Dunántúli Napló, 1983. december (40. évfolyam, 331-359. szám)
1983-12-24 / 354. szám
Ünnepi interjú A közigazgatás átszervezéséről - a járások megszűnéséről Nő a községek önállósága Beszélgetés Horváth Lajossal, a megyei tanács elnökével Úgyszólván a felszabadulás -óta lépésről lépésre alakul át, formálódik újjá a magyar köz- igazgatás. A lépések mindegyike előbbre vitte a korszerűsödés útján az igazgatás egész rendszerét. Ezen a hosz- szú úton voltak igen fontos állomások, a legfontosabb a ta- • nácsok létrejötte volt, majd — számos egyéb, az egyszerűsítést szolgáló változás sorában — a járási tanácsok megszüntetése. Azóta a járások — köz- igazgatásunknak ez a nagymúltú, óm váltakozó jelentőségű egysége — fokról fokra veszítettek a jelentőségükből, s most létüknek az utolsó napjaihoz értek: január 1-től hazánk közigazgatási térképén nem lesznek már járáshatárok és járásszékhelyek. Ez sok egyéb változást is hoz. Ezekről kértünk karácsonyi interjút Horváth Lajostól, a Baranya megyei Tanács elnökétől. — Milyen előzmények után jutottunk el a közigazgatás mostani átszervezéséhez, s mi a korszerűsítést szolgáló intézkedések lényege? — A közigazgatós mindig fontos szerepet töltött be a társadalomirányításban, hiszen mindig is a politika végrehajtásának a szervezése volt a feladata. A politikai rendszer minden közigazgatási intézménye erre hivatott. Tehát a tanácsok munkájában is a társadalomszervező tevékenység a meghatározó elem és nem az, amikor az állampolgárok számára engedélyeznek vagy tiltanak valamit. Az igazgatás minden szerve — így a tanácsigazgatás szervezete is — azonmód alakult, amiként azt a társadalom szervezési igénye megkövetelte. Baranyában sem volt ez másképp. A mi megyénk jellegzetesen aprófalvas megye. A felszabadulást követő években, pontosabban a tanácsrendszer kialakításakor 301 falu és 2 város volt ebben az átlagos méretű megyében. 1950-ben majdnem minden baranyai falu — pontosabban 262 — alakított tanácsot. A megalakult tanácsok legtöbb társadalomszervező leiadatai a hatalom megerősítésével függtek ősz- sze. A begyűjtés, az adóztatás, a termelőszövetkezetek megújuló szervezése adták akkoriban a legtöbb teendőt. A járási szerveknek, a politikai rendszer minden járási intézményének akkoriban fontosabb szerepe volt a központi akarat érvényesítésében, mint a lakosság ellátásának a szervezésében vagy a település fejlesztésében. A társadalomirányítás akkori feladatai miatt nemcsak nélkülözhetetlen, hanem a területi irányítás egyik legfontosabb vezetési pontja volt a járás. Az ellenforradalom után már más töltésű feladatok vártak a politikai rendszer intézményeire, így a tanácsokra is. A mi szerveinknek a területünkön élő lakosság igényeinek a jobb kielégítése, a településfejlesztés, a termelőszövetkezetek szervezésének befejezése, majd a megszilárdítása lett a fő teendőjük. Ez idő tájt fejeződött be a faluvillamosítás és kezdődött a bekötőút-építési program megvalósítása, a vízellátás javítása, az iskolakörzetesítés, stb. A lakosság magasabb színvonalú ellátásához már felkészültebb, az anyagiakat is jobban összpontosító tanácshálózatra volt szükség. A termelőszövetkezetek önkéntes egyesülése létrehozta o nagyüzemi gazdálkodást, de »ennek már nem felelt meg a szétaprózott tanácshálózat, annak képviseleti és apparátusi működési ^keretei, lehetőségei. A szakszerűbb munkához, az igényeket magasabb szinten kielégítő intézményhálózathoz összpontosított apparátusra és pénzalapokra volt szükség. Ezt elérendő jöttek létre a társult közös községi tanácsok. Ezeknek a kibontakozó testületi munkája, valamint az erősödő községi apparátus előre sejtette, hogy változtatni kell a járási tanácsszervek irányitó munkáján. Előállt ugyanis egy sajátos helyzet: a települések egyre tudatosabb fejlesztése során voltak községek, amelyek gyorsabban haladtak, térségi ben. meg kell szüntetni ezeket. A járási szervek dolgozói derekasan kivették a részüket a központi párt- és állami döntések megvalósításából és maradandó — ma még alig pótolható — érdemeket szereztek a helyi érdekek képviseletében és védelmében. Elismerést érdemelnek ezért! A járások megszüntetésére azért volt szükség, hogy a társadalomirányítás új igényeihez igazodva izmosodjanak a községi tanácsok. A jövőben főként itt kell ugyanis erősíteni a társadalomszervező munkát, s fejlesztő és ellátó tevékenységet és a szocialista demokráciát. Ez azt is jelenti, hogy itt önállóbb és felelősebb munkát kell majd végezni, mert az alapszint ezen bázisain ma még elmaradás tapasztalható ezekben a dolgokban. — Minderen változások közepet! községeink fejlődésében bizonyos aránytalanságokat tapasztalhattunk. Az ebből következő feszültségeket milyen tényezők okozták? — Baranya már évszázadok óta aprófalvas megye. A kisfalvak létrejöttének itt egykolenül magasabb szintű ellátást a körzetekben és a városokban. Arányosabbá tette az ipar területi elhelyezkedését, elősegítette az iparszerű termelés terjedését a mezőgazdaságban, serkentette a háztáji és kistermelés szervezését, érdekeltté tette a mezőgazda- sági nagyüzemeket a települések fejlesztésében és ellátásában. Hozzátehetem, hogy még az igazgatási szolgáltatások színvonala is emelkedett. A falvak mai külső képe, az ott élők életkörülményei, a településért végzett önkéntes társadalmi munka értékének folyamatos emelkedése bizonyítják a törekvések sikerét. És hogy közben új gondok és feszültségek is jelentkeztek? Nos, ezeket sem szabad tagadni. Milyen okai vannak ezeknek? A jövőt illetően is látni kell azt, hogy sohasem azonosan arányos a települések fejlődése ott, ahol azok fejlettségében és rendeltetésében különbözőségek vannak és maradnak. Az arányos fejlődést tehát nem egymáshoz, hanem a rendelik jövő a községekéi Képünkön új utcasor Pécsváradon központtá alakultak, ellátó szervezeteik és intézményeik már több községre terjeszkedve látták el a feladataikat. A központi fekvésű faluközpontokban szakosodott a kereskedelem, bővült a szolgáltatás, bokrosodtak a többet is nyújtani képes intézmények. Itt volt a termelőszövetkezetek központja, vagyis a gazdaságszervező centrum is. A terület és településfejlődés ezen folyamata kikényszeritette a közigazgatás szervezeti változtatását is. A megye 262 községi tanácsa 77 zömmel közös tanácsba szerveződött. A megszületett új Tanácstörvény jelentősen növelte a helyi tanácsszervek hatáskörét, önállóságát, a közös tanácsba társulás pedig lehetőséget teremtett arra, hogy a lakosság magasabb színvonalú igazgatási szolgáltatásokhoz is jusson. A nagyobb helyi önállóság, a képviseleti önkormányzat kibontakozása nemcsak o helyi tanácsok és a lakosság kapcsolatát tette szorosabbá, hanem szükségtelenné tette a járási képviseleti testületek további működését is. Ekkor még nem mondhattunk le arról, hogy a járások tanácsi apparátusa részt ne vegyen a községeket irányító, segítő munkából. A közvetlen irányításra ugyanis a megyének még nem volt elég ereje, a községeknek pedig az ehhez szükséges felkészültsége. Az elmúlt évtized mór a szemünk láttára bizonyította, hogy a tanácsok o lakosság életkörülményeinek a jovitosábon felelős feladatokat látnak el. Az emberrel való törődés sokágú teendői közül most már mind kevesebb rész jutott a járásokra. Ez is mutatta, hogy a járási tanácsszervek betöltvén a rájuk osztott történelmi szerepet —, elérkeztek ahhoz az időszakhoz, amikor a politikai irányítás és a közigazgatás eredményesebbé tétele érdekéron gazdasági okai voltak. A hegyes-dombos vidék, a nehezen művelhető föld és tegyük hozzá — a kisüzemi gazdálkodás kevés ember ellátásához volt elegendő. Nálunk a településsűrűség kétszerese az országosnak, de a községek átlagnépessége és átlagterülete csak a fele annak. Ez késztette a megyei vezetési már a 60-as évek elején olyan tudatos településfejlesztésre, amely hatásosabban javíthatja a lakosság életkörülményeit. A nagy igyekezetben követtünk el hibákat és oktalanságokat is, hiszen volt idő, amikor nemcsak ösztönöztük, hanem erőszakoltuk a nagyobb települések fejlődését és a kisebbek visszafogását. Tíz esztendeje aztán új és kielégítőbb koncepció született. Ennek a va- lóraváltósa során kialakult és gyorsan fejlődött a megye városhálózata. Leginkább a megyeszékhely, Pécs növekedett. A községek közül a körzetközpontok, de legfőképp o nagyközségek gyarapodtak. Mindezek azt is jelezték, hogy felerősödött a megye falusi-községi településszerkezetének az átalakulása. A városok körüli községek mind erőteljesebb szálokkal kezdtek o városhoz kötődni, a legkisebb települések egy része egyesült o szomszédos nagyobb községgel és volt köztük olyan is, amelyből teljesen elköltöztek o lakosok. Ennek tudható be, hogy amíg 1972-ben még 316 községünk volt, addig ma 290-et számolhatunk. Kell-e vészharangot kongatni e folyamat miatt! Egyáltalán nem! Ez a szerkezeti átalakulás egyenes következménye volt o mező- gazdaság fejlődésének, az út hálózat alakulásának, az in-, tézményi szolgáltatások differenciálódásának, a falusi értelmiség nagyobb településekbe húzódásának. És mit adott mindez a lakosságnak? Feltéttetéshez kell mérni. Az is igaz, hogy még ilyen összehasonlítás alapján is vannak sajátos baranyai gondjaink. Hadd soroljam ezek egyikét, másikát. Az elmúlt másfél évtizedben, legfőképp a 70-es évek közepétől, a megyeszékhely gyorsabb fejlesztésére lorditottuk a figyelmet, mert a korábbi alacsonyabb fejlődési ütem miatt akkor itt gyülemlettek fel a legélesebb feszültségek. Ide összpontosítottuk tehát a fejlesztési pénzek zömét, ezért viszonylag kevesebb jutott ebből a falvaknak és a kisvárosoknak. 1980-tól változtattunk ezen a támogatási politikán és ma a községek részesedési aránya a megyei lejlesztési pénzekből a korábbinak a kétszeresére emelkedett. A községek még gyorsabb fejlődéséhez természetesen idő. kellő türelem, a lakosság és a mezőgazdasági üzemek támogatása is szükségeltetik Ügy tűnik, hogy napjainkban megvan erre a készség. Az elkövetkező években tehát az arra alkalmas községeknek a lakosságot megtartó képességét kívánjuk erősíteni. Hadd említsem egy másik gondunkat is. A mi megyénkben 213 társközség van és 65 tanácsszékhely. Az utóbbi évtizedben a társközségek zöme elmaradt a fejlődésben. Áttelepültek innen a faluközpontokba a fontosabb intézmények, ezeket a kisfalvakat magára hagyta a fiatalság és az értelmiség is. Az lesz most a feladatunk, hogy ahol csak lehet, megállítsuk ezt a folyamatot és megteremtsük a feltételeket ahhoz, hogy az itt élőkről helyben gondoskodjanak, hogy legyen helyben is tanácsi képviselet, hogy élénküljön itt o közélet. Mór születőben vannak azok az intézkedések, amelyek által pár év múlvo új fejlődési periódus kezdődik a társközségek életében. — Milyen változásoknak leszünk a tanúi, részesei most, az esztendő fordulóján? — 1979. január 1-én olyan területi-igazgatási, szervezési intézkedéseket hajtottunk végre Baranyában, amelyek hosz- szabb távra tekintettek, korszerűbb és időtállóbb igazgatási szervezeteket alakítottak ki. Ekkor arányosítottuk és alakítottuk ki a megye városaira, illetve azok vonzáskörzetére alapozva a járások területét. Az eddig eltelt idő bizonyította azt, hogy — apróbb kiigazítások után — ez a területiszervezeti keret alkalmas a jövő feladatainak az ellátására is. A lakosság lassan-lassan hozzászokott már az új területi beosztáshoz és az ezzel járó szolgáltatások rendszeréhez. Semmi okunk nincs arra, hogy újabb átszervezéssel nyugtalanítsuk őket. A járások megszűnése nem azt fogja jelenteni, hogy a városi politikai és igazgatási szervek automatikusan átveszik majd a járások korábbi feladatait. Ennek nem lenne értelme. A változás lényege az, hogy a községek — tehát az alapszint — kapják meg a volt járási feladatok döntő többségét és a városok apparátusai csak közreműködnek a megyei irányításban és ellenőrzésben, a községi munka segítésében. Ezáltal jelentősen növekedni fog a községek önállósága. Ott lógnak törődni az emberekkel, ahol azok élnek és erősödni fognak a távoli jövő közigazgatását is előrejelző — megyei és községi kapcsolatok. A községeket persze alkalmassá kell tenni arra, hogy a megnövekedett és bonyolultabbá vált feladataikat képesek legyenek ellátni. Ezért az átszervezés bérmegtakarításának a legnagyobb részét arra használjuk majd fel, hogy a községi munkában minőségi javulást érhessünk el. Másrészt Baranyában mind több község hoz létre olyan önkéntes igazgatási társulást, amelynek a révén magasabban képzett szakembereket is tudnak a községek alkalmazni. A megyei vezetés támogatja ezeket a törekvéseket. Egyszóval: a megye 5 városa és 11 nagyközsége alkalmas arra, hogy az irányítás és a társulás jövőbeni feladatait ellássa. Reájuk építve minden bizonnyal javulni fog az ösz- szetartozó települések politikai, gazdasági, ellátási és igazgatási együttműködése is. — Mit vár mindezektől o megyei tanácselnök és mit várhat a lakosság? Mindenekelőtt abban bízom, hogy a községek képesek lesznek felvállalni azokat a feladatokat, amelyek reájuk várnak. A jövő a községeké, hiszen szemmel láthatóan itt erősödik majd a helyi társadalomszervező tevékenység. A helyi szerveknek nemcsak a lakóhelyi, hanem a munkahelyi dolgokkal is mind többet kell majd foglalkozniok. A településfejlesztés is sokirányú teendőket ad. Nemcsak a szolgáltatást nyújtó intézményhálózat és az ellátó szervezetek gyarapítása, hanem a növekvő magánerős lakásépítés feltételeinek a megteremtése is a feladataik közé sorolt. Az elkövetkező években csak ott lehet majd a fejlesztési-beruházási korlátokat áthágni, ahol a lakosság a maga pénzével is hozzájárul a falufejlesztéshez. Ennek a szervezése sem kevés munkát ad. És ehhez járul még oz igazgatási szolgáltatások növelt hatásköreinek az ellátása. Szóval lesz mivel foglalkozni! És mindezt a lakosság növekvő igényessége, társadalmi kontrollja mellett kell ellátni. A lakosság most már nemcsak bele fog látni a tanácsi tányérokba, hanem meg is ízleli és minősíti is majd a tanácsok főztjét. Nyilván ezt is a maga javára fogja tenni. A másik dolog, amely említést érdemel, az, hogy az átszervezés teret nyit a szocialista demokrácia továbbfejlesztésének. És erre napjainkban nagy szükség lesz! A képviseleti testületekben mostanában mintha alábbhagyott volna a vitázó kedv, a nehezülő helyzetben néhol kevesebb a kezdeményezés és fásultabb a légkör. A helyi önállóság és felelősség növekedése segíthet abban, hogy a helyi életkörülményeket helyben is formálják, hogy jobban a helyükön kezeljük a dolgokat, hogy a helyi feszültségeket is ott próbáljuk oldani, ahol azok keletkeznek. Ez pedig csak az érdekek ütköztetésével és egyeztetésével, vagyis a demokrácia mélyítésével lehetséges. Jómagam is, de gondolom a lakosság is szívesen venné, ha a falugyűléseket sem csak akkor hívnák össze, amikor azt felülről ajánlják, hanem akkor is, amikor lenne mit helyileg is megtárgyalni. Ide tartozónak tekintem én a lakosság köznapi ellátását is. A falu jobb ellátása nem lehet csak a vállalati gazdaságosság függvénye. A gazdálkodó szervezetektől következetesebben kell szá- monkérni ellátási felelősségüket is. Azt már elértük, hogy a kenyér minden nap eljut a falvakba. Ennél azonban több kell! Bátrabban kell építeni az új vállalkozási formákra és mindenütt támaszkodni kell a termelőszövetkezetek ellátó tevékenységére. Baranyában szerencsére megvan erre a termelőszövetkezeti vezetőkben is a készség. Számítok arra is, hogy a városok az eddiginél nagyobb figyelemmel lesznek a környezetükre, hiszen a kapcsolatok mélyítése kölcsönös érdek. Az átszervezés lényege az, hogy eredményesebben valósuljanak meg a céljaink és az elgondolásaink. Ezért magam is any- nyit várok el ettől, amennyit a lakosság is okkal megkövetelhet. — Lezárul-e ezzel a közigazgatás átszervezésének a folyamata, vagy várhatók további lépések? S ha igen, milyen irányban? A közigazgatás korszerűsítésének a folyamatában egy szakaszt zár le a mostani átszervezés. Ezt követően a jelentősebb szervezeti intézkedéseket illetően nyugalmi időszak következik. Ugyanis szilárd elhatározás az, hogy mostanában ne kerüljön sor olyan szervezeti intézkedésekre, amelyek a kétfokozatú, a kétszintű köz- igazgatás megteremtését kívánják elérni. Ez persze nem jelenti azt, hogy a közigazgatás korszerűsítésében másfajta intézkedések ne következzenek be. Amint erről már szó esett, a társközségekben is önálló képviseleti szervet, az úgynevezett elöljáróságot hívjuk életre, s velük szerény mértékű önálló pénzalapot is létrehozunk. Bizonyára lesznek olyan, időközben szükségessé váló intézkedések is, amelyeket az élet diktál majd. Minden bizonnyal sor kerülhet községek egyesítésére vagy éppen községléte- sitésre is. Baranyában Sátorhely mostani községgé emelkedése is példázza e folyamat lezáratlanságát. Szeretném megjegyezni, hogy az átszervezéssel kapcsolatos személyi kérdéseket nagy körültekintéssel intézzük. Az máris biztos, hogy mindenkinek teremtünk munkalehetőséget anélkül, hogy ez számára hátrányos helyzetet teremtene. Csak példaként mondom, hogy a tanácsi átszervezés 170 embert érint, közülük 20 kerül áthelyezésre nemtanácsi szervhez. A többiek maradnak vo- lamelyik tanácsi szervnél, vagy nyugalomba vonulnak. A pártirányitás és a politikai rendszer intézményeinek a területi beosztása is igazodik az új közigazgatási helyzethez. Ez minden bizonnyal segíteni fogja a helyes társadalmi munkamegosztás kialakítását és hozzásegít ahhoz, hogy o területi irányítás, a közigazgatás jobbon megfeleljen a ma és a holnap politikai igényeinek. Hársfai István
