Dunántúli Napló, 1984. február (41. évfolyam, 31-59. szám)
1984-02-18 / 48. szám
Téli gépjavítás a Dunavölgye Termelőszövetkezet szerelőműhelyében j.Mint befagyott tenger, olyan a sík határ / Alant repül a nap, mint a fáradt madár ...” — jutnak eszembe Petőfi költeményének sorai, amikor a Duna Margitta-szige. ti gátjáról körbehordozom tekintetemet a hóval borított vidéken: Homorúdtól Dávodig. Ha tiszta az idő, akinek jó sze. me van, megláthatja északi irányban Dunafalvát is. Ezen utóbbi támpont már csak azért is fontos, mert az évezredek során medrét többször változtató folyó a község alól vált irányt, szorosan a Pannon táblarög lábához simulva vág ne. ki nyugatnak, hogy beleütközve a mohácsi teraszba, egy hirtelen kanyarral forduljon ÉNY— DK irányba. A folyó e hatalmas „könyökléssel” szakította ki a Dunántúlból a jelenlegi folyómeder, valamint a magára hagyott baracskai Duna-ág kö. zötti 25 kilométer hosszú, 16 kilométer széles, mintegy 380 négyzetkilométer kiterjedésű területet. A 84—85 méter tengerszint feletti területet mindenütt friss öntésiszap és iszapos homok, az alacsonyabb szinten pedig réti agyag borítja, hiszen ha az 1965-ös árvizet követően nem is, előtte gyakori látogatója volt a szigetnek a Duna. Ezek meghatározzák a gazdálkodás lehetőségeit. Jóllehet, a legutóbbi árvizet követően nagyon sokan elköltöztek a szi. getről, valamint határozott ösztönzést adtak a több mint 2000 tanya lakójának arra, hogy a magasabban fekvő tanyabokrokba, illetve újonnan kialakított településekre tömörítsék őket, méq ma is több -mint 100 tanya található a területen. A sziget baranyai részén levő na. gyobb településein: Dunafal- ván 1400-an, Homorúdon 1100. an, Újmohácson közel 1000-en, míg Sárháton hatszázan élnek, de tetemes még azoknak a száma is — főleg időskorúak —, akik dacolva idővel és érvekkel, még mindig a szétszórtan álló tanyák lakói. Szabó György Homorúd ta. nácselnöke megkövültén áll asztalánál. A mappán egy olajjal átitatott személyi igazolvány. Gazdája előző este, mert elhagyta a felesége, kétszáz liter fűtőolajjal öntözte le több mint félmillió forintot érő házát, s hoqy biztos legyen a rombolásában még két gázpalackot is helyezett el a szobákban és meggyújtotta. A ház teljesen kiégett, negyven hízó világgá ment, a qazda fölakasztotta magát, de a személyét iaazoló okmány olajtól csöpögően is megmaradt. A tanácselnöktől megtudhattuk, hogy ha lassan is, de csökken a tanyákon élők száma. Stagnál azonban a nép- szaporulat Homorúdon is. Idén eddig egyetlen újszülöttel szaporodtak, ő volt a falu 1101. lakója, a sajnálatos halálesettel azonban ismét kerek számot írhatnak a község króniká. iába. Belekerül a krónikába az is hogy az idén megalakul a törpevízmű társulás, és jövőre megindul a vízmű építése, így végre nemcsak jó, de megfelelő mennyiségű ivóvízhez jut a lakosság. A termelőszövetkezet homo- rúdi vasüzemén, újmohácsi és sárháti üvegmosóján kívül a bajai Fékon Ruházati Vállalat homorúdi egységében találnak munkát télen a szigeten élő asszonyok és lányok. Jelenleg 17-en ülnek a varrógépek mögött. A Dunavölgye Termelőszövetkezet gépjavítójában harmincon szerelik, javítják a nagy munkagépeket. Schoppe György műhelyvezető szerint szerencséjükre gépeik többsége valamelyik termelési rendszer keretében dolgozik. Ezek alkatrészellátása tűrhető. Ám sokkal nagyobb bajok vannak a többi gép javításával. Mitagadás, a szétszedett Rába- Steigerek, MTZ—82-esek és a John-Deerek ugyancsak vigasztalan képet nyújtanak, ám még mindig biztatóbb a hely. zetük, mint az MTZ 50-eseknek és 80-asoknak, amelyekhez képtelenség alkatrészt szerezni. Nagy izgalomban vannak a termelőszövetkezet halászai. A hajdani Duna-kanyarulatból született morotva-tó, a Riha már két hónapja befagyott. Az első napokban még sikerült kimenteni és biztonságba helyezniük egy jégbe fagyott hattyúcsaládot, ám a későbbiekben képtelenek voltak a jégre menni. így aztán nem tudhatják, hogy a tavalyi aszályos időtől megcsappant, felszíni vizekből utánpótlást alig kapott tóban miként telelnek a halak. Rácz Lajos és Farkas Pál halászok azonban most sem ülnek tétlenül; hálókat ké. szítenek, kötik a varsákat, mert ha megolvad a jég, kezdeni kell a munkát a vízen. A szigetet elhagyók zömét a fiatalok tették ki az elmúlt években. Van azonban olyan is, aki inkább visszament. Szur- csik Ferenc négy éven át járt Mohácsra a gimnáziumba. Érettségi után visszatért Sárhátra. — Alig vártam, hogy befejezzem az iskolát és ismét itt lehessek a szigeten. Emlékszem, az első traktor, amire fel. ülhettem, egy öreg K—25-ös volt, aztán jöttek a többiek: az U—28-as, az MTZ—50-esek, no és az új kombájnok. Tavaly múlt tíz éve, hogy brigádvezető lettem, és éppen az évfordulón neveztek ki gépesítési ágazatvezetőnek. Itt nőttem fel a szigeti emberek között, itt nőnek gyerekeim is. Nekünk szükségünk van a tágas térre, a jó levegőre. Szabadság-puszta felé menet, mint vastag tüllfüggöny, hull egyre erősebben a havaseső, töppesztve a vetéseket takaró hólepelt. Gépkocsink ab. laktörlője alig tud megbirkózni a rázúduló vízzel. Csak az utol. só pillanatban észleljük, amint egy-egy szarvas és őz átszö- kell előttünk az úton, vagy fácáncsalád rebben elénk, bizonyítva, hogy nem alaptalan a szigeten működő termelőszövetkezetek panasza: vadaskert ez, nem termőterület. Évente több millió a vadkáruk. Üjmohácson, a termelőszö. vetkezet központjában mesz- szire cseng a kovács üllője. — Nagyapám szerint az ő nagyapja is kovács volt itt Élesden — kezdi az idős mester. — Nálunk már csak így volt szokás, hogy apáról fiúra szállt a mesterség. Nem is lehetett másképpen. Soha nem adták olcsón a kovácsfelszerelést. így aztán legfeljebb ha katonának mentek a férfiak, akkor hagyták abba a mesterséget, mert itt mindig szükség volt rájuk. Aztán jött egy időszak, amikor azt mondták: no, nektek befellegzett! Jönnek az autók, ki a fenének kellenek majd a virslinek valók? Végül mégis kiderült, hogy mégsem jön annyi kocsi, amennyit várnak, amit meg hoztak — utak híjával — nem tudtak megbirkózni a tengelyig érő sárral. Csakhogy arra az időre meg már alig volt kovács. Homorú, dón van még egy, de neki nyakába varrtak egy csomó funkciót, a sárháti pedig velem együtt nyugdíjas. Hogy mi lesz, ha elmegyünk?... — mereng el Enghardt József, miközben a szén közé tűzött vasrúd alatt működésbe hozza a villannyal működő fújtatót. Gyurek Lukács nagy becsületet vívott kj magának a szigeti zöldségtermesztők köré. ben. Amíg aktívan dolgozott a termelőszövetkezetben, addig is csodájára jártak fóliáinak, most. hogy nyugdíjas, a kertek professzorának számít az adventi káposzták földjén. Jönnek hozzá tapasztalatcserére nem. csak a Porondon és a Papkert- ben kertészkedők, de még sokkal távolabbról is. Már január közepén elültetett 30 zacskó holland paradicsommagot, amit február elején már palán. tázott, minthogy ekkor már a földben volt a holland paprikamag (1 szem 2 forint), és a K—3-as korai magyar is, amelyeket február végén helyeztek tápkockába. A tápkockát melegágyi föld. bői és Kovácshidáról hozott tőzegből állítjuk össze. Sajnos, megdrágult a fűtőolaj, pedig a palántáknak állandó meleg kell a fejlődéshez. Különben nem lesz meg a 20 ezer szál paprika és a 8 ezer tő paradicsom. Márpedig csak így kifizetődő.. Jókor jött a hó. így takaró alatt van a 2000 négyszögöl adventi káposztánk, amit április végén, május elején már vághatunk és szállítjuk Budapestre, de jut belőle a mohács] piacra is. Azért beszélek többesszámban, mert ezt az egész éven át tartó munkát mi ketten a mamával képtele. nek volnánk végigcsinálni. Egyenlő arányban veszi ki részét ebből a munkából lányom, fiam, menyem és a vöm. Vagyis ez valódi, családi vállalkozás. A városba vivő komp lejárója melletti vendéglőben, a Matrózban gyűlik a nép. Nem is igen tehet mást. Napnyugta után nem járhat a komp, most télen pedig nagyon siet a nap elbújni a mohácsi tornyok mögé. Az utolsó komp után ugyan van személyszállítás, ám az idő múlásával mind ritkábban for. dúló kishajóba kevesen férnek, így mindenki igyekszik átjutni a nagykomppal. Feltéve, ha nem áll be a jég. Jégpáncél esetén ugyanis az egyetlen át. jutási lehetőséget a majdnem 100 kilométeres kerülőt jelentő bajai híd biztosítja. A sziget csak ekkor ikerül igazán mesz- sze a Dunántúltól, Mohács keleti fele a várostól. A Matróz csárda jelenti a szigeten élők nagy fórumát, ahol nemcsak a hírek, de nagyon sokszor a termények is gazdát cserélnek. Itt lehet megtudni, hogy mire számíthatnak zárszámadáskor a termelőszövetkezet tagjai, miként telel a kertekben az adventi káposzta, hol lehet megfelelő vetőmagot és trágyát szerezni, megéri-e krumplit vetni, mit kell megnézni a túlpart; város, ban. Itt tudják meg, hogy kik, mikor és miért hagyták el a szigetet, kj mikor és kivel kötött házasságot, hol van újszülött, ki adja el kocsiját, lovát, vagy éppen kiért harangoztak délután a köztemető kápolnájában. Az utolsó komp után a tél koraesti csendje borul a szigetre. A helyben lakók megkezdik a mind nagyobb számú háztájiban nevelt állat ellátó, sát. Amíg megérkeznek az esti vendégek, a csárda ablakában állva latolgatjuk Tóth Zsiga kocsmárossal, hogy Petőfi akár itt is írhatta volna: „Mint kiűzött király országa széléről / Visszapillant a nap a föld pereméről / Visszanéz még egyszer / Mérges tekintettel / S mire elér szeme a túlsó határra / Leesik fejéről véres koronája.” Kapu László Fotó: Schindl József Férfi- és fiúingeket vorrnak a homorúdi asszonyok. Gyurek Balázs és felesége palántáznak Enghardt József, a nyugdíjas kovácsmester Befagyott a Riha-tó Sziget a Ho alatt
