Dunántúli Napló, 1984. február (41. évfolyam, 31-59. szám)
1984-02-12 / 42. szám
1 i 4 Vasárnapi magazin Vasárnapi magazin Vasárnapi Bűntett a természet ellen „Ha igaz az, hogy a gyilkosság a legsúlyosabb azok között a bűncselekmények között, amelyet ember ember ellen elkövethet, úgy egész állatfajtának az elpusztítása a legsúlyosabb azok között a bűncselekmények között, amelyeket ember a természettel szemben követhet el.” — Ezzel az érvvel zárul az a népi kezdeményezésű törvényjavaslat az állatvilág és a természeti környezet védelméről, omelyet a közelmúltban nyújtottak be az ölasz parlamentben. A népi kezdeményezésű olasz törvényjavaslat hivatkozhatott az állatok jogairól szóló 1978-as UNESCO-alapökmány- ra, s többek között ebből vezeti le, hogy miért szükséges korlátozni az ember tevékenységét más élőlényekkel szemben. A természet egyensúlya ellen vétőket, az állatokkal ke- gyetlenkedőket a tervezet igen súlyos büntetőjogi szankciókkal kívánja sújtani. Csők egy példa ennek érzékeltetésére: aki egy állatfaj elpusztulásának veszélyét idézi elő, 3-tól 10 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, ha a pusztulás bekövetkezik, a büntetés 24 évig terjedő szabadságvesztés! Magyarországon 1879-ben születtek meg az első büntetőjogi rendelkezések az állatokkal szembeni kegyetlenkedések, illetve elpusztításuk büntetésére. Ezek a cselekmények azonban a kihágások körébe tartoztak. Volt lehetőség az állatok védelmére polgári peres úton is. A felszabadulás után a büntetőjogunk csak úgy foglalkozott az állatok védelmével, ha a velük kapcsolatban elkövetett cselekmény már garázdaságnak minősült. Egyéb esetekben az állatvédő egyesületek a szabálysértési hatóságnál tehettek s tehetnek jelenleg is feljelentést állatkínzók éllen. A büntetés pénzbírság. Az utóbbi években azonban született olyan jogi szabályozás is, amely bizonyos körben szigorúbb szankciókat ír elő. A magyar jogalkotás történetében először, az 1978-ban elfogadott, s jelenleg is hatályos Büntető törvénybe került egy szakasz a természet védelméről. A BTK 281. §-a többek között a fokozottan védett növény, állat vagy ilyen állattól származó tojás elpusztított vagy gyűjtőit fenyegeti 1 évig terjedő szabadságvesztéssel, javító-nevelő munkával vagy pénzbírsággal, vétség miatt, A cselekmény bűntettnek számít és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető, ha fokozottan védett állat- vagy növényfaj tömeges pusztulását idézi elő. A védett állatokra, növényekre vonatkozóan a Szabálysértési kódex 111. §-a rendelkezik. A pénzbírság felső határa 10 000 forint, illetve fokozottan védett állatokra, növényekre vonatkozóan elkövetett szabálysértés esetében 20 000 forint. Mint látható, a jelenlegi magyar szabályozás szőkébb körű, s lényegesen enyhébb szankciókat ír elő, mint az olasz törvényjavaslat. Ez még nem is baj, inkább az a saj- nólatos, hogy a Btk-ok 281. §-a alapján született bírósági ítélet olyan ritka, mint a fehér hóllá. A természet ellen vétók — egy-két kivételtől eltekintve — ez idáig szabálysértésért fejeltek nálunk, igaz, a bírság mellett fizetniük kellett az okozott kár eszmei értékét is. Magyarok Bulgáriában D. I. Valentyin Mihajlov Befejezetlen dialógus Ha nem vesznek fel az egyetemre, akkor majd meglátod — mondta az apa érett, séniző lányának —, hogy hova jutsz! — Manapság a szülők — szakította félbe a kosaras termetű, tizennyolc éves lány az aoját — gyakran mondogatják: „Ha nem vesznek fel az eqyetemre, akkor majd meglátod, hoqy hova jutsz!” — És ezt a szülők nemcsak ijesztgetésnek szánják. — Ráadásul ezek a gyerekek általában nem is tanulnak rosszul, a jegveik csupa ötösből, meg néqyesből állnak. — És ezek a szülők magur kát sem. meg a gyereket sem gyötrik a tanulással. — Ezeket a gyerekeket nem is kel| nógatni a szorgalmas tanulásra. Némely gyerek egy. szerűen tud viselkedni. — És ráadásul ezek a szülők beszélnek a gyerekükkel mindenféléről, nemcsak a tanulásról. de a szórakozásról és minden eovébről is. — No rendben! Az őrös bizonyítványért megvesszük neked az óhajtott bőrruhát... — Vannak szülők, akik előzetes kikötések nélkül vásárolnak meg a gyerekeiknek ér. tékes holmikat. — Vannak gyerekek, akik nem követelnek ki maguknak drága holmikat. — Vannak szülők, akik tudják, hoqy rosszul öltözött lényüknek nincs semmiféle esélye. — A gyerekek között olyanok is vannak, akiknek a lelki gazdagság a fontos, a világi materiális az csak másodlagos. — A. szülők között vannak, akik megértik a gyerek szexuális problémáit. — Ezeket a gyerekek meg is hálálják a maguk módján. — A szülők ezt tudomásul is veszik. — Vannak szülők, akik így kifogták. — Gyerekek is vannak, akik így fogták ki. — Vannak szülők, akik . .. — Vannak gyerekek, akik . . . (Fordította: Sigér Imre) Bolgár kertészek, idénymunkások népes rajai Magyarországon, közülük egyik-másik beházasodik és letelepszik nálunk — ismert képlet. De magyarok Bulgáriában? Legföljebb a mindenkori követségi alkalmazottak, a magyar kulturális intézet és a kereskedelmi kirendeltségek dolgozói. Vagyis kis magyar kolónia a fővárosban. Ezen kívül? Már a cseh Jirecek, a bolgá. rok első történetírója elmondja, hogy a török hódoltság idején magyar rabok kerültek a bolgárok lakta területekre, és magyar települések születtek. Vakarel mellett például egy igen régi, fehér falú kápolna látszik, erről nevezték a községet régebben Béla Crkvának vagy Aladsa Kilisszé. nek, magyarul Fehértemplomnak. A hagyomány szerint a törökök magyar hadifoglyokat telepítettek ide határőröknek, és a falu lakói az ő leszármazottaik. Egy másik magyar település Karlovától délkeletre fekszik, itt sem tudnak már magyarul, de a köztudat azt tartja, hogy magyar eredetűek, és falujuk neve is erre vall: Madzsare. Újabb magyar csoportok a 48-as szabadsáqharc bukása után érkeztek. Kossuth és kísérete, valamint az Orsovánál kivonult magyar csapatok először az Al-Duna melletti Vidin. ben pihennek meg. A korabeli följegyzések szerint 3686 honvéd volt a táborban, és Kossuth katonai őrizet alatt Ibrahim bej szerájában lakott orvosával együtt. Néhány hónapi raboskodás után a Fekete-tenger közelében fekvő Su- menbe (ma: Kolarovgrad) vonult a magyar csapat, hogy innét Kossuth Várnán át Kis- ázsiába hajózzék. Nem mindenki követte Kossuthot, számos magyar emigráns végleg letelepedett a Balkánon, és leszármazottaik bolgárokká vagy törökökké lettek. A török alól fölszabadult főváros újjáéDÍtésében a múlt század végén magyar vállalkozók is részt vettek. A régi szófiai egyetem főéoülete és az első mozi magyar építészek műve. Amikor 1930-ban Szilády Zoltán hosszabb utazást tesz Bul aáriában, és anyagot gyűjt könyvéhez. Sumenben magyar ember, a „bőrioariskola érdemes tanára” kalauzolja, Ruszé- ban, a legnagyobb bolgár du-- nai kikötőben pedig magyar cukrász*, maavar foqorvost talál. Tőle tudjuk azt is, hogy a katolikus templom Szent István oltárkéoér a ruszei ma- avarok festették meq 1892-ben Ligeti Sándorral. ,.Az. utcán itt hallottam a legtöbb magyar szót, és a ruszei bolgárok és magyarok szívessége feledhetetlen — írja. — Jonkoff mér. nők háza még arra is példát mutat, hogy bolgár férfi és magyar leány házasságából milyen pompás, életrevaló vitéz nemzedék támadhat." Szófiában ma is élnek magyarok. Eggyel mi is találkoztunk. K. Bandi Budapesten született. — Apám Kun Béla katonája volt — mondja. — A húszas évek elején Horthy darutollasai keresték a lakásán. Tisztességes ember lehetett a házmesterünk, mert azt mondta. hogy ilyen nevű ember nem lakik a bérházban. De amikor forró lett lába alatt a talaj, menekülnie kellett. Apám litográfus volt, ‘lehajózott a Dunán, itt, Szófiában talált munkát. Nyomdában dolgozott, a szakmájában. Amikor úgy látta, hogy az egész családnak megélhetést tud teremteni, üzent értünk. Sokan voltunk, hét gyerek, hat fiú és egy lány, meg a két szülő. Amikor lakást kerestünk, nem mertük megmondani, hogy hányán vagyunk. A szüleim azt mondták, hogy öten. Csak estére, amikor mindannyian hazaszállingóztunk, derült ki, hogy majdnem kétszerannyian. — A négy elemit magyar iskolában végeztem. Akkor több száz magyar család élt Szófiá. ban. külön magyar iskolánk volt, magyar tanítóval. — A háború alatt sokat szenvedtünk. 1941-ben Hitler megszállta Bulqáriát. Kétszer én is internáló táborba kerültem. De azt is el kell mondani, amit kevesen tudnak, hogy a németek által megszállj országok közül Bulgária volt az egyetlen, ahonnét az akkor mintegy ötvenezer lelket számláló zsidó lakossóqot a fasiszták nem tudták nyugatra vinni és koncentrációs táborokban megsemmisíteni. — A háború után az INTRANSZMAS nevű bolgár- magyar közös érdekeltségű cégnél dolgoztam könyvelőként. Az üzemen belüli anyag- mozgatáshoz szükséges szállíSzáz éve szüle] ód A névadó tóeszközöket adtunk el Magyarországnak. Aztán átmentem az idegenforgalomhoz, idegenvezető lettem, magyar turistacsoportokat kalauzol tam. — Egy éve mentem nyugdíjba. Azóta az unokámnak élek. Csak ritkán vállalok tolmácsolást. K. Bandi tíz napig volt az útitársunk, a tolmácsunk, a segítőnk. Ha a hivatalban, íróasztal mellett kiagyalt program helyett m' mást akartunk megnézni, végigsimította hullámos haját, és elintézte, hogy kicseréljék a jegyeket A szállodai portákon rámosolygott a kisasszonyokra, és mindig a a legjobb szobákat kaptuk. Ha délben ki kellett jönni a szállodából, de mi estig akartunk a városban maradni, felajánlotta. hoqy az ő szobájában ebéd után is lepihenhetünk. Segített a bevásárlásban, tárcsázott, ha telefonálni akartunk, és minden találkozáskor végtelenül pontos volt: inkább ő várt, mintsem mi várjunk. Talán csak a vasúti menetrendben Igazodott el nehezebben, mint egy vasutas apa fia: Tar- novóból Burgaszig fél napot utaztunk és négyszer szálltunk át. Piros arca, ősz haja, izmos teste, futballista mozgó, sa volt. Az első napokban még törve beszélt magyarul, később egyre simábban, magabiztosabban. ejtette a szót, és ha velünk énekelt, egészen tökéletesen formálta a magyar szavakat. Azt mondta, hogy számára a legszebb város ma is Budapest? és az ő szülőföldje a nyolcadik kerület Egyik bölcs mondására emlékszem még: az ember sosem tud annyit inni., hogy ne tudjon lefeküdni. Amikor elváltunk, megajándékoztuk egymást egy kis üveg qabrovói pálinkával. Azt mondtuk, hoav délben, amikor mi mór Jugoszlávia földjén járunk, ő pedia otthon, családja körében lesz megisszuk egymás egészségére. Tüskés Tibor Lippenszky István: Pécs mozitörténete Az 1983-as esztendő végén új könyvvel gazdagodott a baranyai helytörténeti irodalom. A Baranya megyei Moziüzemi Vállalat kiadásában megjelent Lippenszky István: Pécs mozi- története című munkája. A kötet régi igényt elégít ki. Látszólag egy szűk terület eseménytörténete íródott meg, de a szerző megértette: a mozi fejlődése nem szemlélhető önmagában. így képet kapunk országos és helyi viszonylatban egyaránt azokról a gazdasági, társadalmi, politikai és kulturális folyamatokról, amelyek a századfordulótól a felszabadulásig a mozi fejlődését befolyásolták. „A XIX. század végére, technikai bravúrok sorozata után beérik az a találmány, amely a XX. században milliók szórakoztató és művelő eszközévé válik... A látvány lenyűgöző. A fotográfiák életre kelnek, mozognak, cselekszenek. A világ ómul és sikerüknek tapsol ...” — kezdi könyvét a szerző. A film, a mozi elindult világhódító és emberformáló útjára. Lippenszky István az utolsó fejezetben szerényen krónikásnak nevezi magát, pedig több annál, amit nemcsak a kötet tartalma bizonyít. Az anyaggyűjtés során alkalmam volt megismerkedni a szerző nehézségeivel. Szerteágazó levéltári alapkutatást kellett végeznie a Baranya megyei Levéltárban. Legfontosabb kútfői: Pécs város Tanácsának iratai, Pécs város polgármesteri iratai, Pécs város rendőr- kapitányának iratai, amelyek tükrözik az egyes mozik alapításának körülményeit, pénzügyi nehézségeit, a mozgóképszínházak működésének problémáit, az egymással konkurráló vállalkozók és részvénytársaságok küzdelmét a nézőkért. De árulkodnak a város akkori vezetése és a mozitulajdonosok közötti viszonyról, az érdekeltségek szinte állandó változásáról, sőt bepillantást enqednek a helyi kultúrpolitika törekvéseibe is. A mozik filmkínálatát, a tulajdonosok egyéb nézőcsalogató fogásait a sajtó közölte, a szerző a Pécsi Naplóra alapozott, de, mint már korábban is kiderült, néhány mozgóképszínház a helyi munkásmozgalom legfontosabb tömegrendezvényeinek is színtere volt. A szerző munkájában foglalkozik a Pécsett működött mozikkal külön-külön is. A város mozitörténete a Búza téri bódé felállításával kezdődött, majd folytatódott az egykori Vigadóban 1907-ben, a Balo- kány vendéglőben 1908-ban és a Nemzeti Mulatóban 1909- ben megnyílt mozgóképszínházakkal. A „kitört moziláz” és Winkler Lambert vóndormozis vállalkozó kedve hozta létre 1910-ben a Búza téren a Winkler Bioskopot. A Széchenyi Bioskopban, a Takarékpénztár épületében 1913-ban kezdték meg a vetítéseket. Pécs első állandó, akkor fővárosi szintű mozija az Apolló Pro- jectoqraoh Részvénytársaság alapításában a Perczel utcában az Apolló lett, 1912-ben. Már egy új korszakban, 1921- ben nyitotta meg kapuit a Felsőmalom utcában a Park Filmszínház, amely 1926-ban szabadtéri mozival bővült. Az első hangosfilmet 1930-ban, az Apollóban mutatták be. A Szigeti út 19. szám alatti ingatlanon 1936-ra készült el az Uránia Filmszínház. A felszabadulás utáni helyi mozitörténet terjedelem szabta korlátok miatt vázlatosan íródott meg, de mégis képet ad a szocialista kultúrpolitika országos és helyi törekvéseiről, szervezeti változásokról, a mozik újjáépítéséről, új filmszínházak megnyitásáról, a szaporodó klubmozik és kertmozik jelentőségéről, a magyar filmgyártás Pécsett otthont lelő reprezentatív seregszemléiről. A könyv, amely olvasmányos stílusban Íródott meg. alapja lehet a további kutatásoknak, de kezébe veheti mindenki, aki érdeklődik szőkébb oótri- ánk történetének ezen fontos területe iránt is. Dr. Erdődi Gyula Györffy István aznap halt meg, amikor összehívta azt a néhány tanítványát és fiatal képviselőt, akiktől remélte, hogy segítségére lesznek a parasztság tehetséges fiai számára létesítendő kollégium, a „kitűnőek iskolája” megszervezésében. Soha nem gondolta, hogy ez a kollégium 1942. február 25-én, az ő nevével megalakul mint az első törvény biztosította önkormányzatra épülő önálló népi kollégium. Györffy István 1884. február 11-én született, most száz esztendeje, s negyvenöt éve halt meg, 1939. október 3-án. Sok olvasónknak talán semmit sem mond Györffy István neve. Orfutay Gyula ezelőtt már harminc éve sürgette a sajtóban művei kiadását. Nagykunsági krónikáját most újra közzéteszik. Bizonyára sikere lesz. De sikere volna annak is, amit a kunokról, hajdúkról, palócokról, motyókról, moldvai csángókról s a magyar tanyákról írt. De most nem erről van szó, nem az igazságtevő tudományról, hanem arról a Györffy Istvánról, akinek neve alatt fiatalok ezrei vonultak egyetemeinkre, az ellenállásba, a földosztás munkájára, aki és akik nélkül elmúlt életünk nem így alakult volna. A népben gondolkodni a jelenben — erre Veres Péter tanított meg. A népben gondolkodni a történelemben erre Györffy István. Első professzor^ volt a néprajztudománynak a budap ti egyetemen 1934-től, az Akadémia a finn, észt tudományos társaságok ja, a Néprajzi Társaság alelnöke, Ethnographia szerkesztője. Ennyi e| viselt tisztségeiről. S ez fontos is, nélkülük nem tudta volna kifejteni red kívül széles nevelő munkáját, ami szont többet jelent annál, hogy ma vi lamennyi jelentős néprajztudósunk tanil ványának vallja magát. Volt egy könyvi — A néphagyomány és a nemzeti mű-^ velődés —, amelyben összefoglalta szemléletét: nem elveit, mert az elméi leteket múlandónak mondta, s csak tapasztalatokra épülő gyakorlati követi keztetésekben bízott. Ma már sok mini dent másként látunk, amit ő kényszerű ‘ kelletlen megfogalmazott. De könyve rendkívüli hatású volt akkor. És éppen gyakorlati felvetéseiben. Nem a saját okoskodására bízta magát, hanem né- 1 pűnk sok száz esztendős tapasztalatára. Nagyon köznapi következtetésekből kiindulva, vagyis abból, hogy ne tartsunk oktalannak egy népet, amefyik léte biztosítására, megmaradására évezredek alatt a legbölcsebb erkölcsi, kulturális, gazdasági eredményekre jutott. „Ha a népi gazdálkodás hagyományait, rendszerét jól ismertük volna, a lecsa- polás és öntözés óriási költségeit nagyrészt megtakaríthattuk volna” — írta. Ez csak eavetlen qondolat. De idézhetnénk azt is, amit a magyar marháról «Die eitlen Narren im Kongress können zetern, soviel sie mögen.» was sie sind.» Reaga öt A Weltwoche című svájci hírmagazin hosszú cikkben elemzi Ronald Reagan gondolkodásmódját. A cikk aktualitását az adja meg. hogy a Fehér Ház ura bejelentette: újra jelölteti magát az Egyesült Államok elnöki székébe. A cikk karikatúrái az elnök-elnökjelölt arcának néhány változatát villantják fel. íme, az öt rajz — öt arc. Az első rajzon Reagan a kongresszusra gondol, amely nemegyszer okoz bosszúságot neki: „Ezek a fecsegő bolondok a kongresszusban jajveszékelhet- nek, amennyit csak akarnak ..." A másodikon éppen a szövetségesek i jutnak az eszébe, akik nélkül — Reagan’ véleménye szerint — sokszor könnyebb lenne az élet és egy zsák bolhával azo- i nosítja őket. A harmadikon a Közel-Keleten járnak a gondolatai. Eszébe jutnak a támadóBufigaríai uaplö (12.)
