Dunántúli Napló, 1983. december (40. évfolyam, 331-359. szám)

1983-12-04 / 334. szám

magazin '< i candor Tudományegyetem magyar—nép- n Kígyós Sándor, a Pécsváradon íz idén negyvenéves. Munkásságát zobrok sora fémjelzi, önálló kiállí- idapesten a Magyar Nemzeti Ga- , Bilbaóban és Grazban. A pécsi (szívesebben márványban álmodja lányát. Vasárnapi magazin Vasárnapi magazin nbon) olúció. (A pécsi Boldogság Házában) Sorokban 5-én, hétfőn 19 órakor az Ifjúsági Ház „Irodalmi műhe­lyek" sorozatában 'bemutatkozik a leletkor c. folyóirat. 5- én, hétfőn 19.30-kor a Sportcsarnokban: „Sokszemközt a szerzővel..." — Szenes Iván zenés műsora fővárosi művé­szek közreműködésével. 6- án. kedden 15 és 18 óra­kor vendégszerepei a Helyőrsé­gi Műv. Otthonban a Népszín­ház, Varázshegedű c. gyermek- műsorukkal. 6- án, kedden 18.30 és 20.30 órakor az East együttes koncer. tezik az Ifjúsági Házban. 7- én, szerdán 18 órakor az IH „Vigyázat, művészet!” soro­zatában dr. Jádi Ferenc pszi­chológus tart előadást Vers és pszichológia címmel. 7-én 19 órakor hangzik el az Ifjúsági Házban az Ágit Pop együttes „Ez ugyanaz a föld . . ■" című összeállítása a Szín-Játé'k- Tár c. pályázat részeként. 7- én 19.30-kor Bacher Mi­hály zongoraestje les* a Liszt Tereimben. 8- án, csütörtökön 20 órakor Bárdy György mutatja be „Az én színházam" című műsorát a Nádor kávéházban. (Ugyanez a műsor 9-én 19 órakor látha­tó a Nevelők Házában). Pécsiek a rádióban 5-én, hétfőn 13.07-kor a 3. műsor sztereó felvételét a Pé­csi Nemzeti Színházban rögzí­tették, Bizet: Carmen című ope­ráját Horváth Zoltán rendezte, vezényel: Breitner Tamás. 8-án, csütörtökön 12.35-kor a 3. műsorban a Pécsi Nevetők Háza kamarakórusa énekel, vezényel: Tlllai Aurél. Üzemanyag kókuszból Közismert, hogy a kókuszdió­ból állítják elő a koprát, az ét­olajok egyik nyersanyagát. Azt viszont már kevesebben tudják, hogy ezzel az anyaggal —, ha egyenlőre kísérleti jelleggel is­mer Diesel-motorokat is üze­meltetnek. Például Manilában, a Fülöp-szigetek fővárosában már közlekednek kókuszdió­üzemanyaggal működő városi autóbuszok. A kísérlet bevált, ezért az energiaipari miniszté. rium utasítást adott arra, hogy nagyobb mennyiségben gyárt­sák ezt az üzemanyagot. Az üvegnek lelke van — Uram! Az üvegnek lelke van, higyje el! Ha nem bánok vele gyengéden, könnyén .,,'meg­sértődik". A tisztogatást kis fe­lületen kezdem, ragyogása még a rongy fogásán is múlik. Nagyon fontos: ritmust kell ad, ni a munkának, a kirakaton nem szabad elaludni! íme az ablaktisztító tömör hitvallása. Kis Gadó fstvánné, ha végig­megy a „strasszén” a lelkét is kiköszönheti, annyi az ismerőse. Közéj húsz évig hozzá tartozott a „fővonal": a Széchenyi tér és a Kossuth Lajos utca kiraka­tai. Szerkesztőségünk ablakait is ő pucolta. Panaszkodik is a mecseki járatokra, amelyek mindig összesározták. — Van becsülete ennek a mu nkána'k? — Az intelligens emberek nem nézik le a foglalkozáso­mat de a tinédzserekkel van baj elég. Múltkor is, a Belvá­rosi Áruháznál mellém állt egy csomó fiú és kinevettek. Mikor kérdőre vontam őket, elmond­ták, azon morfondíroztak, milyen jó hecc lenne kirúgni alólam a létrát. Na én aztán adtam nekik olyan fejmosást, amitől rögtön eloldalogtak. A kezét mutatja. Tele van forradásokkal. Úgy véli nem is igazi „ablakos”, akinek nincse. nek ilyen sérülései. Egyszer a •Patyolatnál volt egy „saltomor- talé'-ja. Az első emeletről zu­hant le, de nyolcnapos táppénz­zel megúszta. Biztonsági övét soha nem használt, a kezében mindig jobban bízott. Ezúttal — pechére — nem vette észre, hogy az ablakot csak a festék tartotta össze. — Tudja amikor dolgozom, olyan mintha moziban lennék. Mennél többször „megyek" vé­gig a kirakaton, annál tisztább lesz a visszatükröződő kép: mö. göttem a rendőr tilosba hajtót igazoltat, egy fiú virágot szo­rongat a sarkon az idősebb úr sietősen búcsúzik a párjától, tódul a tömeg az áruházba. Szóval, pereg a több részes já­tékfilm s én úgy érzem, egye­dül ülök a nézőtéren. Nem is olyan régen, két pest; házaspár csak azért hívta le a létráról hogy elmondja: ilyen tiszta kirakatokat a fővárosban is ritkán látni. Kis Gadó István­ná kétszer volt kiváló dolgozó, de többre becsüli, ha a járóke. lök ismerik el a munkáját. Ilyenkor nagyon boldog. Tavaly nyár óta a „köpkö­dőn” egymást- kérdezgetik az öregurak: mi léhet az „ablakos Ilonkával", hogy ritkán látjuk? Több mint 19 .évig a Köztisz. tasági és Útkarbantartó Válla­tatnál dolgozott. 6-ikor már a létrán volt, s délután ötig szin­te le sem szállt róla. Említett -balesetén "kívül soha -nem nyom. fa az ágyat és pontos volt, mint a pénteki lottáhúzás. Kívülálló okok miatt úgy döntött, ezentúl saját ura lesz, és kiváltotta az ipart. Most a „háromnegyvenes, sei” jár -be Kertvárosból és dél. re végez. Csak az IBUSZ, az Idegenforgalmi Hivatal és a Képcsarnok kirakatait vállalja. Nyolc éve van a nyugdíjig. — Gondolom, az ön ablakai mindig ragyognak a tisztaság­tól. — Na, ez egy téves felfogás. A fodrásznak sem mindig szép a frizurája az én ablakaim is csak ünnepnapokon csillognak. Mire hazaérek, olyan fáradt vagyok, hogy semmi kedvem ne- kiállni a pucolásnak. Staifsz Csaba Fotó: Gáli Gyula Regeny (Hirdetések egy folyóiratba!) Május 2. „Teltkarcsú, függet­len, szőke nő megismerkedne rendes férfival, 30 éves korig. Gépkocsi legyen, lakás van. Ta­vasz jeligére”. Szeptember 2. „Menyasszonyi ruhát vennék teltkarcsú alakra. Jelige: Remény”. Október 2. .['Egyszobás lakást adunk a Virág utcában és egy garzont a Bodlacova utcában egy háromszobás lakásért lehe­tőleg a központban. Jelige: Család.” December 2. „Gyerekkocsit és járókát vennék. Jelige: Sür­gős.” Január 2. „Menyasszony; ruha eladó teltkarcsú alakra. Jelige: Jó állapotban." Február 2. „Megbízható nőt keresek, aki kisgyermekre vigyáz a város központjában. Jelige: Minél előbb.” Március 2. „Eladó egy gye­rekkocsi és egy arany jegygyű­rű. Jelige: Készpénzért.” Április 2. „Elcseréljük a város központjában levő háromszobás lakásunkat egy egyszobásra és egy garzonra, bárhol. Jelige: Azonnal.” Május 2. „Teltkarcsú, elvált szőke nő megismerkedne rendes férfival 31 éves korig. Autó le­gyen lakás van. Jelige Tavasz.” (A Rohácból) K er észt r ejt v en y Anyám, énekelj! . . . Látod megtanultam, hogy jobb legyek, megtanultam, ahogy kívántad, hinni . . . Alvagyij Saj'hiev szovjet költő fenti című verséből idézünk; folytatása a rejtvény vízszintes 4. és függőleges 1. számú sora. (Fordította: Bede Anna) VÍZSZINTES: 1. Szakszervezeti csúcsszerv. 4. Az idézet első folytatása: zárt betűk: S, A, N. 14. A középkorban máglyára ítélték. 15. Babits Mihály verse. 16. A „Bolero” szerzője. 17. Indíték. 19, Az állóvizet övezi. 20. „Illa berek nádak...” 21. Tempó. 23. A filmek fényérzé­kenységének mértékegysége. 24. ... Aviv. 26. Koros. 27. Ezekből áll össze a tényállás. 28. Az ismeretlen névjele. 29. Két mutató névmás. 31. Az ar­gon vegyjele. 33. Poroló része! 34. Megcukrozza. 37. Norman­diai folyó. 40. Érett gyümölcs­ből csurog. 41. A magyar gyer­mekirodalom egyik megalapí­tója. 43, Határozói igenévvég- ződés. 45. Színültig. 46. „A fa­jok . .." (Darwin). 48. Mint a vízszintes 29-es számú sor. 50. A germánium vegyjele. 52. Juh. 53. Labdarúgótrófea. 54. Francia zeneszerző az „Ys ki­rálya" című opera szerzője. 55. Svájci szobadsághős. 57. A ká­lium és hélium vegyjele. 58. Helyhatározó névutó. 60. Illat. 61. „Enyém,... övé" (Jókai). 62. A Keleti-Kárpátok 1496 m magas csúcsa. 65. Amerikai hírszolgálati iroda. 66. Indiai államférfi, miniszterelnök volt. 68. Akinek a „talpára .kötik", mehet világgá. 70. Óriás, néve­lővel. FÜGGŐLEGES: 1. Az idézet befejező része; zárt betűk: M, L, S. 2. Tantárgyak időrendi be­osztása. 3. Hajdú-Bi'har megyei község. 4. Ennivaló, régiesen. 5. Svéd és holland gépkocsik jelzése. 6. Keímevég. 7. A pun, a római ilyen nép volt. 8. múlt idő ragja, 9. Hibázik. 10. Az agy működése elalvás után. 11. ........ van Winkle” (Robert P lanquette operettje). 12. ön­zetlen hűségű. 13. Tábornagy. 18. Szentendre hegye. 22. Né­met romantikus költő (Eduard, 1804—75). 25. Tarka. 29. Meg­történt dolog. 30. Női név. 32. Ravel híres zeneműve. 35. Házi­állat, 36. Egyik cigarettát a má­sik után szívja. 38. Teher, né­piesen. 39. Nektár. 42. Kicsinyí­tő képző. 44. Időközben. 47. Irán fővárosa. 49. Massenet ze­neműve. 51. Szoprán szerep Wagner: Lohengrin című ope­rájában. 56. A világ legmaga­sabban fekvő fővárosa. 57. Fe­lelni az iskolatáblához szélit. 59. Jó magaviseletű németül (brav). 61. Telt. 63. Német vá­ros a Duna partján. 64. Becé­zett szülő. 66. Haza (ford.) 67. „ . .. figura docet” (ahogy a példa mutatja'). 69. Több hónap nevének végződése. 71* A gal­lium vegyjele. E. B. Beküldendő: az idézet leg­később december 12-én (hétfő) dél; 12 óráig beérkezőleg, LE­VELEZŐLAPON 7601 Pí.: 134, Dunántúli Napló Szerkesztősé­ge, Pécs, Hunyadi u. 11. címre. A november 20-i lapban kö­zölt rejtvény megfejtése: Szé­kely Mihály — Caruso — Svéd Sándor — Warren — Reiner — Faust — Toscanini —• Carelli G., Henry Abbey — Met. Könyvjutalmat nyertek: Fülöp Mária, Pécs, Páfrány u. 19., Medveczky Márta, Pécs Báthori u. 4., Kis Ferencné, Mohács, Radnóti Ikt. 15., Presser Gabri­ella Kacsóta, Kossuth L. u. 60., Vidor György Pécs, Kulich Gy. u. 10. A könyveket postán küldjük RádSó mellett. Ing Mindenesetre izgalmas lehe­tett az az árverés ami a na­pokban zajlott le a fővárosban: nemeskövek, nemesfém tárgyak, száz—százötven éves ötvösmun­kák, ékszerek kerültek kalapács alá. A rádióriporter — gondo lom sovány bukszával a zsebé­ben — azért bemerészkedett a 'helyszínre és a mikrofon jóvol­tából hallhattuk, amint egy kis ékszer 12 ezer forintos kikiál­tási ára néhány másodperc alatt hogyan ugrott fel 26 ezer. re, ám a harmadik kalapács­ütés előtt ismét ráígértek, tehát a portéka kelendőnek bizo­nyult . . . No persze, gondoltam magamban, a múzeumok — el­végre állami intézmények — megengedhetik maguknak ezt a költséges szórakozási?!), de a riportból kiderült, 'hogy a közön­ség jelentős része magángyűjtő így aztán jobban odafigyeltem. Azt mondja egy hölgy — barát­nőjével jött e| az árverésre — hogy vásárlási szándéka van, kiszemelt 'magának egy ékszert, kilencezer forint a kikiáltási ára, remélhetően nem megy haza üres kézzel. „Mennyit haj­landó ráígérni?" — kérdezi a riporter, a hölgy pillanatnyi tű­nődés után válaszol: , „Három­szorosáig elmegyek, tovább nem . . .1” A szent . . . Pardon. „Szabadna a munkakörét?” — „Hogyne! Fizetőfőpincérek va­gyunk mindketten . . ." Szép szakma, jó szakma. A következő riportalany: tanár. Elhozta a diákjait is. „Mennyi pénzük van?” A válasz: „Semmi! A fiúik külkereskedelmi iskola hallgatói. Csak tapulni jöttünk, hogyan is zajlik lé egy árverés . . .” Hát így egészen más. Nem tudom, a fizetőfőpincér- nőknek sikerült-e megvásárol­niuk szerény kis karácsonyi ajándékukat (aggódom értük) mert körben már egy másik ri­port kötötte le figyelmemet: jó- gázó fiúk-lányök társaságába vezet el a riporter a gyertya­fénnyel megvilágított lakásban monoton hangon a légzési gya­korlatokat diktálja valaki, aztán valami receptféle is elhangzik: „Igyál meg öt deciliter sós vi­zet, majd lassan nyeljél le hosszú gyolcsszalagot, úgy, hogy a vége kilógjon a szádból, majd óvatosan húzd ki . . ." Min­den tiszteletem az övéké: ez is egy szenvedély. De az ékszer- gvűités azért izgalmasabb... Hiába, a mai fiatalok nem tud­ják értékelni a drágaköveket, inkább gyolcsot nyelnek, több méternyit. . ­Éppen az ingem foszladozó nyakrészét vizsgálgattam ami­kor Pierre Cardin úr budapesti „butikiáról" esett szó a rádió­ban. Újat nem mondtak ügyen, egy nyakkendő 800—900 forint, egy Cardin-ing (a márka a lé­nyeg!) már ezerhatszáz forin­tért is kapható. Tényleg, kellene egy inget vennem karácsonyra ha most fölutaznék 'Pestre . . . menny; is . . . ugye tavaly eny- nyi volt, . . . akkor most duplá­ja, szóval.. . négy-ötszáz fo­rint oda-vissza, ...hát nem megéri? Végül is lenne egy eredeti francia divat szerint készült Cardin-márkás egyedi sorozat- j ingem, egész nap az utcán mászkálnék benne, az emberek! csak néznének ... És biztosan í, beleillenék a városképbe is, £ nem úgy, mint egyes karácso-í nyí utcai árusok, akik szedett- ? vedett asztalokon, gyümölcsös- > ládákon terítik kp portékájukat. ; Pesten legalábbis szigorú ren- ) delet írja elő: csak a városkép, be illő sátrakban, pavilonok­ban árusíthatnak a maszekok csillagszórót, szaloncukorkam. pót, virgácsot, Mikulást és gyer­tyát. Hogy a várható tiszta ha­szonból az alkalmi árusok ho­gyan tudnak majd' városképbe illő pavilont építeni, az szá­momra is rejtély. És ha épít is, akkor meg nem marad pénze árura. Karácsony, Szilveszter tájékán a világon mindenütt az árusok is színroltjai a nagyvá­rosi ünnepi forgatagnak. Csak nálunk nem. Mi adunk ma­gunkra. A nívó Cardin úrnál kezdődik. Rab Ferenc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents