Dunántúli Napló, 1984. február (41. évfolyam, 31-59. szám)
1984-02-18 / 48. szám
Tovább, magasabb szinten... A pécsi kenyér jó. Amikor o pécsi kenyér kifejezést használom, a Pécsi Sütőipari Vállalat célkitűzéseire, szándékára gondolok, és mindarra, ami az elmúlt évek során megvalósult. És gondolok a kenyérre is. Biztos, hogy akad ellen- vélemény. Bár úgy látom, dr. Csaba István igazgató nem tort ezektől az ellenvéleményektől. Vezetői koncepciója: Pécs város ellátását minél magasabb szintre emelni úgy, hogy közben a vállalat 400 fős kollektívája is megtalálja számítását. Dr. Csaba István lassan öt éve vezeti o vállalatot. Ez az öt év elegendő volt arra, hogy a pécsiek az ország legjobbjai legyenek. Hogyan? — Nem ment könnyen — jegyzi meg az igazgató. Hangja kimért, elegáns gesztusai mögött a kiegyensúlyozottság, a nyugalom tükröződik. — Hagyományokat, berögződött, a szakmához tapadó szokásjogot kellett megmozgatni ... Gondolom, minden, nagy hagyományokkal' rendelkező szakmához tapad valami, amit az apáink, nagyapáink így vagy úgy csináltak. S a szemlélet erős: akkor miért csináljuk mi másképp? Persze, az élet halad, s a pék sem a régi. Új technológiák jönnek, új gépek, berendezések, amelyek merőben mást követelnek, alkalmasint többet. S Pécsett a rossz adottságokkal nem lehet már takarózni: az új kenyérgyár, az új süteményesüzem kötelez. Az ország legkorszerűbb üzemei ezek.- Naponta közel 200 000 ember ellátása függ tőlünk - mondja Csaba István. - Nekünk naponta ha törik, ha szakad, ki kell elégíteni az igényeket. Nem tehetjük meg azt, amit más: néhány napos lemaradást majd a hó végén behozzuk. Ez igen feszített ritmust,, fegyelmet kíván a modern üzemek ellenére, s álmomban se jönDr. Csaba István „Pécsett a rossz adottságokkal nem lehet már takarózni: az új kenyérgyár, az új süteményesüzem kötelez. Az ország legkorszerűbb üzemei ezek.” jön elő, hogy meghibásodik valahol egy gép, leáll egy üzemrész.- Előfordult már? Elmosolyodik, nem ment mindig álmatlan éjszakák nélkül. Csaba István 23 évig a Gabonaforgalmi Vállalat kereskedelmi osztályvezetőjeként dolgozott. Rokon szakma, de nem volt könnyű a váltás. Bátorság kellett hozzá: belevágni, az első vonalban vállalni az egyszemélyi felelősséget. Más, ilyen „törzsgárda" múlttal már a nyugdíj felé tekinget, s nem vág bele a bizonytalanba. öt éve a vállalat 35 féle terméket gyártott - mo 52 terméke van. Évi 180 milliós termelés mellett 26 milliós nyereséget realizáltak az elmúlt évben, s az ország 37 sütőipari vállalata között eredményesség tekintetében az elsők. — Természetes hogy érdekel mindenkit a nyereség, - azt a minőségen és az ellátás színvonalán keresztül tudjuk elérni. Milliliterek, grammsúlyok nyomán kiderül: az országos szabványoknál, minőségi előírásoknál 10 százalékkal szigorúbb a vállalat belső szabványrendszere. A megrendelő fizet: bármenynyit kér, szállítjuk, ha csak három briós kell, azt is. És végül: a termékbővítés ebben a szakmában azt jelenti, hogy a hírnév miatt több, esetleg csak fillérnyi nyereséget hozó terméket is gyártani kell. — Mindenki tudja — folytatja az igazgató -, hogy a minőség nemcsak a benti munka függvénye. A szállítás döntően befolyásolhatja. Mi az országban elsőként bevezettük a konténeres-re- keszes szállítást. Kizártuk a lehetőségét annak, hogy sa- já.t magunk a minőségi kifogásokat a kihordókro kenhessük: azaz már ezzel^sem védekezhetünk. Mindennek eredménye: a házon belül nagyobb figyelemmel végzi mindenki a munkáját. Ezt már én teszem hozzá: óriásit változott a vállalat légköre, s az ország egyik legtisztább, legtisztábban dolgozó vállalata a pécsi. — Vezetői elvem — mondja Csaba István — a személyes példamutatás. Sokat gondolkoztam rajta, de ma már hiszem, ezzel nyertem csatát a sütőiparban. Nyilván bizonyos elképzelésekkel, célokkal jöttem ide, s mi tagadás, az első napok után sokkal sötétebben láttam . .. Ma viszont már engem is meglepnek az eredmények. Megáll a beszédben, hosszasan gondolkodik. — Nagyon jó érzés, omi- kor látom, a dolgozó megérti, hogy a gépe, munkaeszköze holnap is, holnapután is az ő boldogulásának alapja, hogy a munkahelyi környezet, a folyosók, az öltözők, fürdők tisztasága mindannyiuk közérzetének befolyásolói... A kezdet kezdetén egy kollektív összejövetelen feltette a kérdést: bárki mondhat olyan dolgot, amit házon belül nem lehet megoldani, amihez külső segítség kellene. - Senki sem szólt semmit. — Én eléggé indulatos, türelmetlen tudok lenni, s talán később döbbenek rá: nem válogattam meg eléggé a kifejezéseimet, nem tudtam eléggé diplomatikus maradni. De nem az emberrel szemben, hanem bizonyos tulajdonságaival harcolok. A nemtörődömség, a lustaság, a tessék-lássék munka az idegeimre megy. S akinek ez nem tetszik, menjen máshová: még csak nem is haraggal válunk el. Megjegyzem, a vállolat bejáratánál, a munkafelvételt hirdető táblán csak vil- lonyszerelőt keresnek. Ezek szerint munkaerőgond nincs.- Mi tagadás, jól állunk. Ebben része van a belső légkörnek és nyilvánvalóan a jövedelmeknek is. Pécsett, az élelmiszeripari vállalatok között itt a legmagasabb a bérszínvonal. Alföldi kenyér, burgonyás, kukoricapelyhes ... Ott a kis rozscipó és az is, amit kézzel dagasztanak... A pécsi kenyér — 13 féle. Hogy jó-e? mondom: ki- nek-kinek szuverén jogo, hogy eldöntse ... Kozma Ferenc A kovászoló és dagasztó gépsor vezérlőpultja a Pécsi Kenyérgyárban Fotó: Proksza László Történelmi interjúk Napjaink marxista társadalomkutatása adósságát törlesz. ti a második világháború előtti haladó politikai és szellemi irányzatok történetének egyre alaposabb, egyre differenciál, tabb bemutatásával. A történelmi, szociológiai és irodalmi kutatások mindinkább a korszak képének elmélyültebb, élményszerűbb felvázolására törekednek. Meglehet, meg kell szólaltatni az időszak még élő történelmi tanúit: hogyan látják' negyven-ötven év távlatából akkori önmagukat, tettei, két, nyilvános szereplésüket. Kétségtelen létjogosultságuk van a szubjektív visszaemléke. zéseknek, vele az önmagyarázatoknak, esetleges magamén, tegetéseknek is. Azonban egy. általán nem biztos, hogy minden emlékező közszereplő autó. matikusan mentegetőzni és ma. gyarázkodni akar az utókor előtt. Huszár Tibor akadémikus interjúkötete a második világhá. ború utáni társadalmi-politikai harcokban vesztes oldalra kerülő, s ezért emigráló közéleti embereket szólaltat meg. Közü. lük Cs. Szabó László ma is Londonban, Gombos Gyula és Püski Sándor New Yorkban, Fejtő Ferenc Párizsban él. Nagy Ferenc 1979-ben Washington mellett, Kovács Imre 1980-ban New Yorkban, Kiss Sándor pe. dig 1982-ben Washingtonban halt meg. A megkérdezettek életútját — Püski Sándor kivé. telével — sajátos kettősség jel. lemzi. 1945 előtt vitathatatlanul a haladó erők táborához tartoztak, aktívan harcoltak a fasizmus ellen a demokratikus Magyarországért. Emigráció, juk után viszont felléptek a magyar népi demokráciával szem. ben, és antikommunista nézeteiknek évtizedeken át hangot is adtak a lehető legszélesebb nyilvánosság előtt. Pálvájuk véaén: szinte mindnyájan köze. ledtek — közelednek valamilyen módon a mai Magyarországhoz. S ez is állásfoglalásnak számít. Huszár Tibor beszélgetései nem a feltétlen összeborulás, a ,,megbocsátás" szándékával, vagy hangnemében készültek. Erre egyik oldalon sem mutatkozik igény. A szerző feladata heszéloerni, kérdezni s ha keil vitatkozni a harmincas-negyve. nes évek baloldali mozgalmainak egykori szereplőivel. így számos probléma tisztázódhat, s mi olvasók, szakmai, vagy laikus érdeklődők válunk tájé- kozottabbá, ismeretekben gazdagabbá. Ránkfér! A két beszélgetőpartner közül kiemelhető a két jelentős parasztpolitikus, Nagy Ferenc és Kovács Imre kortársi vallomása a harmincas-negyvenes évek baloldali mozgalmairól. A Nagy Ferenccel készített interjú befejezését a halál aka. dályozta meg. Az egykori kisgazdapárti miniszterelnök ekkoriban már hazakészült. Éppen az egykori baranyai viszonyok ismerete és reális bemu: tatása az interjú töredék tő erénye. Nagy Ferenc feleleveníti c Kisgazdapárt megalakulásának körülményeit, s arra is utal. milyen összefüggésben volt a parasztszövetség születése a Volksbund elleni aktív feliépé. sével. Kovács Imre kulcsfigurája a háború előtti magyar progresz- szió népies-paraszti szárnyának. Indulatokat kiváltó szug- gesztív fellépése, nem titkolt politikai ambíciói már a háború előtt is a szellemi-politikai küzdelmek centrumába sodor, iák. Személyes pályája 30 éves korára átível a reformkonzerva- tív Szekfü Gyula körétől, Teleki Pál csoportjának érintésével a népi írók mozgalmának baloldalához, a magyar népfronios mozgalom, majd a háború alatti antifasiszta fegyveres és politikai ellenállás szervezésé, hez. Kovács Imre személyes ismerőse egyidőben Teleki miniszterelnök és az ellenzéki po. litikus Nagy Ferenc, Ujszászy István tábornok és ez üldözött kommunista Raik László. Meg. járja a bíróságot, a börtönt, a katonai elhárítás fogdáját, a hadifogolytábort, de az 1941- es Magyar Front vezetőinek illegális tanácskozóhelyeit és a kormányzó belső termeit is. Kovács nagy terjedelmű visszaemlékezése a progresszív törekvések szinte minden árnya, latát és tettét érinti. Élete vé. gén — tőle kissé szokatlanul — nem tekinti saját véleményét mindenben perdöntő jelentőségűnek, sőt a nagy ellenfelekről. Erdei Ferencről és Németh Lászlóról is — kivéte. lesen — elemzően, tárgyilagosán nyilatkozik. Ellentmondó, sós egyénisége önmagában is reprezentálja a korabeli balol. dali mozgalmak nagy tragédiáját. a belső megosztottságot s a kedvezőtlen történelmi körülménvekből fakadó részleges cselekvőképtelenséget. Tanulságos könyv a beszélgetések kötetnyi válogatása. Nagy erénye, hogy szinte szórakoztatva tanítja az olvasót múltunk alaposabb, ellentmon. dósaival együtt való megisme. résére, megértésére. A kutatótól kezdve a történelem iránt érdeklődő leglaikusabb olvasóra is számít ez a könyv. A szer. ző kötetzáró tanulmánya tömören, reálisan mutatja be a megkérdezett szereplőket, a korabeli szellemi irányzatokat, s a műköaésüket meghatározó konkrét történelmi körülménye, kei, a feltételek változásait. (Huszár Tibor: Beszélgetések. Magvető, 1983.) Bilecz Endre Munkásőr gyesen 6. HÉTVÉGE Földre sütött szemmel, szemérmesen suttogott-motyogott szavakat idegen nem értheti, csak az édesanyja, no meg a nagymama. Különben is: buta felnőtt szokás, hogy minden kisgyerektől arról kíváncsiskodnak, hogy el tudja-e mondani a nevét. Alexandra Bettina kétéves. Valószínűleg előbb izgat, ta, majd elfárasztotta a nagy nyüzsgés a Pécsi Orvostudományi Egyetem aulájában a munkásőr egységgyűlésen. De a több száz egyenruhás bácsi és néni között ott ült anyukája is, a nagymama pedig fenn a karzaton folyton azzal csitít- gatta unokája nyűgösködését: ,,Anyu, majd hamarosan ki fog menni oda a nagy asztal elé, és akkor egy bácsi átad neki egy szép jelvényt." Alexandrának érdemes volt várni: minden úgy történt, ahogy megígérték: az anyuka, Horváth Edit, a munkásőrség Baranya megyei Parancsnoksá_ ga törzse híradós szakaszának munkásőre a januári évzáróévnyitó egységgyűlésen megkapta a „Kiváló Munkásőr” kitüntetést. Egy kiváló munkósőrnő ön. magában nem különlegesség. Az sem, hogy egész fiatalon lépett o testületbe, és már 11. éve teljesít szolgálatot. Sőt az sem, hogy anya, hiszen ilyenek, de még nagymamák is szép számmal találhatók a munkásőrök soraiban. „Munkásőr gyesen’’ — ebben valóban van már érdekesség. Horváth Edit esetében mindez azzal is fokozódik, hogy gyermekét és annak felnevelését egye. dűl vállalta, s nem mondott le a munkásőri megbízatásáról sem. — Igazából nem egyedül vállaltam, hanem édesanyám segítségére támaszkodva — mondja magyarázólag. —Amikor 1973-ban munkásőr lettem, úgy terveztem, hogy öt évig le_ szék a testület tagja. Később úgy gondoltam, hogy legalább 25 évig vállalom a szolgálatot. Ma már óvatosabban kell fogalmaznom: addig, amíg édesanyám Alexandra nevelésében segíteni tud. Most 's> amikor szolgálatba megyek, és ez a gyes alatt is legalább száz alkalom egy évben, édesanyám vigyáz a picire. Másképp nem lehet megoldani. Munkásőrtár. saim és parancsnokaim így is meglepődtek, amikor szülés után bejelentettem, hogy a körülmények ellenére is maradok aktív munkásőr. De azt is hozzá kell tennem, hogy nemcsak édesanyám, hanem a testület is sokat segített és segít nekem. Például a munkásőrség támogatásának is köszönhetem, hogy a gyerek megszületése után nem sokkal garzonlakást kaptam. Addig egy vizes-nyirkos albérletben laktam. — Hogyan lett munkásőr?. — A Komarovba jártam középiskolába, s másodikos ko_ romban kerültem a MÉV Ifjú gárda századába. Nagyon szerettem gárdista lenni. Tanítónő akartam lenni, de szüleim elváltak, s úgy éreztem, a család szempontjából szükség van rá, hogy önálló keresettel a saját lábamra álljak. A MÉV ércdúsító üzemébe mentem dolgozni laboránsnak 1971-ben, s azóta is ott vagyok. Az ifjúgárdát utána is folytattam 1977-ig, amikor már úgy éreztem, hogy időben összeegyeztethetetlen a munkásőri szolgálattal. A testület tagja úgy lettem 1973- ban, hogy mint ifjúgárdistát kiszemeltek erre a feladatra, s én örömmel vállaltam. Puskával bánni már gárdista koromban megtanultam, s egyébként sem volt idegen tőlem a fegyveres testület: apám rendőr volt, majd hivatásos katona, édesanyám pedig nyugdíjba vonulásáig polgári alkalmazott volt a pécsi Honvéd Kórházban. Különben ő biztatott erre a lépésre leginkább, s máig nem változott véleménye. S az is sokat számít, hogy a munkahelyi vezetőm is megértő, s ő is biztatott mindig a munkásőri szolgálat ellátására. — Akárhogy is nézzük: azon munkásőri elhivatottsága jóval az átlag feletti kell, hogy legyen, ha egyedülálló anyaként is vállalja a testület tagságával járó kötelezettségeket. Mit adott önnek a munkásőr hivatás? — Megtanultam a rádiózást és a távírózást, mert ezt egyedül itt a munkásőrségnél tanultam minden előképzettség nélkül. Ma már én tarthatok előadást a rajom tagjainak ebből a témából. Legutóbb az országos éjszakai híradós gyakor_ laton külön dicséretet is kaptam. Ez mind sikerélmény, s főleg a lényege, hogy ezt én képes voltam ilyen szinten megtanulni. A munkásőrségben eltöltött 11 év alatt úgy érzem megkomolyodtam, fegyelmezettebb lettem. Mindez annak a jó közösségnek a hatása, amely engem igazi munkósőrré nevelt türelemmel, törődéssel, emberséggel. D. I.