Dunántúli Napló, 1983. december (40. évfolyam, 331-359. szám)

1983-12-24 / 354. szám

mberségböl

Vékonyka gyereklány áll az ajtóban, kezében éthordó. Most készül haza az ebédel, a nagyapjának viszi. K. Mónika mindennapos vendége a pécsi házi szociális gondozás Ágoston téri központjának. Harmadik osztályos, szülei nem képesek gondoskodni a nagypapáról, az unoka viszi neki nap mint nap az ebédet....

A belváros felé indulunk. Az első lakás, ahova betérünk.

H. A. néni otthona. Ö épp a postára ment érdeklődni, nem érkezett-e meg a rendkívüli szociális segélye. Társbérlője panaszolja, hogy A. néni olajkályhája tönkrement. Újat nem tud venni, a szobájában nincs fűtés. Az idős asszony minden este a konyhai gázláng mellett melegszik . . .

— Ne tessék nyugtalankodni, intézkedünk — mondja a társbérlőnek Werner Edit, a szolgálat vezetője.

— Tudom, hogy segítenek, azért mondtam.

Nincs is más, akinek szólhatna, hiszen A. néni hozzátartozói meghaltak.

(Werner Editről, a Pécs vá- városi Tanács Házi Szociális Gondozó Szolgálatának vezetőjéről évekkel ezelőtt, amikor először találkoztunk ugyanazt a véleményt hallottam, mint most: él-hal hivatásának.

Azóta fiatalokkal, szinte huszonévesekkel frissítette fel a gondozói gárdát.)

Egyedül él C. J. néni is, akit ágyban találunk, pedig alig múlt ebédidő. Az alagsori szoba ablakát nemrég üvegezte be a gondozónő, a sarokban felaprított tüzelő. A hivatásos gondozónő már ma is itt járt, az ebédmaradékot C. néni félretette. Lehet, hogy ezt eszi vacsorára ... C. néni most délután két órától várja a holnap delet, mert akkor ismét kopogtatnak az ebéddel.

(Tóth Gy uláné 1975-ben érettségizett a Janus Pannonius Gimnázium és Szakközépiskolában. Egyideig a baleseti sebészeten dolgozott, egy évvel ezelőtt jött a Házi Szociális Gondozó Szolgálathoz, ötéves kisfia, négyéves kislánya mellett Szabadszentkirályról jár be naponta Pécsre férjével együtt, aki a PIK-nél dolgozik. Fél hétkor indul, délután fél hatra ér haza.)

B- J. néninek sokszor segített a lánya, de amit adott neki, az hamarosan új gazdára talált. A napi italért eladto az öccse, aki az édesanyjánál lakik. Az idős asszonyt magához is venné a lánya, de ő nem hagyja el a fiát. Hetvenen felül is alkalmi munkát keresve

próbál létezni, s ha minden kötél szakad, a házi gondozástól kér segítséget.

(Szentgyörgyvári Csabáné, a Xavér utcai Szociális Otthonból jött a szolgálathoz. Ott adminisztrátorként dolgozott több fizetésért, jól is érezte magát,

s közben társadalmi gondozóként látogatta az egyedül élő, idős embereket. Végül úgy döntött, hogy az utóbbit választja azért, hogy ne alkalomszerűen, hanem folyamatosan ezt tehesse.)

Az udvari házrész szoba- konyhás lakásában két felnőtt gyermek lakik együtt idős szüleivel. A vak, mozgássérült Erzsiké tolókocsiban, s neurotikus öccse, aki az idegenek érkezésekor egy takaró alatt keres menedéket. Az édesanyjuk szívbeteg. Erzsikét a napokban műtik, amputálni kell a cipó nagyságúra dagadt, gyulladt sebes lábfejet.

Egy kicsivel nagyobb lakásban talán könnyebben léteznénk sóhajt az édesanya , de nem tudunk mit tenni. Ez a ház a miénk, lakóval együtt vettük meg, s nem találunk neki megfelelő lakást. Jól megvagyunk a lakóval, veszekedni ezen nem akarunk.de így nagyon nehéz nekünk.

Amíg-ezt elmondja, Werner Edit és Tóth Gyuláné már kibontotta Erzsikét, hogy kezeljék a lábát.

(Erdelecz Teréz Debrecenben érettségizett és a IPTE

Tanárképző Karán akart továbbtanulni. A felvételije nem sikerült, de itt maradt Pécsett. A szolgálat egyik gondozónőjénél lakott albérletben, aki bevonta a munkájába, s tavaly december éta neki is önálló területe van: a belváros és a régi Kertváros egy részén lakó idősekkel való törődés a feladata. Azóta változtatott az elképzelésén. A Gyógypedagógiai Főiskola szociális szervezői szakán akar továbbtanulni.)

Tíz olyan lakásban fordultunk meg, amelyekben olyan idős emberek élnek, akiket a Pécs városi Tanács egészség- ügyi osztálya szociális gondozóhálózatának hivatásos és társadalmi gondozói rendszeresen segítenek. Közülük legtöbb a beteg, kevés pénzű, egyedülálló, idős ember. De jártunk olyan lakásban is, amelyben három gyermekével

él a középkorú rokkant-nyugdíjas házaspár. A feleséget a tüdejével kezelték, a férj epilepsziás. A konyhájuk, fürdőszobájuk tiszta, rendezett, a bútoruk hiányos, ütött-kopott. A napokban kaptak egy új kályhát a gondozóhálózattól, hogy a magas belméretű szobákat valahogy ki tudják fűteni.

(Kanczler Csaba 10 éve dolgozik a szolgálatnál. Családos ember, két gyermeke van. Szakképzett ápoló. Míg beszélgetünk, egy fiatalember keresi. Ó. Lajos november 5-én szabadult a börtönből. Albérletre, munkahelyre volt szüksége. Kanczler Csaba segített neki, ugyanis ő nemcsak hivatásos gondozó, hanem az ilyen fiatalok társadalmi pártfogója. Most, november 18-án már minden olyan szükséges intéznivalón túlvannak, ami az új élet kezdéséhez nélkülözhetetlen. Ó. Lajos hétfőtől dolgozik, lakhelye is van.)

Egy másik szoba-konyhában valamikor együtt élt a nagymama a fiatalokkal, és a másfél éves unokával. Az idő múlásával megromlott a kapcsolatuk: a mama azzal vádolja őket, hogy kisemmizik, a fiatalok pedig azt mondják, hogy a mama kibírhatatlan. Kerülik egymást. A néni most egyedül él a szobájában, a hivatásos gondozónő látogatja, a fiatalok pedig az udvari faházat alakították át lakássá.

(S itt van egy harmadéves orvostanhallgató lány, aki a nevét szeretné titokban tartani. Veszprém megyéből jött Pécsre, másfél éve társadalmi gondozó. Rendszeresen lógat egy idős aszonyt, akinek a férje tiz évvel ezelőtt megbénult, beszélni sem tud.)

Tavaly 1136 egyedül maradt, idős, vagy betegség miatt nehéz körülmények között élő embert, családot gondozott a szolgálat 16 hivatásos és 230 társadalmi gondozója. Ebédet visznek, takarítanak, intézik az ügyes-bajos dolgaikat javíttatások, gyógyszerfeliratás, -kiváltás, bevásárlás — mosatnak rójuk, illetve a körzeti ápolónőkkel együttműködve ápolják is az arra rászorultat.

Az egyedülálló, idős emberek teljesen érthetően ragaszkodnak saját otthonukhoz, o megszokott környezetükhöz, és emiatt sokkal szívesebben veszik, ha lakásukon törődnek velük. Egészségi állapotuk, fizikor erőnlétük miatt azonban visszatarthatatlanul eljön oz az idő, amikor már nem lesz elég a napi egy-kétszeri látogatás, az ebédvitel, a bevásárlás, a takarítás — állandó felügyeletre, gondoskodásra, ápolásra szorulnak . . .

Török Éva

Andor Attila rajza

Közös óhaj: a béke

Dón nagymamák a békeért — demonstráció Koppenhágában a rakéták ellen.

Japán tüntetők néznek foskosszemet o kivezényelt lOharmend- örökkel. Tokióban Reagan amerikai elnök látogatása alkalma ból került sor a tiltakozó megmozdulásra, amelynek résztvevői elítélték az Egyesült Államok politikáját.

Soha még a földön nem mozdult meg ennyi ember o béke érdekében, soho még ennyien nem emelték fel szo- vukat a fegyverkezés ellen. Idősek és fiatalok: egészen apró emberkék, akikről azt hinnénk, még a mese álomszép világában élnek; édesanyák gyermekükkel, egymást szorosan karolva; nagymamák, akiknek már aligha a maguk élete drága; kommunisták, szocialisták, pár- tonkivüliek, egyházi személyiségek, katonák ... szóvol,

Pillanatkéo a budapesti dolgozók békenagygyüléséröl: édesapa kislányával.

mindenki, aki bízott erejében, hogy tehet valamit a békéért. Igaz, ezek a demonstrációk Európában az amerikai nukleáris rakéták fenyegető árnyékában zajlottak de zajlottok, minden fenyegetés ellenére. S másutt is elszánt hittel vonultak oz utcákra az emberek. Eme elszántság bizonyítására álljanak itt ezek a képek — az események, amelyek krónikája nélkül nem lenne teljes az 1983-as esztendő mérlege.

A karácsony - gyerekszemmel

A karácsony a béke és a szerétet ünnep — valljuk mi, felnőttek. Ezen a napon igyekszünk úgy élni, ahogy az esztendő mind a 365 napján kellene. Vajon a gyerekek hogyan látják ezt az ünnepet? Mit jelent szó_ mukra az ajándékozás, mi jut eszükbe erről a szóról: szere, tét? E kérdések megválaszoló, sóhoz a felsőszsntmártoni általános iskola negyedik osztályos tanulói voltak a segítségemre.

— Miért szép a karácsony?

V. K.: — Azért, mert otthon van a család, együtt vagyunk. Megyünk házról házra palezsájba, kapunk süteményt, narancsot meg mindent. Nagy izgalommal bontjuk a csomagokat, nézzük a tévét, olvasunk, beszélgetünk, sokáig le. hét játszani.

F. Is.: — Mindenki otthon van, senki nem siet. Egész éjjel

6 *Níí

játszani lehet meg televíziót nézni. Ilyenkor jó filmeket adnak. örülünk a fényes karácsonyfának.

P. É.: — Minden nagyon

szép és meghitt, a karácsonyfa nagyon szépen pompázik, megyünk köszönteni a rokonokat, barátokat. Minden tiszta fehér kínt.

T. T.: — Egész éjjel font vagyunk, nézzük a tévét, meg vetítünk, olvasunk könyvet. Meg kapunk ajándékot és szép a karácsonyfa.

R. H.: — Mindenki örül, és nézi a karácsonyfát, jó, hogy ajándékot kapunk és adunk. Mindenki kíváncsi a másik ajándékára.

K. Z.: — Jó, hogy összejö vünk. A karácsonyfán égnek a gyertyák. Ajándékot bontunk, játszunk, kártyázunk.

G. M.: — Az egész család otthon van, lemezjatszózunk, tevét nézünk. Nem kell iskolába menni, sokáig lehet aludni.

— Mi az ajándékozás?

V. K.: — Az jut eszembe, ho hallom, hogy örömöt szerez valaki másnak, örül mindenki

az ajándéknak. Én egy vonatot és egy társasjátékot szeretnék.

P. É.: — Ajándékozás az, ho valaki valamit ad a másiknak jószivvel. Örömöt szereznek egymásnak ezzel az emberek. Én talán kapok egy babaszobát és lemezeket.

T. T.: — örömöt szereznek nekünk az ajándékok.

R. H.: —, Azért jó ajándékozni, mert minderki örül és akkor jó a hangulat.

R. R.: — Ha ajándékot kapunk, akkor mindenki ráér és velünk foglalkozik, örülnek, ha örülök.

— Mi jut eszetekbe erről a szóról: szeretet?

S. I.: — Sok ajándékot köpök, mert szeretnek.

K. J.: — Anyuék ráérnek.

R. R.: — Beszélgetünk, s kérdeznek mindenről.

V. K.: — Megajándékozzák egymást az emberek. Meg hogy foglalkoznak velem, vigyáznak rám.

P. É.: — Mindenki ráér és odafigyel mindenkire. Beszélgetünk. Roszprim Nándor

A lelsöszentmórtoni negyedikes ek