Dunántúli Napló, 1984. február (41. évfolyam, 31-59. szám)

1984-02-26 / 56. szám

Vasárnapi magazin • Vasárnapi magazin • Vasárnap

Az erdélyi proletárok irája

80 éve született Nagy István

HÍM Őrfwz/ef Grúziából

Egy igazi pohár köszöntő

1904. február 22-én született Kolozsvárott, és 1977-ben halt meg az erdélyi proletariátus legnagyobb irodalmi alakja. Apja az első világháborúban meghalt, anyja gyári munkás, akinek jobb karját letépte egy gép. A tízéves gyerek dolgozni kén/szerül, s mint asztalosta- nonc bejárja Romániát, ő gondoskodik anyjáról és testvéreiről. Ez a kemény sors válik tel. jessé, amikor kapcsolatba kerül az illegális kommunista párttal, mert tulajdonképpen a forradalmi mozgalom neveli íróvá.

Gaál Gábor, a Korunk legendás szerkesztője. segíti, 5 az, aki P fiatal munkást megismerteti az irodalom világával, és azzal a felelősséggel, amit a nyomtatott szó jelent. 1932-ben jelent meg első kisregénye, a Földi Ionost bekapta a város, ezt követte a Nincs megállás a következő évben, melyért perbe fogják, majd szervezkedésért egy évre' be- börtönzik. Kiszabadul, de 1935. ben ismét lecsukják, s közben az Erdélyi Szépmíves Céh drá- mapálvázatán 1936-ban díjat nyer Özönvíz előtt című drámájával. Ezt a művét 1937-ben mutatja be a kolozsvári Magyar,. Színház. A bemutatón valóságos politikai tüntetésre kerül sor, "hatalmas sajtópolémia követi, de azért minden erdélyi magyar színház játssza. A darab egy Bukarestben élő, széteső magyar család életét vázolja fel a kor politikai elő. terében. Felbukkan már az erősödő fasizmus, és az ezzel a harcot felvevő munkásmozgalom képviselője is. A máso- '«i'ánháború alatt Nagy István művei Magyarországon jelennek meg. Ekkor adja ki talán legjelentősebb regényét, az Ollyánok unokái címmel. A nagylélegzetű regény egy román szegényparaszt család sorsán keresztül mutatja be a kapitalizmus csontőrlő termé. szelét.

A felszabadulás után pártmunkás, egyetemi tanár, rektor, akadémikus, szerkesztő, or.

szággyűlési képviselő, a romániai írószövetség egyik vezetője. Természetesen kísérletet tesz az új szocialista élet irodalmi ábrázolására. A legmagasabb hőfokon című regénye tulajdonképpen annak bemutatása, hogyan veszi a munkásosztály birtokába a régi tulajdonostól a gyárat, hogyan veszi át a hatalmat a gépek, az ország, az emberek felett. Sok sematikus vonás van benne a kor szellemének megfelelően. Eszményített hősök a mű pozitív szereplői, nincs magánéletük, s mégis újraolvasva, tisztán érezzük, hogy egy kor hű lenyomatát tartjuk kezünkben. Egy fontos történelmi idő- szck belülről való, ábrázolását nyújtja ez a könyv.

A felszabadulás után született művei A mi lányaink (1954), és a Városi hétköznapok (1964), a forradalmi romantika átmentését kísérlik meg a szocialista élet ábrázolásának eszköztárába. Csakhogy ebből egyrészt didaktika, másrészt szépítő lakkozás válik. Ezeknél a műveknél fontosabbak önéletrajzi írói vállalkozásai, amelyekből haláláig négy kötet készült el, a Sáncalja (1968), Ki a sánc alól (1969). Hogyan tovább? (1971), és Szemben az árral (1974). Ezek tulajdonképpen az író élettörténetén keresztül bemutatják a két világháború közötti erdélyi és romániai élet jellegzetes alakjait, a munkásmozgalom történetét; megmagyarázzák, hogyan válik forradalmárrá egy nagyon alulról jövő proletárfiú.

Utoljára 1976-ban volt Budapesten. Akkor, december 15- én mutatta be a Nemzeti Szín. ház az Özönvíz előtt című drámáját. Beteg volt már, de friss, figyelő szellemmel beszélt a mai romániai magyar irodalom legjelentősebb műveiről és alkotói, ról. Alakjában a két világháború között kibontakozó nagy alkotónemzedék egyik legjelentősebb írója búcsúzott akkor tőlünk. Ma lenne 80 éves.

Szalontay Mihály

Nagy István (középen) az 1943-as balctonszórszói munkás-pa- raszt-értelmiségi találkozón

A külföldet járó emter mindig hasonlítgat. A kenyér árától a gépkocsiig, a lakbértől a bundáig, a tisztaságtól az udvariasságig az égvilágon min. dent. Ha magyar akkor legfőképpen a kereskedelmet, a vendéglátást figyeli árgus szemekkel, mert mi hajlamosak va. gyünk mindenfajta következtetésre — a gyomrunkon keresztül. S most, hogy hosszú évek óta a csoportos utazások, barátságvonatok jóvoltából éven. te több-tízezren jutnak ki a Szovjetunióba — elsősorban Moszkvába és a nagyvárosokba — a hazatérők beszámolói közötr előkelő helyen szerepel az ottani üzleti, piaci, kereskedelmi helyzet.

Mivel magam is megrögzött piacjáró és hasonlítgató va. gyök, szerencsémnek tudhattam be, hogy az APN szovjet hír- ünvnök'éq meghívására — három kollégámmal •— riportkör- útra mehettem Grúziába, amely köztársaság ugyancsak híres kereskedelméről, piacairól.

Minthogy először jártam ott, így nem volt lehetőségem a volt és a van összehasonlítására, csupán a jelen tényeit rögzíthettem. Nos, az élelmiszerellátás iá. Alapvető cikkek minden üzletben kaphatók, noha — ohogy vendéglátóim mondták

— ,a tej-, a vajellátás időnként akadozik. Tisztított csirke viszont éjjel-nappal, hétköznapvasárnap megtölti az üzletek hűtőpultjait. A tőkehúsok széles választékát elsősorban a piacokon kínálják. Nem újdonság ez itt, hiszen Grúzia az állattenyésztés, a gabonatermesztés és a szőlészet hazája.

Éjjelt-nappalt említettem az előbb, hétköznapot-vasárnapot. Ez volt ugyanis az igazi meglepetés számomra. Az üzletek

— az élelmiszereket kivéve —

későn, 10—11 órakor nyitnak, s délután 1—4-ig ebédszünetet tartanak. Ezt a meleg éghajlattal magyarázzák. (Ottjártunkkor tetőzött a grúz nyár — és saj. nos a szárazság is, 42 fok feletti hőmérséklettel.) A záróra viszont általában este 10—11 órakor. De nem az élelmiszerüzletekben! A másfél millió lakosú város minden részében éjféliq árusítanak tejet, kényé, rét, húst és természetesen az üzletekben kapható egyéb élelmiszert, italt is. És — náluk ez természetes — vasárnap is. A grúz városok kereskedelmében nincs szünnap. Vasárnap kése este éppen úgy nyitva találha. tók a piacok, mint a legtöbb üzlet.

Természetesen nem a mindenáron való hasonlítgatás mondatja velem, s nem is a követelőző honpolgár: de legalább egy kicsit nem lehetne hasznosítani a grúz példákból?

Bár nem tartozik a kereskedelemhez, vendéglátáshoz, engedje meg az olvasó, hogy személyes történettel traktál- jam a grúz vendéglátásról. Sok nép jellemzésekor kívánkozik oda a jelző: szívélyes, kedves vendéglátók. Ezek sorában a grúzokat is úgy emlegetik, hogy az átlagnál barátságosabbak, különösen a fehér asztal mellett.

Miután a munkát, az „anyag- felvételt” befejeztük, eltettük jegyzeteinket, a fényképezőgépeket, s házigazdánk terített asztal mellé invitált. Néhány pohár ital közben meghánytuk- vetettük a világ sorát. Beszélgettünk a nyírségi alma-, a balatoni szőlőszüretről, a grúz teáról, amely a Szovjetunió termésének 90 százalékát jelenti, s ezek után szót kért házigazdánk. Elmondta az ilyenkor szokásosat, s erre ittunk egyet.

Ö leült, s míg mi azon törtük a fejünket, hogy melyikünk válaszoljon, ő ismét felállt, s odafordult kis csoportunk vezetőjéhez: Van Neked feleséged ked. vés barátom? „Igen, igen” — rpondta meglepve a barátunk, „Hát akkor hosszú életet, boldogságot kívánok neki ismeretlenül is és igyunk az egészségére." Ittunk. Ő újra kérdezett: „És élnek a szülei, a testvérei?” — ,lgen.” — „Nos, ez a pohár az ő egészségükre ürüljön." És perceken belül sorra került a gyeréktek, az unokák, 0 rokonok egészsége, köszöntése, amire természetesen mind kü- lön-külön illett koccintani.

Megkönnyebbültünk mire véget ért a családfa, de kiderült, hogy korán örültünk. Házigazdánk ugyanis mind a négyünket végig kérdezett akkurótosan családjaink hogylétéről, köszöntve őket a több ezer kilométeres távolból,- és természetesen minden egyes stációnál illett kisujjig üríteni a poharakat. Nem csoda, hogy még a pohárköszöntőkhöz szokott tár. saságunkat is alaposan „megviselte” ez az órácskányira elhúzódott pohárköszöntő. Nem illik kimondani, de nagyon megörültünk, mikor végre leült vendéglátónk. Aztán egy fél perc sem telt, és máris felemelkedett, ránk nézett szeretettel, barátságosan, két tenyerével az asztalra támaszkodva, előrehajolva kérdezte:

— És mondjátok drága magyar barátaim, ti meg sem kérditek hogy nekem van-e feleségem?

Emlékezetem töredékeiben sejlik, hogy nagyon népes csa. ládja van.

Erdélyi György

(Következik:

Találkozások a Kúra partján)

Stralsundi Hajósok

Hajózó hölgyek

„Csak semmi szex, kérem, németek vagyunk! Nekünk a húgunk az öcsénk. De az is előfordulhat, hogy a nővérünk a bátyánk. Fordítás és életkor dolga az egész. Mert például az a Bruder (tehát báty), akit a tiszteletreméltó társaság 1979. január 19-én a soraiba emelt — valójában nővér. Koránál fogva persze sokunk húga is lehetne, de a megszólítása kötelezően Bruder, azaz bátyám. Az alapszabály ugyanis előírja: Schwesternek, tehát húgnak, nővérnek csakis a Brúderek feleségét hívhatják. Miután az újonnan beiktatott nőnemű személynek természetszerűleg felesége nem lehet, olyán sincs a családjában, akinek a Schwestern megszólítás járna, a hölgyet kizárólag bát'ynak (vagy öccsnek) nevezhetjük. Erre kötelez ben< nünket az ősi szabály is. Érthető?”

Tudom, kissé bonyolult a magyarázat, de a Stralsundi Hajós Társaság elnöke sem tudta egyszerűbben elmagyarázni. öt esztendővel ezelőtt fogadták ,maguk közé az akkor 28 éves Ingrid Richtert. Ma már a világ legtermészetesebb dolga, hogy ebben a kizárólag férfiak számára fönntartott közösségben, kapitányok, hajómérnökök és egyéb válogatott tengeri medvék körében egy „női báty" is helyet foglal, egyenrangú félként nyilatkozik, szavaz, dönt.

Ingrid asszony felvétele óta néhányszor keresztülhajózta az óceánt: rádióstisztként szolgált.

— Nincs ebben semmi különös

— nyilatkozta egy alkalommal Ingrid Richter —, ereimben jó adag tengerészvér folyik. Őseim, persze férfiágon, mind hajósok voltak. És az már csak magától értetődő, hogy a férjem is az: a „Cottbus” kapitányaként járja a világtengereket. Vele együtt, egy napon vettek föl a Stralsundi Hajós Társaságba — Brúdernek.

Pontosan 496 esztendővel ezelőtt alapította ötven stralsundi hajós a nagy hírű társaságot. Akkor, amikor a tengereken a kalózok voltak az urak, a parton viszont a gazdag kereskedők, a hajósok kenyéradó gazdái. A hajósok egyesületének tehát mindenekelőtt szociális jelentősége volt: tagjai egységesen föl tudtak lépni mindazok ellen, akik érdekeiket veszélyeztették. A stral- sundiak nem sokkal a társaság megalapítása után, 1500- ban házat építettek a hajós- kapitányok özvegyei számára, számottevő mértékbep segítették a hátramaradottakat. A szigorú alapszabályzat 26. cikkelye kimondja: aki a társaság tagjai között vitát, elégedetlenséget szít, az az ajtón kívül találja magát.

Günther Ludwig kapitány, a társaság rangidős elnöke büszke arra, hogy minden Bruder példás magatartást tanúsít, nagy igyekezettel ápolja az ősi tengerészhagyományokat. A stralsundi Frankenstrasse 9. szám alatt magasodó kereskedőházban, ahol 1635 óta található a társaság székhelye, kiállítás őrzi a régi fóliánsokat, köztük az 1488-ban keletkezett alapítólevelet, a 37 pergamenlapos könyvet. Láthatók ott XV. századi vitorláshajó-modellek,» régi, híres gőzösök horgonyai, a testvérek 1693 óta vezetett könyve, azaz az ülések jegyzőkönyve. Turisták, diákok, brigádok, tengerészek egyaránt fölkeresik a régi céhház kiállítását.

A Német Demokratikus Köztársaság területén található legrégebbi egyesületnek — a női báttyal együtt — 89 tagja van. A stralsundiak elnökét hagyományosan öregnek hívják, az elnökség tagjait két- szersültesnek, azaz élelmezési tisztnek. Évente egyszer közgyűlést tartanak a Brúderek, amelyet hajósvacsora és -bál követ. A társaság legújabb hagyományai között említik, hogy 1977 óta a hajózó kapitányokon kívül soraiba veheti azokat is (hajóépítő mérnököket, rádióstiszteket, hajókeres- ked ők et, tőzsdealkuszakat), akik közvetlen szakmai kapcsolatban állnak»a hajózással.

Ennek alapján aligha kell megvárni a társaság alapításának 500. évfordulóját, hogy újabb női Brúderrel gyarapodjék a stralsundi egyesület. Az NDK zászlaja alatt máris számos nő hajózik rádióstisztként, kultúrtisztként.

K. L.

Taldikin; Sahizinda, Szamarkand • • "

Uzbég akva

Szamarkand és Buhara (Bokhara) Üzbegisztán régi legendás városai. Mecsetjeinek, minaretjeinek, mauzóleumainak, karavánszerájainak, palotáinak csodájára jártak. De nemcsak építészete, iparművészete, képzőművészete is ősi eredetű. Üzbegisztán területén már a kőkorszakból ismeretesek szép sziklaA tudomány vl

KSdbölj

jég

Hazánkban valószínűleg már mindenki látott zúzmarát, hiszen olyan téli időszakban igazán nem számit ritkaságnak, amikor ködös az időjárás, és a hőmérséklet a fagypont alá süllyed. A fák ágain, a kerítés fémrácsán vagy éppen a tv-antennákon gyakran láthatunk szemre nagyon látványos fehér bevonatot, amely olykor tekintélyes méretűre nőhet. Keletkezésének az a magyarázata, hogy ha a lehűlő levegőben Ö Celsius-fok alatti hőmérsékletű tárgyak vannak, akkor a vízgőzből ezeken jégkristályok rakódnak le. Ez szélcsenj des időben éppúgy lezajlik, mintha 3 köd élénk mozgásban van, fújja a széfl Ilyenkor keletkeznek a jellegzetes jég tűk, zászlócskák és jégszakállak. Fra nem túl nagy átmérőjű tárgyak körül szabadon áramolhat a levegő, a rájg fagyó vízből olyan jégzászlócskák kej| kezhetnek, amelyek szabad vége ég az áramlási iránnyal ellentétes, csak a repülőtéri szélzsákok vagy a ki mények tetejére szerelt szélkakasok.

Olykor a zúzmara hasznos lehet növénytermesztésben, hiszen szivacs szerkezete miatt elég jó hőszigeti s így megóvja a rügyeket a túlzott^ hűléstől. Gyakrabban károkat okoz, vei egyes helyeken oly nagy mennyig ben képződik, hogy súlya többszö^ felülmúlja azokét az ágakét, amelj kikristályosodik. Ezért láthatunk 07 letört ágú fenyőfát hegyi erdeinkben.

Tengert ne;

WILLEM BARENTS (1550—1597) hl lond tengerész 390 évvel ezelőtt, 13 ben tért vissza hazai kikötőbe, felfed útjáról. Az amszterdami kikötőből 4 jóval indult el Cornelius Nay és Brar Tetgales-el együtt. A Kola-félszigetij" elváltak, Barents észak-ke(etnek ford va elérte a Novaja Zemlja („Üj fjj északi részének, általa „Hosszú nak elnevezett, kiugró részét (mc sen-fok), majd tovább hajózva, tál zott társaival, akik a Jamal-félszjj jutottak el.

Az expedíció célja a Kínába vei északi út felderítése volt. A No* Zemlja felfedezését ezen úttól szdfl ják. Barents tiszteletére róla neveztl az Északi-Jeges tenger egyik részét.