Dunántúli Napló, 1983. december (40. évfolyam, 331-359. szám)
1983-12-27 / 355. szám
fotó Géxa szivottyúkezelö, Dobot Anikó ápolónő, Antalovics Mihály autóbuszvezető Várja őket a család — és a meglepetés a fa alatt A karácsonyéit* ai otthon*, a család*. Elnéptelenednek ai utcák, olykor *gy-k*t gépkocsi hús csöndesen valahová, ahol gyertyagyújtásra várják a család még hiányzó tagjait, hozzátartozóit. Az ablakok mögött színes fények, de a kinti világ, mintha teljesen kihalt volna. Pedig égnek a lámpák, mint máskor. A mindenki karácsonyfája is fáradhatatlanul villantgatja kedves színeit. Működik a gázvezeték, sül a kalács, fő a vacsora; a radiátorokból kellemes meleg árad. Sok lakásban cseng a telefon; „Tessék maradni I... Kapcsolom Torontót..S Hamburgot, Londont, Kijevet, Csíkszeredát, Stockholmot, Frankfurt am Moint, Losoncot, Leningrádot ...........Kis türelmet I . .. Szíveskedjenek beszélni I...” —, h allani a női hangot. Egy tűzoltó tiszt az órájára néz; egy forgalmista a kis zöldeket, pirosakat vigyázza a vágányrendszer táblázatán, s talán valaki most csúsztat néhány szelet beiglit a teástermosz mellé, s indul, hogy est* 10-kor felváltsa társát valahol egy poszton, ahol békésen karácsonyozó százezrek nyugalmán, kényelmén, biztonságán őrködnek. Eredeti hagyományok őrzése Karácsonyi népszokások falun A szivattyúteremben Mint ez a barázda* arcú, idősebb bácsika itt, a Tüzér utcai hőközpont ügyeleti szobájában: Pintér József nyugdíjas. Az imént érkezett éjszakai szolgálatra. Váltótársa, Pa- tó Géza még egyszer körbejárja a szivattyútermet, majd leülünk néhány szóra. Pató Géza fűtésszerelő. Itt szivattyúkezelőként dolgozik. Feladata a hőközpont zavartalan üzemvitele, a lakások melege, a meleg víz melege . . . S tudnia kell pillanatok alatt megállapítani, hogy áramkimaradás, vagy műszaki hiba esetén mi a hiba, illetve hol s kit riasszon a lakásügyeleti szerelők közül. Otthon még délben látta, ahogyan 16 éves lánya s 11 éves fia feldíszíti a fát. Azután eljött. A család tudomásul veszi, megszokta. Nem először ügyel ezen az estén . . . Mosolyog, azzal kezet rázunk, s indul is. Várják. A család megvárja . . . 12 óra a belosztályon Megyei Kórház, belosztály. Visszhangzik az öreg folyosó, ahogy végigóvakodunk rajta. Az ügyeletes szoba világos. Dobos Anikó ápolónőt találjuk szolgálatban. 18 órakor vette át az osztályt. Ma kevesen, csak néhányon vannak; a többség, állapotától függően, egy vagy két napra eltávozhatott ezen a hét végén. Nagyon csöndes a mai este, mondja, akik ittmaradtak, nyugodtak, alszanak. Hát, bizony, ez senkinek sem öröm . . . Ilyenkoí jobban kell figyelnie betegeire az ápolónőnek is. Nem mindegy, milyen pszichés állapotban töltik kórházi ágyon az ünnepeket. Ilyenkor fokozottabban elkél a jó szó is az orvosság mellé . . . Viszont kicsit lassabban telik az éjszaka. Olvas. Néha végigsétál a kékes fényű folyosón, megnézegeti a karácsonyfát (ezt mindig a betegek díszítik fel); benéz a kórtermekbe, azután visszatér a helyére. Most már nemsokára éjfél. Azután jön egy szakasz, 01 és 02 óra között, amikor nehezebb az ébrenlét. De azon átlendülve már kifelé halad az éjszaka . . . Előkészíti a vizsgálóban a műszereket, vizsgálati anyagokat, másnapra. Hajnal felé gyógyszert ad, ha időre kapja valaki, azután 6 óra felé elköszön, siet a buszállomásra, s haza, Vókányba. Otthon már együtt a család. Hatan ülik körbe az ünnepi asztalt. Ebéd után lassan készülődik vissza. Ezen a héten éjszakás, december 30-ig. A szilveszter viszont az övé . . . —, nevet vidáman, s a gyógyszeres szekrényhez lép. Végzi a munkáját, mint rendesen. „De hát ez természetes! Nem?..." , néz ránk picit csodálkozva, mikor elbúcsúzunk. Az utolsó forduló előtt A kórház felé jövet, előtte még beugrottunk a MÁV pályaudvar elé is. Egy 30-as buszt láttunk ott egy szál magában. Vezetőfülkéjében Antalovics Mihállyal ismerkedtünk meg. öt fordulója volt. a 42-essel s öt a 30-assal délután és este; most készül a hatodikra, az utolsóra, — a Kürt utcáig és vissza. Azután Kökénybe, haza. Várja a család. „S a meglepetés is, — remélem, — a karácsonyfa alatt. Az enyémeket még eljövet odakészítettem..." — mondja s hangjából érzem, szívesen megsürgetné a múló perceket. Meséli: napközben kevesebb utast szállított, akik észrevehetően nyugodtabbak, udvariasabbak voltak, s általában csomagokkal megrakodva... És köszöntek a buszvezetőnek! Mindenki. Voltak, akik szép karácsonyt is kívántak, ami igen jólesett... Mi is ezt tettük, miután kollégám elkészítette a felvételeket Antalovics Mihály buszvezetőről. Tolnában Az 1978~-ban megalakult izményi székely népi együttes nevét igencsak felkapta a véletlen ezen a karácsonyon. December 24-én este a képernyőn szerepeltek Sütő András Tv-já- tékában (Kisember születik); másnap a HÉT műsorában pedig az eredeti andrásfalvi népszokást játszották el, amit egy éve a kakasdi népi együttes előadásában mutattunk be a HDN-ben. (Mivel ők is andrás- falvaiak). Ezúttal egy másik, ugyancsak karácsonyi népszokáshoz mentünk el a helyszínre, a Tolna megyei Izménybe, de. cember 26-án délután. „Leányok megénekelése" céljából gyűltek össze a falu 18—20 év körüli legényei, hogy házról házra járva dallal, mondókával, köszöntővel tiszteljék meg a kiszemelt lányos házak népét. S úgy mellesleg összegyűjtsék is az év első táncmulatságához — farsang 1. vasárnapján — szükséges kalácsokat és pálinkákat ... Csiszár Ambrusné, az együttes vezetője elmondta, hogy valaha, Bukovinában igen szigorúan vették a vallási előírásokat. Vízkeresztig nem volt helye a mulatozásnak. A fiataloknak meg igencsak hiányzott. Úgy segítettek magukon, hogy karácsony első napján este elindultak a legények „megénekelni a leányokat”. Külön az alszegiek, külön a felszeglek, ösz- szeverbúválódtak, elöl ment a maszkos, aki bezörgetett, majd utánuk a többiek. Elöl a két „huszár". Vagyis két olyan legény, aki udvarolt annál a háznál a kislánynak. Vagy szeretett volna... . Köszöntő, éneklés után tréfás vetélkedő párbeszéd zajlott közöttük, amiből kiderült: a kislányért versengenek. Majd ezzel búcsúztak: „várjuk leányukat a húshagyati táncba!”... A gazda megkínálta őket, s külön átnyújtott egy üveg pálinkát és egy szép fonott kalácsot. Mindezt összegyűjtötték a „húshagyati tánchoz". E népszokást és a tánc- mulatságot január közepén láthatjuk a Pannon Krónikában. Baranyában A ,,kelemenezés" szokása is igen régi Magyaregregyen. A helyi népi együttes vezetője, Csernavölgyi Endréné gyűjtötte fel a legidősebb asszonyoktól még 1972-ben. Azóta ők is sokfelé szerepeltek vele, bemutat, ták fesztiválon is Kalocsán, mint ősrégi s eredeti völgységi népszokást, amit tizenéves süldőlányok adtak elő, ugyancsak házról házra, az év utolsó napján. Amikor a pásztorok is hazatértek, szilveszterezni. Ma már csak a honismereti szakkör keretében él, nekünk is ők mutatták be. A kelemenezés — pásztorjáték. Mindig hatan játszották. Három kislány fehérbe öltözött, angyalnak; három pedig — két pásztor meg a „Vén Kelemen" — alakoskodó pásztorfiguraként, fenyőágakból készített maszkot, ún. „Kelemen-kalapot" húztak a fejükre. A házaknál népi beköszöntőt mondtak, áldást kérve a ház népére; karácsonyi énekeket és profán szövegű pásztori mondó- kókat adtak elő egy botos játékkal élénkítve a cselekményt. Minden háznál megkínálták, ellátták őket sok földi jóval. S hogy ez a szokás mennyire élt, az is mutatta, hogy ahol nekünk is előadták, a nagymama — Borsos Lászlóné, — a sarokban kicsit fátyolos szemmel mondta a „kelemene- zőkkel" együtt hajdani kislánykora Iredves rigmusait, énekeit. S mivel a fenyőágas kellék elmaradhatatlan ilyenkor, s azokon összes szalmára fűzött pattogatott kukoricás, tolipihés díszítőelemekkel együtt két estén dolgozott két egykori „keleme- nező" köszönetként álljon itt a nevük: Ágoston Györgyné és Kovács Jánosné, Nekik s minden más szilveszterező olvasónk" nak kellemes óévbúcsúztatást, boldog új esztendőt kívánunk! Szilveszteri lehetőségek (Folytatás az 1. oldalról) ma éttermében zártkörű a szilveszter; a paksi Munkás étteremben mintegy 1000 vendég szórakozhat december 31-én. A százötven forintos belépőjegyekből 500-at adtak el eddig. Pécsett az exkluzívabb helyek kedvelői a Pannónia étteremben töltik az óév búcsúztatót. Itt négyféle a menü: vesepecsenye Cou Iáért módra; malac galantin; kávé, parfé és éjféli korhelyleves is szerepel közöt. tűk. Itt már minden hely elkelt. Hasonló menüsort kínálnak — olcsóbb árért — a Minaret étteremben, ahol még néhány szabad hely is akad. A patinás Nádor Szállóban is sokan kívánnak búcsút venni az óévtől. Itt is négyféle menüvel várják a vendégeket. Fürjsaláta, Szatmári töltött ser. tésborda, vadpástétom, hideg fogas kaviárral és hasonló finom falatok találhatók a menükártyákon. A 320-bó| már csak 10 volt szabad pénteken délután. A Gösser sörözőben és a Mecsek cukrászdában is lesz szilveszteri mulatság. Mindkét helyre szinte minden jegy elkelt. Somogy megye A Somogy megyei Vendéglátó Vállalat a kaposvári Kapos étteremben 600 vendégre számított. Már minden hely elkelt, hisz budapesti művészek adnak vidám műsort, és a finomságok sora is csalogató- nak bizonyult. A Béke sörözőben sem lehet üres asztalt találni. Megtelt a nagyatádi Park étterem is. Műsor ugyan nem lesz de nagyon sok ízletes ételt kínálnak az itt mulatozóknak. A kaposvári Dorottya Szálló még tud vendégeket fogadni. Eddig 250 jelentkező akadt, még 200-at szívesen látnak a múlt évben is jól bevált svédasztal körül. Hideg salátákat, sülteket, cukrászsüteményeket és gyümölcsöket fogyaszthatnak az itt tartózkodók. Tolna megye A Tolna megyei Vendéglátó Vállalat Szekszárdon a Garay Szállóban hagyományos szilvesz. tér; műsort szervez. Lesz teljesen zártkörű rendezvény is az egyik teremben. A többiben van némi hely — még száz vendéget el tudnak helyezni. Az ön- kiszolgáló étteremben zártkörű a rendezvény. A paksi Béke étteremben a Sárközi terem foglalt. A többiben még 100 vendéget várnak. Itt mindenütt disznótoros lesz a fő fogás. Zala megye A Zala megyei Vendéglátó Vállalat helyein 150—200 forintos árért adták a belépőket. A zalaegerszegi szórakozóhelyek — a Tulipán presszó, a Göcsej vendéglő, az Olaj bisztró, és a Napfény étterem — mór egyetlen vendéget sem tud fogadni. Ez egyrészt a menüajánlatnak, másrészt a műsornak köszönhető, hisz majd mindenütt fellépnek a helyi színház művészei. Teljesen telt ház lesz a zalaegerszegi Arany Bárány és Balaton Szállóban is. Ezeken a helyeken két tánczenekor, népi zenekar, két video-discó szó. rakoztatja az óévet búcsúztató mintegy 700 kül|- és belföldi vendéget. Érdekes hír, hogy az év utolsó napját munkával töltő vendéglátóipari dolgozók szil. veszterét január 7-én tartják az Arany Bárányban. A szállodások és vendéglősök szilveszterét a korábbi évekhez hasonlóan rendezik meg A menüárak 190 Ft-osak és kedvezményesen, személyenként 200 Ft-ért helyezik el kétágyas szó. bókban az ide jelentkezőket. Hozzávetőleg átte'kintően törekedtünk bemutatni, hogyan készülnek 1983 búcsúztatására a négy megyében. Nekik is a vendéglátó helyeken, s azoknak, akik otthon vagy szőkébb baráti körben ünnepelnek, azaz minden kedves olvasónknak jó szórakozást, vidám szilvesztert — és boldog 1984-et kívánunk. Uránváros felől a teljesen kihalt 6 a-n gördülök hazafelé. Az autórádióban muzsika. Valahonnan az éterből karácsonyi ének szűrődik ki. Lassan éjfélre jár, a lakások ablakaiban még sok helyütt világolnak a hangulatfények. Lelassítok, letekerem az ablakot. Csöndes, békés karácsony éjszaka. Bár ezt hallhatnánk hétfőn délután az ügyeleti telefonokból I S bárcsak ezt olvashatnám a kopogó telexgép előtt is arról, ami a világban történt az utóbbi 44 óra alatti . . . Wallinger Endre felhívtuk a felhivhatókat, diskuráltunk egy kicsit, ti mit csináltatok, sétáltunk ebben a szép. melegben az Égervölgyben, alig folyt víz a forrásból, csak ne legyen böjtje ennek a szép karácsonynak. Nekem úgy szép, ha nagy hó van. El is kelne most, hogy jövőre is legyen kenyér az asztalra. Szilveszterkor talán elutazunk, jó lenne kimozdulni egy kicsit. Nem találtam el a méretet, de azért örült az ajándéknak, majd holnap becserélem — csupa semmiség, csupa kis hír, újságba nem való. Szenzáció? Békés volt ez a karácsonyunk. B. L. Lapindító Általában vasárnap, most az ünnepek miatt hétfőn két órakor ül össze a HDN deszkje. Lapindító értekezlet: utoljára kipipálni a biztos anyagokat, átnézni a nyomdába menő kéziratokat, tükröket és „besöpörni” a hétvége, most az ünnepek eseményeit. — Hazafelé találkoztam egy karambollal, Hímen a kép — mondja W. — Utána kell érdeklődni, mikor volt ilyen meleg utoljára karácsonykor — így K. — Vasárnap nagy szirénázással mentek Pest felé, talán a tűzoltók ,.. — Jó, úgyis hívjuk az ügyeleteket. Majd rákérdezek. — Ki tud még valami eseményről? — kérdi M., a fő- szerkesztő. Mi most az esemény? Újságba kívánkozó? Merthogy tudok, sokat, de ki nyúlna a zsebébe kettő húszért, hogy meg tudja, mára már minden ajándékot kipróbáltak a gyerekek, az apukák is felkötötték az új nyakkendőket, ki hurokban vette le este a nyakáról, ne kelljen újra kötni, ki meg majd újra feltűri az ing gallérját, s tekeri az ajándékot, háromszögűre, téglalap formájúra. Szenzáció-e, hogy tegnap délutánra elfáradtak a családanyák, de mosolyogva várták a barátokat, meg a családhoz tartozókat, elvégre karácsony van, a szeretet ünnepe? A tékozló fiú is megtér ilyenkor, csókot nyom a mama arcára, megkérdezi, jól vagy-e anyukám, s talán majd húsvétkor újra eljön, ő még nem tudja, milyen hosszú lehet a tél hetvenen felül, a karácsonyfa alatt sorra vett sírok emlékeivel. Benn a szerkesztőségben, tegnap délután, megnéztük egymás új ruhadarabjait, „Leányok megéneklésére" indulnak karácsony első _ napjan az izményi legények... Fotó: Tóth László W. E. Adóm Erika Karácsonyesti szolgálatban
