Dunántúli Napló, 1984. március (41. évfolyam, 60-90. szám)

1984-03-24 / 83. szám

Életszínvonal, 1984 A zavartalan ellátás ára Barát és ellenfél egyaránt elismeri, hogy Magyarorszá­gon az emberek elég jól él­nek. Az ellátás biztonságos, választékos, a fogyasztás színvonala megfelel a gaz­daság fejlettségének, sőt va­lamelyest magasabb. Az élelmiszerellátás évek óta ki­egyensúlyozott, magasszintű, az emberek táplálkozása élettanilag, gasztronómiailag is megfelelő. Az egykoron há­rommillió koldus országában — nyugodtan állíthatjuk — nincs éhező ember, társadal­mi méretekben inkább a túl- tápláltság, a szükségesnél több kalória fogyasztása okoz gondot. A ruházkodás meg­felelő színvonalú, szerény mértékben képes a divatigé­nyek kielégítésére. Vásárlások * kedvünkre A fejlődés legszembetű­nőbb a tartós fogyasztási cikkek vásárlásában, ellátott­ságában. A háztartások közt elvétve található már olyan, amelyben nincs mosógép, hű­tőszekrény és televízió. S egyre több helyen a szükség­letek magasabb szintű kielé­gítése van napirenden, a meglévő készülékek, automa­ta mosógéppel, fagyasztó szekrénnyel, színes televízió­val való kicserélése, illetve kiegészítése. Évente jelenleg is több mint 90 ezerrel nö­vekszik a személygépkocsik száma, az év végéig megha­ladja az 1,3 milliót. Így csak­nem minden második aktív kereső háztartásában lesz már autó ... A lakosság ellátása néhány terméket — építőanyagot, szí­nes televíziót — leszámítva tavaly is zavartalan volt. Ez jelentős eredmény, ha figye­lembe vesszük, hogy a kül­gazdasági egyensúly javítá­sának kényszerű meggyorsí­tása az export fokozásával, az import korlátozásával járt együtt, s ez óhatatlanul csök­kentette a belföldi árualapo­kat. A nehezebb helyzetben nőtt az árpolitika szerepe, a vásárlóerő korlátozásában, a piaci egyensúly folyamatos fenntartásában. A korábbi időszakhoz és a tervezetthez képest felgyorsult az árszín­vonal növekedési üteme. A VI. ötéves terv négy eszten­deje alatt — az 1984. évi 7— 8 százalékos növekedést is figyelőmbe véve — az átla­gos fogyasztói árszint össze­sen 29 százalékkal emelke­dik. A magyar gazdaságpoliti­ka eredménye, hogy az inflá­ciós folyamatok nem lépték át az áralakulás irányítható­ságának, kézbentarthatósá- gának kritikus határát. Az ár- és béremelések költségáthá- rítási ayakorlata u. i. köny- nyen láncreakciószerű hatá­sokat eredményezhet. Ha­zánkban a fogyasztási ja­vaknak több mint a fele sza­badáras termék, de azért itt sem szabad a vásár. Az ár­emelés szabályokhoz kötött, bejelentési kötelezettséggel jár. Az alapvető fogyasztási cikkek változatlanul hatósá­gi árasak, változtatásuk köz­ponti döntést igényel. Nagyon sok fejlődő és kö­zepesen fejlett országban van — úgy mondiák —vág­tató infláció, amikor az ár­emeléseket gerjesztő, felerő­sítő belső hatások már nem szabályozhatóak. Igaz, né­hány fejlett tőkés országban éppen a legutóbbi eszten­dőkben sikerült viszont a gyakran kétszámjegyű inflá­ciót 5 százalék alá leszorí­tani, de a növekvő munka- nélküliség révén magas árat kellett ezért fizetni. A szabályozott keretek kö­zött tartott hazai áremelke­dések sem probléma- és fáj­dalommentesek. A termékek, a szolgáltatások drágulása általában mindenkit hátrá­nyosan érint, de az alacsony jövedelmű rétegek nehezeb­ben tudják azt kivédeni, el­viselni, mint a magas jöve­delműek. Mert nekik nincse­nek megtakarításaik s min­den fillérnek megvan a he­lye. Kevesebbet költenek pél­dául zöldségre, gyümölcsre, öltözködésre, kirándulásra, üdülésre. (A kávé-, a do­hány-, az alkoholfogyasztás viszont ebben a körben is je­lentős, de a családi költ­ségvetés gondjait — a ta­pasztalatok szerint — ezek rovására nem hajlandók eny­híteni.) Az alacsony jövedel­mű rétegeknél lehetőség van az alapvető fogyasztási cik­kek áremelésének részbeni ellensúlyozására. Az áremelések negatív ha­tása továbbá, hogy a pénz­beli társadalmi juttatások reálértékét, a természetbe- niek (például a közétkezte­tés) minőségét veszélyeztetik, csökkentik. Az alacsony nyug­díjak, a két- és több gyer­mek után fizetett családi pót­lék reálértékét sikerült meg­őrizni, sőt valamelyest (4—6, illetve 9 százalékkal) növel­ni is a VI. ötéves terv négy esztendejében. Az átlag fe­letti nyugdíjak reálértéke 8— 10, illetve a magasabb kate­góriákban 10—15 százalékkal csökkent. A gyermekgondozá­si segély reálértéke 18 száza­lékkal lesz kisebb 1984-ben az 1980. évinél. Az áremelések eltérő hatása Végül az áremelések nega­tív hatása, hogy nagyobb arányban csökken a lakosság megtakarítási készsége, mint amit a drágulások okozta többletkiadások indokolná­nak. Éveken át tapasztalhat­tuk, hogy a megtakarítások elértéktelenedésétől való fé­lelem felerősíti a költekezést, a máról holnapra élést. Ez a fajta életvitel-váltás társa­dalmilag kétszeresen káros. Egyrészt árfelhajtó hatású, a piaci egyensúly fenntartását veszélyezteti. Másrészt távlat­vesztést eredményez korlátoz­va a munkahelyi ambiciókat, az anyagi ösztönzők hatását. E kedvezőtlen folyamat megállítása, visszafordítása nem egyszerű és nem is gyor­san megoldható feladat. De elkezdődött. A lakossági be­tétek kamatlábát — tartós le­kötés esetén — tavaly is, az idén is emelte az Országos Takarékpénztár. A kerek ösz- szegű takaréklevél-betétekre két év után ma már 6,5 szá­zalék, három év után 7 szá­zalék, öt év után 8 százalék, hét év után pedig 9 száza­lék kamatot számol el a ta­karékpénztár. Vagyis a lakos­ság tartós betétei a tavalyi és az idei 7 százalékot meg­haladó inflációs ráta mellett is megőrzik, sőt valamelyest növelhetik is reálértéküket. Nyilván ennek az intézkedés­nek is része volt abban, hogy tavaly ismét élénkült a taka­rékba helyezett összegek gyarapodása. így 1984 elején a lakosság betétállományá­nak összege átlépte a 200 milliárd forintos határt. A felsorolt hátrányok elle­nére bizonyos esetekben nincs más választás, mintáz áremelés. Pontosabban len­ne más megoldás is: válto­zatlan, stabil árak mellett vállalhatnánk az állandó áru­hiányt. Csakhogy az áru­hiány még több és még na­gyobb hátrányok forrása. Ki­próbáltuk már, s tapasztalat­ból tudjuk, hogy az a leg­drágább, amit nem lehet kapni. Szó szerint is. Mert minden áru, amiből kevés van, legyen az tégla, cserép, vagy színes tv, a spekuláció tárgyává válik. A felár, ha már elkerülhetetlen, inkább legyen tehát hivatalos, elis­mert, mint illegális. Számol­jon vele a vásárló, az ársta­tisztika, a gazdaságpolitika, s ne a bolt: eladó jövedel­mét gyarapítsa. A forint értéke Jó lenne persze elkerülni az áremeléseket. De hát ez óhaj, jókívánság mindaddig, amíg az árstabilitásnak nincs meg a gazdasági, még pon­tosabban a hatékonysági fe­dezete. Szándékosan nem árufedezetet említünk. Hi­szen többnyire vannak ki­használatlan kapacitások, le­hetne több árut termelni. De az ehhez szükséges nyers­anyag- és energiaimport lehetőségei már korlátozot­tak. A külgazdasági egyen­súly javítása — a korlátozott behozatal mellett a kivitel erőteljes ösztönzése — álta­lában szűkíti, mérsékli a bel­földi árualapokat. A belső egyensúly olyan érték, vív­mány, amely nehéz helyzet­ben is védelmet kíván, vi­szont nem javítható a külső egyensúly rovására. Ezért is kényszerülünk nem éppen kellemes és népszerű lépé­sekre. Mentségül legyen mondva, hogy a mostani zord idők­ben sem a lakosság fogyasz­tásának csökkentése, hanem az elért magas szint megőr­zése a feladat. Jellemző, hogy a népesség kevesebb mint egy tizede élt 2000 forintnál kisebb összegű egy főre jutó személyes jövedelemből az 1980-ás évek elején (főleg a nagycsaládosok és a régi nyugdíjasok.) Húsz évvel ez­előtt még az ország három­negyed része, tíz esztendeje pedig a népességnek még mindig több mint egynegye­de élt ilyen szegényes szin­ten. A 2000 forint vásárlóér­tékének húsz éve 1100, tíz éve pedig 1200 forint felelt meg. Sokat romlott a forint, avagy sokat javult az élet tíz—húsz esztendő alatt? Né­zőpont dolga is, hogy ki mit vesz észre. Emberi tulajdon­ság, hogy a jót megszoktuk, természetesnek tartjuk, az ál­dozatot, a negatív hatást, a vélt sérelmet pedig nehezen feledjük. Kovács József w Újfajta ablakok Sopronból Korszerűsítik az ablakgyár­tást a Soproni Faipari Válla­latnál. A fejlesztésre az ener­giatakarékosság kívánalmai késztették a gyárat: a mint­egy 750 millió forintos beruhá­zás keretében olyan gépeket, berendezéseket állítanak mun. kába, amelyekkel tökéletesen záródó, hőszigetelt ablakokat és erkélyajtókat gyárthatnak. Vásároltak két száritót; ezek évente 36 ezer köbméter fa­anyag szárítására alkalmasak, üzembe állításuk után kizáró­lag szárított anyag kerül a feldolgozókhoz, ami a veteme­dések, görbülések megakadá­lyozásának fontos feltétele. Jól halad az új munkacsarnok éoítése is; ide telepítik az alkatrészmegmunkáló gépeket és az ablakkeretek összeállítá­sánál használatos berendezé­seket. Beszereznek felületkeze­lő automata gépsorokat is, amelyek a kereteket lefestik, hogy a vásárlóknak a mázolás, sál se legyen gondja. A fejlesztés nyomán 1985- től évente 500 ezer négyzetmé­ter hőszigetelt ablakot és er­kélyajtót ad át az építkezők­nek a soproni gyár. A terme­lők arról is gondoskodnak, hogy a szállításnál ne sérül­jön meg az áru: zsugorfóliába csomagolva továbbítják a ke­reskedelemnek. Az idén 40 ezer 500 ablak és erkélyajtó készül fenyőfából, hőszigetelt kivite­lezésben. A korszerű termé­ket a vállalat a Tüzépeken ke­resztül értékesíti. A szépen beépített ürögi hegyoldal Pécsett Országgyűlési képviselők Medvetzky Antalné A felmerülő gondokat helyben kell megoldani Nincs könnyű dolguk manap­ság az országgyűlési képvise­lőknek, hiszen a hozzájuk ér­kező lakossági kérések megol­dásához többnyire pénz kell, ebből viszont... Szép számmal vannak azonban bejelentések, panaszok, melyek utánajárás­sal, társadalmi összefogással megvalósíthatók. Medvetzky Antalné főiskolai docens, a Pollack Mihály Műszaki Főisko­la mélyépítési intézetének igaz­gatóhelyettese, Baranya 4-es számú választókerületének az országgyűlési képviselője té­nyeket sorol. — Újmecsekaljáról nagyon sok bejelentést kaptam, hogy a kiserdő és a Szigeti tanya kö­zötti vasútvonalon életveszélyes az. átjárás, s kérték, hogy ott építsenek egy átjárót. Felvet­tem a kapcsolatot a MÁV Pé­csi Igazgatóságával, s ők kész­ségesen segítettek, megcsinál­ták a gyalogos vasúti átjárót. Az ürögi területen a kutakban levő ivóvíz elnitrátosodott, a la­kók segítséget kértek. A Pécsi Vízmű nagyon jó partnernek bi­zonyult, s a vízvezeték-hálóza­tot rákötötték a városira. Ugyancsak a Vízmű Patacson ivóvíztárolókat helyezett ki, a rácvárosi óvoda bővítéséhez si­került