Dunántúli Napló, 1983. november (40. évfolyam, 302-330. szám)

1983-11-12 / 312. szám

iT*-T Pécs szobrai Nők iskolája A Pécsi Nemzeti Színház Moliére-bemutatója Ä;r#xv'? .A-**? *-í«San Vili Tibor Prometheus c. szobra a POTE-parkjában Romváry Ferenc könyvéről Moliére Shakespeare után a magyar színpadokon legtöbbet játszott klasszikus szerző. Mű- vg'nek kezdeti átdolgozása, magyarítása, „szalonképessé” fésülése mellett már 1833-ban elkészült az első szöveghű ma­gyar nyelvű fordítás. (Árvay Gergely: A nők iskolája). A „Pont Neuf csepűrágója" mé­lyen beleivódott színházkultú­ránkba: komédiáinak értelme­zései és újraértelmezései, a na­turalista, realista, vagy avant- garde játékstílusú előadások színháztörténetünk egy-egy stá­ciójának visszfényei, vagy ép­pen védjegyei. A Moliére-be- mutatók egy társulat életében mindig jelentősek, alkalmat adnak az önvizsgálatra, a meg­méretésre. Az elmúlt évad jó vissz­hangé Tartuffe-előadása után a Nők iskolája műsorra tűzé­sét ugyan kényszerhelyzet szül­te, de szerencsés csillagzat alatt született kényszer. Közön­ségnevelés, műsorpólitika szem­pontjából sem elhanyagolható lehetőség egy esetleges Mo- liére-sorozat, emellett hazai színházkultúránk egyik sajná­latosan ritka eseményének le­hettünk tanúi: amikor is egy „kész rendezés" másik társu­latra adaptált változatával ta­lálkozhattunk. Babarczy László, a Kaposvári Csiky Gergely Színház igaz­gatója már rendezői pályájá­nak kezdetén összefonódott Moliére-rel. A II. világháború alatti nagy sikerű — politikus- ságuk miatt be is tiltott — elő­adásokat az ötvenes években mind mennyiségi, mind mi­nőségi tekintetben hullámvölgy követte, és Babarczy volt az, aki alig kétéves diplomával a zsebében megrendezte a „hat­vanas évek Tartuffe-jét", értel­mezésével új lendületet adva a további színpadi megformá­lásoknak. Magyar színpadon ő „Vidovszky Béla a magyar tájkép bensőséges művelője. Képein a magyar nyárnak tö­retlen tiszta színei, a hazai égbolt derűs kéksége, s a napsugárnak melege, ragyogá­sa, szóval a magyar vidék sza­vakba alig sűríthető, nyugodt nagyszerűsége, színes eleven­sége ringatja a szemlélő lel­két egy tisztultabb világba ... Szeme egyforma szeretettel vizsgálja a természet minden esetleges részletét is, s hűsé­ges odaadással festi vásznaira a megfigyelt téma minden ap­ró sajátosságait.” „Kultúra” cí­mű folyóirat közölte ezeket a sorokat 1925Jben. iMajd három évtized múlva egy kiváló szovjet művészettör­ténész e sorokat jegyezte be a IV. Magyar Képzőművészeti Kiállítás emlékkönyvébe: „Vi­dovszky elvtársnak, a nagysze­rű tájképfestőnek és realistá­nak, aki annyira szereti hazá­ja tájait: azzal a kívánsággal. 8. HÉTVÉGE valósította meg először azt a felfogást, melyet Bajomi Lázár Endre így fogalmaz meg: „A szerző látszólagos kedélyessége mögött... Dosztojevszkiji mély­ségű örvények kavarognak, és a rekeszizmok önfeledt reme­gése a reszkető lélek tragikus gyötrelmeit takarja,” A Nők iskolája látszólag Mo- liére könnyebb fajsúlyú komé­diái közül való. Témájában ha­gyományos: félreértés-soroza­ton alapuló szerelmi bonyoda­lom. Arnoíphe, az öregedő újgazdag polgár nevelt lányát akarja feleségül venni. Filozó­fiája szerint a boldog házasság egyedüli titka, ha az asszony buta: agancsokot csak okos feleség tud a férje homlokára ragasztani. Ennek érdekében meg is tesz mindent: a világi hívságoktól elzárva nevelteti butuskává Ágnest. Ám az elzá­rás mit sem használ, Ágnes „naiv hévvel” veti magát az első útjába akadó perzselő szemű ifjú karjai közé. A ko­mikum forrása, hogy Horace, a csábító épp Arnolphe-ot avat­ja be a „gőz nevelő" ellen forralt cselszövésbe. A „minden jó, ha vége jó" menthetetlen bekövekeztét azonban még ez sem tudja meggátolni: a „deus ex machina”-masina hibátlanul működik, az utolsó jelenetben megérkező apók (Ágnesé és Horace-é) biztosítják az ifjúság győzelmét. A darabot Babarczy László először 1981-ben, a kaposvári színház nyári táborhelyén, Bog- lárlellén állította színre egy­öntetű kritikusi vélemény sze­hogy a felszabadult magyar nép teljes egészében elismer­je és értékelje működését. A Tyihamiro«, 1954. I. 12." Vidovszky Béla az Alföld szülötte (Gyoma, 1883): mi­után 1902-lben Békéscsabán érettségizett, majd művészeti tanulmányait — Ferenczy Ká­rolynál folytatta. Müncheni és párizsi tanulmányút után Szol­nokon telepedett le. Tájképeit a laza ecsetkezelés és a tompított színek harmó­niája jellemzi. Enteriőrjeiben a témaválasztás egyéni, a részle­tek kimunkálása gondos, finom aprólékos. A művészettörténészek egyöntetű véleménye szerint Vidovszky egyéniségének ki­bontakozása élete során végig töretlen. De hangulatának vannak hullámzásai. Egy hul­lámvölgyből való kijutásában van nagy jelentősége Baranya megyei festőútjának. Az ötvenes évek eleje nem kedvezett a korábban főleg polgárj igényeket kielégítő művész lehetőségeinek. 1953- Iban azonban meghívták Kom­rint elmélyült, kimunkált elő­adásban. A pécsi bemutató stílusában, színpadképében, gondolatiságában a 81-es elő­adást idézi. Babarczy találmánya a to- lólmónynélküliség. Hiszi és el­hiteti, hogy Moliére gondola­tainak puszta igazsága ma is él és hat, aktualitásuk emberi, társadalmi gyökerükben van, nem igényel mankókat: az izo­lálás, .a tudástól való elzárás az alapvető biológiai, társa­dalmi igazságok felismerését nem akadályozhatja meg. Az előadás elsődleges, direkt ré­tege is nyilvánvaló és ért­hető, ha szexuális kultúránk, oktatásrendszerünk és ifjúsá­gunk szexuális magatartásá­nak kapcsolatát vizsgáljuk. A rendezés azonban még egy lépést tesz a 80-as évek Ar­nolphe—Ágnes—Horace há­romszögének megteremtésé­ben. Értelmezi azt az életrajzi adatot, hogy Moliére 40 éve­sen nősülve több mint 20 év­vel fiatalabb nőt vesz feleségül (előző barátnője lányát), s há­zassága évében születik meg a Nők iskolája. Győry Emil Arnolphe-ja nem öreg, csak idősebb, mint Ág­nes (Oláh Zsuzsa). Szeretetre méltó, jó indulatú, adakozó. Egyetlen vágya a boldog há­zasság, de ehhez kiindulási alapja kétszeresen is hibás: a fentebb vázolt buta feleség- ideál-elmélet mellett a másik ember érzelmeinek semmibe­vevése, ami jellemének eltor­zulásához és tragédiájához ve­zet. Horace (Kulka János) és lóra: nézze meg az épülő, új szocialista várost. Vidovszkyt megragadta a táj szépsége és az építkezés lüktetése. Néhány hét alatt öt festményen és nyolc vázlaton örökítette meg a látottakat. A „Komlói táj Kökönyössel” című képével az Ernst Múzeum 1954-es tárlatán I. díjat nyert! Agnes „diadalmas ifjú párja" sem triumfál: félig-meddig tu­datosan átgázoltak valaki ér­zelmein, aki számukra még­sem közömbös, és győzelmük során elszenvedték az első iga­zi csalódást is az őket körül­vevő „felnőtt" társadalomban. A színészi megvalósítás egyenletes, jó teljesítményekkel hálálta meg az átgondolt kon­cepciót Talán a túlzottan fel­pörgetett ritmushoz nem tudott még mindenki alkalmazkodni, s ez helyenként a szöveg ért­hetőségének rovására ment. Valószínűleg a relatíve rövid próbaidő számlájára írható, hogy igazi egyéni jegyet sem tudott mindenki találni figu­rája számára. Győry Emil töké­letes partner a rendezői el­képzeléshez. Elegáns, adakozó gavallérból szemünk láttára válik erkölcsi értékrendjének elvesztésével párhuzamosan mocskos, talajt vesztett, tragi­kus figurává. Kulka János esz­ményi Horace. Sodrása van, naiv tisztasága és gátlástalan­sága békésen megfér egymás mellett. Az igazi katarzis szá­mára nem a vélt vesztés pilla­nata — láthatólag győzelmé­vel nem tűd igazán mit kez­deni. Oláh Zsuzsa Ágnes figurá­jában a kislányos naivitást hangsúlyozta. Szép pillanatai voltak, amikor „őszinte buta­ságából" indította replikáit. A két szolga (Sipos Lászlóéi Andresz Katalin) szerepe eltér a szokásos Moliére-i szolqatí- pustól. Nem a fiatal szerelme­sek ügyét támogatják különbö­ző fondorlatokkal, hanem épp ellenkezőleg, gazdájuk gátlás­talan kiszolgálói. A Sipos— Andresz-kettős szinte külön játékot élt a darabon belül. Fölerősített, karikírozott jegyek­kel, kitűnő mozgáskultúrával te­remtve meg a pénz és hata­lom kiszolgálóinak ijesztő pa­ródiáját. Faludy László, Paál László. Melis Gábor és Fülöp Mihály számára feladat ebben a rendezésben a „tisztes pol­gári" környezet megteremtése volt. Az előadás stílusába jól simultak bele. Szegő György m. v. szelle­mes díszlete kitűnő játékteret biztosított, bár funkcionálásá­hoz a bemutatón Sipos László helyzetfelismerő képessége is szükségeltetett, amennyiben néhány díszletelemet saját ke­zűleg kellett működőképessé tennie. A jelmezek kortalansága a rendezői felfogás kibontako­zását segítette elő. Szilárd István Ez a siker szárnyakat adott a művésznek. Vidovszky nagy lendülettel dolgozott tovább (ne feledjük,: ekkor már 71 éves elmúlt), és sorra aratta sikereit a következő évek ran­gos kiállításain. A baranyai útnak, a komlói képek sikerének tudhatjuk be azt is, hogy Vidovszky alkotó­kedve csaknem haláláig, 1973- •ig töretlen maradt, mialatt to­vábbi elismerésekben a meg­becsülés számos jelében lehe­tett része. Láng Miklós Szomszédos országbeli nagyváros szobrairól, térren­dező plasztikáiról olvastam hírlapi elemzést a napokban. A kisebb tanulmánynak be­illő írás szemügyre vette az illető nagyváros múltját, kul­turális hagyományait, légkö­rét, egész karakterét, s mind­ebben gondolkodva értékelte az építészek, szobrászok, vá­rosatyák által megkompo­nált tereket. Hasonló, Pécs karakteréért aggódó elem­zést, kritikát olvashattunk jó néhány hónapja a Magyar- ország hasábjain, Keserű Katalin művészettörténész tollából. Ez a két írás Ijár a fejem­ben, míg Romváry Ferenc művészettörténész Pécs szob­rai című könyvét forgatom. A nagyformátumú, album ki. .állításé kötet Pécs város Ta­nácsa művelődésügyi osztá­lya kiadásában került a kö­zönség elé, és könyvként való megjelenése a különös tör­téneteket sem nélkülözte. Majdnem olyan különös tör­ténetek estek meg a könyv­vel — mert hisz a könyvek­nek is sorsuk van — mint a pécsi szobrok egyikével, má­sikával. Az általam bírt könyv cím. lapján például még nem sze­repel a szerző neve, az csak a belső oldalon látható. A szerző, Romváry Ferenc ne­vét azóta rányomtatták a fe­dőlapra és a könyv csak az­után kerülhetett forgalomba. Kimaradt viszont belőle egy ajánlás, holott ez a szerző szíve, joga bármely könyvben, mert ehhez a kiadó nem já­rult hozzá. A Pécs szobrai című könyv sorstörténetének hallatán eszembe kellett jus­son, hogy bizony tényleg el­kelne Baranyában az a sokat emlegetett könyvkiadó. A könyvkiadás ugyanis szakma a javából. A könyv története tehát majdnem olyan kacifántos, mint sok pécsi szoboré. Ezek­ből pedig tanulságos esete­ket bogarászhat végig az ol­vasó. Romváry Ferenc mű­történeti bevezetőt cd köny­ve elején a pécsi szobrászat múltjából, kezdve a magyar középkor nemzetközi hírű Pécsi Műhelyétől napjainkig. E kronológia végigolvasásá- val nemcsak a köztereken látható szobrok története elevenedik meg előttünk, ha­nem az itteni szellemi élet, közélet is. Megtudjuk a könyviből, mint fejeződik ki a pécsi polgárok óhaja az elvesztett jogckadémia, az egyetem felállítása iránt, amikor magánkezdeménye­zésre közadakozásból felál­lítják a város első emlék­műszobrát, a jogakadémiát alapító, könyvtárat építő Szepesy Ignácét. Az ipar hőseiből hazánkban az elsők, között kap szobrot Zsolnay Vilmos. Megtudjuk, hogy a pécsi közvélemény és a saj­tó mint buktatta meg a semmitmondó első világhá­borús emlékműterveket. Figyelemre méltó a felsza­badulás utáni helyzet. Kez­detben e téren is a centrá­lis elv érvényesül: a vidék­nek se pénze, se szava ab­ban, hogy milyen szóbrok ke­rülnek, tereire. A hatvanas évek végén viszont Baranya önálló szoborprogrammal áll elő, önállósulás indul meg — és az eredmény meg is lát­szik. Helyi művészek igazán csak az elmúlt évtizedben kapnak Pécsett köztéri meg­bízásokat — szoborparkunk is ekkortól bővül, színese­dik igazán. összesen 488 műalkotás szerepéi, többnyire nagymé­retű fotójával együtt az al­bumban. ' Közülük 80 a közté­ri szobor, 10 a diszkét, majd következnek a temetői, az épületszobrok és címerek, a- domborművek kerámiák, zo­máncok, majd az emlékmű­vek és emléktáblák. A szpbor fotója mellett ott állnak az adatai, aztán a története és végül a műleírás. A szerző abban is eligazít, ki az áb­rázolt személy, így Heim Pál, Komarov rövid bemuta­tását épp úgy kézhez kap­juk, mint teszem azt Szent Flóriánét. (A fotókat Halász Rudolf, valamint dr. Lajos László, Nádor Katalin és dr. Varga Levente készítették). Pécsi kultúrtörténet is te­jhát ez a gazdagon illusztrált könyv, melynek először ké­peit vesszük észre, és csak azután a gazdag és sokágú szöveges anyagát. E szöve­gekben, mini-tanulmányok, ban a művészettörténész Romváry beszél . akinek vé­leménye van városrendezés­ről, szoborelhelyezésről, és észrevételeire érdemes oda­figyelni. Az olvasó tehát gyönyör­rel olvassa a „bölcs és bal­gatag őseinkről" szóló anek­dotákat, a Kossuth-szobor körül zajlott 14 évig tartó huzavona történetét, és a képeket nézve azért felfigyel­het egy pár jó dologra: a Pécsett felállított plasztikák nívója az utóbbi években megnyugtató. Próbálom eltalálni a ké­pekből mikor történhetett az áttörés. A hatvanas években még a jellegtelen hazai köz. téri szobrok típusai kerülnek Pécsre, s ezek nem jobbak az akkori átlagnál. De e sa­nyarú időkben is érkezik Pécsre Borsos-, Pátzay-szo- bor. Talán Vilt Tibor Promé­theusza. Rétfa Ivy Krisztusa, Borsos Janus-szobra jelenti a nyitást a Pécshez méltó plasztikák felé. Mert ettől fogva, és ekkor már a hat­vanas évek vége felé járunk, valóban érződik egy tudatos koncepció érvényre jutása. A Pécs szobrai című ‘kötet elkészültével Romváry Ferenc jelenleg hasonló, baranyai áttekintés készítésén dolgo­Komlói erőmű a Szilvás felől Győry Emil és Oláh Zsuzsa Fotó: Cseri L. Vidovszky Béla Baranyában

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents