Dunántúli Napló, 1984. február (41. évfolyam, 31-59. szám)

1984-02-11 / 41. szám

A zene szeretetére neveljünk!

A történet úgy szól, hogy Tillai Aurél az egyetem folyosóján találkozott egy kollégájával, aki őszinte meglepetéssel kérdezte: „Mi az, te már megint itthon vagy?” Arra célozván ezzel, hogy Tillai Aurél hórom kórusának valamelyikével többet van külföldön, mint itthon. Az anekdoták persze túloznak, de valami igazságot mégiscsak megfogalmaznak.

— Valóban annyit jár a la- nus Pannonius Tudományegye. lem Tanárképző Karának tanára külföldön, hogy itthon látni újságnak számit?

— Bizonyos értelemben 1983 rendkívüli év volt: csupán a Nevelők Háza kórusával ötször jártam külföldön. Egy évvel előbb Finnországban zsűriz, tem, Belgiumban ateliert vezettem, s ha hozzászámítom, hogy mind az egyetem, mind a Nevelők Háza kórusa és a Mecsek Kórus kapott külföldi meghívásokat, hát volt utazásban részem.

Tillai Aurélt 1952-ben nevezték ki gyakornoknak az akkori Pedagógiai Főiskola ének tanszékére, 1979 óta főiskolai tanár; zeneelméletet és karvezetést tanít. Mint tanár s mint karvezető sokat tett a pécsi 'kóruskultúra fejlesztéséért, a magyar kórusirodalom megismertetéséért itthon és külföldön.

— Mire készül kórusaival?

— Az egyetem vegyeskarával úgynevezett Z-felvételt készít a Magyar Rádió: két Monte, verdi-madrigált,* három francia sanzont és Bárdos Lajosnak Sik Sándor versére írt Föl a mélyből! című művét énekeljük. Ott leszünk a keszthelyi országos diáknapokon, vendégül látjuk a weimari Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola együttesét, s amikor visszaadjuk a látogatást, eddigi reper. toárunkból válogatunk. A Mecsek Kórus az Ifjúsági Ház zenekarával ad közös hangversenyt a Liszt-teremben, örülök a város egyetlen amatőr zenekarával való kapcsolatnak: a Mecsek egy Monteverdit ad elő, a két együttes pedig kö. zösen — Mihályi István vezetésével — Vivaldi Glóriáját. Az áarilisi kamarakórus fesztiválon fellép a várnai női kar, a Mecsek Kórus a bolgárok látogatását jövőre adja vissza. Az olaszországi Cernuscoból júniusban érkezik egy vendégegyüttes. A Mecsek szeptemberben látogat oda, és olasz, magyar műveket visz.

— A Nevelők Háza kórusának mikor jelenik meg az új lemeze?

Min dolgozik Tillai Aurél?

m- ■

— Februárban. A második önálló nagylemezünk lesz ez:

I vaghi fiori címmel olasz mad. rigálkollekciót nyújtunk át a hallgatónak: áttekintjük a műfaj történetét, kialakulásától kezdve a betetőzéséig mintegy száz évet fogunk át. A fesztiválon házigazda és rendező lesz a kórus, a város nevében nyitó koncerttel köszöntjük a vendégeket. Április második felében Budapesten, az MTA kongresszusi termében a Magyar Rádió Mozart-hangverse. nyén lépünk fel. Július első felében az ausztriai Spittalba, fesztiválra vagyunk hivatalosak. Onnan kéthetes útra Olaszországba megyünk, részt veszünk Assisiben egy szimpóziumon, amely a Szerelem a népköltészetben címet viseli. A magyar népköltészetből mutatunk be egy teljes koncertre való anyagot, ebben két Bárdos népdalfeldolgozást, Kodálytól a Túrót eszik a ci- gány-t, és én készítek csángó népdalfeldolgozásokat. Ezeket

a műveket Spittalban is éne. keljük. — A Nevelők Háza és. a Mecsek Mozart Reuquiemjé- nek bemutatására készül a Filharmónia bérletében.

— Sok időt kíván három kórus vezetése?

— Heti hat próbát jelent egyenkint két órával, plusz a szereplések és a rendkívüli próbák. S bár a kórustitkárok sokat segítenek az adminisztrá. cióban, mégis, műsorügyekben, a tagok kikérésével, pótlásával kapcsolatos teendők nagy ré. sze rám marad.

— A három kórus három különböző profil: jelent. ez nehézséget?

— A betanításban van különbség: az elemzés mélységében és hangvételében, a kidolgozottság fokában. Tizenhét évestől ötvenig tart a határ a három együttesben, és a zenei előképzettség teljes hiányától a főiskolai végzettségig. A műsorválasztásban a főiskolásoknál a tananyag az elsőrendű, a többieknél az együttes szintjének megfelelő legszínvonalasabb műveket választjuk ki a zene nagy korszakaiból. Különösen közel áll hozzám Kodály életműve: a debreceni fesztivó. Ion két kórussal három ízben kaptuk meg a Kodály-művek legjobb megszólaltatójának járó dijat — kétszer vezettem Kodóly-ateliert Belgiumban. A Mester jelen volt a főiskolások egyik koncertjén, s bár ő szűkén mérte a dicséretet, mi ki. érdemeltük tőle.

— Mi a tapasztalata: az a zenei kultúra, irodalmi és általános műveltség, amit egy-egy kórustag huzamos éneklés után megszerezhet, valóban alakítja az ízlést, a magatartást? A „magas művészet" élményét magukkal viszik az emberek a pódiumról a hétköznapokba?

— Igen. Akik itt énekelnek, azoknak a közösen előadott művek jelentenek olyan közösségi élményt, mint például a fiataloknak valamilyen rockzene. A kórustagok többsége tanár: az itteni éneklés jó továbbképzést jelent számukra, hangúk karbantartását, új művek megismerését, és — nem utolsósorban — külföldi utazást. Kertész Attila, Szabó Szabolcs, Nagy Ernő, Lakner Tamás kórusvezetőként is továbbadják azt, amit kórustagként megtanultak. Alig van kórustag, akinek a gyereke nem zeneiskolás. Két nemzedék váltotta már egymást például a Nevelők Háza kórusában: ma sokan vannak olyanok, akiknek már az apjuk is ott énekelt. A kórus éppen most újraszervezendő baráti körében egy idő. ben olyanok fordultak meg ismeretterjesztő előadásokon, mint Bartha Dénes, Bárdos Lajos, Kosa György, Németh Antal.

— Miért van mégis, hogy sokan panaszkodnak az éneklés, a kóruséneklés iránti kedv csökkenésére? Igaz, hogy romlik a főiskolára egyetemre jelentkezők képzettségének színvonala?

— A szakmai szint emelkedőben van, de ez nem feltétlenül jár együtt a zene iránti elhivatottsággal, mert az iskola sokszor csak a muzsikálás technikai oldalát fejleszti, s nem nevel a zene örömére: némely tanár az aktív muzsikálásban való felszabadulás érzésének erősítése helyett készség- fejlesztő szolfézsórát tart Holott c zenének — különösen a gyerekeknél — a felüdítés az egyik fontos célja. És őszintén szólva csökkent a társadalmi igény, amj a muzsikálók nagyobb megbecsülését hozná: a közművelődésben szinte csak az iskolák tartiák ébren a zene iránti érdeklődést.

Gárdonyi Tamás

Vers- mindenkinek

TÓTH ÁRPÁD

ÚJ TAVASZIG VÁGY A HALÁLIG

(Új-Tátrafüred)

Most, hogy megint útfélre estem, Eltűnődöm e téli esten,

Mi volt az élet, uramisten?

Mi volt? ez volt: sok fénytelenség,

Fakó robot és kénytelenség,

Száz bús határ, reménytelenség.

Borult egek kevés azúrral,

Koldus pajtásság pár nagy úrral,

Pár ájult nóta, tépett húrral.

Egy-két vad mámor nyoszolyája,

Egy-két asszony jó, meleg szája; - Volt, nincs. Csöndes a szivem tája.

Most itt ülök, roppant hegyek közt, Betegen a többi beteg közt,

Múltnak háttal, halállal szemközt.

Lesz-e másképp? Várjam? ne várjam? Lassan szétszéled a homályban Bitang jószágom, kedvem, vágyam.

Nyomukban, mint fekete bundás,

Begyűrt süvegű öreg kondás,

Hallgatva ballag a lemondás.

S mégis, a csönd-paplanú télben,

Nagy nyugalom évadját élem - Érzem, az Isten gondol vélem.

Mint a bokrok setét bogyókkal,

A hó alatt zamatozókkal,

Megrakva szívem hűvös jókkal.

Hogy mire jókkal, majd megválik,

Mire a hó gyapja lemállik,

Új tavaszig vagy a halálig.

Fekszem megadva, békén, resten,

S néz rám, át a végtelen esten,

Tűnődve sorsomon, az Isten.

(1925)

Huszonhét nyelven

Hazai könyvtáraink közül elsőnek az Állami Gorkij Könyvtár létesített nyelvstúdiót 1966- ban, hogy auditív eszközökkel is segítse az idegen nyelvek tanulását, gyakorlását. Ez az új, könyvtári hagyományokra vissza nem tekintő szolgálta-, tás olyan nagy érdeklődést váltott ki, hogy 1972-ben már szükségessé vált a stúdió befogadóképességének növelése, a technikai berendezés felújítása, a nyitvatartási idő meghosz- szabbítósa. A nyelvtanulási kedv fellendülése s a technikai eszközök elavulása miatt tíz év múlva ismét korszerűsíteni kellett a stúdiót. Az Országos Közművelődési Tanács anyagi támogatásával ez tavaly megkezdődött, s az idén február 1-től ismét az érdeklődők rendelkezésére áll a nyelvstúdió.

A korábbi tízzel szemben most 18, kazettás magnetofonnal és fejhallgatóval .felszerelt fülkét használhatnak áz érdeklődők s a korábbi passzív hallgatással szemben a tanulás ritmusát ezentúl' mindenki maga irányíthatja. Újdonság oz is, hogy 12 fülke alkalmas csoportos foglalkozások levezetésére is.

A stúdióban 27 nyelv tanulására van lehetőség, s bár az anyaga nem kölcsönözhető, térítés ellenében — hozott kazettára — vállalják a hanganyagok átjátszását. Egyébként a nyelvstúdió használati díja a beiratkozott olvasók számára évi 50 Ft, tanulóknak és nyugdíjasoknak évi 10 Ft.

noaOBBBBHHHHBD

A laskói falumúzeum

A jugoszláviai Drávaszögben található Laskó, az egykori kis kikötőváros, amely alól később elvonult a Duna, amelyet föl- virágoztattak a rómaiak és földúltak a törökök, s amelyet csakúgy, mint annyi más hajdan reményteli jövőjű kis magyar várost, kolerajárványok és történelmi viharok tizedeltek meg az évszázadok során. Laskó község három éve utat kapott, azóta fejlődni látszik, s azóta megközelíthető az utazók számára is, különösen azok számára, akik szívesen időznek a múlt emlékeinél.

Laskón ugyanis értékes és figyelemre érdemes állandó hely- történeti kiállítás látható. A falumúzeumot a templomdombon épült volt iskolában helyezték el. Minden munkát, amivel egy ilyen létesítmény kialakítása jár, társadalmi munkában végeztek el a falu lakói. A gyűjtemény kialakítója, szakmai irányítója Lábadi Károly, Laskón élő eszéki újságíró, akinek kitűnő néprajzi tanulmányai könyv formában is megjelentek. A gyűjteményhez ajándékozással hozzájárulok névsora viszont csaknem felöleli a falu egész lakosságát.

Akis múzeumban láthatók a régmúltat bizonyító tárgyak is: a régészeti leletek tanúsága szerint Laskó területén már a bronzkorban éltek emberek. A

8. HÉTVÉGE

vizek fölé emelkedő magas domb mindig is jó települőhelyet kínált. Időszámításunk előtt fél évezreddel pannonok laktak e helyen. A római kornak a véletlenül előkerült tárgyi emlékek mellett legértékesebb maradványa egy áldozati kő, amelyet később a templom falába beépítettek, s amelynek felirata talán Traianus császárra utal, akinek uralkodása idején itt a római vár épült. A későbbi évszázadokból egyrészt írásos emlékek — okiratok, úrbéri számadások, majd a múlt századi iskola könyvei, egy 1807-ből származó, himlőoltást igazoló papír stb. —, másrészt a falusi élet tárgyi dokumentumai maradtak meg. Laskón is maguk termesztették az emberek a kendert és lent, maguk áztatták, tilolták, gerebe- nezték, fonták, szőtték — ma a falumúzeumban mindezen munkák összes eszköze megtalálható. Sikerült a lelkes gyűjtőknek bemutatniuk a teljes viseletét is. Az egyszerűbb férfimódival ellentétben az asz- szonyok ilyesféléket viseltek: papucs, selyemszoknya, rózsás mintás selyemkötény, tilónglis imög (alatta pókos bélés), csécses pruszlik és pántlikás kendő, a nyakba gyöngyfüzér, a fejre főkötő. A laskói falumúzeum főkötőanyaga szinte lélegzetelállítóan szép és gazdag, s megmutatja, hogyan élte ki magát ezeken az egytől egyig különböző ruhadarabokon az asszonyi ügyesség, a

művészi ízlés, az alkotó képzelet. A múzeumnak teljes konyhája is van, ahol a kőmalomtól a festett konyhabútoron át az olajtartó cserépedényig szinte minden megtalálható. A paraszti tevékenységek gazdag eszköztárát a tervek szerint hamarosan kiegészítik a szőlészet és borászat már összegyűjtött emlékeivel — ezeknek a pincében alakítanak ki helyet.

Külön fejezet — a múzeumban is külön látható — azoknak az embereknek a sora, akik Laskó nevezetes szülöttei, lakói voltak. Laskai Osvát, a későközépkori latin egyházi irodalom utolsó kiemelkedő képviselője, a 15. században a Szent Ferenc-rend magyar- országi főnöke Laskón született. Sztárai Mihály viszont később települt Laskára, valamikor 1543-ban vagy 44-ben. Attól fogva a török által megszállt Alsó-Baranyában, de még a szomszédos Szlavóniában is igen sok hívet szerzett a reformáció tanainak. A nagy zsoltárszerző és drámaíró — akinek műveit, az első eredeti magyar nyelvű drámák egyikét valószínűleg be is mutatták a laskói schola diákjai — a legenda szerint néhány évnyi távoliét után visszatért Laskóra és ott is halt meg. A Sztárai alapította iskolában tanított a másik kitűnő reformátor, Szegedi Kis István is. De a prédikátorok fennmaradt lajstroma bizonyítja, hogy Laskón működött, s talán ott írta szép énekeit Tolnai Bálint ugyanazokban a viharos években. Laskai Csókás Péter és Laskai János, e falu szülöttei szintén abban a korban tevékenykedve tettek sokat a magyar műveltség kialakításáért. Egy későbbi nevezetes laskai Asztalos Botor János asztalosmester, akinek művészi hajlamait, ügyes kezét csodálatosan faragott-festett templombelsők őrzik. Laskó történetét Ács László dolgozta fel a múlt század első felében mint a falu lelkésze — számos adat mór csak az ő közvetítésével létezik. Fia, Ács Gedeon, aki előbb apját követte a lel- készi székben, Kossuth katonája, majd az emigrációban tábori lelkésze lett. Több kötetre rúgó naplója, amelyek az amerikai emigrációból kerültek haza, akárcsak írójuk, máig for- rásértékűek. A másik Acs-test- vér, Zsigmond Nagykőrösön Arany János pályatársaként tanított, s számos irodalmi művet fordított magyarra, például Shakespeare Velencei kal- márát is, amelyet maga Arany János bírált el.

Mindezekről a férfiakról, akiknek névsora példázza, hogy szinte nincs olyan kis település, amelynek értékes múltja ne lenne, fényképek, írásos anyagok láthatók a laskói falumúzeumban. Az írásos anyagok másolatának eljuttatásával magyarországi könyvtárak, kézirattárak is segítették a laskói múzeumot, köztük a pécsi levéltár is.

Ez a kis jugoszláviai magyar község, nem messzire Eszéktől, a sűrűn arrafelé utazgatok számára is megér egy rövid látogatást. Aki látta, tanúsíthatja: a múzeum nem amatőr lokál- patrióták egyszerű produktuma, hanem valódi érték. H. E.

A templom mögött áll a falumúzeum. Andruskó Károly linóleummetszete