társadalmi munkát szer­vezni, s ugyancsak társadalmi munkában a Körösi Csorna Sándor utcában lakóterületi klub létesült. Többen jelezték, hogy a 26-os autóbusz vonalán két autóbuszmegálló távol van egymástól, s kérték, hogy kettő közé éoítsenek egy újat. A meqálló terveit — lévén, hogy építőmérnök a szakmám —tár­sadalmi munkában megcsinál­tam, ezután a kivitelezés sem váratott magára sokáig. A pénz tehát valóban kevesebb, mint volt korábban, de a társadal­mi összefogásra, a maqánerőre támaszkodva sok mindent meg lehet oldani. Medvetzky Antalné választó- kerülete Pécsett a Bálicsi út— Honvéd utca—Tüzér út ten­gelytől nyugatra fekszik, ahol mintegy 23 000 ember él. — Fogadóóráimon koráb­ban a legtöbb kérés lakással kapcsolatos volt. Fiatal háza­sok gyerekkel jöttek el hozzám, hogy segítsem őket lakáshoz jutni. A kérések többnyire in­dokoltak voltak, s azt hitték, hogy az országgyűlési képvi­selő annak szerez lakást, aki­nek akar. Meg kellett monda­nom, hogy ebben az ügyben nem tudok segíteni, hiszen a lakáshoz juttatásnak kialakult szervezeti formája van. Az ilyen kérések száma lényegesen csökkent az elmúlt két évben. Mostanában rengetegen keres­nek meg telefonügyben. Közis­mertek a város telefongondjai, az igényeket még messze nem tudják kielégíteni, így csak ak­kor tudok segítséget kérni a postaigazgatóságtól, ha a ké­rés indokolt. Például egy be­teg, rokkant nyugdíjas ember­nek létkérdés a telefon, hiszen ha rosszul lesz enélkül képte­len seqítséget hívni. Sajnos, akadnak olyan személyes ügyek is, amelyek a hivatal egy-egy üayintézőjének felületességé­ből erednek, s a járatlan em­berek a bürokrácia hálóiába kerülnek. Természetesen ilyen esetekben minden segítséget megadok. Az utóbbi időben megszaporodtak a magánperes ügyek, de előfordult, hogy a hozzám forduló a Legfelsőbb Rírósáq döntésének birtokában kereste nálam az igazát. .. — Hogyan fogadják az or­szággyűlési képviselőt a külön­böző szerveknél, intézmények­nél, vállalatoknál? — Mindenekelőtt azt kell hangsúlyoznom, hogy munkám­hoz minden segítséget meg­kapok a megyei és városi párt­ós állami vezetéstől, a lakóte­rületi Dárt- és népfront-szerve­zetektől. Ezen túl a munkámat az U seqíti hogy amikor kép­viselő lettem, már olyan kap­csolataim voltak, hogy tudtam, mikor, milyen ügyben kihez kell fordulni, hogyan érveljek. Őszintén szólva, eddig bárhova fordultam —, általam is jogos­nak ítélt — segítséget kérve, minden támogatást megkap­tam. Alapelvem, hogy az itt fel­merülő gondokat helyben kell orvosolni —, ha csak lehet. Medvetzky Antalné tagja az országgyűlés kulturális bizott­ságának, melynek legközelebbi ülésén a közép- és felsötokú oktatás távlati lejlesztésének koncepciójáról mondja el véle­ményét. — Ez a téma nagyon sok vi­tát váltott ki nálunk, de a töb­bi oktatási intézményben is. Ar­ról is szó van, hogy csökkenteni akarják az amúgy is túlterhelt oktatók létszámát. Pedig ha az oktatásban, az eszközrendszer­ben nem kapunk megfelelő se­gítséget, akkor egyszerűen kép­telenek leszünk megfelelni. — ön családanya, tudomá­nyos munkát végző asszony —, doktori értekezésével most ké­szült el — oktató, igazgató- helyettes, mindemellett közéleti ember... — Szabad időm. hétvégém nincs, minden percemet nagyon okosan kell beosztanom. Sok­szor érzem magam nagyon fá­radtnak, de amiket vállaltam, szívesen csinálom. Képviselő­ként pedig meg akarok felelni választóim bizalmainak, s ha lehet még többet tenni a vá­lasztóimért, mint eddig. Roszprím Nándor HÉTVÉGE 3.

Next

/
Thumbnails
Contents