Dunántúli Napló, 1983. december (40. évfolyam, 331-359. szám)
1983-12-24 / 354. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli napló XL. évfolyam, 354. szám 1983. december 24., szombat Ara: 1,80 Ft Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Legyőzhetetlen A Sol Salutis legyőzte a Sol Invictust, a Legyőzhetetlen Nap pogány ünnepéből az Üdvösség Napja lett: karácsony. A Napnak persze mindegy, süt hét- ágra, nem tehet arról, hogy a Föld tengelye szöget zár be keringési síkjával, s arról sem, hogy a földi történelem szempontjából jelentős mezőgazdasági kultúrák az északi féltekén bontakoztak ki. Nem tehet arról a Nap, hogy ezért, Így december táján a Föld északi feléről, fáradtnak látszik, alig a horizont fölé emelkedőnek, hogy egy nap feléig sem Nap az égen, s hogy hideget lehelnek a hosszú éjszakák. Mit sem tud a nappalok rövidségéről, egyre szőkébb perceiről, s természetesen arról sem tud, hogy van egy nap, egyszer egy évben, amikor az északi léitekén leghosszabb az éjszaka. ' . A Nap akkor is ugyanolyan szorgalommal égeti higrogénjét héliummá, ahogy évmilliók óta teszi, s ahogy még évmilliókig tenni fogja. Legyőzhetetlen a Nap, sejtette ezt már régen az ember, noha másért tartotta le- győzhetetlennek: a téli napforduló után növekvő nappalokért, azért az egy percért, amivel a forduló után előbb kel, s később nyugszik: megszületik egy új év, egy új ciklusa az életnek a nappalok hosszabbodásával, megváltása á hidegnek, az élettelennek. Ugyancsak ránk fér már, hogy legyenek hosszabbak a nappalok. S ma már valóban hamarabb világosodik és később sötétül, mint tegnap: a Napban bizhatunk. Holnap is már több lesz, mint ma. Kicsit magasabbra emelkedik, ha engedi látni a felhőzet: ami ugye, liyenkor télen sötétszürke és nyomasztó. S többnyire atlanti eredetű. Decemberben az északi léitekén hűvös van és hideg, a kamrákból észrevehetően kezd logyni a tűzifa, a szén és az olaj, amit még a nyár végén, s ősszel halmoztunk fel, tudván a /ovid napok eljövetelét. De halmozunk mást is: ötvenezer mininapot, legtöbbjét az Egyenlítőtől északra, talán azért ily sokat, mert lobbanásuk pillanatokig tart csak, mig gyújtásnak elhasad a fa a baltacsapás alatt. Nem lesz időnk gyönyörködni benne, mint ahogy rabulejtő tűzbe nézni téli estéken, a gyenge láng a forgácsba kap először, felpörgeti, bodoritja, elhamvasztja, az adja tovább a hasáboknak: amit a Nap a nyáron elválasztott, szén és oxigén most újra egymásé lesz. Gyönyörű nászuk melenget. Örömükben visszaadják a nyár lobogó hőjét. Kipirulnak az arcok. A héten meleg lett, szokatlanul meleg, a fagyos szelek kiszorultak. Tavaszion sütött a Nap a hét elején, amikor éppen legrövidebbre. szabta útján a földi-égi mechanika. Van ebben valami jelképes. Van ebben valami jelképes? Jelzi-e, hogy zord: ősz, mininaptelepités után enyhülés jön? Tartós, valódi, nemcsak amolyan téli rendkívüliség? Bízunk benne? Bízzunk benne! A Nap legyőzhetetlen! Adjuk meg a Napnak, ami az övé, a hidrogénatomfúziót, s ne akarjuk elvillantam, amit eltanultunk tőle, tertelmes bombavakuk- ban. Nem pillanatokra, s nem itt kell millió fokokat produkálni, hogy melegedjenek az emberek, még ötvenezer pillanat sem idézheti méltóságában a Napot. Mi ötvenezer pillanat? Egy perc? Egy óra? Egy nap? Bármennyi is, nekünk elviselhetetlenül sok. Sok az elpárolgáshoz, sok az árnyékvetéshez, sok a meghólyagosodáshoz, sok a keserves halálhoz, sok az irigység idejéhez, mig a holtak sorsára jutunk. £ egyen türelmünk a napi percekhez, hisz már átbillent a Nap túlsó térítőjéből. Lesznek még hidegek, de tudhatjuk, tavaszt nyárt hoz: elvethetjük, learathatjuk búzánkat, metszhetjük bő termőre szeleinket — erre időt a Nap, években is milliárdot ad. Mert vetni akarunk és szüretelni. Gyereket nevelni. S december végefelé, akár pogányul, akár megkeresztelve, ünnepelni a megszületőt, a Sol Salutist, a Sol Invictust. A legyőzhetetlen reményt. A sötét felhőkön is átmelegítő békességet. Bodó László H tartalomból: Befejeződött az országgyűlés téli ülésszaka (2—3. oldal) Gyertyalángok (3. oldal) Nukleáris műszerek a gyógyítás szolgálatában (4. oldal) Nő a községek önállósága (5. oldal) Fáradhatatlan emberek (7. oldal) Művészarcok (8. oldal) Az év legjobb sportolói A Dunántúli Napló karácsonyfája (16. oldal) Testueruarosok tere Luou-Kertuarosban Proksza László feluetele
