Dunántúli Napló, 1984. február (41. évfolyam, 31-59. szám)

1984-02-22 / 52. szám

1984. február 22., szerda Dunántúli napló 4 Szociális Foglalkoztató új vállalkozás Az év témája, ötlete, üzlete Szabadalmak a gyakorlatban Gyermekszandál felsőrészeket készítenek Együttműködés a Pécsi Cipőipari Szövetkezettel Új munkával barátkozik ezek. ben a napokban a pécsi Szo­ciális Foglalkoztatóban egy tu­catnyi dolgozó. Egy hónappal ezelőtt öt évre szóló együttmű­ködési szerződést kötött ugyan­is az intézmény a Pécsi Cipő­ipari Szövetkezettel, és ezentúl gyermekszandál felsőrészek ké­szülnek a Szociális Foglalkoz­tatóban — bérmunkában. Az együttműködés előrelátha­tólag mindkét szerződő fél, sőt a lakosság számára is hasznos lesz. A Szociális Foglalkoztató újabb munka- és jövedelemle­hetőséget talált dolgozóinak, a cipőipari szövetkezet bővítheti gyermekszandál-gyártó kapaci­tását, úgy hogy közben a női cipő gyártása során keletkezett hulladékanyagot tudják fel­használni. A többlettermék va­lószínűleg enyhíti majd egy kis­sé az évek óta tapasztalható gyermekszandál-hiányt. Az első néhány hét a beta­nulás időszaka, így most még órabérben folyik a termelés. A szabást most épp a részlegve­zető, Bán lános végzi. Kiteríti a bőrdarabot, ráhelyezi a vá­gósablont, föléhajlítja a nyo­mókart, amelyen benyom egy gombot. Egy kattanás — elké­szült egy pánt. Túlságosan is kisiparinak tetszik ez a munka. Ám kiderül, hogy ennél azért valamivel fejlettebb eszközt használnak majd, de a szövet­kezettől kapott gépet méq nem tudták beállítani, nem fért be az ajtón. Lubrezsán Andrásné valószí­nűleg azon a gépen dolgozik majd. Egyelőre a szövetkezet­hez jár át tanulni, mivel neki nem annyira a szabást kell be­gyakorolni, az ő munkájában az anyagismeret a legfontosabb. — Bízom benne, hogy meg­találom a számításomat majd akkor is, amikor darabbérben dolgozunk mert ez a munka számomra érdekesebb is, köny- nyebb is, mint az előző, a tex­tilválogatás — mondta. Kóródi Pálné egyike azoknak, akik a következő munkafázist, a tűzést végzik: — A 6 órás munkaidő alatt 40—50 pár felsőrészt kell majd megvarrnunk, hogy előnyös le­gyen számunkra a normabér. Egyelőre még csak napi 20-nál tartunk .. . Sárközi Józsefné január óta dolgozik a Szociális Foglalkoz­tatóban. Előző munkahelyén áHómunkát végzett, számára az egész napos ülés a fárasz­tó. — Selejtet nemigen terme­lünk, de még hosszú a művet letre fordított idő — tudtuk meg tőle. Meilinger Csaba a „sirfelést", azaz szó szerint az utolsó simí­tást végzi a felsőrészeken. Masszív kis gépén élezi, elvé­konyítja a pántok végét, ezen a felületen ragasztják majd össze a talppal. ö úgy érzi, már beletanult a munkába, nem fél a tanulóidő végétől... B. Zs. Miért kiváló az új-zélandi szarvasmarhatartás? A bábolnai szárítók energiatakarékos átalakítása Az ötletpályázatra 77 ötlet és újítás futott be Igazgató tanácsi ülés a Pannónia Innovációs Vállalatnál ALBA REGIA Händel és L. Mozart műveit játszotta három komlói kislány: Faragó Réka, Fledrich Zsanett és Krajncz Katalin. Kamarazenei verseny Komlón A legjobbak Székesfehérvárra mennek ünneplőbe öltözött fiúk, lá­nyok népesítették be tegnap délelőtt és délután a komlói zeneiskolát és a hangverseny- termet, hegedűt, fuvolát, trom­bitát vagy éppen kottát szo­rongatva : itt rendezték meg az Alba Regia országos kamara­zenei verseny Baranya megyei válogató versenyét. Az Álba Regia versenyére kétévenként Székesfehérváron kerül sor ál­talános és középiskolások rész­vételével: az országos döntőbe a megyék legjobbjai kerülnek. Szülők, pedagógusok, diá­öt tudós, feltaláló és újító ismertette tegnap PécsetJ. a Cserkúti Növényvédő Állomá­son egybegyűlt 101 tsz, állami gazdaság, tudományos intéz, mény és ipari vállalat képvise. lője előtt legújabb szellemi ter­mékét abban a biztos tudat­ban, hogy abból még ebben az évben áru, üzlet és pénz lesz. kok és Komló város vezetői előtt Rácz Sándor, a városi ta­nács művelődésügyi osztályá­nak vezetője nyitotta meg a versenyt. Felidézte személyes emlékeit a közös zenélés örö­méről, hivatkozott a művészet eimbert formáló erejére, amikor jókedvű muzsikálásra és kitar­tó tanulásra biztatta a diáko­kat, sok sikert kívánva minden­kinek a komlói, a legjobbak­nak pedig a székesfehérvári versenyen. Baranya megye hét zeneis­kolájából százhúsz taggal har­Garancia rá a Pannónia Mű. szaki-Fejlesztő Agrárinnová­ciós Közös Vállalat elmúlt évi tevékenysége, amelynek ered­ményeként 190 millió forint ér. ték képződött a taggazdasá­gokban. A közös vállalat — elsődle­ges profilja szellemi termékek megvalósítása és értékesítése mincnyolc kamaraegyüttes ér­kezett Komlóra. Az erőpróba késő délutánig tartott. Amíg a zsűri tanácskozott, a diákok a Komló fényei című diaporáma- sorozatot látták, majd Várnai Ferenc zsürielnök kihirdette az eredményt. Eszerint Baranya megyéből az országos döntőbe továbbjutott a Siklósi Kiss Gyöngyi—Horváth Gábor duó és Mohácsról a Péter Gábor— Peszt Miklós—Péter Zsolt—Vi­da Lóránt és Bíró Tibor kvin­tett. Felkészítő tanárok: Hor­váth László, Durczy István, il­letve Dobos József. — tegnap tartotta igazgató tanácsi ülését Baksai Antal, az igazgatóság elnökének elnök, létével, az elsőt önálló válla­lattá alakulása óta. Sikere egy­értelmű. 45 millió forint árbevételt ér­tek el. 5 millió forint nyereséget képeztek, és az eszközértékét — megkétszerezve — 15 millió forintra növelték. Az 57 fős ügynökség országos hálózatá­ban csupán a budapesti iroda volt veszteséges —, a teljes lét­számot leváltották. Az év témája: a bábolnai szárítók energiatakarékos át­alakítása egy debreceni talál­mány alapján. A befektetés egyetlen szezonban megtérül. 132 gazdaságban valósították meg, megtakarításuk 52 millió forint. Az év ötlete: bizományosi formában részt vesznek az ag. rárkereskedelemben. Takar­mányt, vetőmagot, tenyészálla­tokat forgalmaznak üzemek kö­zött, zöldségmagvakat, állati termékeket adnak el kereske­delmi vállalatoknak és szárít- mányokat, olajos magvakat, fatermékeket exportra. A legjobb üzlet: kilenc tsz társulása megvásárolta Pálffy Endre kútfúrási szabadalmát. 70 nap alatt megfúrják a kutat, 70 nap alatt a beruházás meg­térül, a vízhozam megsokszoro­zódik. Folytatódott a fehérjeprog­ram. Kilenc tsz, állami gazda­ság és intézmény létrehozta az Aqrotricia Gazdasági Társasá­got, és 790 hektáron termelték a durumbúzát. A lóbab vetés- terület 2500 hektár-. A termés értéke: 26 millió forint. Együttműködés született az Energiagazdálkodási Intézet, a Csókvári Állami Gazdasáq és a Pannónia között szigetelőhab avártására hazai hulladékok, ból. Idén megindul az üzem­szerű gyártás. A Mineralimpex, a CsoDaktája tsz és a Pannó­nia közös vállalkozása csőszi­getelőt fog gyártani. Most lesz a próbaüzem. Végül ügyvitel­szervezési programokat készít a solymári Rozmaring Tsz és a Pannónia Gazdasági Társa­sága. Az ötletpályázatra 77 ötlet, újítás és találmány futott be. Lesz tehát üzlet 1984-ben is. Forgalomba kerül a Pécsi Ipari Vásáron bemutatott hidraulikus szőlőprés háztáji gazdaságok számára, a technológiai re- gisztrátor minőségi hegesztési varratok gyors vizsgálatára és a videokontroll, amely 60 infor­máció alapján vezérli a szárí­tási folyamatot. Láttuk, hallottuk a Technika Házában A déli féltekén, tőlünk több tízezer kilométer távolságra lé­vő Új-Zélandra ritkán vetődik magyar utazó. Dr. Bíró István­nak, az Állattenyésztési Minő­sítő Intézet főigazgató-helyet­tesének tegnap Pécsett, a Technika Házában e földről tartott előadása talán ezért is váltott ki nagy érdeklődést. No meg azért is, mert érde­kes szakkérdésről szólt: ar­ról, milyen az állattenyésztés — és kivált a szarvasmarha­tartás — az együttvéve mint­egy ezer kilometer hosszú szi­geteken. Hogy miért kell nekünk Ma­gyarországon még az új-zé- tondi marhatartás körülmé­nyeire is tekintettel lenni, azt ma már nálunk a szakkérdé­sekben járatlanabbak se kér­dezik, hiszen nyilvánvaló: me­zőgazdaságunk az utóbbi 10 —15 évben rengeteget profi­tált abból, hogy figyelt a vi­lág erdeményeire. Ez Új-Zé- iland és témánk esetében konkrétan azt jelenti, hogy el kell gondolkodnunk még e tőlünk annyira eltérő éghajla­tú, táji adottságú, népességű, társadalmi berendezkedésű or­szág állattenyésztésének sajá­tosságaim is, hátha van mit- tanulnunk, átvennünk az otta­ni tapasztalatokból. Dr. Bíró István előadása mindenesetre azt látszott — a szó szép, vetítettképes ér­telmében is — igazolni, hogy az ottani (tejelő) marhatartás körülményeit, technikáját, technológiáját bárhol a vilá­gon megirigyelhetnék — még a kiváló állattartó Hollandiá­ban, Dániában is, nálunk pe­dig kiváltképpen. Az új-zélan­di honosítás — eredeti fríz,' illetve holsteim-fríz fajtákkal—. jól bevált, segíti ezt nemcsak a remék, egyenletesen csapa­dékos éghajlat, hanem az igen gondos tartás és tenyész­tés (fajtakiválasztás, megter­mékenyítés), a jól kialakított tej-vertikum, valamint a min­taszerű legelőgazdálkodás. V. J. Falugyűlés Sellyén Vonzáskörzetek Mai számunkban számos, sellyei témával foglalkozó cik­künk mellé sorol be a hétfő esti falugyűlésről a tudósítás, melynek a Vonzáskörzetek cí­met adtam. Egy kicsit azért, mert sók szó esett arról hétfőn este, hogy a sellyeiek sérelmezik köz­ségük közigazgatási szerep­vesztését. Merthogy van olyan adat, amit még Boksáról is itt iktatnak, de Siklósra csak ak­kor mennék, ha útlevélre van szükségük, meg ha „idézik” őket, amúgy Pécsre. Az is kiderült, hogy a von­záskörzetet korántsem csak a bejegyzés hitelesíti és hatá­rozza meg, például már az áfész is vonzza a tágabb kör­nyék falvait azzál, hogy el­látja őket áruval, s azzal is, hagy felvásárolja azok termé­nyeit. „Sellyének akkora von­záskörzete lesz, amekkorát megteremt magának azzal, hogy az emberek érdemesnek tartsák idejönni" — mondta az egyik hozzászóló. Nemcsak ezen múlik — tud­juk jól — egy-egy település fejlődése. Hiszen, hogy mek­kora összeggel gazdálkodhat, azt meghatározza besorolása. És hiába kapna Sellye akár tízszer annyit a „nagykalap­ból”, mint most, akkor is so­rolnia kellene magának is, hogy mi valósuljon meg abból a pénzből. Lenne helye. A falugyűlésen volt aki a több hasznosítású tornaterem mellett kardoskodott: most az a legfontosabb, a gyerekek egészsége múlliik rajta. Más logikus érvekkel azt bizonyí­totta, hogy a csatornák to­vábbi kiépítése a legelébbre- való feladat. De az is élre kí­vánkozó, hogy a társközségek­ben vagy tasakolva, de még inkább egy-egy fúrt főúttal le­gyen egészséges ivóvíz, mert tavaly is két csecsemőt kellett kórházba • vitetni nitrátmérge­zés miatt. S akkor elhangzott valami, aminek nem lett vonzáskörze­te: a községi pártbizottság titkára azt javasolta, mivel­hogy mindez nem valósítható meg egyszerre, rangsorolja a község maga a feladatokat. Szavazzon akár a falugyűlés, mibe vágjanak bele elsőnek, mérlegelve, mire mennyi pénz fordítható és mit mennyi tár­sadalmi munkával támogat a lakosság maga. De az alkal­mon nem kapott senki. A ta­nácsi tisztségviselők és a ta­nácstagok talán azért, hogy ők dönthessenek? S a falu­gyűlés résztvevői azért nem, hogy ne kelledjen vállalni a döntés felelősségét? Lehet. Bizonyára nem lett volna szerencsés, ha valóban hétfőn este döntenek erről: hatvan-hetven ember így nem határozhat háromezer nevé­ben. De elgondolkodtat a ja­vaslat lehetséges „vonzáskör­zete": eldönthetők-e egy te­lepülés számára fontos kérdé­sek a lakosság közvetlen sza­vazásával? S nem azért, hogy valaki is mentesülhessen a döntés felelőssége alól, ha­nem éppen a lakóhelyért ér­zett felelősség jegyében. Foglalkoztat a kérdés azóta is: megérték-e már a feltéte­lék egy községi népszavazás­ra? Vagy csak hatvan-hetven embert érdekel Sellye sorsa? B. L.

Next

/
Thumbnails
Contents