Dunántúli Napló, 1984. március (41. évfolyam, 60-90. szám)
1984-03-03 / 62. szám
SZOMBATI INTERJÚ Andrikó Miklós belkereskedelmi államtitkárral MERRE TARTUNK? Idegenforgalmunk alakulásáról Több mint 10 millió külföldi vendéget fogadtunk 1983-ban — A szolgáltatások színvonalát anyagi ráfordítások nélkül is javíthatjuk — Verseny a vendégért — A nemzetközi politikában tapasztalható feszültségek -és a gazdasági recesszió nem serkentette az utazási kedvet. Ilyen körülmények között jó eredménynek tartom a valamivel több mint 10 millió külföldi vendéget az elmúlt évben, ami 4—5 százalékos emelkedést jelent. Csaknem 7 és fél millióan jöttek hozzánk a szocialista országokból, a tőkés országokból 2,9 -millió vendéget fogadtunk — mondotta Andrikó Miklós belkereskedelmi államtitkár a megyei lapoknak adott -nyilatkozatában. Kérdéseink a bélés külföldi turizmusra irányultak. — Tavaly a turisták átlagos tartózkodási ideje csökkent, vendégeink inkább az olcsóbb szolgáltatásokat vették igénybe. Azt jelenti ez, hogy nem tudtuk kellőképpen kihasználni az új, többségében magas besorolású szállodákat? — Az idegenforgalmi értékekben eleve gazdag főváros vonzerejét csak növelte, hogy olyan szállodákkal várja vendégeit, amilyen a -Fórum, az Atrium Hyatt, a Novotel vagy a Penta. Azt is mondhatom, hogy ezek az új létesítmények új vendégkört is vonzanak hozzánk, méghozzá fizetőképes, jómódú vendégkört. Kihasználtságukkal nem lehetünk elégedetlenek, az megfelel a várakozásoknak és a realitásoknak. — Mely szocialista országokból érkezett hozzánk a legtöbb vendég? — Különösen a lengyel, kisebb mértékben a csehszlovákiai turisták száma nőtt. Általában azt mondhatom, hogy szocia I ista ideg enforga-lm unk tervszerűen alakult, vagyis nem -lépte át azt a határt, amelyet befogadóképességünk lehetővé tesz. Ezzel emlékeztetni kívá: nők azokra az esztendőkre, amikor turisták ezrei, tízezrei kényszerültek vadkempingezés- re, vagy verték fel sátraikat balatoni üdülők kertjeiben. Most orra törekedtünk, hogy mindenkit, aki hozzánk érkezik, jó házigazda módjára, kultúráltan el tudjunk látni szállással, étkezéssel, nem utolsósorban pedig jó programmal, kirándulási, szórakozási, művelődési lehetőséggel. Ez nagyjából sikerült. — Hogyan alakultak a magyar lakosság utazásai? — A hazai lakosság idegenforgalmi keresletében két tendencia figyelhető meg. Az egyik a külföldi utazások számának növekedése, ami a szocialista s a nem szocialista országokba irányuló utakra egyaránt jellemző. A másik, hogy a közlekedési költségek emelkedése miatt a belföldi turizmus, a hétvégi kirándulás iránti érdeklődés megcsappant. Az állampolgárok, ha már utaznak az országon belül, előnyben részesítik a lakhelyük -közelében lévő üdülőhelyeket és inkább a hosszabb tartózkodást választják, mint a gyakori hétvégi kirándulásokat. — A takarékosságra kényszerülő turista számára különösen fontos, hogy megfelelő színvonalú szolgáltatásokat kapjon a pénzéérti Elégedett azokkal a szolgáltatásokkal, amelyeket a magyar utazási irodák, szállodavállalatok nyújtanak? — Nagyobb figyelmet kell fordítom ezekre a szolgáltatásokra, bővíteni szükséges a sportolási, a szórakozási -lehetőségeket. Köztudott, hogy még mindig vannak olyan anomáliák a vendéglátóhelyeken, mint a figyelmetlenség, a durvaság a kiszolgálásban, csalás a számlázásban. A környezet tisztaságára, rendezettségére is jobban kell ügyelnünk, mert ezt a vendégek is megkövetelik, és nem jár különösebb beruházásokkal. Vagyis a szolgáltatások színvonalát anyagi ráfordítások nélkül is javíthatjuk, és ezt el is várjuk mindazoktól, akik a vendégekkel közvetlenül érintkeznek. — Mit tesznek egyik legnagyobb idegenforgalmi kincsünk, a Balaton értékeinek megőrzése, a környék tehermentesítése érdekében? — Az idegenforgalmi hivatalok, az utazási irodák úgy állítják össze ajánlataikat, hogy mind több vendéget vonzanak az ország más, kevésbé, ismert, üdülésre, sportolásra, szórakozásra alkalmas területeire. Ezeknek a tájaknak, amilyen például a Velencei-tó, a Dunakanyar, a Mátra, és a Bükk, de még -inkább az olyan kevésbé felfedezett helyeknek, -mint az Őrség, a Ti- szatáj, vagy Orfű, hogy csak néhány kiragadott példát említsek, nagyobb propagandát kell csinálni. Ugyanakkor persze ezeknek a helyeknek a vendégfogadó képességét is növelni, javítani kell. Ez nem csupán a Belkereskedelmi Minisztérium vagy az Országos Idegenforgalmi Hivatal ügye, hanem a helyi államigazgatási és társadalmi szerveké is. — Segíthet ebben a magán- szektor is? — Nem idegenkedünk tőle, sőt, serkentjük ezt. A szállás- tehetőségeket 15 magánkemping és mintegy 49 magánpenzió bővíti, és ezek jó része éppen azokon a vidékeken van, ahol lehet és szükséges a vendégforgalmat növelni. — Ügy tartják, hogy az ország legnagyobb „szállodája" a fizetővendéglátás. November végén a Minisztertanács is foglalkozott ezzel a kérdéssel és módosította a korábbi ide vonatkozó rendeletet. Mi várható az új szabályozástól? — Mi nem azt kifogásoltuk, hogy a szobatulajdonosok nem veszik igénybe a közvetítő hivatalokat, irodákat, -bár, meg kell mondanom, hogy az ilyen üzleti szervek közbeiktatása anyagi és erkölcsi biztonságot jelent mind a vendégnek, mind a szobát kiadónak. Inkább arra törekedtünk, -hogy minél többen működjenek közre a -hazai és a külföldi vendégek fogadásában, de az így képződő jövedelmükből adózzanak is. Ezért döntött úgy a kormány, hogy ez évtől fizetővendég látásnak minősül, és így egységes elbírálás alá tartozik a magánszemélyek lakásának, üdülőjének idegenforgalmi célú hasznosítása. A jövőben szobát, üdülőt turistáknak kiadni csak működési engedély birtokában lehet. Az engedéllyel rendelkezők a szálláshelyeket közvetlenül vagy idegenforgalmi szervezeten keresztül hasznosíthatják, az -egységes adózási rendszer feltételei mellett. Az adó mértéke havi 100—400 forint szobánként, színvonalától, illetve földrajzi elhelyezkedésétől függően. A szobakiadót ezen felül más befizetési kötelezettség, tehát jövedelemadó nem terheli. A szerény mértékű adó, valamint az a lehetőség, hogy a szobakiadók kívánságára étkezést is nyújthatnak vendégeiknek, további szobatulajdonosokat is arra ösztönöz, hogy aktívan bekapcsolódjanak az idegen- forgalomba. A magánerő bevonásával tehát tovább bővülhet az idegenforgalmi kínálat és erősödhet a verseny a vendégekért. Gál Zsuzsa A legnagyobb idegenforgalmi vonzerő a Balaton. Tehermentesítése érdekében új üdülőcentrumokat, más tájakat kínálunk a külföldieknek is. Nagyteljesítményű palack ki- és berakógép készült el a pécsi Sopiana Gépgyárban a gyár mérnökeinek saját fejlesztésében. A két egységből álló gépóriás teljesen automatikus, egy emelésre 60 üveget emel rekeszekbe a pneumatikus rendszer. Most folynak a gép üzemi próbái és a jövő héten már a Pannónia Sörgyárban kezdi meg próbaüzemét. Fotó: Proksza László A városi pártbizottság értékelte -az élmúlt évben végzett gazdaság- és várospolitikai munka -tapasztalatait, meghatározta ez évi programját. A testület megállapíthatta, hogy a fejjődés anyagi alapját szolgáltató városi gazdálkodó szervezetek tevékenysége alapvetően a XII. kongresszus által meghatározott gazdaságpolitikai célok megvalósításának irányába halad. A vállalatok, szövetkezetek egyre inkább felismerik a gazdasággal szemben támasztott követelményéket és több kevesebb sikerrel próbálnak alkalmazkodni ezekhez. Nagyobb erőfeszítéseket! A városban működő gazdálkodó szervezetek termelése összességében 1—2 százalékkal nőtt a foglalkoztatottak számának enyhe csökkenése mellett. A növekedési -ütem tehát -lassúbb, mint a korábbi -években volt. Kedvező irányú tendencia -viszont, hogy a realizált árbevétel 5—6 százalékkal emelkedett és ez a kedvezően értékesíthető termékek arányának lassú bővülését is jelzi. Nő a dollárelszámolásé külkereskedelmi forgalom -aránya. Külön említést érdemel az élelmiszeri-pari ágazatban a Húsipari Vállalat, a könnyűipari ágazatban a Bőrgyár. Mindkét vállalat terveit számottevően túlteljesítette és ezzel az országot jelentős bevételhez juttatta. Kedvező jelenségként értékelhető az is, hogy vállalataink, mezőgazdasági szövetkezeteink a nehéz gazdálkodási körülmények ellenére, többségükben eredményesen gazdálkodtak. Ez reális alapot teremtett öbhoz, hogy megtartsák gazdasági egyensúlyukat és végrehajthassák előre eltervezett bérfejlesztéseiket. A számok mögött a munka jobbá tételére, a termelő tevékenység szervezettségére irányuló törekvések húzódnak meg. Ez elismerésre méltó, de látnunk kell azt is, hogy az alapvető népgazdasági célok megvalósulása az eddigieknél nagyobb erőfeszítéseket, gyorsabb és tudatosabb gazdaságszervező tevékenységet kíván. Feltehetjük a -kérdést, milyen irányú elmozdulás szükséges a városban működő gazdálkodó szervezeteinknél ahhoz, hogy hozzájárulásuk a -népgazdasági célok megvalósulásához eredményesebb legyen? Készség a megújulásra A megújulás készsége és képessége — melyre az elkövetkező időszakban -feltétlenül szükség van — benne rejlik a város gazdaságában. Vannak potenciális szellemi és anyagi tarta-féka-i-nk. Új erőforrások igénybevétele nélkül is számottevő eredményeket érhetünk el azzal, hogy a gépi berendezé- -seket jobban kihasználjuk, -tudatosan alkalmazzuk a termelési és működési -költség- gazdálkodás korszerű módszereit. Szabadítsuk fel -az alkotó szellemi -kapacitásokat a termékszerkezetnek a piaci igényekhez jobban és gyorsabban igazodó átalakításához. Jelentős tartalék a munka- és technológiai fegyelem szilárdítása, d munkaidő jobb kihasználása is, ami a belső szervezettség javításával, az irányítási és az érdekeltségi rendszerek korszerűsítésével érhető el. A termelés növeléséről egyetlen vállalatunk sem mondhat le. Ehhez természetesen a piaci igények jobb -megismerésére, magasabb szintű piaci munkára, nagyobb vállalkozókészségre van szükség a vállalatok, szövetkezetek vezetésében. A mindennapi élet követelménye, hogy a termelő közelebb kerüljön a vevőhöz, ehhez hatékony reklámtevékenység és szervizmunka is tartozik. A rossz minőséget azonban a legjobb reklám sem ellensúlyozhatja. Meg kell -találnunk a mennyiségi és minőségi fejlődés meg-felelő arányát. A kettő nem mozoghat egymástól különváltam mindkettő záloga a fejlődésnek. Szerényebb mértékben állnak rendelkezésre a -fejlesztéshez szükséges erőforrásaink. Ezék ésszerű felhasználása szolgálhatja a nem gazdaságos termékek, tevékenységek kiszorítását, a termelés műszaki színvonalának oly formában történő emelését, amely a konvertálhatóságot biztosítja. A fejlődés lehetősége adott, s ha szemléletünk és gyakorlatunk igazodni tud a gazdasággal szemben támasztott követelményekhez, okkor ez a megújulás -méltó arra a bizalomra, amelyet városunk lakossága is táplál politikánk iránt. Az ideológiai és kulturális munkával szemben is az az igény, hogy a megoldásra váró gazdasági, politikai feladatokhoz rugalmasan kapcsolódva, következetesen igazodjon a változó körülményekhez. Hatékonyan reagáljon a politikai, társadalmi, gazdasági kérdésekre, bátran tárgyalja a fejlődéssel járó problémákat. Az elméleti fel- készültség javításával, érvelő eszmecserén keresztül szálljon szembe a szocializmustól idegen nézetekkel. Erősítse a cselekvésre ösztönzést, a magatartásformálást. Fontosnak tartjuk a politikai elkötelezettség mellett pártszervezeteink új iránti fogékonyságát. Sok függ attól, hogy a gazdálkodás területén dolgozó kommunisták személyes tevékenységükkel mennyiben tudnak azonosulni az újjal, mennyire tudnak kezdeményezői lenni a pozitív irányú változásoknak. A népgazdasági terv 1984- ben a reáljövedelmek és a lakossági fogyasztás szinten- tartásóval számol. Bérnövelési lehetőségeink a korábbiaknál szerényebbek, ami megmutatkozik a már elfogadott, illetve elfogadás alatt lévő vállalati tervekben, egyezően azzal az elvárással, hogy biztosítható legyen a vásárlóerő és az árualap egyensúlyának -megtartása. A jövedelemkiáramlás szigorúbb pénzügyi korlátái arra ösztönözzenek minden bérrel gazdálkodó szervezetet, hogy bérfejlesztést osa-k azokon a területeken hajtsanak végre, ahol az több I ette Ijesíitm ényt e red-m é- nyez mennyiségi és minőségi vonatkozásban egyaránt. De mellőzni kell az Indokolatlan aggodalmaskodást is. A teljesítményre, minőségre előirányzott bért -ne habozzanak kifizetni. A vállalati tervekből -megállapítható, hogy azokon a helyéken, ahol a termelés hatékonysága az átlagosnál nagyobb, -a-hol a korábbi évek kemény munkájával megalapozták a tőkés export -bővítésének lehetőségét, ott bátran mertek vállalkozni az átlagosnál magasabb bérfejlesztés tervezésére. Az alacsony hatékonysággal dolgozó, adottságaikat csak mérsékelten hasznosító -szervezetek részére természetesen ez a lehetőség nincs meg mindaddig, míg változtatni nem tudnak. A népgazdasági célkitűzések megvalósulása a város politikai, állami, gazdasági irányító -szervezeteivel szemben fokozott követelményt támaszt. A feladatok megértetése, elfogadtatása, a végrehajtásukra való mozgósítás naprakész felkészültséget és nagyobb erőfeszítést kíván. Ha abból indulunk ki, hogy a társadalom minden területén növekszik a helyi szervek, vállalatok, intézmények önállósága, akkor világosan látnunk kell, hogy a politikai munkában nem elég az egyszerű tájékoztatás, hanem szükség van azon tényezők bemutatására is, amelyek a döntésmeghozatalt befolyásolják. Személyes példamutatást! Városunkban a párt akcióképessége jó, szilárd a párt- egység, érvényesül a párttestületek irányító szerepe. Fontosnak tartjuk az akcióképesség, a fegyelem, az egység, a tömeg-befolyás további erősítését. A párt politikája iránt megnyilvánuló biza-lom, a kommunistáktól az eddigieknél határozottabb politika melletti kiállást és személyes példamutatást követel. A pártdemokrácia érvényesülése mellett szükséges növelni az egyéni felelősséget is. Azon munkálkodunk, hogy szervezeteink még alkalmasabbakká váljanak az aktív, tartalmas politikai eszmecserék lefolytatására, hordozói és élharcosai legyenek az előrehaladásnak. Merre is tartunk? Válaszunk az: következetesen, szívós munkával a XII. kongresszus és azt követő politikai határozatoknak a végrehajtásán dolgozunk. A szocialista társadalom anyagi, műszaki, szellemi bázisainak gyarapításán fáradozunk Pécsett és a város környékén. Eredményesen. Dr. Petöházi Szilveszter városi titkár HÉTVÉGE 3.
