Dunántúli Napló, 1983. november (40. évfolyam, 302-330. szám)
1983-11-12 / 312. szám
„Ma sokat beszélünk a kockázatvállalásról, a kezdeményezöképességröl. Akkoriban e szavakat a létszükséglet diktálta” fiz iskolaalapító A töttösi szőlőkben Szélesre tárja az ablakot. — Hát nem gyönyörű? — kérdi, válaszra nem várva.— A város történelmének egy szelete, a Székesegyház I. István király korából, a középkori várfal1 Mátyásra emlékeztet, a püspöki palota a török utáni időket mutatja ... Ez meg a mai világ — a sarokház előtti térre mutat a tanár úr. — Kell a gépkocsiparkoló, s kell a világítás is hozzá. így teljes a kép. Péterfia Zoltán különös jubileumot ünnepelt a közelmúltban. ötven esztendeje, hogy iskolát alapított, ötven esztendeje, hogy megnyitotta kapuit az orosházi gimnázium. Az apropó talán lehetőség arra is, hogy miután a családi asztal mellé telepedünk, elővegyen egy üveg Kékfrankost — maga készítette, ürmös lakik benne — s elszopogassunk egy kupicával. Közben szabadkozik: nem volt sohasem borissza ember, de esténként megenged magának egy gyűszűnyit. A Kékfrankos olcsó, az abból készített ürmös fenséges; s egy ilyen üveg, ha nincs vendég, két hétig is eltart. A közel százesztendős, szecessziós bútorok között lassan éled a múlt... A magyar—német szakos tanár oly választékoson, ízes, szép magyarsággal beszél, hogy magam is belefeledkezem . .. Valamikor, a századelőn két fiatal tanító örök hűséget esküdött egymásnak, s közösen megpályázták a tót- komlósi állami elemi iskola meghirdetett állását, s 1909- ben Nyitráról Komlóra települtek. Egy lányuk volt, itt született még ebben az esz-, tendőben a fiúk, Zoltán, majd ismét egy lány. Amikor az apát a háború elvitte, éppen kilenc esztendős volt Petricz Zoltán... Hosszasan hallgat, a szép- kelyhű kupicát , megforgatja ujjai közölt. A múltat a kopott garnitúra, néhány könyv őrzi már. A Petricz név magyarra fordítva „Péter fia”. — Az indíttatás? — Mi inspirált engem a pedagógus pályára? Minden! Az otthon miliője, az édesapa emléke, az édesanyám kezesi- mogatása, néptanítói hitvallása, az a mindennapos harca, amit a három árván maradt gyermek érvényesülése érdekében megvívott. Pálya- választási tanácsadásra nem volt szükségem. A budapesti Pázmány Pé. tér Tudományegyetemről 1932- ben elengedik a friss diplomásokat, köztük Péterfia Zoltánt. Az ország tele állástalan diplomással. Hogyan tovább? — Ma sokat beszélünk a kockázatvállalásról, a kezdeményezőkészségről1. Akkoriban e szavakat a létszükség diktálta. Gondoltam, átmegyek a szomszéd várba, a „legnagyobb magyar faluba” Orosházára, s megpróbálok gimnazistákat gyűjteni, felkészíteni őket az érettségire. Ha már van egy diplomám, megpróbálok abból megélni... Orosházán Krakus János, a községházán így fogadja: — Elkéstél barátom. Járt már itt egy szegedi tanár, Mussulin Béla, s ő is magántanulókat gyűjt. Próbálj beszélni vele, ne keresztezzétek egymást.. . A megbeszélés eredménye: minden szerződés és okmány nélkül, puszta baráti kézfogással megalapítják az első orosházi gimnáziumot. így lett Péterfia Zoltán és jó barátja, Mussulin Béla gimnáziumigazgató és tulajdonos. Megegyeztek, hogy Mussulin 55 százalékot kap a haszonból, Péterfia pedig 45öt. Kibérellek egy épületet, megszerezték az engedélyt — gimnáziumi előkészítő tanfolyam alapítására —, alkalmaztak még néhány tanárt, s 27 diákkal megkezdték az első évet. A tandíj volt a bevétel, s a Vásárhelyi utcában az Ungvári-házban a jobb módú polgárgyerekek megkezdték a tanulást. — Kicsi volt, szűk volt az épület. Az egyik szobája éjjel a hálószobám volt, nappal osztályterem, a szünetekben meg tanári. Közbevetőleg: Ady Lajos, a debreceni főigazgató volt az, aki az állástalan, fiatal diplomások vállalkozókedvét felkarolta és a minisztériumi engedélyt beszerezte. (Ady Endre bátyja.) Az első év után előbb Mezőtúron majd Szarvason tettek állami vizsgát az orosházi diákok — mind sikeresen —, majd a következő években — 110. 140, 180 fő lett a tanulók létszáma. Aztán hivatalosan is elismerték a kezdeményezést, megalakult az orosházi evangélikus gimnázium 1937-ben. A minisztérium az első évben csak két osztályt engedélyezett — két évfolyamot —, hogy a kövekező években felmenő rendszerre! épüljön ki az iskola. Ezért még jó ideig szükség volt az előkészítő tanfolyamokra. Az első helybeli érettségire 1945. tavaszán került sor. A tanár úr fényképeket, korabeli dokumentumokat vesz elő: emezen egy évnyitó ünnepélyes pillanata, amazon néhány elismerő sor az iskoláról. — A gimnáziummal kapcsolatban néhány dolgot feltétlenül el kell mondanom. Megvalósítottuk a teljes koedukációt, ami akkoriban nagy szó volt. Mi indítottuk meg talán az ország első „dolgozók gimnáziumát”. Ahogy megnyílt a nyilvános jogú iskola, 1937-ben, megalapítottuk a népfőiskola intézményét, amit azt jelentette: télen tanfolyamon vehettek részt a parasztfiatalok, ahol a földműveléstől a biológiáig sok mindent tanítottunk. Volt önképző körünk — nem telt el év, hogy valamiféle színi előadást ne tartottunk volna Orosházán. Moliére-t mi adtuk elő először. És persze létrehoztuk a Gimnázium Barátok Egyletét, tagdíjjal, s a tagdíjakból évente bizonyos összegeket megszavaztunk a szegény sorsú diákoknak, akadt tandíjmentesség is ... Péterfia Zoltán életének egyik legszebb pillanata az volt, amikor az iskolaalapítás félévszázados ünnepségén, a volt diákok körében ott lehetett Orosházán. Hallgathatta a volt diákok köszönő szavait, olvashatta az ünnepről távol maradottak leveleit .. . Szokolai Sándor, zeneszerzőnk is orosházi diák volt. — On aztán, egyik napról a másikra Pécsre költözött. Miért? — A gimnáziumot államosították, az iskola tanárait nyilvánvalóan választás elé állították. Két évig — 1951—53. között — a Nagy Lajos Gimnázium tanára, majd, hogy közben megszerezte harmadik diplomáját is, a Pécsi Tudományegyetemre kerül nyelvtanárnak, s innen megy nyugdíjba 1976-ban. A harmadik diploma: orosz nyelvi. — Furor pedagogicus? Tudja mit jelent ez? Pedagógus düh ..., de jelentésében több annál. A pedagógust hajtó, késztető erő . .. E furor pedagogicus predesztinált az egész életemben minél többet tenni, minél többet adni... Péterfia Zoltán felesége szintén pedagógus volt. Kitüntetett pedagógus — és kitüntetett anya. Az anyasági érdemérem tulajdonosa, aki 10 gyermeket szült. Veronika 35-ben született, könyvtáros, két gyermek anyja. Katalin 1936-ban, orvos, három gyermek anyja. Zoltán 1937-ben látta meg a napvilágot, elektrotechnikus, két gyermeke van. Borbála — 1939-ben — országos hírű tervező, két gyermek anyja. Balázs 1940-ben született, erdőmérnöki diplomát szerzett, 3 gyermek apja. Mária — gyógyszerész, négy gyermekkel. Ű 1941-ben született. Bálint 1945-ös, az NDK-ban, a Humbold Egyetemen végzett, két gyermeke van, az NDK-ban él. Gábor 1946-os, Pécsett, a Széchenyiben gimnáziumi tanár, négy gyermeke van. Sári 1948-ban látta meg a napvilágot: két gyermek édesanyja, s szintén Pécsett orvos. Tamás 1951-es, közgazdasági egyetemen végzett, 1 gyermeke van. — Hát ezért nem akarom a lakásomat elcserélni, ezért élek itt a Báthori utcában, három nagy szobában egyedül. Huszonhat unokám, két dédunokám van, s ha néha egy-egy családi ünnepen, netán a születésnapomon összejön a nagy család — szegény feleségem hiányzik csak a körünkből —, legyen hol fogadnom őket... Az életem legnagyobb része ez a család, az ő örömük-bá- natuk, amit semmivel sem cserélnék föl, soha! Megtörli szemüvegét. . . Orosháza? Messze van. Ki emlékszik ma arra, hogy Darvas József méltatta az iskolaalapítók érdemeit, hogy Németh László, Juhász Gyula, Szabó Lőrinc, Veres Péter látogatta meg az öreg alma mátert, hogy az ő gondolataikat oktatta Péterfia Zoltán? S hogy az iskolaalapítás Orosházán nem fejeződött be? Hogy a Munkácsy Mihály Szabadegyetemet 1955- ben itt Pécsett ő szervezte meg, s hogy a TIT-nyelvisko- lákat ő indította útjára ...? Péterfia Zoltán ma is dolgozik, a demográfia tudományában mélyül el. Már búcsúznék, amikor az órájára pillant: — Nekem is mennem