Dunántúli Napló, 1984. január (41. évfolyam, 1-30. szám)

1984-01-28 / 27. szám

Tizenketten voltak testvérek

Batik Mihály

Batik Józsefné

A magunk erejéből

fff-lrf szakmát tanult és megáll a lábán Ha kell, segítenek egymásnak

Ollóval fecnikre vágni egy szövetdarabot nem nagy dolog, szinte szórakozás. De napi 8 és fél órát ollózni, mérethűséggel, teljesítményben, s közben érezni, hogy a kárpitosok szinte falják a szövetet... Mégha hozzászokik a csukló, akkor is kikészül, akkor is fáj.

Batik Józsefné immáron 10 éve a Szék. és Kárpitosipari Vállalat siklósi gyárának szövetszabásza. Betanított munkás. Aránylag jól keres, a havi 3800—400 megvan, s túlórával egy-egy keményebb hónapban 5500-at is hazavitt.

— Előtte a téglagyárban dől. goztam, az se volt könnyébb. _ Valamiből csak meg kell élni.

Fé

rje a kőbányában dolgozik, itt Rózsabányán, tmk-szere. lő. Huszonhat éve ott van. Fia 17 éves, a DÉDÁSZ villanyszerelője. lánya most kezdte meg az élelmiszeriparit, Pécsre jár tanulni.

— Nem élünk volami fényesen, de panaszkodni sem szeretek. Amit a magunk erejéből elő tudtunk teremteni, az van. Idei álmom, hogy lakásunkon az emeletráépítés meglegyen, önálló otthonuk legyen a gyerekeknek.

Batikné a szakszervezeti bizottság tagja, s nébo nem éppen a legnépszerűbb feladat a közös ügyekben dönteni. Főleg az anyagiak elosztása után kap egy-két megjegyzést.

— Nehéz az érdekeket egyeztetni, mindenki megelége. désére dönteni.

Batik Mihály egy igazán népes család legfiatalabb tagja. Tizenketten voltak testvérek, s közülük Géza, a legidősebb már nem él. A többiek mind itt laknak Siklóson és környékén, hárman pedig a Bútorgyár dől. gozói. Édesapja mezőgazdasági gépkezelő volt, édesanyja a vasúton, a tsz-ben dolgozott. Mint mondja, nem vetette fel őket a jólét, de enni mindig jutott. És a gyermekkor egy másik emléke; a család melege.

— Ma már nem hiszem, hogy vállalkozna valaki egy ilyen nagy családra. A jólét fontosabb — mondja. — S ez így természetes.

Batik Mihály szerelő, a karbantartó részlegben dolgozik. Harmincesztsndös, nős márciusra várják az első gyermeket. Kisméretű garzon lakásban laknak de szó van arról, hogy szövetkezeti lakást kap az idén, nagyobbat. Szépen berendezni, — ez a cél.

— Amikor édesapám és édesanyám meghaltak, a régi

Az utóbbi negyedévben mintegy 900 vásárló fordult kü_ lönféle panaszokkal az Országos Kereskedelmi Főfelügyelőség Közérdekű Bejelentések és Panaszok Irodájához. Bár a 207 írásbeli bejelentés valami_ vei kevesebb, mint a múlt év azonos időszakában volt, egyre többen fordulnak sérelmeikkel az irodához telefonon és személyesen, A vásárlók panaszainak csaknem 75 százaléka megalapozott és jogos volt. A jogos kifogásoknak több mint feJ'e az iparcikkek minőségét és egyes cikkekből

6. HÉTVÉGE

házat eladtuk. Nem volt nagy ház, nem volt nagy érték ... De ezzel valahogy a régi családnak vége. Bár megbeszéltük: évente egyszer találkozunk, kint ° gyűdi búcsúban, egy ottani kiránduláson. Egyikünknek sincs olyan nagy háza, ahol mindenki beférne.

Mondja: természetesen tudnak egymásról, segítenek egymásnak, ha kell. Mindnyájan munkások. Többségük estin vé.

Csőmé Sándorné és Batik Péter

gezte el a 8 általánost, de elvégezte. Ki-ki szakmát tanult, megáll a lábán. Legutóbb az egyik testvér szőlőt telepített, hót ott voltak néhányon, a má. sik házat épített, ott 's dolgoztak.

— Jó így. hogy tudja az ember: mindig számíthat valakire. Itt a gyárban is, de talán Siklós szerte ismerik a Batik- családot. Szeretnek bennünket, s ez a szeretet ideköt.

az ellátás gyakori hiányosságait sérelmezte. Sokan kértek segítséget különböző háztartási gépek és híradástechnikai cik kék, motorkerékpárok és gépkocsik alkatrészellátásának javításához. Visszatükröződik a panaszokból az elmúlt időszak radiátor, és kazán-, valamint építőanyag hiánya. Az élelmiszerhiányra bejelentés egyálta_ Ián nem érkezett.

Sokan azt kifogásolták, hogy az iparcikk-kereskedelemben hiányzó, de a magánkereskedőknél kapható autóalkatrészek csak igen magas áron szerezhetők be.

— A gyár?

— A fizetés nem a legtöbb, de másutt se kapnék többet. Inkább a kollektíva az, amiért itt marad az ember.

Misi aktív sportoló, labdarúgó. A védelem tengelyében játszik, s ak; a Siklós mérkőzéseit figyeli, tudja: a legkeményebb védelme Siklósnak van.

Batik Péter ellentéte becsének, a haja néhol deresedik már, s az ötven esztendő megfontoltságával beszél. Számára bizonyára keményebbek voltak a gyermekévek, s az azt követő esztendők. Az volt természetes: korán munkába állni, s a megkeresett pénzt hazaadni.

— Sokáig én is a téglagyárban dolgoztam. Aztán, hogy megszűnt, átjöttem a bútorgyárba. Betanított munkásként dolgozok, szerelőként.

Emelkedett a bejelentések száma a bútoripari termékekre is. Itt főként a gyenge minőséget és a garanciális javítások elhúzódását panaszolták.

A bejelentések, panaszok mintegy húsz százaléka jogtalan többletszámlázást, súlycsonkítást jelzett. Panaszok ér_ keztek egyes kereskedelmi és vendéglátóipari dolgozók udvariatlan magatartására.

Az Országos Kereskedelmi Főfelügyelőség a panaszokat kivizsgálta, s javasolta a szabálytalanságok elkövetőinek fe_ lelősségre vonását.

A fizetése 4600—4700 forint. Két nagy lánya van, mindkettő saját kereső, az egyik eladó, a másik a kórházban adminisztrá. tor. Amit keresnek magukra költik.

— Mi kevésbé tudtuk ruházni őket, mindig a legszebbet megvenni, hát most bepótolják.

Van szőlőjük, az idén megépül a présház is. így ötven felé, az ember igényei meg- csapannak, nem vágyik már másra, mint hogy a gyerekei boldogok legyenek.

— Ki vitte a legtöbbre?

A 11 élő testvér közül nehéz választani.

— Talán Bandi, az öcsém. Ö a jégelháritaknál dolgozik, jó| keres. Emeletes háza van, kocsija, Zetart is vett... Meg a Jenő is beindult, magánfuvarozó lett. Ő is jól keres. — A többiek is megélnek. Jó közepesen.

Csőmé Sándorné született Batik Magdolna pár hónapja dolgozik csak a bútorgyárban. Előtte a borgazdaságnál dolgozott. de nehezebb volt az a munka, mint emez. S más a munkaidő is.

— Majd meglátom, hogyan alakul. Ha jobbat találok, lehet, hogy elmegyek, de egyelőre jól érzem magam.

A testvérek sorában Misi utón a legfiatalabb. Neki két fia van. Az egyik már ötödikes, a kisebb meg most kezdte, szeptemberben a tanulást. A nagyobb csupo ötös, négyesnél1 rosszabbat még nem hozott haza.

— A bútarok pácolása a fel. adatom a felületkezelőben. Piszkos munka, a pác szaga is erős. Nincs szakmám, az általános iskolát is az estin fejeztem be. Nem szégyellem, nálunk a családban az járta, hogy mielőbb dolgozni menjünk.

Csendesen jegyzi meg:

— Nagyon kis emberek vagyunk mi, valahol az átlag kö.

rül.

— Mennyivel lenne elégedett?

Hosszasan gondolkodik, mielőtt válaszolna. Aztán a háziasszony szemével azt mond- ja:

:— Ügy tizenháromezer forint elkéne, duplája annak, mintami van. Mert ha bemegy az ember a boltba . . . Mindenki érzi, tudja, nem kell sokat magyarázni. Egy ötszázas a hétvégén semmi!

Az álmairól vágyairól faggatom. Persze, mint mindenki, ő is álmodozik néha. Egy hosz- szabb nyaralásról — tavaly egy hetet töltöttek családostul a Balatonon —, egy kicsit jobb életről.

Szabadkozik:

— Ne higgye azt, hogy elégedetlen vagyok, hogy nekem a világ kincse se volna elég . . . Azt osztom be, ami van, abból próbálunk megélni. De a magunk erejéből többre nem telik.

Kozma Ferenc

Jogos kifogások

Pályázat az építészeti kultúra fejlesztésére

„Az év lakóháza - 1983”

Beszélgetés Tóth Zoltán megyei főépítésszel

Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium — mint korábban már hírt adtunk róla — első ízben meghirdette „Az év lakóháza — 1983" elnevezésű kétfordulós pályázatot. Ennek az első fordulója a megyékben zajlik, az ott győztes házak vesznek részt az országos pályázaton. A helyi pályázatot a közelmúltban írta ki a Baranya megyei Tanács végrehajtó bizottsága az 1983-ban, vagy korábban megvalósult, használatbavételi engedéllyel rendelkező hagyományos, vagy csoportos családi házakra, többszintes és többlakásos társasházakra, lakóépületbővítésekre, -korszerűsítésekre. A pályázat célkitűzéseiről beszélgettünk Tóth Zoltán megyei főépítésszel.

— A településfejlesztés, az építészeti fejlődés legfontosabb rugója a lakásépítés. Lehet igazi építészeti alkotásként, nagy pénzből középületet építeni, ez fontos is, de azért a település igazi arcát a lakóterület határozza ■meg, hiszen ehhez kapcsolódnak a település hétköznapjai.

— Tehát nem mindegy, hogy mi épül.

— Ha emelni akarjuk az általános építészeti kultúra színvonalát — márpedig ezt akarja az építésügyi kormányzat —, nem lehet ezt megkerülni. Rosszul építeni a lakóházakat és ezt középületekkel próbálni meg helyrehozni — ez nem megy.

— Milyen nálunk ma ez a színvonal?

— Az utóbbi években lényeges változások tanúi lehettünk. Megnőtt a magánerős építés súlya, szerepe — ez a lényeg. A korábbi években — a tapasztalat szerint — volt egy egységesen gyenge színvonalú magánépítésünk, ami örvendetesen a jó irányba kezdett differenciálódni. Most láthatunk megye, szerte nagyon jó, építészetileg is színvonalas lakóházakat, bár még mindig vannak középszerű, sőt gyenge produkciók is, de legalább széthúzódott o mezőny.

— Tehát erősíteni kellene a jót.

— Igen. Azonban a dolog lényegéhez tartozik, hogy tiltásokkal, központi előírásokkal nem lehet ezt szabályozni, de eszközeink sincsenek a közvetlen befolyásolásra, ami egyébként sem lehet a célunk. Az a jó, hogy végre a használók igényeire szabottak lehetnek a lakóházak. A kirívóan rossz megoldásokat az építésigazgatási hatóság kiszűri, hatósági eszközökkel tehát a rosszat meg lehet tiltani, minőséget teremteni

azonban nem lehet. Ezt csak az építtetők, a tervezők és kivitelezők együttes és saját törekvései útján lehet létrehozni.

— Valamj befolyásolásra mégis szükség lehet.

— Mivel az ügyben nagyon sokan — és mind többen! — érdekeltek, fontos, hogy közvetett eszközökkel, elsősorban a jó példák kiemelésével lehessen támogatni a jó szándékú tevékenységet. Különféle útkereséseink voltak eddig is. A mostani pályázat célja olyan építményekre felhívni a figyelmet, amelyek egyszerű eszközökkel készültek, racionálisan használhatók és esztétikailag jók. Erre dijat is lehet kapni — a megyei első díj 25 000 forint, és a házon elhelyezhető plakett, további 3 épületet dicséretben és 8000 forint jutalomban részesítünk —, mégis az elismerés az igazi. A pályázat révén össze lehet gyűjteni a jó példákat, amelyekkel már befolyásolhatjuk az építtetők ér- tékítéletét. Roppant fontosnak tartjuk a magánerős építésnél a környezet hatását, a példa erejét, ezért mintákat akarunk adni, amelyeket azonban nem másolni kell, hanem az igényesség felkeltésével saját testre szabottan alkalmazni. Számtalan példát láthatunk: ha valakinek olyan balszerencséje van, hogy a saját környezetében csak rossz ház van, azt utánozza.

— Mi lehet a befolyásolás gyakorlati módja?

— A pályázat legjobbjairól — tehát nemcsak a díjazottakról — valamilyen fényképes katalógust fogunk ösz- szeállítani, amelyet majd az építési hatóságoknál lehet megtekinteni, ezzel is segíteni, jó irányba akarjuk terelni az építeni szándékozókat.

— Milyen részvételre számíthatunk?

— Erre nem tudok mit mondani. Viszont így vélem: mindazoknak, akik úgy érzik, hogy sikerült valami jót csi- nálniok, lelkiismereti kötelességnek kell tekinteniök a pályázaton való részvételt, hi. szén ezzel is hozzájárulhatnak az építészeti kultúra színvonalának az emeléséhez azon túl, hogy a maguk részére megépítettek egy jó házat.

A nyilvános, névaláírásos pályázatra az építtető, a tervező és a kivitelező együttesen adhat be pályaművet február 20-ig a Baranya megyei Tanács V. B. építési és vízügyi osztályához (Pécs, Rákóczi út 34.), a díjátadásra április 30-ig kerül sor.

Hársfai István

A Papiripari Vállalat dunaújvárosi gyárában gyári múzeumot alakitottak ki, amelyben bemutatják a papírgyártás ősi módszereit. A még ma is működő gépek és berendezések a gyakorlati oktatásban részt vevő szakmunkástanulók ismeretanyagának bővítésére is szolgálnak, emellett az általuk gyártott úgynevezett merített papir ma már különlegességnek számit, keresett termék.