Dunántúli Napló, 1983. december (40. évfolyam, 331-359. szám)
1983-12-04 / 334. szám
Mi mindig együtt. (Münchenben, mag A hazai történelmi segédtudományokkal, így a pecsét-, a címer-, az oklevél- és származástannal, a rendjel-, jelvény-, zászló- és fegyverzetkutatással soha ennyien nem foglalkoztak, mint az elmúlt egy-két évtizedben. Az is igaz, hogy tudományos szintre ritkán emelkedtek a hobbikutatások, a hobbigyűjtési szenvedélyek. Mindezek ellenére termékenyí- tőleg hatnak a történelmi segédtudományok alakulására. Különösen az utóbbi négy—öt évben, amikor a származástan (genealógia) tudományág művelésében egyre szebb eredményeket érnek el, főként a laikusok. Nem véletlen, hogy a Magyar Történelmi Társulat és az Eötvös Loránd Tudományegyetem ez év májusában a fővárosban megszervezve a történelmi segédtudományok szakcsoportját. De azt egyik kezdeményező sem gondolta, hogy kétezernél többen jelentkeznek és végül erős válogatásra került sor. Egyik feltétel az volt, hogy a belépőt legalább két ismert szakember ajánlja. Most alakul a szakcsoport dél-dunántúli szekciója Pécsett, dr. Kaitár István jogász és dr. Visegrády Lajos orvos irányításával. Az utóbbi immár 30 éve címertanból (heraldika) amatőr kutatóként nemzetközi szaktekintélynek számít. Tagjává fogadta USA-beli, angol és osztrák címerkutató társaság. Visegrády Lajos a tagsági felvételüket kérők levelét pécsi lakására, a Kassák Lajos utca 12-be várja. Szuper karatés Eddig legalább félszázan ér-í deklődtek, elsősorban hely- és üzemtörténészek, levéltárosok, történelemtanárok és gyűjtők. Ez utóbbi érthető, hiszen a Dél-Dunántúlon sokak szenve-; délye a sportklubok zászlóinak, , jelvényeinek a gyűjtése, de népes tábort alkotnak a rendjel-, címer- és a vágófegyvergyűjtők is. Bármelyik gyűjteménydarab történelmi, helytör- j téneti értéket képviselhet, ami különösen vonatkozik a kallódó középkori oklevelekre és pecsétekre. Biztos, hogy sokan fognak jelentkezni úgy, mint a származás- és családkutatás lelkes, amatőr képyiselői, ami nem baj, mert megállapításaik hasznos támpontul szolgálhatnak a nemzeti múlt hivatásos kutatóinak, A szakcsoport szérvezői nem akarnak foglalkozni azokkal, akik csak sznobizmusból, hiú becsvágyból vizsgálják a „családfa-históriát". sőt a legtöbbször másokat kérnek meg erre. Ök azok. akik a felderített adatok alapján legfeljebb családi címert festetnek, vagy kutyabőrt rendelnek meg a bőrdíszművesnél. Gömb és hasáb. A villányi szoborpa ban) A bejutóknak lehetőséget nyújtanak ahhoz, hogy komoly tudományos csapatmunkában vegyenek részt, kutatási eredményeiket előadásokon kifejthessék, vagy megírhassák a majdan alapítandó szckcsc- porti újságban. Hazánkban hasonló céllal működött 1883-tól 1946-ig a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság. Csuti J. Túlterhelt oszlopok. (A művész tulajd< Még a hazai mozikból megismert rendíthetetlen és legyőzhetetlen japán nyomozótiszt, Komura, alias (lkaratézó kobra” is megirigyelhetné a nebraskai Omahában rendezett karate-vetélkedő győztesét. A képünkön látható 30 esztendős Dale Lee Craig ugyanis — korábbi, 40 centiméter körüli saját rekordját megdöntve — új világcsúcsot állított fel, amikor széttört egy 60 centiméternél vastagabb égő téglaréteget. Vasárnapi magazin Vasárnapi magazin Vasárn Bulgáriái napló 14.) A szófiai Alexandar Nevszki katedrális az ország legnagyobb temploma. 1904-től nyolc éven át épült. Az építészek a templom teljes alapterülete alá kriptát terveztek. Hogy a csarnokot használták-e valaha temetkezésre, vagy sem, nem tudom. Ma lépcsők vezetnek a fehérre meszelt falak közé, és a szófiai Nemzeti Ga. léria ikonkiállítása — alighanem a világ legnagyobb ikongyűjteménye — látható itt. A lóhere levél alakjára emlékeztető fülkék, a vaskos oszlop- kötegek kitűnő építészeti környezetet adnak a kiállított tár. gyaknak. Egyszerre látom át az egész kripta belsejét, a teljes gyűjteményt és mélyedhetek el egyetlen műalkotás szemlélésében. bői tolón a bizánci stílus, a vallásos tárgy és a pravoszláv egyházi használat, A szófiai kiállítás anyagát az ország legkülönbözőbb he- iyérői gyűjtötték össze. Van itt kép Veliko Tarnovóból és a híres batcskovói kolostorból, hoztak ide ikont SzozoDolból és a poganovói monostorból. A leg. több festmény a neszebarj templomokból való. A legkorábbi kép a melniki Szent Mik. lós templomból származik: a 12. század végén, a 13. század elején készült faliképtöredék, mely Euplius diákont örökíti meg. Az itt látható legkésőbbi ikonokat a 19. század első leiében és a század közepén festették. Ikonok szófiai kiállításon szerepel egy kép, mely Szűz Mária halálát ábrázolja. A kép a rilai kolostorból került ide. A képet említi a szófiai kiállítás katalógusa is, és tartalnjazza a rilai kolostorba.n vásárolható levele, zőlap-sorozat is. Ugyanarról a képről van szó, de a két leírás csaknem minden adata más. (A német nyelvű szöveget vá- Icsztom.) A szófiai katalógus szerint; .Jvlariä tód, Ikone aus dem Rilakloster. 16. Jh. Holz, Tempera, 43x36 cm.” A rilai képeslap hátoldalán olvasható szöveg: „Entschlafen der Gottesmutter — 15, Jh., Orliza- Erauenkloster, Holz, Tempera, 42,5x35,5 cm, Nationalmuseum Rila-Kloster.” Az adatok közül csak a Holz és a Tempera — a fa és a festék — azonos. Kik alkották a képeket? Hol éltek és hogyan éltek a hajdani ikonfestők? Mit tudunk egy-egy műhely vagy művész mindennapi munkájáról? — Jóformán semmit. Ezek a művek névtelenek. Nézem a képeket, a kardos Szent Mihályo- kat, a lovon ülp Szent Györgyöket, a nyitott könyvet felém mutató Krisztusokat, a Kisjézust ölben tartó Máriákat, és a képek visszanéznek rám, megszólítanak. A ikonokra azt szokták mondani: merevek. Mintha a£ ikonszerű ábrázolás és a merevség fölcserélhető fo. galmak, egymás szinonimái volnának. Aligha. Inkább azt mondanám: időtlenek, állókép- szerűek. S a nézőt is megállásra, meditációra késztetik. Csaknem mindegyik kép a nézőre tekint. A kezek, az ujjak, a szemek a legbeszédesebbek. Az alak maga mozdulatlan, állóképszerű, de a látvány a né. zőben folyamatot indít el: a vizsgáló tekintet nyugtalanít, a felhúzott szemöldök lelkiis- meretfurdalást ébreszt, az intő ujj az örökkévalóságra figyel meztet, valamj jóra tanít. A kiállított anyag mintegy kétszáz tárgyat, főként ikont, falfestménytöredéket, deszka, lapra festett képet és más egy. házművészeti tárgyat, kelyhet, miseruhát, kódexet tartalmaz. A tárgyak egymást segítik, értelmezik, a hatás az együttesben érvényesül igazán: a falikép kapcsolatba lép az aranyozott kehellyel, a miseruha életre kel, mert valami hason, lót visel a deszkalapra festett szent. S amíg szemlélem a kiállított tárgyakat, valahonnét, rejtett forrásból pravoszláv egy. házi zene szól. Teljes a hatás. . . A legtöbb /tárgy, a kiállítás vezérszólama: ikon. Ce mi az ikon? — Hagyjuk most a művészettörténeti szakkönyvek és a lexikonok meghatározását, próbáljunk a kiállított anyag alapján eligazodni. Az ikon a görögkeleti egyház használatában élő, bizánci stílusú, vallásos tárgyú kép. Bibliai jeleneteket, bibliai alakokot vagy jeles egyházi személyeket, szenteket örökít meg. Többnyire fatáblára festették, de vannak vakolatra festett 'konok is. A legfontosabb ebBár a kiállítás nagyjából az időrendet követi, nem könnyű a hatalmas és változatos anyagban tájékozódni. Az hamar kiviláglik. hogy vannak a képeken visszatérő témák: a Jézus- ábrázolásokban a Pqntokrator (Mindenható) Krisztus és a Deesis, Szűz Mária a gyermek Jézussal, a szentek közül a leg. gyakrabban szereplő alak a sárkányölő Szent György és az angyali kar vezére. Szent Mihály. Aztán a képek stílusában, ‘elfogásmódjában is fölfedezhető a rokonság, vagyis voltak előírt szabályok, ikonfestő iskolák, műhelyek, ahol nagyjában azonos kifejezési forma uralkodott, nagyjában azonos onycgokat használtak. De ábrázolja két kép ugyanazt a Pantokrator Krisztust, s lejtt légyen két képnek ugyanaz a készítője, mégis mindegyik kép különböző. Ha azonos is a téma, más a kézmozdulat, a fejtartás, a tekintet. Ha közös is a műhely, más a kép mérete, színezése, vonalvezetése. Olyanok ezek a/, ikonok, mint egy-egy Pilinszky-vers. Nem akarnak csillogni, nem látványosak; takarékosan bánnak az eszközökkel, de annál beszédesebbek. Ahogy Pilinszky János költészetéből hiányoznak a díszítő jelzők, a képek, a hasonlatok, a metaforák, az ikonok sem „szépek" akarnak lenni, hanem beszédesek: szűkszavúak, tőmondatokban fogalmaz, nak, kevés a „szókincsük", de a kevés eszközzel roppant energiákat szabadítanak fel. Hogy mindenfajta tudományos rendszerezés és művészet, történeti feldolgozás ellenére mennyire nem könnyű eligazodni az ikonfestészet világában, álljon itt egyetlen példa. A Szentek, hitbeli szabályok, vallásos fogalmak, bibliai jelenetek ... És a ruha redőze- tén, a viseletén, a szövet mintázatán, a szent kezében tartott fegyveren fölfedezem a fi. nőm anakronizmust, a. kort, az idő lenyomatát, --amikor a kép készült, és az alkotó személyiségét, aki a művet alkotta. Nézem a kónai menyegzőt megörökítő ikont. Akár egy bolgár falusi lakodalom képe, A víz olyan korsókban vár a csodálatos átváltoztatásra, amilye. neket népi fazekasmesterek készítettek. Az asztalon parasztházakban használt cserépedények állnak, és a szőttes térítőn a bolgár kertek legkedvesebb fűszerei, paprika- és fokhagymafejek hevernek. Kígyós világa Debrecenből indult, a Kossuti művelő szakos diplomájával a ; élő és alkotó jeles szobrászművé immár kiállítások és köztéren fele tása volt Pécsett, Gyulán, Szege lériában, Balassagyarmaton, Mi köztereken is több alkotása láth szobrait, amelyek közül bemutat Tüskés Tibor Art Buchwald Eltűnő szerelők Minap egy este feleségemmel nyaralónk tornácán ültünk, és azokról beszélgettünk, akiket az elmúlt nyakakon ismertünk meg. — Mi történt azzal a kedves emberrel, aki eladta nekünk a tv-t, és azt mondta, hogy másnap visszajön beállítani a tetőantennát? — kérdeztem. — 75- ben volt ez vagy 76-ban? — Gondolom, 75-ben, épp amikor a tetőfedő megígérte, hogy kijavítja a csatornát. Úgy hallottam, Floridába költözött __ válaszolta nejem. — A tv-szerelő? — Nem, a tetőfedő. A tévést néha még most is látom; min- diq azt mondja, hogy valamikor tényleg átugrik. — Elárultad neki, hogy már új készüléket vettünk? — Nem mertem, hiszen akkor esetleg soha nem jön visz. sza, hogy befejezze az előző antennáját. — És azt tudod, kire szoktam gondolni, ha ebbe a fotelbe ülök? Arra a lakberendezőre, aki rábeszélt, hogy megrendeljük. Mikor ülésrögzítő nélkül szállították le, megígérte, hogy amint kap egyet, áthozza. így ahányszor leülök, és a fotel összeomlik olattam, azon tűnődöm, hogy megy neki. — Néhány éve még felhívtam, megkérdezni, hol van a zuhanyozófüggöny, amit előre kifizettünk. Azt mondta, bármikor megérkezhet, de elég sértődött volt a hangja. S tudod, kivel találkoztam a napokban? — Azzal a fickóval, aki 73- ban a hűtőszekrényt adta ei, és még mindig tartozik a jégkockatartóval. — Nem, azzal a festővel, aki négy éve félig csinálta csak meg a házunkat, aztán nem láttuk többet. — Mondta, mikor jön vissza? — Épp ez volt a mulatságos: úgy emlékezett, hogy befejezte a munkát, és újra ideadta a névjegyét, ha valamilyen új megbízásunk lenne. — Szólnod kellett volna, hogy a létrája, az ecsetei és a festékei még mindig a garázs, bon vannak. — Szóltam. Nagyon hálós is volt. Megígérte, hogy elviszi őket, mihelyt megint ezen a környéken fog dolgozni. No, még azt találd el, ki jön a héten hozzánk? — Most már belefáradtam a találgatásba. — Az a pótmama, aki 1972. ben hirdetett az újságban, és amikor felhívtuk, azt mondta, hogy rögtön indul. — És emlékeztetted, hogy a gyerekek azóta felnőttek? — Nem volt hozzá szívem. Azzal érvelt: megígértük, hogy alkalmazzuk. Szegő Gábor lorditása Fogyasztó diéta Az egyik kaliforniai szálloda új reklámszöveget ötlött ki. Ezzel csábítja a vendégeket: „Jöjjön csak el hozzánk — majd elmegy az étvágya I Kony? hónk egyedülállóan egyhangú és íztelen. De ön lefogy!" A szállodát azóta megrohanták a vendégek asztalrendeléseikkel. Hobbi kutatások Dél-dunántúli szekció alakul
