Dunántúli Napló, 1984. március (41. évfolyam, 60-90. szám)

1984-03-28 / 87. szám

1984. március 28., szerda Dunántúlt napló 3 Új parancsnok a pécsi határőr magasabb egységnél Lovász József alezredes Március elsejétől új parancs­noka von a BM Határőrség pécsi magasabb egységének: Lovász József alezeredes. * Tősgyökeres pécsi, életének szinte valamennyi szála ehhez a városhoz köti. A vasasi bá­nyászcsaládból származó fia­talember 1962-ben érettségizett a Nagy Lajos Gimnáziumban, s közvetlenül ezután jelentke­zett az akkori egyesített tiszti iskolára. A sikeres felvételi utón egyéves sorkatonai szol­gálatra vonult be a határőr­ség pécsi magasabb egységé­hez, ugyanis abban az időben a hallgatóknak tanulmányaik megkezdése előtt egy évet kel­lett sorkatonaként szolgálniok. A tiszti iskoláról 1966-ban ke­rült ki, ahol határőrszakon vég­zett. A 22 éves hodnogy. mint hivatásos tiszt a pécsi maga­sabb egységnél kezdte munká­ját. — Hogyan fogadták? — Zalátán kezdtem a szol­gálatomat mint az őrsparancs­nok politikai helyettese, s min­den tekintetben nagy segítsé­get kaptam. A tapasztalt pa­rancsnokomtól nagyon sokat tanulhattam, ez meghatározó lett a további életem során. Lovász József rövid idő múl­va a mohácsi őrsre került po­litikai helyettesnek, majd pa­rancsnokká nevezték ki, miköz­ben elvégezte a Zrínyi Miklós Katonai Akadémiát. Az elmúlt tíz esztendő nagy változásokat hozott az életében, hiszen 1975-ben visszakerült Pécsre, ahol először a határőrség szak­mai ügyeivel foglalkozott, majd megválasztották a magasabb egység pártbizottsága titkárá­nak. Politikai munkásként sem szakadt el a határőrizet kér­déseitől. Hogy miért? Válasza egyszerű, de nagyon emberi: ,.Azért, hogy benne legyek az életben, ne csupán jelentések­ből ismerjem meg a gondokat tisztában legyek a kerület helyzetével." Közben minden­napos munkája mellett elvé­gezte az MSZMP Politikai Főis­koláját, ahol 1982-ben állom­vizsgázott. — Mekkora o határőrségnél a politikai munka jelentősége? — Nagyon nagy, hisz nem kisebb a felelősségünk, mint az, hogy a politikai munka egyre színesebbé váló eszközei­vel győzzük meg a hozzánk be­vonuló fiatalokat arról, ne csak azt érezzék, hogy csupán alkot mányos kötelességüket teljesí­tik a 18 hónap alatt. Döntő kérdés a munkában, hogy megmagyarázzuk az elvtársak­nak mit, miért kell tenniök — válaszol Lovász alezredes. — Milyen változást hozott az éleiében ez az új megbíza­tás? — Nem sokat voltam pa­rancsnok eddigi munkám so­rán, de akkor szívesen csinál­tam. Őszintén szólva nem gon­doltam korábban arra, hogy magasabb egység parancsno­ka leszek, hisz nagyon sokan vannak nálunk, akik erre alkal­masak lennének. Természete­sen örültem a bizalomnak . . . Nagy előnyt jelent, hogy itt kezdtem, jól ismerem az em­bereket, a területet s ugyan­csak fontos, hogy hat évig a korábbi parancsnok, Gerencsér elvtárs mellett dolgozhattam — akitől sokat tanultam — s részese voltam a jelentősebb döntések kialakításának. En­nek ellenére komoly változást hozott az életemben, hisz most egyszemélyben vagyok felelős mindenért... De szerencsés­nek mondhatom magam, hisz a beilleszkedéssel nincs gondom. — Parancsnokként mik az elképzelései? — Lényeges változást nem tervezek, hisz ilyenekre nincs is szükség. A rendet megkövete­Nemcsak a szakembereket érintő, de a közvéleményt is foglalkoztató kérdésekről, prob­lémákról volt szó tegnap dél­után a TIT Bartók Klubjában, azon az eszmecserén, melyet dr. Dányi Pál, az MSZMP Ba­ranya megyei Bizottságának tit­kára tartott a megyei tudomá­nyos hetek keretében. A töb­Tegnap rendezték a pécsi Zipernovszky Károly Ipari Szak- középiskolában a KlSZ-küldött- értekezletet. Újszerű kezdeményezésként — a KISZ KB határozatával összhangbon — az új iskolai KISZ-bizottság választása köz­vetlen módon fog lezajlani. A küldöttgyűlés által elfogadott lem amit végre kell hajtanunk, abból nem engedek, nem is engedhetek. Munkómbon ta­pasztalt helyetteseimre minden tekintetben számíthatok, biztos, hogy sokat tudnak segíteni. Egy dolgot igen fontosnak tar­tok: a ránk bízott feladatot minden körülmények között meg kell oldanunk, de a hu­manitás nem szabad hogy csorbát szenvedjen. — Lovász Józsel alezredes a határőr magasabb egység pa­rancsnokok közül a legfiata­labb, március 15-én volt negy­venéves. Jelent ez valamilyen előnyt? — Inkább azt mondanám, hogy nem hátrány. Az azonban ké'ség'elen hogy még sokat kell tanulnom, tapasztalatot szereznem. — Lassan két évtizede, hogy egy közösségben dolgozik, nyil­ván sok itt a barátja ... — Ez így van, de a munká­ban, amikor dolgozni kell, egy parancsnok nem nézheti, hogy ő barátom, a másik pedig nem. Azt az elvet vallom, hogy a barátság magánügy, a mun­ka pedig közügy. Lovász József alezredes ma­gánélete természetesen elvá­laszthatatlan munkájától, hisz mint mondta, minden egyéb ez utóbbinak von alárendelve. Fe­leségével és három gyermeké­vel egy Ivov-kertvárosi panel­házban él. — Nyugodtan alszik mosta­nában éjszakánként? — Tudok aludni — válaszol nevetve. — kivéve, ha csörög a telefon. Bár az utóbbi idő­ben nehezebben alszom el, mint korábban, az elvárások okoznak némi feszültséget. Roszprim Nándor bi között véleményt cseréltek o vállalati, illetve magán gmk- ról, a kereskedelem és társada­lom érdekeinek különbözőségé­ről, a mennyiség-minőség-jöve- delmezőség kategóriájáról, a nyereségről, mint visszahúzó vagy ösztönző jelenségről, az úi találmányok nehézkes, időt rabló átfutásáról. jelölőlistát több fórumon, így faliújságon és stúdión keresztül is ismertetik majd az iskolo valamennyi KISZ-tagjávol. A tavaszi szünetet követő első ta­nítási napon pedig minden is­kolai KISZ-tag jogosulttá válik, hogy szavazatával befolyásolja az IKB jövő évi összetételét. Barna Viktor Vitatott jelenségek KlSZ-küldüttértekezlet a Zipernovszkyban Háromszáznégy településre szállítanak Darabáru rakodás o pécsi főpályaudvaron Fotó: Prokszo László Darabarusok A rámpának tolotva csak egy kocsi áll, a tranzitraktárbál fürgén fordul a targonca a ponyvávol fedett teherautó platójához. Délelőtt tíz óra múlt. Ilyenkor már mérsé­keltebb a munkatempó a pécsi főpályaudvaron lévő Volán da­rabáru és szállítmányozási főnökség raktáraiban. A vállalat­tól bérelt járatok döntő hányada már áruval megrakvo járja a megye útjait. A darabáru és egyéb külde­mények szállítása nem tartozik a Volán látványos feladatai közé, nélküle viszont elképzel­hetetlen a vállalat tevékenysé­ge. Szemerkél az eső. Az itt dol­gozó mintegy kétszáz ember — raktárosok és targoncások, ra­kodók és szállítási diszpécserek munkáját az időjárás ter­mészetesen nem befolyásolhat­ja. Sáros/ János, a főnökség vezetője tizedik esztendeje dolgozik ezen a területen. — Jó másfél évtizede annak, hogy o MAV-tól átvettük eze­ket a régi raktárakat. Gond­jaink egy része ebből adódik. Nem rajtunk múlik, hogy a kö­rülményeink nem a legideáli- sabbak. A volt harkányi vasút mentén épülő kereskedelmi pá­lyaudvar terveiben ugyan sze­repelnek o későbbiek során építendő darabáru-raktárak, de arra a vállalatnak egyelőre nincs pénze. Mórád tehát a mostani állapot és az évről év­re visszotérő állagmegóvás. Ezt a területet rég kinőttük és nem­egyszer a raktárak is szűknek bizonyulnak. Reggelente több­tízmilliós értékű áruval van dugig minden, a hét második feléber aztán o délutáni órák­ban fuvaroztatóink egy része nem fogadjo a részükre érkező küldeményeket. Ez újabb gon­dokat szül, ami ellen semmit sem tehetünk. A partnerek lét­szám- és bérproblémákra hi­vatkozva hárítják el jelentkezé­sünket. Sárosi János és munkatársai felelősek a megye lakossági darabáru szállításáért. 304 ba­ranyai helyiségbe, mintegy 1300 kereskedelmi egységbe juttat­ják el a legkülönfélébb árukat, az iparcikkektől kezdve az üdí­tőn át a bútorig. Naponta át­lagosan 35 teherautójuk indul a megye különböző települé­seire, a vállalatokhoz. Egy ré­szük az úgynevezett kék konté­nerekbe zárt, az időjárás vi- szontogságaitól megkímélendő árukat tartalmazza. Az említett darabárus járatok menetrend­szerűen közlekednek. Az úgy­nevezett állomási el- és felfu­varozást illetően mintegy negy­ven céggel állnak szerződéses viszonyban. Az áruk egy része más Volán vállalatok kocsijain érkezik, amit aztán a pécsiek tovóbbitanqk a címzettnek. A küldemények jelentős hánya­da viszont most is vasúti va­gonban jön. Az utóbbit illetően a napi forgalom 15—20 teher­kocsira tehető. A déli oldali rámpa mellett mindössze néhány vagon vár kirakásra. Az egyikbe Kocsis Kázmér fordul be targoncájá­val. ügyesen lavíroz a szűk he­lyen, a több mázsás ládo pil­lanatok alatt az emelővillákon pihen. Megvárom míg a rak­tárba, a helyére helyezi ter­hét ... — Mit rakodnak? — Azt hiszem, ez villanymo­tor lehet. Hatodik éve dolgo­zom a darabárusoknál, előtte kalauz voltam ugyancsak a Vo­lánnál. A keresetre nem lehet különösebb panasz, az ötezret hazoviszem havi átlagban. A szociális körülményeink megfe­lelőnek mondhatók. Aki akar, itt ebédelhet. Én nem fizetem be az üzemi kosztot, Görcsöny- ből járok be busszal noponta. Ö is, mint ahogy Debreczeni Nándor, régi dolgozónak szá­mít. öt esztendővel ezelőtt le­százalékoltak, mert eltört o lá­bam kezdi a beszélgetést az idősebb raktári kiadó. 1947 óta dolgozom o darabárunál, évtizedeken ót rokodó voltom, míg be nem következet a bal­eset. A felelősségem persze itt nagyobb, mert a fuvarozási szerződés alapján végig kell kísérni az áru útját. De jöjjön, nézze meg, mi is von nálunk! Elindulunk a nyitott ajtajú, huzatos „teremben”, s közben mégtudom, mit is szállítanak ki holnap innen: játékot, ci­pőt, textilárut, bútort, méhkap- tárat, vilJamossági cikkeket. — Csak az o baj, hogy elég nagy a fluktuáció. Az embe­reknek legalább harminc szá­zaléka állandóan mozog. Van, aki idő előtt megunja ezt a munkát, másokat pedig egy­szerűen el kell küldeni, mert nem felelnek meg a követel­ményeknek. Azt gondolná az ember, hogy ez o tevékenység jó be­vételt biztosít a Volán számá­ra. De mikor elkezdünk szá­molni és o darabáru tarifa iránt érdeklődöm, derül ki. hogy a ráfordítások nem fede­zik a bevételeket. Például, ha egy ötven kilogramm súlyú kül­deményt ötven kilométerre aka­rok föladni, akkor ezért terje­delmétől függően 44—49 fo­rintot kellene fizetnem. Ugyan­ez o helyzet a szállítmányozási tevékenység terén is. így a rá­fizetést vállalati szinten pótol­ja a Volán. Természetesen e hagyományos szolgáltatás to­vábbvitele nem kérdéses. Jól tudják ezt azok a rakodók és gépkocsivezetők is, akik nap mint nap tíz—tizennégy órát töltenek úton, hogy eljuttassák a rakományt a megrendelő­nek . . . Salamon Gyula Autósoknak — autósokról Á közlekedés biztonságáért Az ezer lakosra jutó gép­járművek számát tekintve Ba­ranya az ország egyik leg­jobban motorizált megyéje. Tán ez is szerepet játszik ab­ban, ami a közlekedés biz­tonságáért folytatott erőfeszí­téseket nálunk az átlagos fö­lé emeli. Ennek bizonyítására jó példát kínál a közelmúlt­ban befejeződött közlekedési szabadegyetem előadássoro­zata. Még akkor is, ha 130 hall­gatója igen szerény hányadát képviselte szűkebb pátriánk járművezetőinek. És ami saj­nálatos: a magánautósok kö­zül alig néhányon tüntették ki érdeklődésükkel a bizton­ság eme iskoláját. Pedig, mint az Gyimesi János r. al­ezredes, a B. m.-i közbizton­sági és közlekedési osztály vezetőjének balesetelemzésé­ből kiderült, az elmúlt évi balesetek túlnyomó többsé­géért a személyautó-vezetők a felelősök. Ugyancsak élen jártak az ittas vezetésben is. A büntetések súlyosak, az al­kohol veszélye közismert, mégis túl sokan hajlamosak a felelőtlen kockázatvállalás­ra. Koncz István, az 5. sz. ÉP- FU igazgatója a vállalatnál végzett kísérletek adataival bizonyította: a kis mennyisé­gű alkohol elfogyasztása is alkalmatlanságot okoz, ami adott helyzetben csaknem teljes bizonyossággal vezet balesethez. Tényként állapí­totta meg: a közlekedők mo­rális hiányosságai egyébként is túl gyakori veszélyforrásai közúti közlekedésünknek. Ez is egyik oka, hogy nemzetkö­zi összehasonlításban a ha­zai relatív baleseti mutatók igen kedvezőtlenek. A továb­bi okok között említette a ve­zetéstechnikai hiányosságo­kat is. Figyelmet érdemel: a járművön nemcsak fék van. Egy baleset elhárítása tehát nemcsak fékezéssel lehetsé­ges, hanem elkormányzással, esetleg gyorsítással is! Dr. Radnai Béla, a Közle­kedési Felügyelet vizsgabi­zottságának vezetője egysze­rű, közérthető szabálymagya­rázatával nemcsak emberkö­zelbe hozta a néha elvont­nak tűnő jogi fogalmakat, hanem bizonyította: a biz­tonságos közlekedés elkép­zelhetetlen a szabályok is­merete és — betartása nél­kül. Az új szabályozós bizo­nyos vonatkozásban módosí­totta a járművezetőképzést. Mégpedig egy igen lényeges területtel: az elsősegélynyúj­tás oktatásával. Dr. Farboky Iván, az OMSZ B. m.-i vezető főorvosának megállapításaiból egyértel­művé vált, hogy ez a képzés egy rendkívül súlyos hiányt pótol. A balesethez elsőként érkezők segítségén ugyanis életek múlhatnak. A baleseti sérültek ellátásához nélkü­lözhetetlen elemi ismeretek hiányát érzékelteti, hogy a sérültek mintegy 20 százaléka megfullad, további jelentős százaléka pedig elvérzik. De számos példa van arra is, hogy épp a szakszerűtlen be­avatkozás vált végzetessé, és az odaérkező mentősöknek már nem volt kin segíteni . . . Az előadásokat témákhoz kapcsolódó filmvetítések egé­szítették ki és konzultációk. Ez utóbbiak — időhiány miatt — meglehetősen szűk lehetőséget biztosítottak c kérdések, észrevételek meg­tárgyalásához. Talán ez ró­ható föl egyedül hiányosság gyanánt. A jövőben, mert re­mélhetőleg folytatódni fog e fölöttébb hasznos kezdemé­nyezés, a program bővítése megoldást jelenthet. Újszerű gyakorlat volt (és tanúlságoktól sem mentes) a résztvevők saját kocsijainak diagnosztikai felülvizsgálata. Az ÉPFU telepén igen jó sze­mélyi és műszaki háttér se­gítségével került erre sor Koncz István igazgató és Száraz Miklós főmérnök ve­zetésével. A szakemberek 32 kocsi jellemző műszaki para­métereit ellenőrizték, és per­sze javították, korrigálták a hibás beállításokat. Erre bi­zony a kocsik csaknem kivé­tel nélkül rá is szolgáltak. A leggyakoribb hibára a kipu­fogó gázok elemzésénél de­rült fény — 31 esetben kel­lett beavatkozni. A „hiba­verseny" második „helyezett­je” a gyújtási rendszer volt, míg a harmadik helyen a hiányos guminyomás „vég­zett”. Az üzemi fék „csak” két kocsinál volt hibás. Az összkép végső soron tehát nem bizonyult valami meg­nyugtatónak. Annál is in­kább, mert ez a vizsgálat járműparkunk műszaki álla­potának egyfajta keresztmet­szetét adta . . . Megnyugtató volt viszont a hallgatók érdeklődése és fo­gékonysága a közlekedés kérdései iránt. Nem utolsó­sorban pedig bizakodásra ad okot az a jobbító szándék, amely a kitűnő felkészültsé­gű előadók közútjaink biz­tonságának fokozása érde­kében kifejtett tevékenységét vezérelte. Remélni lehet: eredményesen. Búsbarna László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents