Dunántúli Napló, 1984. január (41. évfolyam, 1-30. szám)
1984-01-28 / 27. szám
Csaknem három évtized a Kamara élén Dr. Kertész Ferenc Elegáns alakja közismert Pécsett. Évtizedeken keresztül láthatták a bíróságok, a telekkönyvi hivatalok, s más olyan intézmények szobáiban, folyosóin, ahol bajba került, megszorult, segítséget igénylő emberek ügyeit intézik. És persze: az ügyvédi irodák, a kamarai hivatal felé vezető utcákon, lévén dr. Kertész Ferenc évtizedeken keresztül a Pécsi ügyvédi Kamara elnöke. Mondhatnánk pedig: a családi töltet — édesapja is ügyvéd volt — ellenére sem indult könnyen a pályája. Abban a korban — 1936-ban — végzett a Pécsi Erzsébet Tudomány- egyetemen, amikor a felkészültség, a hivatásérzet önmagában nem volt elegendő a hatalom szemében. S bár már ekkor bejegyezték ügyvédjelöltnek, 10 évnek kellett eltelnie, mire ügyvédként is a kamara listájára került. Akkortól viszont pályáját már nyugodtan nevezhetjük töretlennek, sikeresnek, elismerésekben sem szűkölködőnek. — 1949-ben alakult meg Pécsett az 1. és a 2. számú ügyvédi munkaközösség, elsők között az országban — mondja dr. Kertész Ferenc, aki január 1-től már nyugdíjban van. — Az igazán komoly fordulatot az életemben azonban az 1955-ös esztendő hozta, amikor — február 26-án, jól emlékszem persze a napra is — az akkor még három megyét átfogó Pécsi ügyvédi Kamara elnökévé választottak. Utóbb azután Somogy és Tolna leszakadt, de én változatlanul megmaradtam múlt év október 22- ig a Kamara elnökének. — 1956 végén az ügyvédi kamarák önkormányzatát felfüggesztették. — Rövid időre, de akkor mint miniszteri kiküldött működtem, végső soron hasonló feladatokat ellátva, mint egy kamarai elnök, s 1957 elején a kamarák ismét visszakapták önkormányzatukat. — Csaknem három évtized a Kamara étén — nyilván számos ügyvédi közéleti megbizást is jelentett. — Tagja lettem az Országos ügyvédi Tanácsnak, a jogi szakvizsga bizottságnak, a Magyar Jogász Szövetség pécsi helyi csoportjának elnökhelyettesévé választottak, a Janus Pannonius Tudományegyetem eljárásjogi munkaközösségének tagjaként . HÉTVÉGE dolgoztam, a pécsi ügyvédjelölti oktatási központ elővizsgabizottságának is tagja voltam — így tényleg elmondhatom: túl azon, amit klasszikus ügyvédi tevékenységnek nevezünk, volt mit tennem máshol is. — Ma milyen „készenléti fokban" érkeznek az egyetemekről az ügyvédjelöltek? — Nem az egyetem képezi az ügyvédeket kész szakemberré, hanem a jelöltként eltöltött évek biztosítják azokat a gyakorlati ismereteket, amelyek az elméleti oktatásból — magától értetődően — hiányoznak. Bár azt is hozzá kell tenni: általános vélemény szerint kevés az a két esztendő, amit egy- egy fiatal jogásznak — aki erre a pályára készül — jelöltként el kell töltenie. Legalább három esztendőre lenne szükség. — Kit nevezhetünk jó ügyvédnek? — Aki szakmailag, politikailag jól képzett, lelkiismeretes, tud bánni az ügyfelekkel, s megvan az a képessége, hogy a laikusok számára elvontnak, nehezen érthetőnek tűnő jogi nyelvezetet „hétköznapira" fordítja. Ha — túl a felkészültségéből adódóan — sikeres is akar lenni, feltétlenül ki kell alakítania klienseivel olyan kapcsolatot, amely a bizalmon alapul. — Elképzelhető az ügyvédségeken belül a specializálódás? — Ma még kivételes ugyan, de természetesen mindig vannak olyan kollégák, akik egy- egy jogágban rendkívüli jártassággal bírnak. Mondhatjuk: bizonyos terület specialistái. Ez azonban nem engedi meg, hogy egyéb jogágban az ismereteik hiányosak legyenek. Éppen ez jelenti az ügyvédi pályán az állandó szellemi leterheltséget: a változó életviszonyokat változó jogszobályok kísérik, az ügyvédnek ezekkel lépést kell tartania. — Meg kell-e az ügyvédnek birkóznia a közvéleménynek azzal a sommás Ítéletével, hogy az ügyvéd bűnözőket véd, mintegy jóváhagyja tettüket? — Valóbon olyan embert védünk büntetőügyekben, akik bűncselekményt követtek el. Az ügyvédnek kötelessége minden, a tettest mentő, cselekménye súlyát enyhítő körülményt megtalálni, védence érdekében felhasználni. Ez azonban soha sem jelenti a nézetazonosságot a bűncsekelmény elkövetésével. — Aktív, sokoldalú pályáját számos kitüntetéssel ismerték el. Ez a sikeroldal. Minden bizonnyal volt azonban olyan terület is a munkásságában, ami zavarólag hatott. — Valóban, a szakmai irányítástól, a társadalomtól is több kitüntetést kaptam, de nem ez jelenti számomra a sikert, hanem az igazi elismerés a kollégák egyhangú szavazata volt a kamarai választásokon. Ami pedig a kérdés másik oldalát illeti: úgy tapasztalom, hogy az elidegenedés, az egymással való mind lanyhább törődés „begyűrűzött" az ügyvédi munkaközösségekbe is. Szeretném, ha ez a folyamat az ellenkezőjére váltana. Dr. Kertész Ferencet nyugállományba vonulása alkalmából január 23-án a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntették ki. M. A. Az Ágoston téri általános iskolában kötelező a váltócipő. A testnevelési órák után kellő tisztálkodásra van lehetőség. Proksza László felvételei Az általános iskolák higiéniai feltételei A személyi higiénia iránti igényt kisgyermek korban kell kialakítani. A bölcsődékben, óvodákban nincs is gond ezzel. Az óvónők még jól tudják irányítani a kicsik rendszeres tisztálkodását, nevelik, szoktatják őket a W. C.-hasznólat utáni, étkezés előtti kézmosásra, megtanulnak késsel, villával enni. Az iskolában azután úgy tűnik, fokozatosan leszoknak erről, elfelejtik az óvodában tanultakat. Mi az oka ennek? Pécs négy általános iskoláját vizsgáltuk, milyenek a higiéniai feltételek. Az I. sz. Kertvárosi Általános Iskola öreg épület, az adottságokat örökölte, változtatásra, felújításra már születtek tervek, pénzhiány miatt sohasem valósult meg. Évek óta 560— 600 a tanulólétszám, és 70—75 gyerekre jut egy hidegvizes kézmosó. A félemeleten kényszerből egykori W. C.-kből alakítottak át két parányi öltözőt, amelyekben találhatók ugyan melegvizes zuhanyozók, de csak egy hidegvizes mosdókagyló fért el. Hetedikes, nyolcadikos tanulók mondják: — Amióta iskolába járunk, még nem használtuk a zuhanyozót és nem is láttuk, hogy valaki használta volna. Olyan kicsi az öltöző, hogy alig férünk. Fürdeni nem is lehetne, mert akkor minden vizes lenne. Mosakodni sincs időnk, a tízperces szünetekből mindösz- sze öt perc áll rendelkezésünkre, hogy átöltözzünk, mert az ajtóban már ott topog a következő osztály. A tanár néni kötelezővé tette a váltó zoknit, hogy ne maradjunk izzadtban, de sokan nem cserélik le. Nincs idő, kapkodni kell. Van, aki a tornaruháját sem veti le, csak ráhúzza a pulóvert, szoknyát, amúgy izzadton, porosán. Az iskola vezetése az elmúlt években próbálkozott azzal, hogy legalább a meglévő lehetőségeket kulturáltabbá tegyék. Kértek év elején papírtörölközőt, W. C.-papírt, ezt a helyiségekbe kitették. A rendelkezések azonban megtiltották, hogy a szülőktől bármit is kérjenek. Azóta nincs papír a W. C.-kben. A tisztasági csomagot sem használják a gyerekek, mert a műanyag tasak- ban a nedves törölköző meg- büdösödik. Évek óta az is gondja az öreg kertvárosi iskolának, hogy a napközi épületéből a Honvéd Kórház északi oldala melletti úton kell áthaladni. Ez az út kövezetlen. A kórházépítkezés miatt a szállítóautók az eddig is rossz állapotban lévő utat még jobban tönkretették. Ha eső esik, a gyerekeknek bokáig érő sártengeren kell átkelniük, (ez az állapot 5—6 év óta tart). Az iskolában két műszakos tanítás folyik. Sem a váltáskor, sem az öt-tíz perces szünetekben nincs idő az osztálytermek takarítására. Próbálkoztak váltócipő bevezetésével, de a szűk folyosó, a déföilőtti-délutáni teljes telítettség miatt nem vált be. A behordott sórdarabokkal teli osztálytermek pedig nemigen késztetnek tisztasági igény kialakulására. • Nálunk az osztályfő szekrényébe tettük be a tisztasági csomagot — mondja az Ágoston téri iskola egyik nyolcadikosa —, de én két éve, amióta be kellett hozni, még nem használtam. Mert az osztályunk a második emeleten van és mi minden tantárgyat másik tanteremben tanulunk. Régi, csaknem százéves iskola az Ágoston téri. Annyiban azonban szerencsés, hogy 1976-ban teljesen felújították. A tanulólétszám 450, ebből 242 azoknak a száma, akik veszélyeztetett, hátrányos helyzetű, vagy nehezen nevelhető kategóriákba tartoznak. Az iskola feltűnően tiszta. Mivel egyműszakos tanítás folyik, megoldották a váltócipő használatát. Délután a szobacipőket tasakba téve fogasra akasztják, így takarítani is lehet. Az egy főre jutó mosdókagylók száma azonban itt is kevés. A tornatermi öltözők mellett van ugyan négy melegvizes zuhanyozó, de csak három hidegvizes kézmosó és régóta ezt sem lehet használni csőrg- pedés miatt. Az iskola már többször jelezte, de még nem értek oda eddig a szerelők. Üj iskola a Jurisics úti. Azt hinnénk, itt nincs a higiéniával probléma. — Sajnos, nagy ellentét van az otthoni környezet és a gyerekek kulturáltsága között — mondja az iskola igazgatónője. — Bármennyit teszünk e téren, nem elég. A gyerekek egészen másképp viselkednek közösségi környezetben, mint otthon. A Jurisics úti iskolában ösz- szehasonlithatatlanul jobb a helyzet, mint az előbbi két helyen, még akkor is, ha az 540 tanulóra mindössze 16 mosdókagyló jut. A tornateremhez épített két tusolót az iskola tanulói szinte sohasem használják, csupán a termet bérlő sportotok, edzés után. A tanítás két műszakban történik, nincs idő a váltáskor alapos takarításra Váltócipő nincs, nem tudják hova tenni, mert igaz, hogy elegáns, sötétkékre festett szekrények vannak a folyosón, de a kétszemélyesre tervezett tárolóhelyeket öt-hat gyerek kénytelen használni. Vadonatúj iskola Kertvárosban, a Testvérvárosok terén. Az ember azt gondolná, itt aztán minden ideális, vagy legalább megközelítően az. Az iskolát 560 főre tervezték és jelenleg 1047 (!) gyerek jár, ebbe a még festék szagú épületbe. Ebből adódik, hogy minden kevés — osztályterem, W. C, mosdó. Ami lényeges, pozitív < * Zuhanyozót is használhatnak a gyerekek a Jurisics úti iskolában. eltérést jelent a több! iskolához képest — a tornatermi két öltözőben összesen 16 mosdókagylót szereltek, így az a gyerek, aki igényli, hogy legalább az izzadtságot leöblítse, megteheti és most szerelik a W. C.-kben az elektromos kéz- szárítókat. Az igazgató azonban panaszkodik. Az iskola környéke rendezetlen, a gyerekek sokszor bokáig sárosán érkeznek. A kétműszakos tanítás, a zsúfoltság ugyancsak megnehezíti a takarítást. A tisztaságra nevelés feltételei tehát még ebben a vadonatúj, korszerű iskolában sincsenek meg. A tizenévesek között sok az ápolatlan. Ezeknek a fiataloknak minden valószínűség szerint ritkán szúr szemet az utcák, parkok, terek piszkossága, nincs is igényük rá. És az is valószínű, hogy ők azok, akik nem is tisztelik különösebben környezetüket. El kellene gondolkodni azon, hogy a jelenlegi feltételek mellett mégis hogyan lehetne előbbre lépni e téren. A pedagógusok legtöbbje tesz erőfeszítéseket, hiszen ez is feladatuk, az olyan apróságoknak is van jelentősége, mint a váltózokni, váltócipő, azonban a felelősséget kár lenne kizárólag ez amúgy is túlterhelt pedagógusokra hárítani. Nem az ő feladatuk, hogy megszüntessék a lassan tíz év óta tartó állapotot, hogy a régi kertvárosi iskola tanulóinak sártengeren ót kell közlekedni! A szülők segítségére és általános szemléletváltozásra lenne szükség. Mert nem igaz, hogy a mi gyerekeink eleve szemetelőnek, rombolónak, környezetüket nem tisztelőknek születnek. Sarok Zsuzsa A pécsi Jurisics úti általános iskolában öltözőszekrényekben helyezik el ruháikat a tanulók. Miért nincs környezeti kultúrájuk a tizenéveseknek?
