Dunántúli Napló, 1984. február (41. évfolyam, 31-59. szám)

1984-02-11 / 41. szám

Bővítés alatt a harkányi strand hideg vizes medencéje

Fotó: Erb János

Tavaszvárás

Harkányban

Ez a bolond idő Túrony után ez S-kanyarban ért utol bennünket. A hó már vastagon ülte meg a völgybe induló bokrokat, meg a túloldalon a gyönyörű hársfákat, amelyek tavasz végén bódító, illatukkal csalogatják a méheket, de most hirtelen eső esett, zuhogott, a hó szemlátomást töppedt ösz- sze, a fák koronái is megszabadultak a fehér tehertől. Valóságos tavaszi zivatar — télen. Ki megy ilyenkor strandra?! Mellesleg már ez is furán hangzik tél közepén, hogy lehe ilyen időben fürödni? Pedig le hét.

Az új fürdő mellett az aszfaltos járdán, amely nyáron úgy áttüzesedik, hogy fakir legyen a talpán, aki átsétál rajta, most hóembert építenek — férfiak és nők. Ugrálnak a hóban, a strandpapucs beleragad a latyakba, a nők sikongatnak, csupasz hátukon csattan a hógolyó. „Hol az orra a hapsi- nak?!1' A fürdőköpeny zsebéből- előkerül a jókora sárgarépa, két kődarab lesz a szem, műanyag kocsonyástól a kalapja. Távolabb egy férfi vágtat a havas parkban — természetesen fürdőnadrágban és mezítláb — bedörzsöli magát, üvölt egyet és szökdelve rohan vissza a gőzfelhőbe, amely alatt több száz fej himbálózik a 38 fokos meleg vízben. Nem ő az egyedüli „edzett” strandoló, aki kimerészkedik a vízből, mert a medencék környékén a mezítelen lábnyomok sokasága tanúsítja, tömegesen élvezik e szabadtéri „szauna” áldását.

A hideg vizes medence környéke persze csendes most. Itt már az ősszel megkezdték a munkálatokat: víz-visszaforgató berendezés biztosítja majd a víz folyamatos cseréjét (szűrését, forgatását) s ennek függvénye lesz az úgynevezett „feszített víztükör”. Egyébként azonos elvek alapján üzemelnek a korszerű versenyuszodák is. Spenglerné, a Fürdő Vállalat igazgatónője mondja, hogy a víz tisztításának, cseréjének eme új megoldása komoly mértékben enyhíti a vállalat ilyen jellegű gondjait. Várha tó, hogy június közepére a munkálatok befejeződnek.

Hóba süppedve várja a tavaszt az elnéptelenedett „pecsenyesor” is. De ott túl, a strand Bartók Béla úti határán egyelőre képzeletben kirajzolódik az új kereskedelmi bázis. A majdani pavilonok, amelyek- nék tervét Vári Jenő tervezőmérnök készítette, százötven méter hosszú és negyven méter széles sávban épülnek fel: ABC, vendéglátó, pecsenyesütő, ajándékbolt, borkóstoló . .. stb. kerül ide, külső-belső kiszolgálással, az épületek között pihenőpadokkal, asztalokkal. A boltokra pályázatot hirdetett a vállalat és remélhetően két-három éven belül az egész komplexum beindul. A régi bodegákat lebontják, így még tágasabb lesz a fürdő parkja.

Mindez csupán egy része a fürdő fejlesztésének, hiszen — ezt is az igazgatónő mondotta — mozgásra, sportolásra is lehetőséget kell nyújtani a vendégeknek, sportszerek beépítésével, egy „mindenes” sportpályával, amely labdajátékok bármelyikének megfelel. „Ha tömeget várunk, a szolgáltatás színvonalát is emelnünk kell’. Tisztes szándék. A jelenlegi forgalom, (hétvégén két-három- ezer vendég) reményekre jogosítja a vállalatot. Valami megmozdult, már úgy értve, hogy az érdeklődés Harkány iránt. Tavaly napsütéses január-február vonzotta ide a strandoló- kat, de az idei — havas-hideg hetek ellenére — mégis magasabb a látogatottság. A szomszéd országból is többen érkeztek.

Az Arany János utca és környékének villái előtt egyre több külföldi kocsi parkol, de a kocsik zöme persze magyar rendszámú.

A téli fürdő büféjében a déli órákban nehéz asztalhoz jutni. Meszlényi István szekszárdi gépkocsivezető felesége kipakolja a hazulról hozott ebédet. Hideg húsok, felvágottak, péksütemény:

— Négyen jöttünk, a fiam és a menyasszonya is velünk van. Nyáron már többször voltunk Harkányban, de télen most először. Nem is hittem volna, hogy ilyen kellemes.

— Miért nem ebédelnek valamelyik vendéglőben?

Jelentőségteljesen néz rám:

— Mit gondol, miért nem? így olcsóbb. Idáig a férjem vezetett, most elment két üveg sörért, hazafelé a fiam ül a volán mellé. Négyünknek az útiköltség, vagyis a benzin ára is kevesebb, mintha busszal jöttünk volna.

A büfépultnál szolid a forgalom még a déli órákban is — legalábbis a nyári napokhoz viszonyítva. Pedig eléggé vonzóak a friss cukrászkészítmények, a főtt debreceni és a virsli, és persze a palackozott, de baranyai tájjellegű borok is. Csökkent létszámmal dolgoznak:

— A főszezonban nincs szabadnapunk, s most télen, ahogy sorrakerülünk, „csúsztatunk”.

Negyven-ötven nap jár. Egyben kivesszük — mondják a lányok. Aztán mesélik, milyen nagyszerű „batyúsbál" volt itt nemrég az új fürdő előcsarnokában. A Fürdő Vállalat most már hagyományosan minden esztendő telén megrendezi dolgozói számára a bált, de hát itt vannak a vendéglátósok és idegenek is érkeznek Harkányból, Siklósról, többen közülük mint „törzsvendégek" is. Demi- zsonokban hozzák saját termésüket, az asszonyok csomagjaiból disznóvágási „kellékek” kerülnek elő. A Fürdő Vállalat kabinosai, szerelői, irodistái a nyári roham után csak most jutnak egy kis lélegzetvételnyi időhöz, szórakozáshoz, brigádtalálkozókhoz.

Kora délután kisüt a nap, a park betonútjain teljesen elolvadt a hó, egy cseppnyi szellő sincs, a fürdőköpenyes vendégek strandpapucsban von- nulnak a „kerthelyiségek” irányába. A siklósi tsz, legjobb borait — Oportót, Traminit, Chardonnayt — télen is megtalálják, vagy a szemközti ablaknál a frissen sült hurka, kolbász — paprikás lisztben forgatott — tengeri hal kínálatot. Mintha nyár lenne, csak kicsiben. És egy kissé fázósan, ta- vaszváróan.

Rab Ferenc

Minden bizonnyal jó katona volt. Szálas termetű, nyugodt tekintetű, halántéktájon őszülő széles vállú ember a 43 esztendős Fauszt György, aki — bárhogy is akarom beszélgetés közben e körből kibillenteni — keményen koncentrál a feladatra, munkája szépségét inkább a kötelességei elvégzésében véli felfedezni, s nem „munkahelyi környezetében", a szél hajtotta fellegekben a sáros aljú töltésekben, a hol duzzadó, hol apadó vízfolyásokban, a kaszált füvű, széles oldalukat a perzselő napfény felé táró töltésoldalakban, az apró hidakban és kényes árvízvédelmi műtárgyakban, a konokul újra és újra növő bokrokban a víz sodorvonalát mellbevágó úszófatörzsekben, a töltések koronájának sarába dermedt őz- és szarvasnyomokban. Gátőr.

Sohasem készült ennek, a vizek különösebben nem vonzották. Partjukon elnyúló, sár- gálló-fehérlő homokpadok, ahol strandolni lehet, séták a folyó mellett, a Balaton lágy hullámai után egy korsó hideg sör — az más. De hogy csatornaőrség majd gátőrség? Géplakatos a szakmája. Talán a szivattyúk, a szivattyúházak jelenthetnének némi hidat, s erre is gondolt először, amikor egyáltalában szóba került: vízügy, de véqül is még mesz- szebb került eredeti szakmájától. Egyenesen a Fekete-víz és a Pécsi-víz partjára, a lágyan görbülő töltések tetejére, eqy bicikli nverqébe a kémesi faluszél gátőrházába.

A biciklire reggel felteszi a szerszámokat — fejsze, ásó, csáklya —, s pontos ritmus szerint elindul mindennapos útjára. Órát lehetne hozzá igazítani.

— Reggel héttől déli tizenkettőig — ez a munkaidőmnek, mondom így: a kötött része. Hétfőn lemegyek kerékpárral a hídig — ujjával a térképre mutat — a Feketevíz mentén, talán 10 kilométerre. Ilyenkor a csatornát ellenőrzőm.

— Mit kell figyelnie?

— Például azt, hogy egy uszadék fa nem tereli-e úgy a sodorvonalat, hogy az elkezdje valahol marni a partoldalt. Kihúzom a csáklyával. Szóval, ez a tésenfai hídnál kezdődik. Kedden a kémesi hídtól indulok — itt van a szomszédban — a Pécsi-víz— Fekete-víz befolyásáig. Töltésellenőrzés. Szerdán le a Fekete-víz jelenlegi Dráva-torko- latáig, onnan a bal parton jövök vissza a Pécsi-víz—Fekete-víz összefolyásáig. A csütörtök a Fekete-víz jobb partjáé, a tésenfai hídig, másnap pedig ennek folytatása a cuni hídiq.

Nyugodt méltósággal veszi tudomásul, hogy néha az időjárás cudarsága mintha egyenesen ellene irányulna: amikor a megkergült szelek a hideg eső cseppieit szinte vízszintesen hordják, s a nedvesség a ruhán keresztül a bőrig húzódik amikor a szúnyogok légiója kíséri lépteit, vagy villámok szikráznak elő a dübörgő felhőkből. Vele jár — alakulhatott ki a véleménye, mert azt mondja:

— Van esőkabát... Meg hát amikor a kutyát is sütőla póton teszik ki ugatni, akko azért hamarabb hazaérek.

— Mégis: valahol kell legyen egy olyan oldala is e munkának, amelyik itt tartja, a Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság kémesi gátőrházában.

— Például maga a ház. Tulajdonképpen így kerültünk ide feleségemmel aki régi vízügyes már. Én lakatosként Pécsett dolgoztam, máriakémén- di vagyok, sosem gondoltam volna . . . Csak hát a Hőerőműnél nem kaptam lakást. 1972- ben idejöttünk. És azért a Dráva ... A szerdát és a csütörtököt szeretem a legjobban, amikor a bejárások útvonala a folyó partjához is elvisz. Csodálja az ember, hogy mennyi víz folyik le rajta! Pedig éngem a horgászat sem vonz mint annyi sok más víziembert. Nekem nincsen olyan „Sitzfleischem” .. .

Azaz: nem tud egy helyben ülni.

Pedig 12 évet is nyugodtan nevezhetünk hosszú időnek, jönnek-mennek a gátőrök is, Fauszt György azonban, úgy tűnik innen megy majd nyugdíjba. Ami persze még messze van ezerszer tevékenyebb ember annál, hogy egyszer is csak eszébe jusson az a még távoli idő. A jó gazda gondosságával veszi szemügyre az őrizetére bízott szakaszokat, ellenőrzi a vízmércéket, a töltéseket, a rőzsekolbászo- kat, a háromévenként lomb- talanítandó fűzfákat — és persze saját gazdaságát is, mert konyhakert nyúlik el a gátőrház mellett — a fehér

hóban fekete a fóliaház kopasz gerendázata —, 17 malacot nevel szerződéses alapon, nem régen szerelt fel nekik önitatót, de korábban te- nyésztojásokat szállított a be- remendi keltetőnek.

— Nem volt rossz üzlet — tojásonként három-nyolcvan —, de egész napot kívánt.

Beszélgetésünknek ez a szála is gyorsan felgombolyodik, visszakanyarodik a munkához, mert — biztos a kertről jutott eszébe — azt mondja:

— Évente háromszor kell kaszálni a töltések oldalát. Pontosan olyanok, mint egy városban a park ...

— Volt már úgy, hogy megijesztette a viz?

— Nem . . . Tudok úszni. Pedig 1972-ben, meg rá három évre is, Majláthnál áttörte cc Dráva a nyári gátat. Feljött egészen az én területemig, a szénaboglyákat nyaldosta a víz. Talán, ha ott vagyok, ahol szakadt a gát és futni kell.. . Lehet, hogy féltem volna.

— Kielégíti ez a munka?

— Nem egészen így néz ám ki a helyzet, hogy tolom a kerékpárt, ide-oda vetek egy- egy pillantást! Itt a felügyeleti munka — akár feljelentés is lehet egy-egy szabályszegésből, ha mondjuk, egy traktor a töltésen megy, s mélyen felvágja kerekeivel a koronát —, azután az oldalműtárgyak folyamatos karbantartása, a sorompók festése, javítása, szerszámok karbantartása, a kilométer- és hektomé- ter-kövek meszelése, számozása. Sok esik a délutáni órákra is. — Gondolkozik egy fél percet...

— S hogy kielégít-e? A munkaidő kötött és kötetlenebb része jól kiegészíti egymást, a napok összetettek. De lehet tervezni!

Mészáros Attila

Ufabb családi hasas területek

Közm ü vesített telkek Komlón

Újabb telkeket kínálnak idén a komlói építkezőknek Dávid- földön. Komló kertes városrésze már a bányásztelepülés várossá fejlődésének éveiben alakult jellemzően családi házas területté. 1957—58-ban az akkori Komlói Szénbánya Vállalat építtetett ikerházakat, majd a hatvanas évek elejétől napjainkig beépült a déli területe is Dávidföldnek. Ma 7—800 családi ház, illetve csoportos lakás van itt. A városi tanács részletes rendezési terve a következő években, évtizedben újabb 500 lakással számol Dávidföld nyugati részén.

A hosszabb távú terv első lépcsőjében harmincegy hektáros területen 89 családi ház építésére alkalmas telket alakítottak ki, illetve közművesítettek. A városi tanács az OTP Baranya megyei Igazgatóságával kötött együttműködési megállapodást a telkek kialakításának finanszírozására. A

suth-bánya felé vezető területen számol 35 korszerű csoportos lakás, és ugyanennyi családi ház építésére alkalmas kerülettel.

Többféle lehetőséget kínálnak tehát Komlón a magánépítkezőknek. Idén elsősorban Dávidföldön, de a következő években folyamatosan lesz telek a város legkedvezőbb területein. Hosszabb távon pedig ugyancsak Nyugat-Dávidföld lesz az építkezések területe, de a sikondai városrész tervezésekor is gondoltak azokra, akik családi ház építésével igyekeznek megoldani lakásgondjukat.

G. M.

közművesítés egy éve kezdődött: a Baranya megyei Vízmű az elmúlt év végén befejezte a telkeket ellátó vízvezetékrendszer kiépítését. A Pécsi Közúti Építő Vállalat megépítette a lakóutakat, a telkeket összekötő gyűjtőutat egyelőre bányameddővel burkolják,

nincs pénze a városi tanácsnak az aszfaltozásra. Egyébként is ésszerűbb megvárni az építkezések befejezését, és tervezik a gyűjtőút másik oldalán a telekkialakítás folytatását is. A DÉDÁSZ szakemberei az első negyedévben vállalták a villamoshálózat kiépítését.

Már tavaly év végén hatvan jelentkezőt tartottak nyilván a

városi tanácson, de további felméréseket végeznek a komlói üzemekben, vállalatoknál, számba véve a további igényeket.

Dávidföldön kívül más lehetőségeket is kínálnak, sőt fel- készülten számítanak egyedi igényekre is: rendkívül szép környezetben, Szilvásban, az arborétum felső karéján biztosítanak területet hatvan-het- ven korszerű csoportos lakás építésére. A belvárost és Szilvást összekötő domboldalon pedig negyven magánerős lakás építésére alakítanak ki területet, szinte a város központjában.

Az első félévben elkészülő újabb rendezési terv a Kos-