Dunántúli Napló, 1983. december (40. évfolyam, 331-359. szám)

1983-12-18 / 348. szám

t # Vasárnapi magazin % Vasárnapi magazin Zentai készételek Sikeres évet zár az idén a zentai Champignon készétel­gyár. Tavaly 4,8 millió adag étel készült az üzemben, ez év első 9 hónapjában viszont már egymillióval több, s az év végéig — várhatóan — el­érik a 8 millió porciót. A ter­melést tehát csaknem 70 szá_ zalékkal növelik. A termelés és a termelé­kenység növekedésének ered­ménye, hogy az ételgyár tisz­ta jövedelme — a tavalyi há­romnegyedévhez viszonyítva — az idén majdnem a nyolcszo­rosára emelkedett. Az üzem nevét a sampinyon gombáról kapta. Kezdetben ugyanis a gombaételek készí­tését tekintették a fő tevékeny, ségnek. A gombaprogram jó üzletnek bizonyult. A frissen csomagolt gombából a hazai piacon túl, jut exportra 's, mintegy 150 ezer dollár ér­tékben. Újabban már a bab és a káposzta termesztésére is kötött szerződést a gyár a termelőkkel. A termékeknek mintegy 80 százalékát külföldre szállítják. Az idén 2,5 millió dollár érték_ ben ad el külföldön árut az üzem, jövőre pedig a két­szeresére növeli exportját. Eh­hez 10 millió adagra kell emelni a termelést. Ez az üzem kapacitásának felső ha­tára. A zentai készételeket Ma­gyarországon, Lengyelország­ban, a Szovjetunióban, az NSZK-ban és Hollandiában is szívesen fogyasztják. Mi lösz a héten7 18-án, vasárnap 9 órától a Sportcsarnokban Bőd y Buil­ding, aerobic és karate bemu­tatót rendeznek. 18- án, 17 órakor kezdődik a DO—ZSO-ban a Harmincasok klubja, melynek vendége Weö­res Sándor költő. 19- én, hétfőn az IH-ban a Rock klub programjában fel­lép a pécsi Jett együttes, va­lamint élménybeszámoló és lemezbemutató is lesz. 21-én, szerdán 15 órakor úttörő karácsonyi ünnepséget rendeznek a Sportcsarnokban zenészek, bohócok, bűvészek közreműködésével. 21- én 18 órakor az IH ven­dége Törőcsik András, az Új­pesti Dózsa labdarúgója. 22- én, csütörtökön 18 órakor a Royal Dixieland Band és vendégei koncertjét hallhatjuk az IH-ban. Legyünk pontosak: mivel van Bulgáriában egy másik Tarnovo — keleten a török határ kö­zelében: Malko Tairnovo —, en­nek a városnak a teljes neve Veli’ko Tarnovo. A Jontra völ­gyében fekszik, de ez megint pontatlan fogalmazás: itt a fo. lyó áttörése olyan, mint egy földre ejtett spárgagombolyag, többszörös hurkot vet o város körül, s a vasút és a műút két alagúton és három hídon halad keresztül amíg elhagyja a vá­rost. Tarnovo közlekedési cso­mópont, fontos utak találkozá­sánál terül el, az észak—dél| és a kelet—nyugati forgalom itt metszi egymást. Főként északi irányból nagy a mozgás: a Bul­gáriát Romániától elválasztó Dunán csak Tarnovótól északra, Ru szénái lehet hídon átkelni, s a Romániából és főként a Szov­jetunióból érkező, az ország bel­seje vagy a tengerpart felé igyekvő turisták szívesen ejtik útba a várost. A nemrég elkészült Hotel Ve- li'ko Tarnovóban lakunk. Hat­emeletes fehérfalú, vasbeton épület, közvetlenül a Jantra partján áll. Háromcsillagos szálloda, pihenő parkkal, spor­tolási lehetőségekkel, fürdőme­dencével, szaunával, tornate. remmel, kávéházzol, bárral, dis- ca-fclubbal, étteremmel boltok­kal. konferencia teremmel... Amikor a kulcsot beleteszem a zárba, és kinyitom a szoba aj­taját, valahonnét halk zene szó. Iái meg. Csak nehezen fedezem föl a hang forrását: az éjjeli- szekrényben van a hangszóró elrejtve. A vezetékes rádió négy csatornán közvetít műsort a szo­bába. De az éjjeliszekrénybe vi. tágító számlapú órát és hőmé­rőt is építettek. Továbbá van a szobában — a megszokott és szükséges bútorokon kívül — fehér telefon színes televízió- készülék, italokkal megrakott hűtőszekrény és a mennyezetről lelógó. tűzesetet jelző riasztó. Az ámulatból fokozatosan té­rek magamhoz. A szoba belső ajtaját csak akkor lehet beten­ni, ha az éjjeliszekrényt elmoz­dítom a helyéről1. Ha este ki­nyitom az ablakot, a Jantra partjáról a békák ümgető kó­rusa nem hagy aludni ha be­csukom, a hőség, a megszorult levegő miatt akarok megfullad­ni. Éjjel fél négykor minden ok nélkül megszólal a szobában o telefon, és attól kezdve réggé, lig csipogó hangot ad. Lifttel csak az ötödik emeletig lehet feljönni, onnét lépcső vezet a hatodikra. Barátomat, akit ugyancsak a hatodik emele­ten helyeztek el, de egy má­sik szobában, nem találom meg, mert az épület másik szárnyába nincs átjárás. Ha lefelé, a földszintre akarok menni, a lift az alagsorba, csövek, vasajtók, kábelek közé visz, Máskor egyszerűen két emelet között megáll, és csak a vészcsengő berregésére in­dul el ismét. Háromcsillagos modern szál. lóban, vagy egy gonosz mos­toha elvarázsolt kastélyában lakom? Szombat van, ennek ellené­re kihalt a város. Délután az egyik pravoszláv templomban a pópa tömjénnel megfüstöl bennünket is (csupa asszony áll a fal melletti pulpitusok­nál), aztán nagy nehezen ta­lálunk egy kocsmaféleséget, ahol főtt marhanyelvet eszünk, csapolt sört iszunk, de a kocs­mának nincs mellékhelyisége. Másnap újból elindulunk a városba. Még az ajándéktár­gyakat árusító boltok is be vannak zárva, a kirakatokat deszkatáblákkal födték be. Egy kerthelyiségfélében ebé­delünk. A szomszéd asztalnál egy tízéves gyerek keba beset eszik, azt mondja, a szülei vi­dékre utaztak. Távolabb kőpo. ros munkaruhában férfiak ha­jolnak a műanyag tányér fö­lé: a várból jöttek át, ahol, úgy látszik, vasárnap is folyik a helyreállítási munka. Tarnovo legnagyobb neveze­tessége a Carevec, a Jantrá- val körülölelt, háromszög ala­kú vár, a bolgár uralkodók székhelye. Tarnovo jelentőségének meg. értéséhez — ha csak távirati stílusban is —, föl kell idézni a bolgár történelem néhány mozzanatát. A mai Bulgária helyére a 7. század második felében az Azovi-tenger felől — a nép- vándorlás hullámaival — türk eredetű ősbolgár törzsek ér­keznek, Ez a harcias nép rátelepszik az itt talált szlávokra, 681- ben megalakul az első bolgár —szláv állam, ugyanakkor át­veszi azok nyelvét, a kialaku­lóban lévő szláv állam kultú­ráját. Az új államnak állandó har. cot kell folytatnia Bizánc hó­dító törekvései ellen. A 12. század végén két test vér, a bolgár uralkodóház sar­ja, Petar és Ászén összefog, egyesíti a bojárokat, és a bizánci hadak fölött győzel­met arat. A két testvér az or­szág fővárosává 1186-ban Tar- novót teszi meg. Több mint kétszáz évig Tar­novo Bulgária fővárosa. Itt él nek a cárok, a bolgár trón urai és a metropoliták, a leg­főbb egyházi méltóságok. Tar­novo központi-irányító szere­pe csak a törökök előnyomu­lásakor, 1396-ban szűnik meg ... A vár falai leomla­nak, a templomok, a cári pa­lota épületei összedőlnek ... Az erőszak, a hanyagság, a földrengés egyaránt pusztít. .. Néhány éve központi akarat terjesztette ki segítő szárnyát Tarnovo fölé. A bolgár állam alapítása 1300. évfordulójának közeledtével bizottság alakult, melynek maga a kulturális mi­niszterasszony, Zsivkov elnök leánya, Ljudmila Zsivkova állt az élén. Nagyszabású tervek születtek a vár restaurálásá­ra, megindultak az ásatások, megkezdődött a falak konzer­válása, az egész Carevec hely­reállítása. A jubileumi ünnepségek 1981-ben zajlottak. Fájdalom, hogy éppen a. restaurálás leg. főbb mozgatója, Ljudmila Zsivkova nem érhette meg. Tarnovo ma nemzeti zarán­dokhely. Szombat—vasárnap a tarnovóiak kiköltöznek a hét­végi kertekbe, s a várost el­lepik az ország távoli részé­ből érkező kirándulócsoportok, diákok, munkások, katonák, a folvak népe. A vár helyreállítása, a múlt fölépítése: a bolgár nemzeti öntudat mai ébredésének egyik kézzelfogható megnyilvánulása és fő ösztönzője. Zajlik Tarnovóban egy má­sik folyamat is. Fokozatosan átalakul a város régi arca. A fából épült, zsúfolt, törökös hangulatú, kiszögellő emeletű házakat lebontják, és helyükre nagyablakos téglaházakat, er- kélyes villákat, többszintes épületeket emelnek. Az ide­genforgalom, az útikönyv még a török hangulatú utcák és városrészek lefestésével kecseg. tét. „A török időkben a pa­pucskészítők, rézkovácsok és a korabeli divatórusok: a kaf­tánkészítők, kelmeárusok pia­ca és fedett bazárja volt itt, melynek kapuit éjszakára le­zárták, gondosan őrizve az itt tárolt drága portékát.” Ennek a varázslatnak ma már sem­mi nyoma nincs. Ne feledjük, itt a török hódoltság nem százötven évig, hanem öt év­századon át, a San Stefanó-i békeszerződésig tartott. Buda 1686-ban felszabadult a török alól, de Bulgária csak 1878- ban nyerte vissza független­ségét. Az egyik téren megállunk. Odajön egy rövid nadrágos, tíz-tizenkét év körüli gyerek. A tolmácsunk bolgárul szólítja meg: — Merre találjuk meg Hadzsi Nikola hánját? — Az­tán hozzánk fordul, és a kis­fiú válaszát magyarra fordítja. A gyerek nem érti az ide­gen beszédet, a tolmácsra bök, és keskenyre húzott szemmel azt mondja: — Ha te bolgár vagy, miért beszélsz törökül? Tüskés Tibor Repülős maratoni Holland repülők csoportja vasárnap Londonba indul egy kétmotoros DC—2-es géppel, hogy azután a jövő héten neki­vágjon a London—Melbourne távnak. Ez az útvonal a leg­hosszabb, melyet a II. világhá­ború előtti közkedvelt repülős kihívásos, rekordhajhászó ver­senyeken teljesített pilóta vagy pilóták csoportja. Az 1934-es versenynek 1984- be átnyúló útjukkal emléket ál­lítani igyekvő hollandok 15 ál­lomáson szakítják meg a tá­vot, s várhatóan február 3-án landolnak Melbourne-ben. Liza, a sztár A magyar közönség a Ka­baré Sallyjaként ismerte és szerette meg, s most két dolog tette időszerűvé, hogy beszéljünk Liza Minnelli- ről. Az egyik: a televízióban vetített Charlie Bubbles című film, a másik a nemrég Buda­pesten járt rendező, Alan J. Pakula nyilatkozata. A neves amerikai rendező így beszélt Lizáról, mint olyan színésznőről, aki „éli, átgon­dolja szerepét" — olvashattuk a Film^ Színház, Muzsikában. Nem kis dicséret ez a kitűnő művésztől, aki a nyilatkozat­ban említett Meddő madrákát 1969-ben készítette ' az akkor mindössze 23 esztendős szí­nésznővel. Lizának ez a ne­gyedik filmje volt — a négy­be beleszámítva a gyermek­ként 1949-ben eljátszott sze­repet, és a Visszatérés Óz földjére című rajzfilmet, amely­ben a hangját kölcsönözte Do­rothy figurájának. A tévében látott Charlie Bubbles az igazi bemutatko­zás volt 1968-ban. Angliában forgatta a rendezőként debü­táló neves színész, Albert Fin­ney partnereként. A nagyon tehetséges és népszerű színésznő neves mű- vészhazaspár gyermeke. Édes­apja Vincente Minnelli rende­ző, édesanyja a világhírű Judy Garland. Karrierje egyenesen ívelt fel­felé, egyénisége, tehetsége se­gítségével sikerült önmagaként érvényesülnie. Kitűnő rende­zőkkel dolgozott, ragyogó part­nerei voltak, érdekes, változa­tos figurákat keltett és kelt életre. 1970-ben Pakula már említett filmjével Mar del Pla­tóban a legjobb színésznő dí­ját nyerte, í972-ben a Kabaré Sally Bowleséért megkapta az Oscar-díjat. Azóta igazi sztár, aki a té­vében is sokat szerepel, kaba­récsillag, aki bejárja a világot. 1975-ben Stanley Donén ren­dezésében Gene Hackman és Burt Reynolds oldalán a Lucky Ladyben arat sikert, 1976-ban Ingrid Bergman és Charles Boyer partnere az Idő kérdése című amerikai—olasz produk­cióban. Martin Scorsese ren­dezi a New York, New York­ban, Robert DeNiróval együtt. Az egyik új kedvenc, Dudley Moore és a veterán John Gielgud a partnere az Arthur című, 1981-ben készült produk­cióban. Magánélete kevésbé mond­ható sikeresnek. Első férje Pe­ter Allen ausztrál énekes volt. Másodszor Jach Haley felesé­ge. A rendező-producer édes­apja valaha Liza édesanyjának, Judy Garlandnak partnere volt az Óz, a csodák csodája című filmben. Ez a házasság csak hónapokig tartott. Aztán együtt emlegették Barisnyikovval, a neves balett-táncossal, majd rövid ideig Peter Sellersszel. 1979-ben ment férjhez Mark Goro producerhez. Élete nagy tragédiája, hogy bár imádja a gyerekeket, ter­hességeit nem sikerült kihor­dania. Sok időt tölt legjobb barátnője, Goldie Hawn gyer­mekeivel, és társadalmi mun­kát vállalt a hátrányos helyze­tű gyermekek otthonában, Phi­ladelphiában. Második megszakadt terhes­sége után a munkában kere­sett vigaszt. Joel Gray-jel, Ka­baré-beli partnerével koncer­tezett, egyszemélyes show-mű- sorával turnézott, filmtervekről tárgyalt John Travoltával. Befejezésül idézzük ismét Alan I. Pakulát, aki egy alka­lommal ezt mondta róla: „Sok mindent megtanulhat egy szí­nésznő, de az a képesség, hogy valaki lelket leheljen egy figurába, olyasmi, ami vagy van, vagy nincs meg. Ez a te­hetség Lizában megvan.” Erdős Kós Káról i j Mt Kós Károly tervrajza Kós Károly Temesvárott született ban, müveit tekintve író, költő, i vész, építész, festő, illusztrátor, et fus és művészettörténész vol; egysz ben. Jellemző összetettségére, hogi 1909-ben megjelent Attila királyról című verses elbeszélését saját linón telivel illusztrálta. Az országépítő regénye Szent István királyról szól. Károly is építő volt az lett, ez n minden műfajban, az erdélyi né| az európai nemzetek testvériség h építette művészettörténeti jellegű ke vei, — mélyekben „Erdélyország né művészetéről" elmélkedett. 1923-ba dély kövei című műve németül is n lent. Hosszú ideig volt szerkesztője Erdélyi Helikonnak, igazgatója lett Erdélyi Szépmíves Céhnek. Építésziként alkotta a legjelentő: sajátos stílusával melynek szecf elemei a népi építészet forrásait is g gon felhasználják egyéni fogai alapján. Képzeletének tisztázott b< igazolja a budapesti Állatikért, a Vár jor utcai iskola, a zebegény.j római likus templom a sepsziszentgyörgyi kely Múzeum. Nyughatatlansága min művet eredményezett, sztánai laki mely otthona lett — szintén tehetsé beszédes bizonyítéka. Épületeiben, den egyedi vonásuk mellett van \ összetartozó: a kellemes labirintus az apró tornyok szerkesztése, a mér historizálás és az erőteljes népi kai a fa és a kő bátor társítása. Rajzai Tamási Áron elbeszéléseivé tanok egyszerű és természetes rokon Érdekesek és páratlanok a maguk.j ben juharfából faragott sakkfigurái lyek kész szobrok és a bástyák: épi Az élet és a történelem viharai kö: Alekszander Matyu De Szemipjagyev könyvelő írt egy élt lést. Az olaszországi viszonyokat ec: szomorú történet a megrendítő Egy címet viselte, és részletesen, árnyalt! hói maró gúnnyal, ho|~ csípős írón hol szelíd humorral — ábrázolta a nyomorúságos sorsát. Szemipjagyev szomszédsága aik< volt irodalmi művek elbírálására: ji egy nehezen kiejthető nevű ismert lakott, balra egy kezdő drámaíró, fi pedig egy idős, immár emlékiratain gozó professzor. Szerzőnk tehát kin itatóspapírral gondosan leitatta a ki tot, málnaszín nyakkendőt kötött és rongva becsöngetett először o jobbi ajtón. — Tanulja meg egyszer s minden — mondta az író, fázósan butkolózv garettája füstjébe —, hogy a gúny, szarkazmus a közismert emberek elő ön pedig, ne vegye rossz néven egy ismeretlen kezdő. Hagyja tehát a gún maradjon a humornál, legfeljebb az i ónál. És az isten szerelmére, hagyj az árokásó gép leírását! Szemipjagyev törölte a szorkas: részleteket valamint az árokásó g majd bekopogott a baloldali ajtón. — Jegyezze meg, barátom — sza színpadiason a drámaíró —, az irodc ba úgy kell belépni, ahogy az állatsz! tő lép be az oroszlánketrecbe: mel minden felesleges mozdulatot, den felesleges gesztust, ön | ironizál I! Álljon ellent.a kísértésnek rátám, hagyja az iróniát — maradjon a humornál. Szemipjagyev törölte az ironikus ré teket is, a maradékot átmásolta tiszta pírra, és bekopogott a harmadik ajtó — Hetven év, három diploma és fe'eség van mögöttem megbízhat a pasztalatomban, fiatalember! — er fel mutatóujját a professzor. — Elősző

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents