Dunántúli Napló, 1983. december (40. évfolyam, 331-359. szám)
1983-12-18 / 348. szám
Vasárnapi magazin Vasárnapi magazin polihisztor-iEGYZ.Ől.rAKÁ.5 SVERŐ VÁSÁRI 1£1-Y [EE50IQSSZ5B5H^tn-T:-jSKXKl!iátÍit%tfg^K~------------- ■ a 's mo Uf Qj® «n. negőrizte jó kedélyét és töretlen alkotó cedvét. 1977-ben hunyt el, kilencvenhó- rom éves korában. Ady szavainak szellemében írt, tervezett, faragott, festett: „Őrzök: vigyázzatok 3 strázsán”. Őrhelye Erdély volt és a mi századunk, azt óvta, építette regénnyel, drámával, verssel, architektúrával a bérét igénylő, a megbékélést szervező humánumot. Egyéni hanggal, derűsen — egy kései magyar polihisztor képébe rejtőzve. Losonczi Miklós A Kos Károly tervezte budapesti Allatkert Gerke tálás Tréfák A luxusszállodában megtartott esküvői ebéden leltűnik a nyolcéves Ervinnek, hogy t/alamennyi vendég jóétvággyal eszik és iszik és senki sem fizet. „Ki fizeti ki mindezt?" — kérdezi az apjától. „A menyasszony édesanyja. Az a néni ott a másik oldalon." — „Ahá — ezért sirt annyira a templomban!" + Az idős hölgy belekortyol élete első whiskyjébe és összerázkódik: — Brrr! Ennek ugyanolyan ize van, mint annak az orvosságnak, melyből szegény megboldogult uramnak az elmúlt húsz évben naponta meg kellett innia egy pohárral! írjon egyes szám első személyben. Ügy sokkal hitelesebb. Másodszor: hagyja el a címet. A cím fölösleges. És tartózkodjék, kérem, a humortól: a nyomoron humorizálni megbocsáthatatlan! Másnap reggel Szemipjagyev az üzemi lap szerkesztőjének asztalára tette az immár kiérlelt remekművet. Ebéd után benyitott hozzá a feldúlt szerkesztő, és vele Csizsov, a szakszervezeti titkár. — Hogy hallgathattál eddig öregem! — lobogtatta barátságos szemrehányással a kéziratot Csizsov. — Na de ezentúl odafigyelünk rád! A kézirat jobb felső sorkában, Csizsov írásával ez állt: „Nehéz anyagi helyzetét feltáró beadványa alapján a szakszervezeti bizottság 20 rubel rendkívüli segélyben 'részesíti Szemipjagyev elvtársat. Csizsov.” Mátrai Veronika fordítása Gyors halál a motorkerékpáron A motorkerékpárosok élnek a legveszélyesebben: a legbiztonságosabban ezzel szemben a hajóval utazhatunk. Ezt mutatja a Bécsben közzétett elemzés, amely sok millió személy-kilométer alapján (meghatározatlan számú ember egy millió kilométert tesz meg) határozza meg a közlekedés kockázatát. A légi. a vízi és a szárazföldi közlekedési eszközök ösz_ szehasonlításánál a közúti közlekedési eszközök általában rossz eredményt mutatnak. A személy-kilométerek alapján történő számítás szerint 5,6 millió kilométerenként hal meg egy motorkerékpáros, 9,7 millió kilométerenként egy moped-kerékpáros és 50 millió kilométerenként egy gépkocsin utazó utas. A statisztika ezután nagyot ugrik, és azt mutatja, hogy 178 millió kilo. méterenként történik egy haláleset a vasúton, 535 millió kilométerenként az autóbuszokon és 737 millió kilométerenként repülőgépen. A sorban az utolsó a hajó, amelynél 840 millió kilométerre jut egy halálos baleset. Éles anyanyelvűnk Essünk túl rajta, mondta, ahogy a lovat meglátta. o Egy lány, örökké talány. o Tüneményes gyorsírókészségét lassú gondolkodással ellensúlyozza. O Gazdaságában a termelési iszonyok érvényesülnek. o Bármily kényelmes az ágy, mégis megvetik. O Humorérzék híján egy aforizma sem rezdült. O Tornagyakorlata szerfölött érdekes. o A filozófia az idő térhódítása. „°. Gyenge előadása megfulladt a szó szoros értelmében. o A ló túlsó oldala az átló. Kerekes László Művészetek — freskó o Nemzeti Múzeum főlépcsőházóbon Lotz Károly emlékezete 150 éve, 1833. december 16- án született Homburg vor der Hőhében német apától és magyar anyától Lotz Károly, a század vég ünnepelt festője. Életében mindent megkapott, amit az ország nyújtani tudott. Már ötéves korában magyar földre került, és gyermekkorának emlékei oly mély nyomot hagytak emlékezetében, hogy első műveiben a magyar nép. élet és táj festője lett. Első művészeti útmutatásait Pesten, Marastoni Jakab festőiskolájá. ban szerezte. Tanulmányait Bécsben Rahlnál, a múlt századi osztrák festészet európai hatású mesterénél folytatta. Bécri festő lett volna belőle, ha mestere halála után, 1865- ben barátai haza nem hívják. Bár a levert szabadságharcot követően az osztrák elnyomatás keserű éveiben itthon nem sok munka várt rá, mégis hazatért, és az 1867-es kiegyezés utáni évtizedek legünne- peltebb, legtöbbet foglalkoz_ tntott mestere vált belőle. Művészi pályája törés nélkül, egyenletesen ívelt felfelé. Életének két uralkodó műfaja a lalfestészet, s a táj- és nép- élet-festés volt. Ausztriából hazatérve romantikus ízzel, festésmódjában a helyi hagyományhoz kapcsolódva idézte fel a század közép magyar világát. A kiegyezés után rohamosan fejlődésnek induló Budapest viszont a falképfestő Lotzot igényelte, aki teljes mértékben meg is felelt a várakozásnak. Budapest' új középületei és a főúri paloták sok munkát adtak ecsetjének. Első megbízásait, a pesti Vigadó lépcsőcsarnokának kompozícióit Ar- girus és Tündér Ilona történetével 1864-ben jóbarátjával, Than Mórral együtt festette. A Nemzeti Múzeum lépcsőházába a Tudományt, a Költészetet és a Zenét jelképező kompozíciókat, a Keleti pályaudvarra az ipar és kereskedelem jelképeit, 1873-ban a Vígadó éttermébe pedig 28 me. daillont festett. Középületekbe került megbízásai a hazai tör. ténelemből vett valóságos vagy szimbolikus jeleneteket ábrázoltak. A Sugár (ma Népköz- társaság) úti és a Nemzeti Múzeum körül akkor épült főúri paloták dísztermeibe azonban már mitológiai jeleneteket, komponált. Ebben a témában alkotta legjobb műveit. Évtizedeken át Ybl Miklós építészszel működött együtt. 1884-ben készült főműve, az Operaház nézőterének gyűrű alakú temperafestménye, mely az ókori görög istenek legendás gyülekezetét ábrázolja az Olympuszon. Az antik isteneket úgy jellemezte Lotz, hogy a görög—római formaeszménynek feleljenek meg. Az Olym- pusz isteneit és félisteneit a zene istene, Apolló lantjának hangjai zsongták körül. Ezzel hangsúlyozta Lotz, hogy a komolyzene csarnokában vagyunk, de zeneiséget fejezett k; az alakok ritmikusan hullámzó ábrázolásával, a múzsák, gráciák táncával is. Az Operaház freskója a zene felma- gasztalása. Az alakok gátlásaiktól felszabadulva, szárnyak nélkül repdesnek. Az istenek a keret mögül bukkannak fel. A körvonalak lágyak, de festőién könnyedek, tiszták, határozottak. Az ég kék foltokkal tarkított fehér, sárga tengerében a testek és a ruhák színei a nézőtér aranysárga-vörös tónusához hangolva valóságos levegőtengerben jelennek meg. A formák, a színek, az aktok, a ruharedők fényben fürödnek. A tartalmi, formai egyensúly tökéletes; emelkedett derűt hangsúlyoz. A kép a mai néző számára is a zene varázsos hangulatát, embermegváltoztató erejét tolmácsolja. A hatalmas méretű freskó elkészítésére mindössze két évre volt szüksége a mesternek. A részben meztelen figurák csoportfűzése változatos, mozgalmas. Nincs még egy olyan falképünk, melyen a dí_ szítés az épülettel ennyire har. mániában állna. Az egyház is szívesen és sokat foglalkoztatta Lotzot. Az ő műve a pécsi székesegyház két kápolnájának, továbbá a budavári Mátyás templomnak a középkori stílusokat felújító faldísze. A tihanyi Apátsági templomba és a pesti Ferences templomba pedig barokkos mennyezetképeket festett. Élete véqére esnek a Tudományos Akadémia nagytermének, az egykori Igazságügyi Palota, a mai Néprajzi Múzeumnak és az Országház lépcsőházának freskói. Munkásságá. nak remekei a családtagjairól, leginkább fogadott lányáról, Kornéliáról készített, érzékeny, finom színezésű, laza festőiségű arcképei. Dicsősége teljében, 1904. október 13-án. 71 éves korában halt meg. Brestyánszky Ilona Keresztrejtv ény Hol található VÍZSZINTES: 2. Itt áll a képen látható Farkas Pál „Lovak" c. alkotása (zárt betűk: I., A., A., ö.). 14. Gyászdal. 15. A festészet egyik műveletét végzi. 16. Régi lámpás. 18. Középkori futár. 19. Kiérdemesült, nyugalomba vonuló. 20. Peruban fizetnek vele. 21. Nincstelen, földhözragadt. 22. Labdát felpörget. 24. Továbbá. 25. Ferrum. 26. Idegen helyeslés. 27. Az olasz skála hatodik hangja. 28. Elképzelhetőnek tart. 29. Elektromos ipari nagyvállalat az NSZK-ban. 30. Ókori állam. 32. Egyetemi fakultás. 33. Átalakító művelet kulcsa. 35. Indiai politikus. 36. Monogrammjáról ismert XVI. sz.-j oltárfestő. 37. Az RT francia rövidítése. 38. Lábikra. 39. A „Kincskeresők" c. regény írójának névbetűi. 40. Kopogtatás után hangzik el. 42. Apránként hull rá. 43. Hazai lábsó-márka. 45. Kikényszerítő. 47. A hangnemek hangjai magasság szerinti sorrendben. 50. Nemzetiségi rendezvényeiről és ételeiről ismert pécsi étterem. 51. Irányváltoztatás a síelésben. 54. Jeladással magához kér. 55. Közgazdasági továbbképző intézet. FÜGGŐLEGES: 1. A vízszintes 2. sz. folytatása (zárt betűk: T., N., A., É., Á.). 2. Los .. . (amerikai atomkísérleti telep). 3. Legendás orosz cár. 4. Nyírfakéreg. 5. Vékony zizegő. hangot ad. 6. Szent, idegen írásmóddal. 7. Lekopíro- zott utánzat. 8. Francia névelő. 9. Hidegvérű állat (ford.). 10. Cseh történeti festő volt. 11. Olasz gesztenye. 12. Északi határfolyónk. 13. Prágai sportszaklap. 17. Az ABC kezdődik így. 23. Filozófiai iskolájáról ismert ókori város. 25. Rugalmas, könnyen kalapálható anyag. 26. Vas megyei község. 27. Megbélyegző gyanúsítás. 29. Szóösszetételek előtagjában: nitrogén. 31. Ló- vontatású teherkocsi 32. . <. Croce: Firenze híres temploma. 34. Esetlegesen. 35. Színpad előtere. 37. Folyadékelzáró szerkezet. 39. Beszámol, hírt közöl. 41. Tenger szintjének süllyedése. 42. fró, hírlapíró a Hét novellistája volt. 44. cifrálkodottan kiöltözött nő. 46. Retten, megrezzen. 48. Dagad a tészta. 49. Énekegyüttes. 52. Vallás rövidítése. 53. szomszédos betűk. Beküldendő a vízszintes 2. és a függőleges 1. sor megfejtése, legkésőbb december 27-én (kedd) déli 12 óráig beérke- zőleg, LEVELEZŐLAPON, 7601 Pf.: 134, Dunántúli Napló Szerkesztősége, Pécs, Hunyadi út 11. címre. A helyes megfejtők között egy db értékes könyvet sorsolunk ki. A december 4-i lapban közölt rejtvény megfejtése: És most várom altató éneked, szeretném vele múltam visszahívni. Könyvjutalmat nyertek: Cséplő Ferenc, Pécs, Hajdú Gy. u. 28., Griffaton Gyula, Pécs, Aradi vértanúk útja 34., Henger Károly, Komló, Hársfa u. 9., Nádasi Klára, Mohács, Terv u. 82., Dr. Prucsi Miklós, Komló, Pécsi u. 39. A könyveket postán küldjük el. Bogyó Imre Rádió mellett. Tizennégy perc Nem tudom, megállja-e még a helyét az a — korábbi években büszkén hangoztatott — megállapítás, hogy „.... olvasó nemzet vagyunk"? Nem hiszem, bár ahogy a tévé és a rádió is beszámolt róla, valamelyik könyvterjesztő vállalat fölvágatlan szépirodalmi műveket zúzdába küldött, s ez esetleg azt jelentené — a logika szerint —, hogy elteltünk könyvekkel, úgyannyira, hogy még fölösleg is maradt, következésképpen meg kell semmisíteni. E meghökkentő intézkedést — nagyon helyesen — komoly fegyelmik és éves prémiumelvonások követték, dehót a végérvényesen elpusztított művekből könyv már nem lesz. Ha annyira túl akartak volna adni a „fölöslegesnek” minősített könyveken, találhattak volna más megoldást is: például ingyen kiosztják iskoláknak, gyermekintézményeknek, szociális otthonoknak, vagy uramisten! —, osztogathatták volna az utcai járókelőknek is. Dehót ugye az a bizonyos ügyviteli rendszer, és bizonylati szigor a humánus megoldásokat nem tűri el. Szóval, egyáltalán nem vagyunk „olvasó nemzet". Ugyanis egy rádiós interjú során kiderült, hogy hazánkban az átlagember mindössze napi 14 percet olvas. Hogy ezt miképpen számították ki, elképzelni sem tudom, de azt hiszem, ez nagyon kevés. Gondolom, a 14 percbe beleszámították a napi újságok átböngészését is, mondjuk a megyei sajtót, aztán a Népsportot, vagy az ország legnagyobb példányszámú hetilapját, a Rádió- és Televízióújságot, a több oldalas — és igazán népszerű — Nők lapját, talán még a televízió Képújságát is. A 14 perc már ezekre sem elég. És akkor hol van a szépirodalom? Igaz — a riportban megszólaló művelődésügyi szakér tő — azt is elmondotta, hogy az emberek anyagi kiadósait leköti az autó, aztán gyűjtenek telekre, hétvégi házra, nyári külföldi utazásokra, következésképpen könyvre keve set fordítanak. Ez biztos így is van, de én hozzótennék még valamit: drága a könyv. Az irodalmat valóban szerető em bér néhány éve még havi 200 —300 forintot esetleg!, könyv re fordított, megvette azokat a műveket, amelyeket gondos szelektálás után kiválasztott magának. Ezt a „dorbézolást" ma aligha engedheti meg magának. Csak tűnődve gondol vissza azokra az időkre, amikor az „Olcsó könyvtár” sorozatban valóban olcsón — bár gyengécske nyomdai kivi telben — de remekműveket vásárolhatott. És ugye örök siráma az olvasónak: a kiadók nem képesek előre felmérni egy-egy várható könyv közön ségsikerét; a művet ■— éppen mert kis példányszámban adják ki — nem napok, hanem órák alatt elkapkodják és az esetleges utánnyomásra éveket várhat. Azt mondja a riporter, hogy mór a gyermekben ki kellene fejleszteni az olvasási készséget és ez mindenképpen első sorban a szülők feladata. Ez igaz. Azt is hozzátehetjük, hogy a szókincs gyarapítása, rendszeres olvasás nélkül, a szép emberi gondolatok ismerete nélkül aligha képzelhető el. Rádöbbenve vesszük észre, hogy gyermekeink nem tudnak folyamatosan, érthetően be szélni. Nagyon sok felnőtt sem. Értekezletek, tanácskozó sok, ankétok tanúsíthatják, hogy a hozzászóló-felszólaló résztvevők többsége gondolatzavarral küszködik, s inkább elkoptatott frázisokat puffog- tatnak, merő unalom jegyében. Ők még 14 percet sem szánnak az írott szó becsülésére. Rab Ferenc
