Dunántúli Napló, 1984. január (41. évfolyam, 1-30. szám)
1984-01-18 / 17. szám
6 Dunántúlt napló 1984. január 18., szerda Uj esztendő kezdetén, Londonban A beállványozott Big Ben torony Az új esztendő első napjaiban jártam Londonban. A munkahelyek csak január 3- ón népesedtek be; aki csak tehette, karácsony és újév között kivette szabadságát és elutazott valahova üdülni. A visszaérkezőket, a munkát megkezdőket azon a napon viharos erejű szél fogadta, amely kegyetlenül hajtotta ma. ga előtt a hideg .esőt. Kevés embert láttam az utcákon. Másnap már kisütött a nap, s a kellemes időben több lett a sétáló, a kirakatokat nézelődő járókelő. Az utcák hangulata még a karácsonyt idézte: az áruházak, nagyobb szállodák előtt feldíszített fenyőfák álltak, a szélesebb sugárutakon villanyégők díszítették a leveleiket elvesztő fákat is. Ezek különösen este nyújtottak hangulatos látványt. Őrök az áruházak bejáratánál Kíváncsi voltam, mi foglalkoztathatta ezekben a napokban a londoniakat, mi kötötte le a munka mellett érdeklődésüket. Kísérőmmel az utcákat járva, múzeumokban, intézményekben, bisztrókban és sörözőkben megfordulva, néhány személyes beszélgetés keretében természetesen csak általános, de azért érdekes mozaikképet rakhattam össze. Az átlag londoni polgárt változatlanul foglalkoztatta azokban a napokban is a nemrégiben elkövetett pokolgépes robbantások következménye. Karácsony előtt a város egyik legelegánsabb nagyáruházában, a Harrods-nál követtek el az IRA szervezet tagjai bombamerényletet, öt ember a helyszínen meghalt, sokan megsebesültek. Á hónap végefelé a forgalmas bevásárlóközpontban, az Oxford Streeten, a Marks and Spencer áruház mellett felrobbant egy szeméttartóban elhelyezett pokolgép, több járókelő sérült meg. A londoni napilapok január 6-án fényképes tudósításban számoltak be Stephen “Dód rendőr temetéséről, aki t— egyhetes szenvedés után — az áruházi robbantásnál szerzett sérüléseibe halt meg, maga után hagyva özvegyét, három árvát. A robbantások okozta sokk tehát nem múlt el. Láttam, hogy a nagyobb áruházak bejáratánál álló őrök udvariasan arra kérték a betérőket, mutassák meg csomagjaikat, táskáikat, ellenőrizték, hogy mit visznek be magukkal. A Picadilly Circuson, (körtéren) lévő, hamburgert árusító nagy önkiszolgáló étterem bejáratánál fiatal lány jelzőkészülékkel ellenőrizte végig a betérő vendégeket. Jóakaratúan figyelmeztettek arra is, előfordulhat, hogy látok olyan utcaszakaszt, vagy épületet, amelyet szalagokkal felfűzött kötelek vesznek körül, azokat gyorsan kerüljem el, mert a rendőrség valahonnan olyan értesítést kapott, hogy ott bombát helyeztek el, s kutatást folytatnak .. . Galambok a Trafalgáron Január eleje egyben a nagy kedvezményes kiárusítás kezdete is. A kirakatokban hatalmas Sale feliratok hirdetik, hogy most érdemes vásárolni! Az átjavított árcédulák azt mutatták, hogy általában 10—3Ö százalékkal kínálták, olcsóbban az egyes cikkeket. Érthető hogy az első csütörtöki bevásárlónapon, amikor az üzletek, áruházak általában este 8 óráig tartanak nyitva, nagy volt az érdeklődés, sok a nézelődő, válogató ember. Több áruházban, az Oxford Streeten azt tapasztaltam, hogy különösen a konfekciótermékekből, cipőkből kínáltak nagy mennyiségben és választékban, kedvezményes áron. Ezekben a napokban még kevés turista keresi fel a várost. A történelmi nevezetességű épületek körül, a Szent Pál székesegyháznál, a Westminster apátságnál, a Buckingham palota előtt, a St. James’s parkban azért lehetett velük találkozni. E parkban lévő tó partján délutánonként változatlanul sokan etetTuristák a Trafalgar téren ték a vízimadarakat, nem zavarta az embereket az eső sem. A város néhány idegen- forgalmi központjában csinosították az épületeket. A híres Big Ben tornyát is beállványozták, csak a nagy óra látszott ki. A Trafalgar téren is renoválták a szökőkutakat, de azért több százan csodálták az ott röpködő galambokat, készítették az emlékfotókat.. . A találkozások, beszélgetések során megkíséreltem arra is választ kapni, hogy milyen véleménye, ismerete van az átlag londoni polgárnak rólunk, magyarokról. Bizony ez nem volt könnyű feladat, s számomra kevés volt az idő is. Volt, aki azt jegyezte meg, hogy szerintük pénz- és hitelügyekben a magyarok megbízhatóak. Mások a kint lévő külkereskedelmi kirendeltségeink munkájáról, néhány magyar áruról, a többi között gyógyszereinkről , mondtak jó véleményt. Van, aki még emlékezik a 6-3-ra, Ribli Zoltán közelmúltban vívott sakkcsatájára. A londoni televízió egyenes adósban közvetítette a férfi páros teniszvilágbajnokság második napján Taróczy Balázs és a svájci Heinz Günt- hardt mérkőzését, amikor vereséget szenvedtek egy fiatal svéd párostól. A szárnyas rakéták ellen Közismert, hogy január 1-re virradó éjjel indítható állapotba hozták a London melletti Greenham Commoni rakétabázisnál a Nagy-Britanniá- ba telepítésre tervezett szárnyas rakéták közül az első tizenhatot. Arra a kérdésre, hogy miként érintette az angol közvéleményt, a Nukleáris Leszerelés Kampánya (CNB) nevű békeszervezetnél Bruce Kent országos titkártól kaptam választ. Azon a vasárnapon is a rakétabázis körül létesített táborokban lakó nők, békeharcosok rendeztek nagyszabású tüntetést, követelve a leszerelést, a szárnyas rakéták eltávolítását. Mitzki Ervin A királyi lovas testőrség laktanyájának bejárata előtt mindig sok a nézelődő (A szerző felvételei) Most lenne 90 éves Ecsetjével a béke csendjét teremtette meg Most lenne 90 éves Szőnyi István. Újpesten született. Rendkívüli tehetsége már gyermekkorában megmutatkozott. Tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán Ferenczy Károlynál és Réti Istvánnál végezte. A századelő legendás hírű képzőművészeti szabadiskolájában, Nagybányán is dolgozott. Itt, az erdélyi hegyek közt eszmélt rá a természet szépségére, itt sajátította el mesterétől, Ferenczy Károlytól azt, hogy olykor nem is kell mást tenni, mint a látott festői motívum szépségét az ecset nyelvére lefordítani. Fejlődését megakasztotta az 1914-es háború, amelynek poklából hosszan gyógyuló tüdőbajjal szabadult. 1917-ben újra a nagybányai hegyek között keresett nemcsak gyógyulást, de lelki békét is a nagy világégés sebeire. Művészi érése idején megismerkedett a fel- bolydult Európa sokféle forrongó művészeti mozgalmával, az önmagáért való formaépítés (a lart pour Tart) világával, a kubizmussal, a dadaizmussal. A Nyolcak mozgalma, főleg Uitz Béla robusztus emberábrázolási módja átmenetileg hatása alá kerítette. A húszas évektől azonban a formabontó törekvések helyett az időtálló monumentalitás felé fordult. Magába húzódott, az ember belső világát kezdte tanulmányozni, és a felületek, a formák, a fényhatás törvényszerűségeit. Útján töretlenül haladt haláláig, eszményeitől semmi sem tántoríthatta el. Életművét igen következetesen építette, egy-egy témában egész variációsorozatot hozott létre. A siker is rámosolygott. Már első, 1920-ban rendezett kiállítása nagy feltűnést keltett, művésztársai közük sokakra hatottak elképzelései. A húszas évek elején szigorúan felépített, robusztus alakos kompozíciókat állított ki, melyeken a nagybányai hagyomány ellenében, Rembrandt hatása alatt, erős fény-árnyékhatásokkal a mély- barnákon alapuló egységes színkezelést hangsúlyozta (Fürdés után, 1921, Betsabé, 1923, Hegytetőn, 1926). Egész életében vonzódott a falu világához. 1924-ben véglegesen Zebegényben telepedett le. Haláláig figyelte, és képein megörökítette a Dunakanyar ezer arcát, a völgykatlanban meghúzódó kis falu parasztjainak akkoriban igen küzdelmes, röghöz kötött életét. A művészet erejével emelte a halhatatlanságba a paraszti élet mozzanatait. Megindult szívvel, tartózkodó lírával figyelte a tájat, benne az embert. 1928-ban festett főműve, a Zebegé.nyi temetés vall erről a megindító kapcsolatról, amelyet más fontos, a harmincas években festett ze- begényi kép követ. Behavazott dunai táj (1928), Zebegényi este, Falun (1934). Rajtuk ecsetjével a béke csendjét, a magyar Árkádiát teremtette meg magányában, vigasztalásul a háború felé tántorgó seblázas világnak. Rövid római tartózkodása után palettája megszínesedett (Eladó a borjú, 1933, Este, 1934); az okkerek, a lilák, a barnák erősödtek fel sajátos színvilágában. A részletezést mindinkább elkerülte, a kevéssel sokat- mondás, a festőiség előtérbe kerülése, a fényben oldódó, laza színfoltok, magával ragadó, emelkedett líra és látomásszerűség jellemzi képeit, melyeknek tárgya a legköznapibb falusi életkép, táj, vagy éppen egy rozzant szekér, esetleg egy pad a nyári napsütésben. 1937-től 1960-ban bekövetkezett haláláig a Képzőművészeti Főiskola tanóraként egész generációknak volt nagyrabe- csült mestere. Munkásságáért kétszer kapott Kossuth-díjat, s elnyerte a Kiváló Művész címet. A szeretett Zebegény kis temetőjében helyezték örök nyugalomba, híven egész életére jellemző, tartózkodó szerénységéhez. Kis háza és műterme ma múzeum és a magyar művészet rajongóinak zarándok- helye. Brestyánszky Ilona Pie«! uteik — hires emberek A legnagyobb magyar C sak nyolc éve, hogy új kiadásban megjelent Széchenyi István Naplója, amely pontosan beszámol az írója lelkében tomboló, visz. sza-visszatérő viharokról. Egyik életrajzírója szerint olyanok ezek a megrendítő feljegyzések, mint Beethoven gyászindulójának kopogó ütemei. Az önvád nyugtalansága éppúgy elénk döbben, mint a döblingi évek fásult fáradtsága, feladása annak a hosszú harcnak, amely végül is 1860. április 7-ről 8-ára virradó éjjel egy pisztolylövéssel véget ért. Kossuth, akit Széchenyi a Kelet népében szenvedélyesen vádolt, mert ,,a szívhez szól, ahelyett, hogy az észhez szólna", ekként jellemezte a 30-as években Széchenyit: „Ujjait a kor ütőerére tévé, és megértette lüktetéseit; és ezért, egyenesen ezért tartom én őt a legnagyobb magyarnak." Bár a liberális ellenzék és Széchenyi között tovább mélyül a szakadék, Széchenyi a Magyar Tudományos Akadémia nagygyűlésén mondott beszédében már síkraszáll az erőszakos magyarosítás ellen a soknemzetiségű Habsburg-bi- rodalom szétesésétől félve. Ismert, mennyire rettegett a forradalomtól, de 1848-ban, mint közlekedésügyi miniszter, újságcikkekben, lelkes nyilatkozatokban tett hitet az átala. kulás mellett. Bécs és a független Magyarország ellentétének kiéleződése, főleg Bécs ultimátuma felzaklatta ideg- rendszerét. A döblingi ideggyógyintézetben végleg lemondott a Bécshez fűződött illúziókról. A Nagy Magyar Szatíra című, gyilkos vitairatban nevetségessé teszi a magyarországi önkényuralom népelnyomó, ostoba rendszerének kieszelőit. Utolsó kéziratos töredékmunkájában jut el legtovább. A Diszharmónia és a vakság című, német nyelvű munkájában Bécset és az uralkodóházat teszi felelőssé a magyar tragédiáért, s megértőén ír már a Kossuth vezette ellenzék törekvéseiről. Hosszú az út, amíg Széchenyi eljut e nézetek hirdetéséig. De eljut! Mint ahogy az 1830 januárjában megjelent Hitel is már a magyar polgári átalakulás első programja. A Hitelben hirdeti az ősi- ség eltörlésének szükségessé, gét, a nemesi adómentesség megszüntetését, a jobbágyok birtokolhatása jogának megadását, a minél több „kiművelt emberfő” biztosítását. A jövőbe vetett hit fejeződik ki az azóta gyakran idézett mondásában: „ Magyarország volt, én azt szeretném hinni: lesz!" A Hitel óriási népszerűségét nem csökkentették az e műve ellgn indított támadások, amelyekre a Világ (1831) című munkájában válaszolt. Ezt követte a Stadium megírása, amelynek híressé vált 12 pontjában a békés átalakulás reformintézkedéseit tette közzé. Mit tett még Széchenyi? Pesten megalakította a Nemzeti Kaszinót, népszerűsítette a lóversenyeket, csak azért, hogy a tehetős földbirtokosok megismerjék egymást, s hívei legyenek a nemzeti alapon álló, egységes politikai felfogásnak. Tudjuk, hogy egyévi jövedelmének felajánlásával megvetette a Magyar Tudományos Akadémia alapjait, és nevéhez fűződik a pest-budai állandó híd, a Lánchíd létrehozása. Föllendítette a magyar földművelést, az Alföld első pártfogója, az erdősítés apostola, az Al-Dunának, a Tiszának szabályozója, a dunai és a balatoni hajózás pártfogója, a vajúdó magyar színház ügyének hathatós támogatója. Hajógyárat, téli kikötőt, hengermalmot létesített. Felkarolta a selyemhernyótenyésztés ügyét stb. Az akkori irodalmi élettel is fenntartotta kapcsolatát. Jelenkor című lapja szerkesztésével Kisfaludy Károlyt bízta meg, de ennek hirtelen halála után Helmeczy Mihály lett a szerkesztő. Reformjait nem a középnemesség vezetésével, hanem a Habsburg-udvarral egyetértésben kívánta megvalósítani. Élete végén mégis belátta, hogy a polgári reformok érdekében szembe kell fordulni a Habsburg-házzal is. A legnagyobb magyar lángleikének kihunyta mélyen megrázta nemzetét. Ez a gyász azonban nem volt csak leverő, mert — Arany szavaival: Nép, mely dicsőt, magasztost így magasztal, Van élni abban hit, jog és erő. Tóth István dr. Szőnyi István, a zebegényi festi
