Dunántúli Napló, 1984. március (41. évfolyam, 60-90. szám)
1984-03-24 / 83. szám
Az etienSrxési igazgató szemére! Kedvező folyamatok a gazdálkodásban A pénzmozgás a gazdasági folyamatok tükre, a számokból jól lehet olvasni. A Pénzügyminisztérium Ellenőrzési Főigazgatósága Baranya megyei Igazgatóságán megtörtént a vállalatok és szövetkezetek 1983-ról szóló mérlegbeszámolóinak felülvizsgálata, az adatok számítógépes feldolgozását és ösz- szegezését Budapesten végzik. A részletes elemzésre ugyan még csak ezután kerül sor, a legfontosabb adatok azonban már rendelkezésre állnak. Mindezeken felül az igazgatóság az elmúlt évben pénzügyi-gazdasági ellenőrzései nyomán számos célvizsgálatot és elemzést is végzett, így beszélhetünk a tapasztalatokról. Dr. Murányi Szabolcs megyei ellenőrzési igazgatót kérdeztük, milyen következtetések vonhatók le a mérlegbeszámolók adatai alapján. — összességében kedvezőek a tapasztalatok. Ha leszámítjuk a Mecseki Szénbányák Vállalatot mely 1982-höz képest lényegesen kevesebb nyereséget ért el, a baranyai ipar az elmúlt évben növelte mind árbevételét, mind pedig nyereségét, bár ezen belül megfelelő szóródás tapasztalható. A legdinamikusabban fejlődő ágazat a mezőgazdaság volt,' a termelőszövetkezetek árbevétele és nyeresége az aszályos év ellenére az iparénál nagyobb mértékben növekedett. Külön figyelemre méltó, hgoy 1983-ban Baranyában mindössze egyetlen gazdálkodó szervezet zárta veszteséggel az évet és az alaphiányos vállalatok száma is csökkent, ami az előző évekhez képest igen kedvező. — Hogyan alakult az export, s főként az export jövedelmezősége? — A vállalatok és szövetkezetek komoly erőfeszítéseket tettek a kivitel növelésére. Ä rubel elszámolású export árbevétele tavaly az előző évhez kéFokozódott a vállalatok és szövetkezetek költségérzékenysége A szigorúbb feltételek ellenére nőtt a nyereség pest 32,8 százalékkal nőtt, a nem rubel elszámolásúé 21,5 százalékkal. Az export jövedelmezősége a rubel elszámolásban az előző évhez képest 10,8 százalékkal javult, míg a nem rubel elszámolásúban 4 százalékkal romlott. Vagyis itt az erőfeszítések ellenére nem tudtuk megakadályozni a cserearányok romlását. — Lépten-nyomon hangoztatjuk, szigorodnak a közgazdasági szabályzók, nehezednek a gazdálkodás belső és külső leltételei, ennek ellenére a vállalati és szövetkezeti nyereségek összességükben emelkedtek. Valós teljesítmény van e mögött? Tapasztaltak-e törekvéseket az indokolatlan áremelésekre, tisztességtelen haszon szerzésére? — A nehézségeket ellensúlyozták azok a kedvező folyamatok, amelyek most vannak kibontakozóban gazdaságunkban. örvendetes, hogy fokozódott a vállalatok költségérzékenysége, takarékosabban, észszerűbben gazdálkodtak, az exportlehetőségeket az előzőekhez képest jobban kihasználták. Ami az árképzést illeti, ezt a kérdést is reflektorfénybe állítottuk, amikor azt vizsgáltuk egyes gyorsan fejlődő, vagy éppen visszafejlődő vállalatnál, milyen okok játszottak közre a nyereség alakulásában. Megállapítottuk, a vállalatok a piaci értékítélet alapján igyekeznek kihasználni az áreltérítési lehetőséget áremelések formájában is, de vizsgálataink során egyetlen esetben sem tapasztaltuk, hogy tisztességtelen haszonra tettek volna szert indokolatlan áremeléssel. — Említette a költségérzékenységet, ami mindeddig gyenge pontja volt a vállalati gazdálkodásnak. Most valamiféle fordulatról beszélhetünk? — A vállalatok és szövetkezetek többsége érzékenyen reagált a gazdálkodás megváltozott körülményeire, a szigorodó szabályozás közepette igyekeztek maximálisan kihasználni azokat a lehetőségeket, amelyekkel nyereségüket növelhették. Tapasztalható a költségekkel való ésszerűbb gazdálkodás, jelentkeznek az anyagokkal és az energiával való takarékosság eredményei. A költséggazdálkodás javulása különösen a mezőgazdaságnál figyelemre méltó, ahol a ráfordítások kisebb mértékben nőttek, mint a termelés. Szóval, fokozódott a költségérzékenység, a vállalatok keresték az utakat, konkrét intézkedéseket tettek, de persze itt még bőségesen vannak lehetőségek, tartalékok. — Az ellenőrzési szervezet fő feladata, hogy őrködjék a vállalati pénzügyek tisztasága lelett. Ugyanakkor az évek folyamán erősödött munkájuk közgazdasági elemző tartalma. — Mennyiben segíti ez a vállalati gazdálkodást? — Feladatunk a pénzügyigazdasági ellenőrzés. Ennek keretében elemezzük a gazdálkodás legkülönfélébb területeit, ami kettős célt szolgál: elemzéseink során véleményt mondunk az adott vállalat gazdálkodásáról, másrészt információkat adunk, visszajelzésekkel szolgálunk a felsőbb pénzügyi vezetésnek a közgazdasági szabályzók hatásáról, hogy ezzel is elősegítsük tisztánlátásukat, ezzel kapcsolatos döntéseiket. Az elmúlt évben is számos célvizsgálatot végeztünk, így például megnéztük, mi van a kiugróan magas nyereségek, vagy éppen a veszteségek mögött, vizsgáltuk ezenkívül a kihasználatlan »kapacitások helyzetét az iparban, kiemelten foglalkoztunk a nem rubel elszámolású exportbevételek növelésére tett intézkedések eredményességével, az importgazdálkodással a támogatások indokoltságával. Elemzéseinkben rávilágítottunk azokra az okokra, amelyek az eredmények vagy az eredménytelenség alakulásában döntő szerepet játszottak, rámutattunk az elmaradt intézkedésekre, a kihasználatlan lehetőségekre. Vizsgálataink megállapításait tehát mindenkor megbeszéljük, tudatosítjuk a vállalatokkal. — Gondolom, ez az idén is így lesz. — A továbbiakban is az a célunk, hogy preventív jelleggel messzemenően segítsük a vállalatok és szövetkezetek gazdálkodását. Emellett ügyelünk arra, hogy az állami költségvetést megillető befizetések megtörténjenek, belső elemzéseinken keresztül pedig folyamatosan tájékoztatjuk a gazdasági fejleményekről a felső vezetést — mondta beszélgetésünk végén dr. Murányi Szabolcs igazgató. Miklósvári Zoltán Mennyiség, minőség és választék kell! Munkaerő-gazdálkodás Szentlőrincen A központ szerepkör új, bonyolult feladatot jelent Sokat beszélünk manapság a munkaerő-gazdálkodásról, pedig ez a gazdasági folyamatoknak, a versenyképesség javításának nem oka, kezdeményezője, hanem csupán tükre, kifejezője. Fontos és tárgyilagos tükör azonban: szemrevételezése még egy olyan, viszonylag nem nagy település esetében is érdekes, mint a — társközségeivel: Kacsótával és Csonkamindszenttel együtt — hétezer lakost számláló Szentlőrinc. Ezt fejezi ki az a tény, hogy a nagyközség tanácsa nemrégiben, az erről szóló legújabb rendelkezések szerint, önálló munkaerőgazdálkodói jogot kapott. Mit jelent ez? A szó legegyszerűbb értelmében csupán annyit, hogy a tanács szakemberei „naprakészen" tudják, hol, mennyi, milyen munkára — munkásra és munkahelyre — van igény a településen és közvetlen környékén. A mai napig például 30—40 lakos közölte velük, hogy szeretnének Szentlőrinc gazdaságosság követelményének minden szempontból megfelelnek ma is, a jövőben is.) A Szigetvári Cipőgyár például — éppen a jelzett lakossági igény ismeretében —már évek óta fejleszti szentlőrinci telepét, ahol ez idáig több száz „munkahelyet” létesített. Ám egyáltalán nem biztos, hogy az eddigi fejlesztés változatlanul folytatható a jövőben is, mert a lakosság igényei differenciálódnak, és a varrás, a cipőgyári munka sem felel meg kivétel nélkül mindenkinek. Ellenpélda: a Fővárosi Kézműipari Vállalat községbeli telepén a kesztyűgyártást meg kellett szüntetni, mivel a terméknek nem volt piaca. Két megoldás kínálkozott: a vállalat vagy felszámolja telepét — és akkor végképp elveszti a még rendelkezésére álló munvető gazdasági szükségesség, de ennek határt szab a munkavállalók konkrét érdeke és igénye: a fiatal, gyermekes anyák ezt — érthetően —nem szívesen vállalják. A tanácsi munkaerő-gazdálkodást egy további fontos körülmény: a nagyközség területi elhelyezkedése, szerepköre ennél is bonyolultabbá teszi. Valójában ugyanis a tanács nemcsak hétezer embernek a gazdája. hanem sokkal többnek, hiszen munkaerő-gazdálkodási „jogosítványa" további öt környékbeli, egyébként önálló tanácsú községre: Bükkösdre, Hetvehelyre, Királyegyházára, Bicsérdre és Szabadszentkirályra is érvényes. Ez annyit jelent, hogy az itteni lakossági és munkahelyi igényekkel és törekvésekkel is számolnia kell. Az említett falvakból —, de még például Drávafokról, vagy Szigetvár környékéről is — ösz- szesen hatszázan járnak Szent- lőrincre dolgozni. Ennél sokkal többen: kilencszázan járnak el a községből dolgozni máshová. A tanácsnak a maga eszközeivel nyilván nemcsak arra kell törekednie, hogy a bejárók, ha akarnak, letelepedhessenek — ami már önmagában is temérdek feladatot jelent —, hanem arra is, hogy az eljárók, ha nem feltétlenül szükséges, ne járjanak el: ne csak lakást, hanem munkát is találjanak a településen. Munkahelykínálat van Szentlőrincen, csakhogy — mint az eljárók eléggé nagy száma is jelzi — nem nyújt nagy választékot. Márpedig ebből is — mint mindenből — mennyiség kell, minőség kell és — természetesen — választék kell. A Szigetvári Cipőgyár szentlörinci üzeme több száz asszonynak, lánynak nyújt munkalehetőséget. valamely üzemében dolgozni, elhelyezkedni, és körülbelül ugyancsak 40 üzem jelezte, hogy felvenne dolgozókat, ha lenne alkalmas jelentkező. Mi sem egyszerűbb ennél — vélhetnénk —; a tanács közvetít, a munkára várók elhelyezkednek; ennyi az egész... Csakhogy a dolog korántsem ilyen egyszerű. Már azért sem, mert a munkára várók szándéka és a munkahelyek igénye rendszerint sem mennyiségre, sem minőségre nem egyezik: Szentlőrincen például női munkára korlátlanul lenne jelentkező, de a munkahely jóval kevesebb. A mai beruházás-ínséges időkben az üzemek, vállalatok tízszer is meggondolják, létesítsenek-e új munkahelyeket. (Ha igen, kizárólag olyanokat, amelyek a kaerőt —, vagy mással próbálkozik: „terméket vált”... (Az utóbbi történt.) Előfordult már az is, hogy maga a tanács javasolta egy-egy üzem megszüntetését, mert az ottani munkát — a foglalkoztatottak szempontjából! — nem találta megfelelőnek. Ahogy a lakosságnak, úgy a tanácsnak sem akármilyen munka, illetve üzem kell, hanem ami jövedelmező, fejleszthető, sőt, fejlesztendő — ezért, ha már a maga eszközeivel (telephely, közmű stb.) támogat egy munkahely-létesítést, akkor megnézi, mihez adja a támogatást, a forintot. Gazdaságos, prosperáló munkahelyek létesítését szorgalmazza, de ezt nem egészen korlátlanul, és nem minden áron. A műszakszámok növelése például alapideális lakóhely csak az lehet, amely népességének az ideális munkahelyet is biztosítja — erre törekednek most Szentlőrincen az új munkaerőgazdálkodási „jogosítvány” adta lehetőségekkel. Kiváltképp úgy, hogy sokoldalúan, árnyalatoson közvetítenek a lakosság és a vállalatok között, a legjobb megoldást keresve, lehetőleg minden igényt figyelembe véve, egyeztetve. A megoldás útját — módját, eszközeit most dolgozzák ki — többek közt egy részletes igény- felméréssel, amely már nemcsak az egyéni törekvéseket jelzi egészen pontosan, hanem egyben körvonalazza a jövő munkáltatói igényeit is. Varga János Szép csapatmunkában alig fél év alatt közös terméket fejlesztett ki a Pollack Mihály Műszaki Főiskola és a Pécsi Villamosipari és Gépjavító Szövetkezet kollektívája. A mikroprocesszoros felvonóvezérlés prototípusa egyedülálló újdonságnak számít. Néhány hete már működik Pécsett, a Jakab- hegyi úti nyolcszintes főiskolai kollégium lift gépházában. Eddig semmiféle panasz nem merült fel, pedig az első 14 napban több mint 10 000 menetet tett meg a mikroprocesszor által vezérelt lift. — A vezérlés energiatakarékos, már a beszereléskor megkönnyíti a szerelő munkáját, egyszerűbb, megbízhatóbb a karbantartás, javítás — magyarázza Ásványi József docens, a főiskola főigazgató-helyettese, aki a témavezető. — Közös találmányunk nemzetközi rangját az adja meg, hogy minimális a vezérlőrendszer ki- és bemenetéinek száma, és a szerelő gyorsan, pontosan elháríthatja a bajt a mikroszámítógépes felvonóvezérlésbe beépített hibadiagFelvonóvezérlés mikroprocesszorral Importkiváltás, energiatakarékosság A Műszaki Főiskola és a Villgép közös találmánya nosztikai rendszer segítségével. Software úton, vagyis a működtető programok szerint történik a hiba behatárolása, jelzése a szerelőnek, és adott esetben nem kerül sor hosszadalmas helyszíni hibakeresésre: elég egy apró panellapocskát kicserélni. Ilyen jellegű vezérlésre nem volt külföldi példánk, és a miénkhez hasonló műszaki leírásokat nem hozták nyilvánosságra. Jelenleg 6—8-féle hibadiagnosztikát dolgoztunk ki. A Műszaki Főiskolán Tarnik István adjunktus vállalta a témavezetést. A termékkifejlesztő csapatmunkába a főiskola épületek gépészeti berendezései, valamint a matematikai és számítástechnikai intézetének a munkatársai jelentkeztek, így Bódi Péter, Halász Péter és Zákány László. Míg a Villgép Szövetkezet szakemberei, köztük Fekete Sándor és Molnár László Isó Gábornak, a felvonójavító üzem vezetőjének az irányításával beszerezték az importpótló anyagokat, alkatrészeket, segítettek a laborpróbákon, végrehajtották a beszerelést. Egy évtizede együttműködünk a főiskolával felvonás témákban — mondja Isó Gábor. A gondot elsősorban az anyag és alkatrész előteremtése okozta, ezért elmentünk a gyártókhoz, hogy ne legyen fennakadás a későbbi ellátásban. A kísérlethez szükséges nyomtatott áramköri panelok előállítását a Tungsram kaposvári gyáregysége vállalta, a későbbiekben ezek sorozatgyártásával a sárisápi tsz-t bízzuk meg. Az újdonság iránt sok cég érdeklődik, így a Ganz-MÁ- VAG, a Fővárosi Felvonó Javító Vállalat, a Gép- és Felvonó- szerelő Vállalat és több gazdasági munkaközösség. Nagy oz igény a teherszállító liftek mikroprocesszoros vezérlése iránt is. A pécsi Villgép szövetkezet még idén több millió forintot áldoz a gyártásra. Cs. J. A mikroprocesszoros felvonó vezérlőállványa a JPTE Jakabhegyi úti kollégiumának liftházában Fotó: Proksza L.
