Dunántúli Napló, 1984. január (41. évfolyam, 1-30. szám)

1984-01-29 / 28. szám

Vasárnapi magazin Vasárnapi magazin Vasárnap Télen az erdőben 6670 Hektár területen dolgozik a Mecseki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság Árpádtetöi Erdészete. Jelenleg 8 helyen végeznek fa- kitermelési munkákat, az északi és keleti Mecsekben. Az er­dészetben 25 főállású fakitermelő munkás dolgozik, az ö mun­kájukat mutatja be képriportunk. Läufer László felvételei A tengerparton álló ház ud­varán idős férfi vizsgálja át a korallszínű nylonszálból kötött hálóját. A hosszú hálót az egyik csomóból a másikba fejti, és ha valahol szakadást talál, gyors mozdulatokkal, egy faragott fapálcika segít­ségével csomót köt, és befol­tozza a lyukat. Arcát több na­pos fehér borosta keretezi, ha­ja is ősz már. ültében is lát­ni, hogy szikár, magas terme­tű. Szeme kék, haja valami­kor szőke lehetett. Hosszúkás, hasáb alakú fejét oldalt dön­ti, úgy vizsgálgatja a hálót. Alakja, mozdulatai az Odüsz- szeiába is beleillenének. A jelenet olyan elevenen és hi­telesen görög, mintha egy ókori váza rajzát szemlélném. A ház erkélyén füzérben fé­nyes testű, apró halak szárad­nak. Ezt a halfajtát' úgy hív­ják itt: csirozi vagy csiruz (Scomber scrombus). A fekete­tengeri halászat legkedveltebb halfajtája. A szárított halnak már a két háború közti időben itt volt a fő piaca. A halak alumíniumteste csillog a nap­fényben, de légy közelükbe se megy: a só megvédi a ha­lakat a romlástól. A ház fehér falának evezők, halószszerszá- mok támaszkodnak. A ház előtt üres, partra húzott csó­nak hever. Isirkoff még 1917-ben is azt írta: „Szozopol tiszta görög város. .." Története az ókorba nyúlik vissza, már az időszámítás előtti 5. században fennállt, görögök lakták, és akkor Apol­ló tiszteletére emelt templo­máról Apollóniának nevezték. A hely, a város fekvése va­lóban olyan, hogy a görög is­tenek közül itt a szépséges Apolló jut az ember eszébe. A legkorábbi följegyzések sze­rint g város valaha szigeten állott, s a szárazfölddel ösz- szekötő gát abban az időben keletkezett, amire már az em­beri emlékezet is visszanyúlik. A gátat a tenger kétirányú hullámzása hozta létre. Veszély idején, ellenség közeledtekor aztán a gátat átvágták, és a tenger védelmében bíztak a város lakói. A földnyelv ma már végér­vényessé szilárdult, kiépített autóút vezet rajta a város ka­pujáig. Szozopolban persze ma már nemcsak a tengerből, hajózás­ból, kereskedelemből, halá­szaiból, szárított halból élő görögök laknak. Délben az egyik parkban ebédelünk hárman. A Burgasz- ból hozott szendvicseket fo­gyasztjuk a pádon, kézből, ta­risznyából. Távolabb kék nad­rágban, vászon ingben két idősebb férfi kaszálja a füvet. Ha végeznek egy renddel, megfenik a kaszát, és folytat­ják a munkát. Már a pálinká­nál tartunk, amikor a két fér­fi felénk fordul. Elmennek előt­tünk, mintha véletlenül vezet­ne arra az útjuk. Amikor a pad elé érkeznek, megállnak. Fölemelem az üveget, feléjük billentem. Elhárítják a moz­dulatot. Ügy látszik, nem az ital hozta őket ide. — Honnét? — kérdezi a fia­talabb. — Messziről. — Burgasz? — Még messzebb. — Szófia? — Annál is messzebb... Magyarország. — Magyarok? — Azok vagyunk... Kerekre nyílik a szemük. — Én katona voltam a há­borúban, Magyarországon is harcoltam — mondja a fiata­labb, fekete hajú, barna bőrű férfi. — Drávaszabolcsnál kel­tünk át a Dráván, egy dum- dum-golyótól megsebesültem, a siklósi kórházba kerültem, ott gyógyítottak meg. — Feltűri bal karján az inget, és meg­mutatja a hosszú forradást. — Azóta' csak így tudom a ke­zemet kinyújtani.. . . Nekem is eszembe jut a há­ború. Nagykanizsán éltem ak­kor, diák voltam. Emlékszem, a szovjet katonákkal barna köpenyes, piros vállpántos bolgár katonák is jöttek a vá­rosba. Miért tagadjam: tőlük is féltünk, legföljebb nem any- nyira. — Negyvennégyben huszon­egy éves voltam, karcsú fiatal­ember — mondja a volt ka­tona, és tárcájából elővesz egy gyűrt fényképet. — Néz­zék ... És maga? — Ahogy célzógömbbe néz a vadász, úgy villan rám a tekintete. Talán a volt ellenséget kutat­ja bennem. * — Tizennégy — mondom, és látom, megenyhül. Talán arra gondol: — Egy gyereknek mégsem volt fegyver a kezé­ben? Az idősebb, ősz hajú, izzadt arcú férfi is megszólal: — Katona voltam és is, So­mogybán harcoltam. Azt hittük, május kilencedikén mi is me­gyünk Berlinbe, de Kanizsáról visszafordították az alakulatun­kat, és csak itt, Szófiában vo­nulhattunk föl. A forradásos karú elmondja, hogy később bányász lett, on­nét ment nyugdíjba. Az ősz hajú a vérnyomására panasz­kodik. — Jártak azóta Magyaror­szágon? A fejüket rázzák. Az ősz hajú férfi kockás zsebkendővel megtörli az ar­cát. A forradásos karú arról beszél, hogy kevés a nyugdí­ja. — Magyarországon ez hogy van? — kérdezi. — Azt hal­lottuk, hogy ott a bányász ak­kor sem kap kevesebb pénzt, ha már nem dolgozik. ' Éles madárszó yágja ketté a beszélgetést. Az egyik ala­csony fa ágán két izgatott fe­keterigó verdesi a szárnyát. Alattuk a fűben rigófióka sír. A forradásos karú férfi leteszi a kaszát a kezéből, odamegy a fához, leguggol a fűbe, két tenyerébe fogja az ijedt ma­darat, és visszaröpteti. a fára. Kezembe veszem a pálinkás- üveget, és a két idős munkás felé tartom. A forradásos ka­rú nyúl először az üvegért, a nap felé tartja, aztán megtör­li az üveg száját, és ajkához emeli. Az üveg sorra jár, mindegyikük húz belőle. — Egy kicsit dolgozzunk is a nyugdíj mellé... — mond­ja az ősz hajú férfi, és a ka lapjához érinti az ujját. Amikor újra hallom a ka­sza surrogását, eszembe jut, amit Szófiában, az írószövet­ség klubjában Jordan Valcsev, o Pacsirta című gyereklap szerkesztője mondott: — Újabb irodalmunk tele van háborús emlékkel. Nálunk minden elbeszélésben szere­pel egy bolgár katona és egy magyar Ilonka... Tüskés Tibor Éles anyanyelvűnk A házasság olyan párbeszéd, amelyet rendre a nő folytat Szelíd ember itala a jámbor. A vizsgára az anyag elemi részecskéit sajátította el. Ateista üdvözlés: ne adj Isten. Az állatrendszertan máig fejtörést okozó egyedei a kacifántok. Bábel a legelső nyelvlecke. A kukorica ellensége a tengeribetegség. Vannak válaszfalak és falválaszok. A zűr mindig zavarban van. • ' A gondolkodás nem hoz bajt a fejére. kerekes László Gábor Andor, író, publicista, kritikus, < magyar szocialista irodalom egyik sok oldalú tehetsége, a forradalmi munkás mozgalom harcosa, száz éve, ,1884. ja nuár 24-én — született. A jubileumi év forduló alkalmából az író műveiből mu tatunk be néhányat alábbi rejtvényünk ben. VÍZSZINTES: 1. Sárga hüvelyű, finar húsú paszuly. 7. Tudományos, fantaszt kus regényeié. 12. Lekvár. 13. Az író proletárdiktatúra bukása után Bécsb emigrál. Itt jelent meg 1920-ban az a vei seskötete, mely a szocialista Ura kieme kedő alkotása. 16. A Rajna partjai. V Elsatnyult. 18. Gyakori spanyol családné 20. Fohász. 22. Az író 1927-től a némi Rote Fahne kommunista lap munkatársi Berlinben Írja ezt az antifasiszta nőve láskötetét. 24. Dunántúli patak. 26. Pert tájszólással. 28, Az igazgató beceneve. 21 Lollobrigida személyneve. 31. Alföldi je legű. 33. Igencsak mogorva. 34. Az éhsé a költő szavával. 35. Bécsben irta ezt Horthy-terrort ostorozó szatírát. 38. A t< ke belseje! 40. A világ első űrrepülőj- 42. Eladásra szánt áru. 44. Lábbal irányi ja a labdát. 45. Yoko...; John Lenne özvegye. 47. Stendhal-regényalak (Vöri és fekete). 48. Dülöng. 49. Község Ce< léd és Szolnok között. 50. Gáz vagy vi lanytűzhely. 51. Szovákiai város (Spisp Nova Vés). 53. A borok bora. 54. Ősi feg ver, ma sporteszköz. 55. Testületile együttesen (latin sz). 60. Néma jós! 6 Nobel-díjas német bakteriológus (Róbe 1843—1910). 64. Női név. 65. Űrkutató hivatal az USA-ban. 67. Többnevű m gyénk egyike. 69. Adományozó. 70. Ham köz. 71. Angol romantikus költő (1788- 1824). 72. Norvég zeneszerző, hazá nemzeti zenéjének legnagyobb alakja. FÜGGŐLEGES: 1. Élénk színével szer beötlik. 2. Névelő. 3. ... Dai; az utol vietnami császár. 4. Szép Ernő színműv 5. Wienből származó. 6. Gazdasági Hiv tál rövidítése. 7. Magánszám. 8. Ragad zó tengeri hal. 9. Lám. 10Í Gyógybalzsa 11. Kíváncsian leselkedő. 14. Hangtaf nesz! 15. Alpesi legelő (ALM). 17. I Katalin. 19. Az étolaj konkurrense. I Háborúellenes novellája, melyet 1917-b Régi hídjaink zömét fából építet amelyek azonban napjainkra elenyész vagy lebontották őket, kevés öreg híd van. Ami megmaradt, az mind kő mert csak ezek az építmények daco az idővel, s most hírt adnak a hajc építőmesterekről, a 18—19. századi i gyár hídépítő kultúráról. Illő kötele: günk, hogy megbecsüljük, számba vég őket. Elsőként a legismertebbet említ amely egyúttal hazánk leghosszabb hídja, a levezető hídfő-szárnyfalai együtt 167,3 méteres közúti híd, s a F tobágy-folyót íveli át Debrecen v< mátai pusztáját. Évszázadok óta álló jármos gerendahíd helyére épült, am nek fenntartása igen sokba kerül' Debrecen 1824-ben' elhatározta, h helyébe kőhidat rakat. Tervezője Povi Ferenc, kivitelezője Littsmann József \ Az 1827—1833 közötti években épült lenclikú” híd pillérközei 8,53 méter h szúak. A mellvédfalakkal együtt a híd 6 méternyire emelkedik a víz színe I Nagyméretű kőhíd volt a rárosi Ip híd is, de 1907-ben vashíddal cseré ki. Más nagy közúti híd nem • is ma fenn, mert annak idején nem szíve építettek ilyet. Ugyanis a kisnyílású Szozopol Bulgörioi noplö {10*} Gábor A emléked

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents