Dunántúli Napló, 1983. december (40. évfolyam, 331-359. szám)
1983-12-11 / 341. szám
1983. december 11., vasárnap Dunántúlt fíaplo 3 Megyei úttörő nemzetiségi fesztivál Siklóson Dalosokt táncosok, versmondók Mint a méhkas, olyan fel- 'balydult, zsibongó volt tegnap már délelőtt is a Siklósi Művelődési Központ, amely otthont adott a II. Baranya megyei Nemzetiségi Úttörőfesztiválnak, Népviseletbe öltözött gyerekek igazgatták magúkon a festőién színpompás ruhákat, aprócs. ka zenészek hangolták hangszerüket. A megyei bemutatóra 12 művészeti csoport és 13 szólista, összesen 363 nyolc és tizennégy év közötti gyerek jutott el, a korábban lezajlott járási válogatóversenyek legjobb, jai. Tíz óra után néhány perccel fanfárok jelezték a zsúfolt nézőtérnek a megyei úttörő nemzetiségi fesztivál kezdetét. Megnyitó beszédében Ledvináné Kosztén Erzsébet, az MSZMP Siklós városi-járási Bizottságának titkára köszöntötte a résztvevőket: az izguló gyerekeket, s náluk is izgatottabb szülőket, nagyszülőiket és pedagógusokot. Köszöntőjében emlékeztetett arra, hogy olyan időben került sor erre a fesztiválra, amikor még frissen élnek a köztudatban a közeli napokban lezajlott nemzetiségj szövetségi kongresszusok témái eredményei és célkitűzései, ugyanakkor most szombaton kezdte meg munkáját Miskolcon a Vili. országos úttörővezetői konferencia. A városi-járási pártbizottság titkára beszédében hangsúlyozta e fesztivál baranyai jelentőségét, amennyiben megyénk általános iskoláinak több mint egyharmadában tanulnak német, illetve délszláv nemzetiségű gyerekek, összesen mintegy hétezren. Végezetül annak a reményének adott hangot, hogy a mostani megyei úttörőfesztivál hozzájárul a nemzetiségi általános iskolások anyanyelvi kultúrájának ápolásához. a népi hagyományok megőrzéséhez. A fesztivál több mint hórom órás műsora a palotabozsoki úttörőzenekar bemutatkozásával kezdődött. Ha a lámpaláz okozta apró bakikat leszámítjuk, hozzájuk hasonló közönségsikerrel szerepeltek a többi együttesek és szólisták is: a mecseknádasdi ének-zene együttes és népitáncosok a Pécs, I. számú Kertvárosi Általános Iskola ének-zene együttese, a felsőszentmórtoni és a pécsi Horvát-Szerb Általános Iskola zenekara és népitánc- csoportja a mohácsi Széchenyi téri Általános Iskola kisdobos sokac és német táncosai, o vé. méndi népitánccsoport, a felső. szentmártoni, a bólyi, a geresd- laki és a Pécs, Berek utcai Általános Iskola kamarakórusa, a bólyi Kapcsos Mónika és Kresz Beáta, illetve a sombereki Lutz Erika és Mutschler Krisztina énekkettőse, a felsőszentmár- toni énektrió, a sombereki Ulrich Renáto, a mohácsi Spannenberger Helmut, a villányi Czinczár Attila, az újmohácsi Körmöczi Beáta, a • bólyi Waschausz Györgyi, a mohácsi Simics Mariann énekszólója, a versmondó versendi Ferkov Ibolya és o prózát előadó bólyi Végh Szilvia, valamint a német népi gyermekjátékokat bemutató nagynyárádi kisdobosok csoportja. A fesztiválon bemutatkozó valamennyi együttes és szólista emléklapot és emlékplakettet kapott. A bemutatón részt vettek a nemzetiségi szövetségek képviselői is, akik műsorszámo. kat választottak ki a később tartandó országos fesztivál programjába. A megyei nemzetiségi úttörőfesztivál zsűrije nyolc különdíjról döntött. A pécsi Horvát-szerb Általános Iskola csoportját, a palotabozso. ki zenekart, a mohácsi Széchenyi téri Általános Iskola kisdobos táncosait, a villányi kamarakórust, a felsőszentmórtoni, a mecseknádasdi, valamint a véméndi néptáncosokat és a nagynyárádi kisdobosokat részesítették különdíj'ban. Tóth József és Győrfi Mihály Volán-tehertoxisok bútort szállítanak a pécsi belvárosban Vendégünk volt Bárdy György Telt ház fogadta Bárdy György mindhárom pécsi fellépését. Az éri színházam című önálló estjét láthatta a közönség. Az est során váltották egymást a mély mondanivalójú irodalmi művek és a nosztalgiával átszőtt anekdoták, az „összekacsintós” poénok és néhány, az elveihez mindvégig hűséges embert mutató vallomáscsokor. Találkozónkra percnyi pontossággal érkezett. Kivette szájából a vastag szivart és rögtön megkérdezte, teszett-e az előadása. — Több mint háromszázszor játszottam már ezt a műsoromat — folytatta aztán —, tetszik, mert azt csinálok a színpadon, amit akarok. Nem előre megtervezett összeállításról van szó, mindegyik előadás más egy kicsit. Azért készítettem el annak idején ezt az önálló estet, mert meguntam, hogy kimozdulva Budapestről szinte csak annyi hatást tudtam elérni, hogy „De jót röhögtem ezen a marhán". Bárdy György elmúlt hatvanéves. A felszabadulás óta rengeteg nagy szerepet játszott, több filmben is láthattuk. Főként a fiatalok körében azonban talán elsősorban humoros szerepei kapcsán lett népszerű. — Szerencsés helyzet egy színész életében, ha megfelelően keverednek feladatai és egyszerre játszhat kacagtató vígjátékban és súlyos drámai szerepben. Teljes sikere akkor van, ha mindkét területen elfogadja a közönség. Nekem — hála a Vígszínháznak — mindkettőre van lehetőségem. Pillanatnyilag játszom az Ugyanaz hátulról című angol bohózatban és már elkezdtük próbálni Weöres: Kétfejű fenevad című színpadi művét, melyben rám bízták I. Lipót német-római császár alakjának megformálását. Nagyon szeretek nevetni és nevettetni, de a szélsőséges kabarézásról, minden felkínált lehetőség elfogadásáról le kellett mondanom, mert úgy éreztem, felbomlik az említett egyensúly, ezt pedig nem szeretném. Nemcsak színpadon aratja sikereit. Nemrég az ausztráliai Sydney-ben nyert egy veteránoknak kiírt nemzetközi tenisz- versenyt. Talán a rendszeres sportolásnak is köszönhető, hogy nagyon fiatalos. Várja az új szerepeket. Mindene a színpad. — A Vígszínház tagja ... — Az is maradok — teszi még hozzá és feláll. A tükörhöz lép. Megigazítja egyébként is jól fésült haját. Kezdődik az előadás. A közönség már türelmetlenül várja. Bozsik László Fuvarozás szombaton Nem mondhatni, hogy a Volán Vállalat fuvarvállaló és forgalomirányító irodája nyugalmas munkahely hét végén, szombaton különösen nem, hiszen a szembe néző két íróasztalon, a személy- és teherfu- var rendeléseket felvevő négy telefon, és az URH adó állandóan üzemben van. A szinte másodpercenként érkező személytaxi megrendelések mellett szép számmal futnak be fuvarrendelések. Csonka Béla, a te- hertaxik forgalomirányítója reggel 6-tól este 6-ig fogadja szombaton is a hívásokat, és adja le URH-n, a sokszor még fuvarban levő kocsiknak az újabb rendelést. A disznóvágások ideje van. A tegnapi napra a legtöbb hívás élő-, vagy vágott sertés szállításához kért kocsit. A sofőrök egy része már nagy rutinra tett szert a sertések szállításában, tudják, hogyan kell megfogni, kocsira felrakni az állatokat. Nagyon sok hívás érkezett bútorszállításhoz. Az emberek szabad szombaton érnek rá a megvásárolt új bútorokat hazaszállíttatni, sokan a költözködést is ilyenkor bonyolítják le. A tehertaxisoknak — mint ahogyan a személyszállítóknak sem — nincs szabad szombatjuk. Szabadnapjukat akkor vehetik ki, amikor éppen tudják. A város és környék útjainak hétvégi szállítói ezért külön díjazást nem kapnak. Ez szolgáltatás, ezt csinálni kell, mégpedig panaszmentesen, mint ahogyan Csonka Béla mondta. Tegnap 18 tehertaxisofőr állt a szállíttatok rendelkezésére, és pihenésre nem sok idejük maradt, hiszen csaknem 100 hívásnak és a legkülönbözőbb igényeknek kellett eleget tenniük. A rakodás nem tartozik a fuvarvállaláshoz, de még nem volt olyan taxis, aki ne tette volna meg, ha szükség volt rá. Decemberi szivárvány Novellapályázat eredményhirdetése Szombaton Budapesten, az Almássy téri szabadidő-központban Decemberi szivárvány címmel nemzetiségi napot tartottak a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a Lapkiadó Vállalat és a szabadidő-központ szervezésében. Az elmúlt hetek nemzetiségi kongresszusainak záróeseményeként megrendezett kulturális seregszemlét Molnár Béla, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára nyitotta meg. A nap programján gyermekjátszó táncház, valamint néprajzi és könyvkiállítás várta a látogatókat. A Központi Sajtószolgálat az idén is meghirdette hagyományos novella, és tárcapályázatát. A pályázatra 131 mű érkezett. A bíráló bizottság a novella kategóriában az első díjat Lázár Ervin: Egy kis játék a Másik Télapóval című írásnak ítélte, a második díjat Béres Attila: Albérlők és lel bérlők, a harmadik díjat Vathy Zsuzsa: Rendkívüli és meghatalmazott című művének. A tárca kategó riá'ban az első díjat Szakonyi Károly: Egy igazi proletár, a második díjat Zám Tibor: Homokverés, a harmadik díjat Marosi Gyula: Dunakanyar — nyári vasárnap — című írása nyerte el. Tekintettel a beérkézett művek magas színvonalára, a bíráló bizottság különdíjjal jutalmazta a következő pályamunkákat: Apáti Miklós: Váltó, társak, Balázs József: A vizbér, Bolya Péter: Variációk egyetlen témára, Csörsz István: Szent kövek Deák Mór: Csuka-tó, Gerö János: Lélekvesztő, Hámor Vilmos: Világszám, Horváth Péter: Mi, férfiak, Mikola György: Hogyan lett négerré Szabó Károly? Németi Zsuzsa: Jézus születése 1983-ban, Oláh János: A Kölesér, Pintér Tamás: A vesztes, Szűcs Mariann: ötórai tea, Tóth-Málé Miklós: Fehér csend, Vári Attila: Karácsony. Nem volt pihenőnap a két másik szállító vállalatnál sem tegnap. Az Építőipari Szállítási Vállalatnál is reggel 6-tól nyolc kocsi kifutott. Szerződésben vállalták, hogy a Pécsújhegyen épülő új szénmosó leendő építkezési területéről március végéig elszállítják a meddőhányót. És hogy ezt teljesíteni tudják, hét végén is dolgoznak. A Szállító és Szolgáltató Szövetkezet gépkocsijait pedig a ZÖLDÉRT, a Húsipari Vállalat, és a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat komlói építésvezetősége kérte kölcsön, illetve rendelte meg hétvégi szállítások kisegítésére. Ám amíg a tehertaxisoknál bér szempontjából mindegy, hogy hétközben, vagy hét végén dolgoznak, a két utóbbi vállalat dolgozóit a plusz kereset ösztönzi a szabad szombat feláldozására. S. Zs. Elherdált milliók (2.) Ertéktemető szemétbánya Vajon minden szemét és hulladék legjobb helye a szemétbányában van? És vajon minden szemét, amit mi annak vélünk, hiszünk és tartunk? Semmire sem lenne használható? Mindennapjaink megszokott melléktermékei a kiolvasott újságok, a tejeszacskók, műanyag flakonok, dobozok, csomagolópapírok. Megunt holmijainkkal sem igen tudunk mit kezdeni, legyen az ruha, cipő, agyonhasznált rádió, rozsdás. palástú mosógép. A pécsi lomtalanítási akciók alkalmával a szemetesedény mellé kitett holmik is elárulják, hogy jól élünk. Vagy csak nagyon szégyenlősen. Netán hivalkodó módon szervezet- lenül. Aki rászánja magát — és fittyet hány az előítéletek, re — az könnyen összeszedheti magának a számára még hasznos bútort, ruhaneműt, műszaki cikket. Ök ismerik az aranyigazságot? ami az egyiknek értéktelen, az a másiknak még lehet érték. Hogy ez az igazság miért csak egyéneknél érvényesül? A kökényi szemétbányában nézem, amint a hatalmas sárga szemetesautók kiürítik a szállítmányukat. Pa. pír, kenyér, üres műanyag- és fémflakonok, kisebb-na- gyobb fémtárgyak, üvegek, ruhaneműk, lábbelik, porozva csúsznak le a többi mellé. Jön a dózer és irgalmat, lanul elegyengeti a hatalmas kupacot. Megkezdődik az ártalmatlanítás. A korábbi érték immár hasznavehetetlen (?) szemétté válik. Megnyugodhatunk. Nagy a forgalom, jönnek egymás után a kukásautók, a bob- rok, a konténerszállító gépkocsik, jönnek „civil” autók is bőrhulladékkal, miegyébbel. Hegedűs László, a Pécsi Köztisztasági és Útkarbantartó Vállalat köztisztasági üzemvezető-helyettese gyakran ellenőrzi az alig egy éve üzemelő, Kökény térségében lévő szemétbányát, öt hivatalból csak az érdekli, hogy jól menjenek a dolgok, hogy minden háztartásból az adott napokon időben és panasz- mentesen kikerüljön ide a szemét. — Naponta 28—30 kocsink fuvaroz a háztartási és ipari szemétből napi átlagban, ezer köbméter kerül ide, 120 dolgozónk munkája nyomán. Idén a szállítás több mint 36 millió forintot emészt féli. A megtelt es azóta már rekultivált Kénes úti volt szemétbányánkhoz képest ide •majd félannyival többet futnak az autóink. Jártam a Kénes úton is évekkel ezelőtt. A hajdani szemétbányát takaró hatvan centis földréteg alatt ki tudja megmondani hány ezer tonna papír, üveg, fém, textil, gumi műanyag, bőr rothad? Mekkora érték! Hegyes László bányamester kénytelen ragaszkodni a szabályokhoz: — Itt nem lehet guberálni, mert annyi a gép, hogy senki se vállalhatna felelősséget a guberálók testi épségéért, meg aztán a bányából semmit sem szabad kivinni. Azért akad kivétel. Az új bánya megnyitása óta a szál. lítómunkások gyűjthetnek. Nem a gépek között guberál, va, hanem menet közben, amíg ürítik a városban a szemetesedényeket. — Ide érve félredobálják az értékesíthető anyagokat, és amikor már összejön egy teherautóra való, engedélyt kérnek a vállalattól, hogy elszállíthassák a MÉH-nek. A fuvardíj a vállalaté, a többin osztoznak. Ez a szállítómunkások mellékkeresete. — Mennyit tudnak Így megmenteni? — Havi átlagban úgy tízezer forintot. 1— Többet nem lehetne? — Tulajdonképpen szinte mindent fel lehetne használni. Van, aki kenyeret visz a disznóknak. Hegedűs Lászlótól kérdezem: gondolkodtak-e azon, hogy növelhetnék a szállítómunkásaik pluszpénzét. — Megállapodtunk a MÉH Vállalattal, a tervek szerint rövidesen konténereket helyeznek ide és embereink azokba külön-külön válogatva teszik az újra hasznosítható anyagokat. Úgy egyszerűbb és biztosan még több hasznot hoz. — Guberálást nem enged, nek? — Nem. Itt guberálni csak gépi úton lehetne, lenne érdemes. Olyan berendezésünk meg nincs. Ki tudja, •lesz-e valaha. A tu'vt’szi népfrontakciók, az úttörők iskolai gyűjtései nagyon szép eredményt hoztak, rengeteg újrahasznosítható másodnyersanyagot juttattak vissza a MÉH Vállalaton keresztül a feldolgozó- iparnak. Mindenki megtalálta a számítását. A HNF-akció bevételével gyarapodnak a 'lakótelepülések óvodával, is. kólával, öregek napközi otthonával és sok mással, amire a tanácsi költségvetésből egyelőre nem futná. Az úttö. rők gyűjtéssel is támogatják csapatukat, lakóterületüket, hozzájárulnak a pécsi úttörő- ház építéséhez. Megtisztították a környezetüket a sok kidobált kacattól, értékes anyagokat mentettek meg. Kár hogy a kampányt évente mindössze egyszer- kétszer hirdetik, szervezik. Kár, hogy nem lehet egész éven át, folyamatosan gyűjteni. Mert nem a szétdobált anyagokat kellene összeszedni, hanem folyamatosan kellene elérni azt, hogy ne dobáljuk, hordjuk szanaszét a dolgokat. A MÉH az akciók során is jó partner volt a népront- bizottsógoknak és az úttörőknek. A három pécsi átvevőhely viszont mindenképpen kevés ahhoz, hogy rászoktasson minket a folyamatos gyűjtésre, arra, hogy ne a szemétbe dobáljuk ki mindazt, ami érték, hanem elvigyük a legközelebbi átvevőhelyre. A mozgó átvevőhe- fyek hiányt pótolnak, de végleges megoldást nem jelenthetnek. A MÉH más téren is próbálkozik üveggyűjtő konténereket helyeztek ki a forgalmasabb ABC-k mellé, igyekeznek életre kelteni egy korábban jónak ígérkező, ám korán zátonyra futott kísérletet: lakóházakban megszervezni a rendszeres gyűjtést, hogy minél több hasznosanyag kerüljön az átvevőhelyre és minél kevesebb a szemétbe. Egyszerűbb, talán kényelmesebb ma még a pocsékolás? Legalábbis a takarékosság, az értékes anyagok megmentése — még ha milliókról van is szó — manapság mintha nem lenne közös ügyünk. Hiába a nagyközösség érdeke, ha az egyének érdekeltsége nem cseng vele össze. így a tényleges újrahasznosítható másod- nyersanyagok kis része kerül csak vissza közvetlen úton ai feldolgozóhoz. És a nagyobb mennyiség? Ma még szemétté válik. Törődjünk bele, hogy a szemét — bármilyen értéket rejt is — haszontalan? (Folytatjuk.) Murányi László
