Dunántúli Napló, 1984. január (41. évfolyam, 1-30. szám)
1984-01-28 / 27. szám
Békáspuszta K incses Baranya ... De sokszor halljuk ma is a megyénket imigyen megtisztelő jelzőt, ami persze nem az igazi kincset jelenti, olyannal történelme folyamán aligha hivalkodott e táj. Hanem a sok egyéb, közte a szén, negyedszázada az urán és évszázadokon át mindig a mező- gazdaság, amelynek éppen ez a vidék — a Boly környéki — volt a leggazdagabbja. Nem véletlen, hogy a török hódoltság után magasrangú főurak voltak itt az uraságok, s hogy 1944-ben is egy Habsburggal — Albrecht főherceggel — köszönt le a táj történelmének a színpadáról is a feudális Magyarország. Boly — Mezőgazdasági Kombinátja révén — ma híresebb, mint valaha és nemcsak e kicsiny haza határain belül, hanem messze azon túl is. A nagynevű gazdaság kötelességének érezte — szinte az utolsó pillanatban —, hogy a terület hajdanvolt mezőgazdaságának a tárgyi emlékeit összegyűjtse és bemutassa a jelennek és az utókornak. Igen, századunk 80-as éveinek az elején jutott már energia arra, amire korábban nem is gondolt senki. Sokkal fontosabb volt megteremteni a korszerű, világszínvonalon produkáló mezőgazdaságot. És most itt van Békáspusztán az egykori lóistálló nemesvonalú épületében az agrártörténeti kiállítás, amelynek a létrejötte a kombinát dolgozóinak, a környék lakosságának köszönhető. Hiszen a gyűjtemény jó része a kisparaszti gazdálkodást idézi, a tárgyi emlékeket széles körű gyűjtés útján lehetett összeszedni, s azok többsége bizony sokunknak ismeretlen rendeltetésű. Fészerek mélyéből, udvarok végéből, gépszínek sötét zugaiból rég elfeledett eszközök, gépek kerültek elő, s ami egy-két éve-még semmirevaló lom volt, ma becses kiállítási tárgy. Közel három évszázad mezőgazdálkodásának a történetét ismerheti meg a látogató, de természetesen helyet kapott a közelmúlt és a jelen is (érzékletes bemutatását látjuk a kombinát mai tevékenységének, az integrációjában termelt nagy vetőmagválasztéknak), hiszen maholnap ez is múlt lesz. És ez az, ami dicséri a kezdeményezők szándékát: nem egy lemerevedett, múltba tekintő múzeumot hoztak létre, hanem egy örökösen változó gyűjteményt. A nemrég még használt, ám a technika rohamos fejlődése miatt a termelésből már kiszorult eszközök is ott vannak az antikvitások között. A gyűjtemény tehát otthont ad a ma, a holnap gyorsan avuló eszközeinek is. Így aztán a mai formájában még nem is teljes a bemutatás — az épület mögötti terület szépen, rendezetten várja a szabadtéri kiállításra szánt eszközöket is. A gyűjtemény decemberi avatásán mondta Ván- csa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, hogy csak Budapesten őrizni mezőgazdaságunk emlékeit — nem lenne szerencsés. Fordítsunk ezen: a kincses Baranya mezőgazdaságának az emlékeit csak Békáspusztán őrizni — ez kevés. Békáspuszta legyen újabb helytörténeti gyűjtemények példája. Läufer László képriportja részleteket mutat be a remekbe sikerült kiállításról.
