Dunántúli Napló, 1983. december (40. évfolyam, 331-359. szám)
1983-12-03 / 333. szám
Mai puszták népe Egy boldog emberv a halak jegyében A bikali halastó, háttérben a Halfeldolgozóval Tégla, cserép - több, és mégis kevés Rekonstrukció kezdődött az alsómocsoládi gyárban Előtérben a hőtakarékos falazó anyagok gyártása Nagy utat tettek meg az ál. lami gazdaságok a kezdetektől mostanáig a harminc—negyven évvel ezelőtti botladozásoktól a mai, korábban elképzelhetetlen terméseredményekig. Ez — a változó világ változó viszonyai, tói meghatározottan — a jó adottságúaknak sem ment köny nyen: produkálni kellett; elérni, hogy el- és megtartsa az embert a föld; ráadásul bizonyítani, hogy a szocialista termelés az uradalminál mindenképp előbb, re való ... Ez különösen ott - bizonyult nehéznek, ahol a föld gyenge volt, ráadásul a települések életébe, lakosságuk összetételébe s rétegződésébe alaposan „belekevert" a történelem — mint például Bikaion, Má. gocson, Egyházaskozáron meg a Hegyhát többi településein. Itt legalábbis kettős feladatot kellett megoldani; kenyeret adni a környék népének — de olyat, ami nem üt el nagyon az addig elsőrenden lévő állattartástól, s hasznosítani lehet vele a leromlott földet is ... A másik, nem kisebb: új dolgokra tanítani a készséggel, de minden előképzettség nélkül mozduló népet, és ebben szaktudásra, igényességre, folytonos megújulásra szoktatni. Amikor ennek titkairól Zám- bó Istvánt, a Bikalj Állami Gazdaság igazgatóját faggatom, s kedvcsinálónak felolvasom egy országos szaktekintély elismerő szavait, ebben játszott személyes szerepéről, több mint szerényen: csaknem mogorván hárítja el a dicséretet. Válasza tömören eny- nyi: fogós, nehéz dolgokban partnerek nélkül előrehaladni képtelenség, nem is lehet, s neki megvoltak ehhez a partnerei ... * Volschein Ferenc, a gazdaság halászati főágazatvezetó- helyettese cselédként kezdte. Nem uradalomban, hanem egy bácsbokodi nagygazdánál... — Kemény sors volt; aki csak hall róla, talán el sem hiszi... Lakásom egy lóistálló volt, függőágyon aludtam. Télen is kint éltem a tanyán, a „fűtést” az állatok és a trágya melege adta. Első nap egy tábla szalonnát hozott ki a gazda, és azt mondta, egyél, amennyit akarsz. A nagy tábla szalonna eleinte szépnek látszott, de később kiderült, hogy nincs más, csak ez. Az apasztásra váró tehenektől nyertem egy kis tejet, tejterméket, ami némi változatosságot adott. Főtt étel egyszer járt egy héten. Mégsem mondhatja, hogy lefogyott — de csak azért, mert hat 'testvére lévén, sohasem volt alkalma különösebben megszélesedni. Az állami gazdasághoz így először nem is vehették fel másnak, mint vízhordónak. / — Töpörödött gyerek voltam: ötven kiló, amikor bevonultam katonának, itt hoztak helvre: a gyengeség miatt karanténba vittek, hízókúrára fogtak. Az öreg katonák csináltak nekem olyan kórlapot, hogy aki látta, azt hitte, én vagyok a legbetegebb, holott csak gyenge, csenevész voltam. A főezred- orvosnak volt egy külön szobája, ezt nekem kellett takarítani. Parkettás szoba volt, de mindig csak mosták, úgyhogy kezdett mór ropogni. Én a rak. tárban talált pasztával felvik- szoltam; mikor a főorvos visszajött s benyitott, a szőnyegen elcsúszva egyből berepült szemközt az ágy alá . . . Óriási csörömpölés: hívják az öreg- katonát: „Ez a kis kopasz csinálta . .Na, gondoltam, vége az én jó soromnak. De nem; kaptam két hét szabadságot. Nem örültem neki, mert nem volt hova mennem. De az orvos aztán kézbevett; megtiltotta a cigarettát, külön menüre fogott. Egy év alatt húsz kilót híztam és huszonkét centit nőttem, húszéves koromban. Az egyívósú gyerekek meg se ismertek, amikor hazajöttem ... * A gazdaságban aztán szükség is volt az erőre. A vízhordóból, kocsisból lett Bikái első halászati szakmunkása; a mestervizsga után technikum s halászmesteri rang, beosztás következett. Mindenestől, mindenkinek új dolog volt a hal akkor Bikaion, s a kísérletezésben, a mind újabb feladatok megoldásában neki kellett elöl- járnia. Előbb a nevelt halak mind nagyobb mennyiségű előállítása volt a cél, majd a mi. nél eredményesebb ivadéknevelés, ami részben a meny- nyiséget növelte, részben a régi módszerekbőj, megoldásokból mindig új minőséget hí. vott elő. Meg kellett ismerked. nj a nagyüzemi haltartás hátterével: a vizek, az alga, a ZOO- és fitoplankton életének — egy-egy évszakban is másként alakuló — bonyolult bio. lógiai mechanizmusaival. Az egykori cselédfiú értékes gyakorlat; tapasztalatok tudója: komoly, országos szaktekintélyek első számú partnere lett. — Sokszor vitatkozni kellett velük;... Vojnárovics Elek professzor például a víz trágyázásának, magyarán a sertéstrágya beszórósának híve, szorgalmazója volt, de azt mondta, ezt csak tavasszal, hűvösben, kis fényben lehet alkalmazni, nehogy a felgyorsult asszimiláció-a vízben oxigénhiányt okozzon. Én viszont úgy láttam, hogy a trágyázást még nyáron sem érdemes abbahagyni. A professzor csinált aztán' több oxigénmérést, és ő fejtette meg, hogy ha van biológiai egyensúly, azt kár a trágya megvonásával felborítani, inkább arra kell figyelni, nehogy az alga túlzottan elszaporodjon, mert Így önmaga éli föl az oxigént. Másokkal: a Horváth-házaspárral azt dolgoztuk ki közösen, hogyan le- het az ivadékszaporodást egy vegyszer adagolásával megfelelően irányítani .. . _ * * ö tvenéves korára, harminc évi munka után ennyi is szép lenne, elég lenne — de a halak mesterének korántsem jött még el az „elég". Családja, a szomszéd faluban szép családi háza, két, felső iskolán tanuló gyermeke van, de a mun. kától, szakmájától várja a még többet. — Szerencsés embernek érzem magam; alkothatok, önállóan tervezhetek. Úgy érzem, a legjobb szakmát választottam, ami minden igényemet kielégíti. Ebbe az is belejátszik, hogy tudom, honnan indultam, meg az is, hogy a gazdaság engedi, hogy a fantáziámat kifejte- gesssm . . . Annak is örülök, hogy szóba állnak velem a szakmában; ez nagyon fontos. Ha nincsenek kollégák, partnerek, információk, semmi sem megy. Végtelenül elégedett vagyok, mert féltheten ezt a kis halászati egységünket. Úgy érzem, mintha enyém volna az egész; tehetem is, mert senki sem bánt meg benne ... A levegőt és a közcsatornát sem szennyezi a Baranya megyei Baromlfifdldolgozó és -forgalmazó Közös Vállalat 1977-től működő pécsi feldolgozó üzeme. 1983. szeptemberéig a bűzt árasztó melléktermékeket, így a lábat, fejet, belet, szeptembertől újrahasznosítják a mintegy 120 millió forintért létesült húslisztüzemben. A próbazüzem áprilisban kezdődött és ezalatt jó párszor bűzös levegővel áraszthatta el a környezetét, különösen ókkor, amikor kelet; szél fújt. Mindez csak addig tartott amíg el nem készült a zárt higiéniai lánc és a légtisztító, amelyek most már száz százalékos hatásfokkal dolgoznak, amit igazolnak a veszprémi szakemberek levegőtisztaságvédelmi mérései is. Amikor hat éve felépült oz új baromfifeldolgozó gyár, már megtervezték a húslisztüzemet is, vagyis már ekkor hús- és toll-lisztet akartak ■gyártani a belsőségek, a toll és a vér fel- használásával. Felesleaesnek és drágának tűnt a távoli elszállítás. Csakhogy a légtisztíAz igazgatói tárgyalóasztalon a papírból készült bűvös kocka szövege: Hiába forgatod, csak egy variációja van, minden oldalról ugyanazt kérik: TÉGLÁT! A magánépítte- tők újabb kívánságát még nem írták rá: CSEREPET! Erősödik az építkezési láz, mind többen vágnak bele. A többség már az elején megtorpan, mert nem tud sehol se téglát, cserepet, nyílászárót, vizszerelvényt, csövet, radiátort beszerezni... Hosszú lenne a lista. A mennyiségi felfutással képtelen lépést tartani az épitőanyagipar és a többi iparág. Mit ígérnek? * ; Mit tud adni, mit ígér a Baranya—Tolna megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat? Sajgó Jenő igazgatóval beszélgetve a válasz: sokat, többet a tervezettnél, de a vásárlói kívánságoknak még sem tudnak eleget tenni. Azt már szinte csak tájékoztatásul, hogy hiába vannak két megyében a téglagyárak, hiába termel a szomszédos Bátaszéken az ország legnagyobb vázkerámia- és cserépgyára, gyártmányaik központi elosztás alapján kerülnek országos értékesítésre. Tehát nemcsak a baranyai és tolnai építtetők igényeinek kielégítésére termelnek. — Falazóanyagból az ösz- szes értékesítésünk 90, cserépből meg több mint 80 százalékát a TÖZÉP-eken keresztül a lakosság kapja, többségét a Dél-dunántúli TÜZÉP-en keresztül — mondja Sajgó Jenő. — Mennyi az idei tervük? — Falazóanyagból kis méretű egységben számolva 195 millió, cserépből 12 millió darab a tervcélunk, de mindkettőből lényegesen többet gyártunk az év végéig, falazóanyagból tízmillióval, cserépből 2,5 millióval adunk többet az építkezőknek. Ebben szerepet játszik a korszerűsítés, az idei kedvező időjárás és az, hogy dolgozóink megértve a feszítő helyzetet, júliustól 240 szabadnapi termelést műszakban dolgoztak. A vállalat a középtávú terv szerint ez évre 32 millió kis méretű téglával számolt, ezzel szemben idén 43 milliót gyártottak, jövőre ezt újabb millióval teljesítik túl. A lehetórendszer berendezéseit nehezen tudták előteremteni. Sokáig az olasz De Vita cég újdonságaiban bíztak, végül is az angol ERG cég olcsó, jó hatásfokot nyújtó berendezéseinél kötöttek ki, és legalább 12 millió forintot fordítottak a speciális szagtalanító torony és a hozzá kapcsolódá légfrissítő esőhálózat megvalósítására. A feldolgozó történetében a húslisztüzem megépítése egyben a • legjelentősebb környezetvédelmi beruházásnak is tekintendő. Lényegét fejti ki Szepesi György, az új üzem vezetője: — Évente körülbelül 2800 tonna belsőséget, ennél valamivel több tollat és vért dolgozunk fel hús- és toll-lisztnek. Ä toll-liszt vér és toll „összeadásával" készül. A kétféle végtermék mintegy 600 tonna lesz, és legnagyobb vásárlójának a Gabona Tröszt ígérkezik. De értékesítjük a főzés utáni maradék zsírt is. A felsorolt hulladékok zöme eddig Soltra került. Oly tökéletes a légtisztítás, hogy már főzés közben alig érzik a kellemettőségeiken belül igyekeznek rugalmasan alkalmazkodni az igényekhez. Az össz-falazó- anyagtermelésük 22 százaléka kis méretű tégla az iparágban kívánatos 20 százalék helyett. Rekonstrukciók — Kilenc egységünk gyárt kis méretű téglát. Négy hagyományos gyárunkban idén közel harmincmilliós rekonstrukciós munkát hajtottunk végre, ez összesen hatmilliós többlettermelést jelent és ellensúlyozza a siklósi, tamási, szigetvári létszámhiány miatt, és az alsómocsoládi beruházási munkák miatt bekövetkezett kiesést. Az említett négy gyárunkban kemence- és tárolótérbővítést, finomhenger-beállí- tást jelent a bankhitel, melynek egyik alapfeltétele az volt, hogy növeljük a termelést. Legjelentősebb talán az idén kezdett alsómocsoládi teljes rekonstrukció, az új gyár 1985 májusától a jelenleginek más- félszeresét fogja termelni, mégpedig nagy szilárdságú kis méretű téglát. — Az úi hőszabvány bevezetése is gazdaságtalanná teszi a hagyományos, kis méretű téglával való építkezést, nem beszélve a kis méretű tégla aránytalanul magas fuvarköltségeiről. A vállalat mivel próbálja meggyőzni, más, korszerű termékre rábeszélni az építkezőket? — Nemcsak a TüZÉP-eknek, az építkezőknek is szívesen adunk tájékoztatást szóban és írásban, hogy hol, milyen téglát gyártunk, mit mire javasolunk. A hótakarékos falazóanyagok gyártását helyezzük mindinkább előtérbe. A Poro- ton tégla-program Bátaszéken két év alatt közel százmilliós beruházást jelentett, az idei évre elvárt 40 millió darab helyett 55 milliót gyártunk. A mohácsi automatika-cserével, a kemencekocsi-rakodás gépesítésével jövőre a B-30-as mellett elkezdjük a korszerűbb len illatokat a dolgozók. Az erős elszívás után a bűzös aromákat kénsavval eloxidáljuk egy speciális toronyban,’ majd lúggal utókezeljük. A kénsav cirkulál, mindig pótoljuk, tehát töménységéből nem veszít. Azt már Szegletes Emil energiagazdálkodási osztályvezetőtől tudtam meg, hogy a technológiai és a felmosóvizet, valamint az elhasznált kénsavas légtisztító mosófolyadékot olyan jól megtisztítják, hogy azokat a Megyeri úti szennyvíztelep bírságolás nélkül fogadja a közcsatornán át. A húslisztüzem üzembe állításával nem nőtt meg a gyár napi 1000—1100 köbméteres vízigénye, és ami még ennél is fontosabb, hogy az ugyanekkora mennyiségű szennyvíz zsírtartalma nem változott a négy tárolómedencében. Vagyis a vállalat továbbra sem fizet szennyvízbírságot. Az üzemi szennyvíztelepen a hatfős kezelő személyzet Bötz Zoltán energetikus és hidrotechnoló- gus irányításával tökéletes munkát végez. A naponta keletkező 8—10 köbméter sűrű, Uniform falazóanyag gyártását, a szokottnál jobb minőségben. Nem csökkentjük a fö- démbéléstest és a 10-es válaszfal termelésünket. — Különösen a cserépből, azon belül is a mázas cserépből vennének az építkezők még többet. . . — Az ország gyárai közül a bátaszéki a legnagyobb és legösszetettebb profilú. Az idei végre rekordéve, mégsem tudja kielégíteni cserépből sem az igényeket. A tervezettnél lényegesen többet gyártott, mázasból is. A gyárban dolgozik már a kemencekocsi-ra- kó és -ürítő, a pántoló, a csomagoló gépsor, az olajkazánok helyett áttérünk a földgázra. Ezek mennyiségben és minőségben is javulást hoznak. A bcrna cserép mellett gyártunk pirosat is, főleg ezzel volt sok jogos reklamáció, mert nem kapták meg a vevők. Elnézésüket kérjük, de . . . Főleg a piros mázas termelését hátráltatta a festékanyag hiánya és a festékszóró berendezés alkatrészhibája, az is a piros ellen szólt, hogy a békéscsabai gyárat ki kellett segítenünk kétmillió barnamázas cseréppel. Jövő évben már többet gyártunk, de a piaci gondokat megszüntetni nem tudjuk. A cseréphiány marad... A vállalat 13 egységében 1400-an dolgoznak. Idén jelentős bérpreferenciát kaptak a túlteljesítésre. A hagyományos gyárak teljesítését úgy kel! alakítaniuk, hogy a többletet adó beruházások ellensúlyozzák a kivédhetetlen visszaesést. Legfontosabb, hogy kiváltsák a nehéz fizikai munkát. Több lettermeiés és további minőségjavítás a céljuk. Tudják: bármennyivel is többet termeinek, a piaci igényeket nem képesek kielégíteni, csak a hiányokat enyhíteni. Murányi László zsíros zagyot elhordják a termelői műszakbefejezés után Bosta-Garéra, az ipari hulladéklerakóba. Kiszippantás köz. ben legfeljebb 40—50 méteres körzetben érezni orrfacsaró szagokat. Az is igaz, hogy a zsírtalaní. tás még hatékonyabb lenne, ha a szennyvízülepítőket tovább gépesítenék, aminek az eredményeként élővíztisztaságú szennyvíz keletkezne, és ezt nem kellene sok energia fel- használásával, magas csatornahasználati díjért a Megyeri úti szennyvíztelepre továbbítani. Ehelyett a közeli patakba ereszthetnék. A megoldáson a környezetvédelmi gyári szakemberek már gondolkodnak. A Baranya megyei Baromfifeldolgozó és -forgalmazó 'Közös Vállalat környezetvédelmi érdekeket is szolgáló melléktermék-hasznosítási akciója követendő példával szolgál. Csuti János HÉTVÉGE 5. Varga János Szagok nélkül Környezetvédelem a baromfifeldolgozóban Működik a húslisztüzem, az összes mellékterméket feldolgozzák Tovább javítják a szennyvízülepítők hatékonyságát „Tehetem, mert senkisem bánt meg benne...”
