Dunántúli Napló, 1984. február (41. évfolyam, 31-59. szám)

1984-02-12 / 42. szám

1984. február 12., vasárnap Dunántúlt napló Gazdasági célok, turisztikai előnyök Uj erdei utak a Mecsekben Idén adják át a Szászvár-Kárász között megépült utat A Mecseki Erdő- és Fafel­dolgozó Vállalat az erdé­szetek meglévő erdei útjainak fenntartása mellett tervsze­rűen épít újakot is. Jelenleg 127 kilométer sóját üzemi út­tal rendelkeznek. Ezek az utak a fakitermelés, illetve -telepí­tés munkafeltételeit biztosítják. Ugyanokkor a gazdaság erdei séitónyakot, tornapályákat is fenntart, illetve épít. Ezeket saját szakemberek tervezik és építik. Az üzemi utak általában egysávosok, szélesített padká­val. Minőségük különböző. Eredeti funkciójukon túl, ter­mészetesen turisztikai igénye­ket is szolgáinak. Idén egy új út építését feje­zik be és egyet pedig elkez­denek. A Szászvár és Xárósz közötti, mintegy 6,1 kilométer hosszú, új erdei utat ebben az évben adják át. Az alapozási munkák során 100 ezer köb­méter földet mozgattak meg. Az úthoz nagyon közel fekszik a híres Csepegő-völgy, a Ke- leti-Mecsek egyik legszebb ré­sze. Az új köves út megépíté­sére a gazdaság 12 millió fo­rintot fordított. Árpád-tető és Gödörfő kö­zött 1984-ben új út építését kezdik. A közel öt kilométer hosszú út végig a gerincen halad, a régi Erzsébet út nyomvonalát követve. A Me­leg mányi-völgy könnyen elér­hető lesz a természetvédelmi területet átszelő új útról, mely­nek idei első ütemének költsé­ge 3,1 millió forint. Ezen felül a közutakhoz kapcsolódó, mintegy kilenc erdészetet be­hálózó erdei utak útcsatlako­zásait is kiépíti a gazdaság. Právicz L. Kapolyi László hazaérkezett Moszkvából Pénteken a késő esti órák­ban hazaérkezett Moszkvából Kapolyi László ipari miniszter, aki február 8—10-e között tár­gyalásokat folytatott szovjet kol­legáival. Az olaj-, a gáz-, a szénbányászat, a villamosener­gia, a petrolkémia, a műszer­ipar, az erősáramú, az ener­getikai és a vegyipari gépgyár­tási, a szerszámgépipari, az er­dészeti-, cellulóz-, papír és fa­feldolgozóipari ágazatok mi­nisztereivel értékelték az együttműködés eredményeit, s a következő tervidőszak előkészí­tése érdekében véleményt cse­réltek az együttműködés bőví­tésének lehetőségeiről, és újabb megállapodások előké­szítéséről. Kapolyi Lászlót fogadta Vla­gyimir Dolgih, az SZKP Politi­kai Bizottságának póttagja, a KB titkára, valamint Borisz Scserbina és Leonyid Szmirnov miniszterelnök-helyettesek, Ia­kov Rjabov, a külgazdasági kapcsolatok állami bizottságá­nak elnöke, továbbá Jevgenyij Kulov, az Atomenergetikai Biz­tonsági Állami Bizottság elnö­ke. A tárgyalásokon jelen volt Rajnai Sándor, hazánk moszk­vai nagykövete. Rangunk a régi a mézpiacon Változások a magyar méhészetben Szakmar János, a HUNGARONEKTÁR igazgatója a módosításokról A szokásos év eleji méhész- tanácskozás volt tegnap dél­előtt a Baranya megyei MÉSZÖV székházában. E ta­nácskozás előtt kértünk inter­jút Szakmár Jánostól, a HUNGARONEKTÁR igazgató­jától: — Több éves gyakorlatunkat 'módosítjuk — mondotta. — Az egyoldalúan termelésköz­pontú magyar méhészet helyett a termelés- és vállalati jöve­delem-középpontú szerkezet kerül. Ezért 1984-ben, a ko­rábbi évekhez képest keve­sebbet vállalhatunk magunkra a méhészek kiadásaiból. En­nek két oka van. Az egyik: 1980 óta csökken a méz ára a nemzetközi piacon. Az előre­jelzések szerint 1984-ben a ta­valyihoz képest 10 százalékos árcsökkenés várható. Ugyan­akkor a megtermelt mézet át kívánjuk venni, hiszen vállala­tunk — a magyar méhészeti gazdaság hagyományainak megfelelően — a felvásárolt méz 75 százalékát exportálja. — Ezentúl milyen kedvezmé­nyeket kapnak a méhészek a HUNGARONEKTÁR-tól? — Lesz fuvarkedvezmény, mégpedig mázsánként 2 forin­tos, úgynevezett vándorlási felár formájában. Ezek a 2 fo­rintok a vállalatnak évi 16 mil­liós kiadást jelentenek. Sajná­latos jelenség a Varna atca nevű méhbetegség. Olyan or­szágrészekben jelent meg, ahonnét a méz többségét kapjuk, s ahol most a méh- állomóny 50—60 százalékos pusztulását és 20—30 száza­lékos terméscsökkenést jelez­nek. A védekezés segítése­képpen méhcsaládonként 5 úgynevezett varescens-csíkot, vagyis — meggyújtva — a kórokozó kifüstölésére alkal­mas lapocskát adunk, mégpe­dig féláron, összesen 4 milliós vállalati kiadásképpen. „Fárasztó, de nem adom fel...1 Pályakezdő pedagógusok megyei találkozója Első alkalommal rendezett találkozót a megyében tanító pályakezdő pedagógusok és a közművelődésben dolgozó ifjú szakemberek részére a Bara­nya megyei Tanács művelődési osztálya. A megyében tevé­kenykedő mintegy 150 tavaly végzett, a művelődésügyben dolgozó fiatal közül több mint harmincon vettek részt tegnap az Oktatási Igazgatóságon tar­tott egynapos összejövetelen. A fórumon Fischer János, a megyei tanács művelődési osz­tályvezetője tartott először tá­jékoztatót Baranya oktatásá­nak és közművelődésének hely­zetéről és terveiről. Fischer Já­nos szólt a megye látványosan fejlődő intézményeiről, és a köztük meglévő személyi és tár­gyi feltételek különbségeiről és összefüggésükről. Tényekre épülő, a jelenlegi lehetősége­ket figyelemmel kísérő előadá­sában beszélt a közoktatás fej­lesztésének várható tendenciái­ról is. Az előadás után a meg­jelent pályakezdők, (többségük általános iskólai tanárként dol­gozik), szekciókban folytatták a beszélgetést. A kiscsoportos vitákon, amelyeket a megye művelődési életének vezető munkatársai irányítottak, első­sorban a bérezésről, a felké­szülés és felkészültség viszo­Horzsa Gábor nyáról, a fegyelmezés lehető­ségeiről és a növekvő számú veszélyeztetett gyerekekről esett szó. A szekcióülések előtt kértünk meg két pályakezdő tanárt, hogy mondják el eddigi ta­pasztalataikat: Horzsa Gábor Komlón, az Április 4. úti Álta­lános Iskolában tanít biológiát és technikát. Fizetését nemré­gen emelték, így most alapbé­re 2800 forint. Egy este az angol klubban A lányok háta mögött füleltem és elégedetten álla­pítottam meg, hogy angolul kínálják egymást a gőzölgő teával és az aprósütemé­nyekkel. Az angol klubban ugyanis törvénysértőnek szá­mít, aki magyarul szólal meg. Az Íratlan jelszó szerint: aki itt belépsz, hagyj föl a magyar beszéddel ... Bünte­tés ugyan nincs, de Andy Rouse, az egyébként vidám természetű klubvezető ma­gyar szó hallatán meglehe­tősen rosszallóan tud ránéz­ni a „rendetlenkedőkre”. Általában azért mindenki angolul akar itt tárgyalni a másikkal, hiszen úgyis olyan kevés lehetőség nyílik a nyelv gyakorlására — bizonygatja három fiatalember, akik mór törzstagoknak számítanak. — Én naponta fordítok angolból, s egyúttal a TIT - ben és az orvosi egyetemen is tanulok angolul, mégis az aktív szókincs gyarapítására, szinten tartására, javítására Ahol tilos magyarul beszélni igen jó alkalomnak tartom a klubot — mondja dr. Lantos János vegyészmérnök. — Az olvasás önmagában nem elegendő, bár sok min­dent meg lehet így is tanul­ni, de beszélni, mozgósítani a passzív szókincset, eredeti angolt hallgatni nem min­dennapi dolog — fogalmaz­za véleményét Balogh Zsolt joghallgató. Az egyik asztalnál egy diáklány szorong. Jegyzeteit lapozgatja, rendezgeti a pa­pírokat, mintha vizsgára ké­szülne. Pedig mint kiderül, neki igazán nincsen oka az izgulásra. Kellermayer Kinga két évig tanult az Egyesült Államokban és itthon felső­fokú nyelvvizsgát tett. Ezen az estén ő tart élménybeszá­molót, melyet a bátyja ké­szítette diaképekkel illuszt­rál. — Nem röstellnek egymás előtt angolul beszélni? — kérdezem a többiektől. Az egyöntetű válasz: csak az el­ső alkalom a nehéz. Utána már mindenki mondja a ma­gáét, javítgatják a hibákat, kisegítik egymást a hiányzó szavakkal. Nő az önbizalmuk és a kedvük az idegen nyelv életszerű használatához. Az angol klub a pécsi Ne­velési Központ művelődési házának könyvtárában tartja összejöveteleit, minden má­sodik szerdán, este héttől. Hallgatnak előadásokat, néz­nek filmeket, Andy Rouse már eredeti angol vacsorát is fő­zött a klubtagoknak. Játsza­nak, felolvasnak és beszél­nek, beszélnek. Járnak ide tanárok és diákok, orvosok, mérnökök, nyugdíjasok, házi­asszonyok. Andy Rouse, a JPTE Tanárképző Kara angol tanszékének tanársegéde. Exeterből jött Pécsre több évvel ezelőtt. Kicsit törve, de folyékonyan beszél magya­rul, amit persze nem a klub­esteken gyakorol. — Aki mer dumálni, az már jöhet a klubba. A bátor­ság a legfontosabb — mondja mosolyogva. A tagok nagyobb hányadának nyelv­tudását a középszinten jelö­li meg, a fájó, hogy a nyel­vet tanítók egy része is kö­zéjük tartozik. — Nehéz leküzdeni azt a hátrányt, amit az angliai kinntartózkodások hiánya je­lent — teszi hozzá Palásti István nyugdíjas, akinek van tapasztalata e téren, hiszen hosszabb ideig élt Angliá­ban. Andy Rouse rohan. Helyet csinál a diavetítőnek, olto- gatja a lámpákat és felkéri a tagokat, hogy figyeljenek Kinga beszámolójára. Á ké­résnek én is eleget teszek, s befejezem a beszélge­tést ... Barlahidai Andrea Jeszenszkyné Szélig Gyöngyi — A beilleszkedéssel nem volt problémám, zömében fia­talok vannak a tantestületben, jól megértjük egymást. Szeren­csém van, mert mindkét tanult tárgyamat taníthatom, de emel­lett is sok mindent csinálok. Szakkört vezetek, társadalmi munkában nemrég elvállaltam a Komló városi úttörőtitkári teendőit, no és többször he­lyettesítek. Megesett. hogy negyven órát is tartottam he­tente, így összejött akár a ha­vi ötezer forint is. Igaz, hogy nagyon fárasztó volt __ — Mi lepte meg eddig a legjobban? — A vártnál több nehezen nevelhető gyerekkel találkozom. Jeszenszkyné Szélig Gyöngyi a bükkösdi Általános Iskolában tanít éneket. Naponta ingázik, reggel hétkor indul a vonat — és ha az autóstop nem sikerül — este hat óra után ér haza Pécsre. Anyósánál laknak. Alapfizetése 3400 forint. — Annak idején nem volt Pécsett énekszakos állás, ezért is választottam Bükkösdöt. Az iskolában egyedül én tanítok éneket, és azt hiszem, hogy a gyerekek szeretik ezt a tár­gyat. A „fahangúakat" is rá tu­dom venni az éneklésre, mert olyan dalokat tanítok, amiket mindenki ismer, szeret. Gyakorlatilag egész napom munkával telik, ha hazaértem órákat készülök még a követ­kező feladatokra, de nem adom fel, elhatároztam, hogy a pá­lyán maradok... — Mi lepte meg eddig a legjobban? — Azt hittem, a szülőket jobban érdekli, mi van az is­kolában, hogy tanul a fiúk vagy a lányuk. Bozsik L. — Némi panasz volt Bara­nyában az átvételre?! — Pedig ebben a megyé­ben 1983-ra 819 tonna méz felvásárlására kötöttünk szer­ződést, s ebből 717-et már át­vettünk. A fennmaradó 102 tonnát is határidőben felvá­sároljuk, hiszen a felvásárlási év májustól májusig tart. Egyébként azért nem siettünk az átvétellel, mert a nemzet­közi piacon 1982-höz képest 13,5 százalékkal olcsóbban adhatjuk el, s nem akarjuk el­pazarolni. Várunk. — Ilyen nemzetközi piaci helyzetben van értelme várni? — Reménykedünk, hogy van. Igaz, Kína, Mexikó, általában Dél-Ameri ka még rosszabb valutohelyzetben még olcsób­ban kénytelen eladni a mézét. De mór megkötöttük a MONIMPEX-szel az 1984-es szerződést 17 000 tonnára. Ez pedig azonos az 1983-as szer­ződött mennyiséggel. Inkább az a gondunk, hogy tiszta va­lutáért adhassuk el, s ne áru­csereképpen. Hiszen a helyet­te kopott — például — sífel­szerelésre, farmernadrágra nincs olyan szükség, mint a készpénzért kapható kemény árura. A múlt év augusztusá­ban Pesten volt az „APIMON- DIA, XXIX." vagyis a legutóbbi nemzetközi méhészeti kong­resszus. A világ tehát még mindig jegyzi a magyar mé­zet. és a baranyai mézterme­lés is fokozatosan növekedik. F. D. Számítógép és irodalom Zipernovszky diákcentrum az IH-ban Immár hatodik diákcentrumot rendezi az Ifjúsági Ház a pécsi középiskolások számára. A so­rozat gazdáinak nem titkolt cél­ja, hogy a diákok magukat szó­rakoztassák, saját ötletekkel színesítsék programjaikat. Ezen a hétvégén a pécsi Zi- pemovszky Károly Gépipari Szakközépiskola vette át a sta­fétabotot. Az iparisták már több hete készültek a bemutatkozás­ra. Diákok, tanárok, szülők együtt tervezték a programokat. Szombat délelőtt az iskola bemutatta, hogyan lehet a szá­mítógépet a diákok sokaságá­val megismertetni, megszeret­tetni. A számitógépes játékok­kal párhuzamosan a délelőtt programja volt még egy tíztáb­lás sakkszimultón, egy autómo- dell-bemutató, rockzenei vetél­kedő, a moziteremben pedig a Negyedik fázis című filmet ve­títették. Délután go-kart-bemutatóval és diaporáma-vetitéssel folyta­tódott a műsor. A nap fény­pontja az irodalmi, zenei be­mutató volt, ahol az iparisták bizonyították, hogy egyáltalán nem szakbarbárok, igen közel áll hozzájuk a komolyzene és az irodalom is. A programokat és az iskola életét bemutató kiállítást több mint ezer zipernovszkys és más­honnan érkezett vendég láto­gatta meg. Barna Viktor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents