Dunántúli Napló, 1984. február (41. évfolyam, 31-59. szám)

1984-02-19 / 49. szám

1984. február 19., vasárnap Dimantiilt napló 3 Gépkocsivezetők üzemegység! versenye KAMAZ-zal a gúlák között Pécsett rendezik az ÉPFU sofőrjeinek országos vetélkedőjét Szokol Sándor pécsi gép­kocsivezető nem örült túlzot­tan, hogy a lisztszállító kocsi után KAMAZ-ra kell ülnie, fel- készültségét bizonyítva, hiszen ezt a típust nem ismeri eléggé. — Tizenöt éve vagyok az ÉPFU-nál, de az igazsághoz hozzátartozik: az írásos kér­dések kissé megkeverték. Bí­zom abban, hogy az ügyességi feladatok során plusz pontokat szerzek . . . A verseny, amely a déli órákban fejeződött be, négy gépkocsivezetőnek biztosítja az országos vetélkedőn való rész­vételt: a zsűri nevében Koncz István igazgató jelentette be, hogy első helyezést ért el Ve- csera József, Pécs; második lett Kolozsvári Sándor, Paks; har­madik Kiss József, Kaposvár; negyedikként jutott Farkas György szekszárdi gépkocsive­zető a vállalati döntőbe. S. Gy. A Mohácsi Áfész sikerei Bencze Attila fehér dzseki­ben ült a tíztonnás KAMAZ volánjához, hogy huszonöt tár­sának bemutassa a verseny- pályán végrehajtandó felada­tokat. Az ÉPFU üzemegységi döntőjébe került gépkocsive­zetők egyelőre gyalog követték a pirosra dukkózott KAMAZ útját a mintegy négyszáz mé­teres versenypályán, amit a pécsi üzemegység központjá­nak udvarán alakítottak iki. Mindenesetre Bencze Attila példáson mutatta be a bábuk közötti szlalomozást, a tolatá®i manővereket, a képzeletbeli garázsba való beállást. Régi hagyomány — több mint két évtizedes —, hogy az Építőipari Szállítási Vállalat gépkocsivezetői részére évről évre megrendezi a szakmai ve­télkedőt, amely elméleti és gyakorlati feladatokból áll. A március 23-án Pécsett tartandó országos verseny felkészülésé­nek is betudható az a házive­télkedő, amit tegnap délelőtt rendeztek meg a Megyeri úti központban. A vetélkedő fő szervezője Tóth János fődisz­pécser, a következőket mon­dotta, miközben az írásos fel­adatlapokat töltötték ki a négy megyéből érkezett gépkocsi- vezetők. — Több mint négyszázötve­nen — sofőrjeink 88 százaléka — indult a kirendeltségeken és főnökségeken rendezett verse­nyeken: Pécsre a legjobb 25 gépkocsivezető jutott el Szek­szárdiéi, Paksról, Komlóról, Ka­posvárról, Mohácsról, Nagy- harsányból, a Zala megyei Túr­jából és természetesen képvi­seltetik magukat a pécsiek is. Többségük ^ninden évben ré­szese e rangos szakmai vetél­kedőnek, amelyről a Baranya megyei Közlekedésbiztonsági Tanács is elismerően véleke­dik. Nem mindegy ugyanis, hogy milyen a közlekedési mo­rál útjainkon és annak jobbí­tásához mi is jelentősen hoz­zájárulhatunk. Kolozsvári Sándor Paksról érkezett, aki tavaly az orszá­gos verseny győztese volt. — A többoldalas tesztlapot már kitöltöttem, egyelőre nem tudom mi várható, mint ahogy azt sem érezhetem előre, hogy a tíztonmás KAMAZ-zal mikép­pen haladok végig a pályán. Ugyanis MÁZ típusú, több mint 15 méter hosszú kocsin töltöm a műszakjaimat. Szük­ség szerint házgyári elemeket vagy idomacélt szállítok. — Úgy érzem, jól sikerült az írásbeli feladat megoldása — veszi át a szót a Tőrjéből ér­kezett Cseresnyés Károly. Ő is tart a KAMAZ-tói, mert Ikarusz- szal munkásokat szállít nap mint nap. Mint említi, az új KRESZ-szel kapcsolatban egy kérdés szerepelt, amire vála­szolni kellett, de a versenyren­dezőség igen magas szinten állította össze az adható he­lyes válaszokat, amelyék nem kizárásos alapon fogalmazód­tak meg, sokkal inkább arra voltak kíváncsiak a szervezők, adott esetben ki hogyan kell, hogy döntsön. Több Salamander- cipo Boltiadról Tovább javítja exportlehető­ségeit a bonyhádi Bony—K'S Cipőipar; Szövetkezet, amely már évek óta kapcsolatban van Európa egyik legnagyobb cipő, gyárával, a Salamander AG- vel. Az e célt szolgáló céltuda­tos műszaki fejlesztési program keretében újabb, a kézi munkát kiküszöbölő gépeket szerelnek fel. Először, még ebben az év­ben, egy kikészítő szalagot és jövőre pedig egy cipőalja- megmunkáló gépsort állítanak munkába. Később a rakodás egyes munkafolyamatait is au, tomatizálják. Az új gépekkel és a munkaszervezés tökéletesíté­sével lényegesen nagyobb meg­rendelést tudnak vállalni a Salamander AG-tól. Kertbarátok boltja Mohácson. Nem bízták a véletlenre be­vételeik alakulását a Mohács és Vidéke Általános Értékesíté­si és Fogyasztási Szövetkezet­nél. Különösen áll e megálla­pítás a termeltetési és felvá­sárlási tevékenységükre, mert ezen területeken kifejtett mun­kájuk eredményeként tavaly 40 millió forint fölé nőtt eredmé­nyük, aminek 99 százalékát előre megkötött szerződések alapján biztosították. Különö­sen dicséretes, hogy a 40 mil­liós árbevételükből 33,5 milli­ót az 1550 háztáji és kisegítő gazdaságokból realizálták és csupán 6,5 milliót állítottak elő a nagygazdaságokkal való ko­operációban. Külön figyelmet érdemel az az eredmény, amit az export területén produkáltak. A 40 milliós árbevételüknek 80 szá­zalékát exporttermékekből gyűjtötték össze. Mindez azt jelenti, hogy 32 millió forintos exportbevételük 15 százalékkal nőtt az előző évihez viszonyít­va. Uayancsak elismerést ér­demel az az eredmény is, hoay exporttermékeik 69 százalékát értékesítették tőkés piacon, ami önmaaában 27,5 millió forint bevételt jelentett számukra, és emellett növelték rubelelszá­molású exportjukat is. A tavaly bevált exporttermé­keikre kötötték meg, illetve kötik még naoiainkban is szer­ződéseiket Mohács környékén. Továbbra is szorgalmazzák a házinyúltartást — 1983-ban 28 vagonnal szállítottak —. de 300 tonnáról 700-ra kívániák emelni a haidina, valamint 30—40 százalékkal emelni a tavalyi 40 tonna fénymag ter­Fotó: Proksza László mesztését. Ugyancsak növelni kí­vánják a méz begyűjtést, amely­ből előző évben 10 vagonnal szállítottak rendelőiknek, míg új termékként — a megnöve­kedett keresletnek és értékesí­tési lehetőségnek megfelelően — partnereket keresnek a bab­termesztéshez. A jövőben sem kívánnak semmit sem a véletlenre bízni, ezért rendszeres kapcsolatot tartanak fenn 22 szakcsoport­jukkal, amelyek tagjai számára több szakelőadássorozatot in­dítottak a tél folyamán, de se­gítik őket kedvezményes te- nyésznyulak kihelyezésével, míg a méhészeket — az OTP felé történő garanciaátvállalás­sal — kedvezményes kölcsö­nökhöz juttatják. A velük szer­ződésben állók támogatását kívánják fokozni a szakboltja­ikban lévő tanácsadásokkal, az általuk biztosított ellátás javí­tásával. Mivel szakboltjaik mindeddig a város különböző pontiain, szűkös körülmények között tevékenykednek, a kö­zeljövőben egy helyre tömörí­tik azokat. Az első lépést már megtették. Mohács egyik leg­forgalmasabb pontián, a Tol- buhin és a Kisfaludy utcák ta­lálkozásánál megvásárolták — a volt Füszért-központ épüle­tét. ahol eav jól felszerelt és ellátott mezőgazdasági szak­áruházát hoznak létre, ahol a termelők és a tenyésztők a szükséaes vetőmagok, takar­mányok. növényvédőszerek, tolaierőoótlást biztosító sze­rek mellett hozzáiuthatnak a munkájukat segítő kisgépekhez is. K. L. Keresett export­cikkeket termelnek Több nyulat, hajdinát, fénymagot és mézet várnak a termelőktől M ezőgazdasági szakáruházát nyitnak Hadgyakorlat hóban A katonai gyakorlótér meg­közelítése sem egyszerű fel­adat, a terepjáró ide-oda csúszkál a félméteres hóban, a vezető minden ügyességére szükség van, hogy tartsa az irányt. A párás, ködös időben fokozatosan bukkannak elő az erdő szélére telepített tábor sátrai, melyek kéményeiből sűrű füst száll a magasba. Ha egy festő vászonra vinné az elénk táruló képet, olyan békességet sugallna a festmény, melyre egyre zaklatottabb életünkben vágyunk. A köd eltakarja a jó- néhányszáz méterre lévő harc­kocsikat, dübörgésük azonban idáig hallatszik, a békesség pillanatok alatt szertefoszlik. A távolban elkezdődött a had­gyakorlat ... A terepen nekilendülnek a T—55-ösök, a robosztus* lánc­talpasok olyan könnyedén és fürgén közelednek a cél felé, mintha nem méteres buckákkal, mélyedésekkel tarkított terüle­ten haladnának, hanem első osztályú betonúton. A céltól meghatározott távolságra ha­talmas erejű dörrenés és füst kíséretében egy lövedék hagy­ja el a harckocsit, majd né­hány pillanat múlva becsapó­dik a több száz méterre lévő „Szabó családba”. A lövés si­került, telitalálat. A gyakorló­tér másik részén kézigránátot dobnak a katonák a harcko­csikból, a háború zaját hang­szórókon keresztül imitálják, az ember tényleg úgy érzi ma­gát, mintha a front első vo­nalában lenne. Odébb gáz­álarcban géppisztollyal lőnek sorozatokat. . . Folyik a harc. A megfigyelőponton Szabó Géza főhadnagy, az egyik pé­csi alakulat harckocsizó alegy­ségének parancsnoka mondja: — Alegységszintű kihelyezést hajtunk végre, melynek során a fő feladatunk a harckocsi és gyalogsági lőgyakorlatok vég. rehajtása. Ez azt jelenti, hogy amit a kiképzés során elmélet­ben elsajátítottak a katonák a laktanyában, arról itt gyakor­latban adnak számot. Tulaj­donképpen most vizsgázik az állomány. Hochrein László őrnagytól, az egységparancsnok helyettesétől tudom, hogy nem kis feladat előtt állnak a katonák, hisz amennyiben a gyakorlat jól si­kerül, az alegység elnyeri a magasabb egység élenjáró al_ egysége címet. A tét tehát nem kevés. Ennek megfelelően min­denki legtöbbet akarja nyúj­tani. — Tulajdonképpen nem na­gyobb a követelmény itt sem, mint bent a laktanyában, a különbség csupán annyi, hogy most „élesben” dolgozunk. Na- nvon sok- múlik a harckocsi, személyzet jó összmunkáján, — mondja Baracsi Mihály hon­véd, harckocsivezető, aki a pécsi 5-ös ÉPFU-tól vonult be. — Eddig minden rendben megy, nem lehet okunk pa­naszra, a mi kezelő személy­zetünk iái vizsgázott — teszi hozzá Fogas György őrmester, harckocsiparancsnok. A fiatalemberek szemmel láthatóan fáradtak, amin egy pillanatig sem lehet csodálkoz- ni, hisz naponta nyolc—tíz órát is dolgoznak. S a tábori kö­rülmény, a hideg, havas időjá­rás is sokat kivesz a katonák­ból. — Milyen az elhelyezés, az ellátás? — Nem lehet okunk panasz, ra, nagyon rendesek a pa­rancsnokaink, amit lehet, min­dent biztosítanak számunkra. A kaja elsőrendű, ma reggel is virslit, s nagyon finom, forró teát kaptunk, éjszakai pótlé­kunk is van, s ha valaki még éhes maradna, kérhet konzer- vet. Igaz, szükségünk is van a kalóriákra —, mondja Katona Imre honvéd. Visszaindulunk a táborba. A sűrű havazás esőre vált. A tó. volban változatlan hévvel ro­pognak a fegyverek, robbannak a kézigránátok, lövedékek. A tábori konyha körül nagy a sürgés-forgás, készül az ebéd, a húst speciális hűtőkocsiban tárolják, de zöldségfélékből is van több napra elegendő. A kenyeret mindennap frissen szerzik be. A szakács mondja, a kosztra még nem panaszko­dott senki ... A lakósátrakban dobkályha ontja a meleget, mindegyikben ágyakon elhat­nak a katonák, ezeken kívül van még étkező-, mosdó- és klubsátor. A komfort biztosí­tott. — Milyen a tábori élet? — Feszítettebb, mint a lak­tanyai. Napirend és táborpa­rancs alapján élünk, a felada­tok előre meghatározottak, ezek teljesítésére összpontosí­tunk. Egyéb tevékenységre itt kevés idő jut. . . — válaszol Szabó főhadnagy. Természetesen valamennyien, tisztek, tiszthelyettesek, tiszte­sek és honvédek a legtöbbet akarják kihozni magukból, tu­dásuk, felkészültségük legjavát szeretnék adni. S ez bizony nem kis munkával jár. Kint a terepen egyfolytában zajlik a gyakorlat, örömeivel és küszködéseivel .. . Roszprim Nándor

Next

/
Thumbnails
Contents