek. A cigány gyerekeknek a perspektivikus ábrázolás nehéz, viszont csodálatos a formaérzékük, a színhasználatuk és főképpen a kifejezési készségük. Egy keret két végében két szőnyeg készül: Búzás Sanyi fehér lovát ugratja egyik oldalt, a másikon Búzás Zoli királylányt formál. Mindketten hetedikesek, de Zoli idén júniusban betölti a 16. évét, így hát kimarad az iskolából. — De elvégzem ám a nyolc általánost, mert a sógorom ígért egy motort, ha elvégzem, meg azt, ha nem, akkor jól elver. Bőrdiszműves szívesen lennék, ha az nem lehetek, ok. kor vonaton jegykezelő. Művész nem szeretnék lenni, nem lesz kitartásom hozzá ... Sanyi néhány igazgatói intő tulajdonosa: — A búcsúban berúgtam, azért is kaptam egyet. Vannak barátaim, idősebbek, őket kiszolgálják. Tegnap Sásdon hárman megittunk egy üveg rumot a presszóban ... Amióta van a szakkör, azóta járok ... Akik már kijárták az iskolát, azok abbahagyják a festést, a szőnyegszövést, mert elzülle- nek ... Szobafestő akarok len- ni... Meg, ha lesz felnőttszakkör akkor oda visszajárni... Jó itt lenni... Felnőttszakkör idén nincs, mert sehogysem fért bele Baktay Patrícia idejébe. — A vágyak megmaradnak, de nagyon nehéz nekik, előbb, utóbb győz a környezet. Az a másik környezet, amiből olyan nagyon nehéz kitörni. Néha előfordul, hogy egy-egy gyerek otthon is sző, akkor ideig-óráig mindenki segít neki. Festékre papírra, fonalra kevés az iskola pénze, de mindenki bedobja a kapcsolatait. Így azért összejön, amire szükségünk van. Japánba, az USA- bo. Indiába jutnak el a gyere, kék képei, például a japán tv elnökének diját kapta három gyerekünk is. Mindig részt veszünk a megyei könyvheti pályázaton, a gyerekek cigány meséket, babonákat, gyűjtenek, idén azzal pályáznak. Én sokat köszönhetek Koltay Magdinak, hogy eljutottam idáig. Kinek jut majd a gödrei cigány gyerekek közül meg, hoqy valamikor elmondhassa: „Én sokat köszönhetek Baktay tanár néninek, hogy eljutottam idáig."? Zolinak? Sanyinak? Tibinek? A színek, a formák világa hogyan verekedhet a kocsma, a bögrecsárda világával? Hogyan amikor némelyikük csak úqy tud szembeszállni az ..elzülléssel”, hogy meghívja magának a halált, hogy kezet kényszerül emelni apjára? Angyal száll el Gödre felett az egyik képen, lovak vágtatnak, Rigó lovai. A szabad mezőn megtanítanak mindenkit nyeríteni, akinek van hallása; szaladni, akinek vágya van szabadságra. Bodó László HÉTVÉGE 3. Angyal száll el Gödre felett