kell. Tudja, a Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet társadalmi munkása vagyök, s van egy kis pártfogoltam. Egy gyermek, akinek senkije sincs... Kozma Ferenc Amikor Schmidt Jánossal, az iskola igazgatójával ebből a szép, tiszta kis faluból, Töt- tösről a szőlőkbe vezető földes útra kanyarodunk, a vén diófák alatt már várnak bennünket. — Késtetek! - mondja szigorúan Serédi Sebestyén, mi meg egymásra mutogatunk, melyikünk legyen a bűnbak, de aztán Wéber Konrád enyhít a helyzeten: — Pinceszerről nem lehet soha elkésni, legföljebb hazafelé indultában ... Itt van még Hetesi Márton, szintén gazdája egyik présháznak, Újvári András meg majd egy óra múlva jön munkahelyéről, a szajki termelőszövetkezetből. — Hát akkor talán kezdjük nálam, nem? - mondja Serédi Sebestyén és nyitja az ajtót, invitál befelé bennünket. „Kezdjük nálam?” - Úristen, mi lesz itt, ha ma délután végig kell kóstolni néhány pincét? Legalábbis az ittlévőkét, mert a töttösi szőlőben pontosan 102 pince van és ezeket a - zömében nagyon öreg — présházakat a jóég tudja, milyen meggondolásból, de T- alakzatban telepítették és mi a vízszintes vonalon kezdjük elverni a mai délutánt, amit már eleve erre szántunk. Kóstolgatni és beszélgetni a termésről, a töttösi szőlő eredetéről - történelméről. A töttösi „szőlővidékről" soha nem hallottam (nem nagy. tizenvalahány hektár az egész), de elragadóan szépek a gondosan kimeszelt présházak, zöldre vagy barnára mázolt nehéz ajtók, ablakok, aztán a terebélyes gyümölcsfák, a fák alatt földbe vert asztalok, tuskó-ülőkék, és az üdezöld friss fű, nem is fű, inkább pázsitgyenge zöld szőnyeg, még így késő őszön is. (Igaz, hasonló kellemes meglepetés ért legutóbb Szabadszentkirályon is, pedig borvidéknek egyáltalán nem nevezhető ...) — Oportó. Idei, szépen tisztul már. Tartjuk a világosság felé a poharakat, harmadszor már féloldalvást fordulva szódát eresztek rá, tudom, mi vár rám, de vizes borral még be nem fogott engem senki, ebben bízok most is. — Vörös borba szódát tenni — istenkáromlás — hördülnek fel és elkapják előlem a szifont.- Nekem a vörös bor megbocsátja, mert szeretem is, tisztelem is — jelentem ki nagy bölcsen, de azért gyanakodnak. Már a T-betű szárán megyünk lefele, Schmidt János pincéjéhez, mutatja a betonkádat - kívül a csempés — osztott kád, egyik a fehér, másik — kisebbik rekesz - a kék szőlőnek.- Na, ez az a Kecskemét virága nevű bor, amiről beszéltünk az imént - mondja. A töttösiek összesen 16 hektáron termesztenek, többnyire Oportót, Medoc Noire-t, olasz rizlinget, bánátit, és ezt a Kecskemét virágát, amit a kutatók piros saszlából és kövi- dinkából állítottak elő. Szép fehér bor, kissé illatos, de nem bántóan. Schmidt János ezer tőkéjéből kétszáz tőke a Kecskemét virága. Elégedett vele.- Korai és középérésű fajtákat javasoltak nekünk erre a vidékre és ehhez tartjuk magunkat — mondja. — Kik javasolták? — Az intézetiek. Például dr. Diófási Lajos, aztán dr. Lisi- cza István, akik a Népfront szervezésében a téli hónapokban előadásokat tartottak Töt- tösön, de sok jó tanácsot kaptunk a szakmérnök Hegedűs Lászlótól, a borkezeléssel kapcsolatosan pedig Havrán Istvántól. Hetesi Márton présházából nyílik egy tágasabb szoba, körülüljük az asztalt, kolbász, paradicsom, paprika, szalámi, kevert túró meg egyebek. A kályha meleget áraszt, a bor kitűnő, közben megérkezett Újvári András is, aki — korábban, tiszteletreméltó kutatómunkával - összegyűjtötte a borvidék történelmét. Töttös — mint település —• mór 1380-ban létezett, Ormán- di Pál földbirtokosnak volt itt szőlője a völgykatlan déli lejtőién. Később a török hódoltság idején a szőlőt lelegelték a tevék. Szóval a törökök után szerbek éltek a körnvéken (Ráctöttös), 1724-ben például a 24 szerb gazda közül 6 gazdának volt szőlőié. Méahozzá Töttös határában, az Arany- dombon. 1775—1790. között közel száz jobbágy már ismét szőlőt művelt, a földbirtokos által kirótt dézsma fejében. A dézsma volt kilenced, de volt hatodrész is. 1846-ban a aaz- dák dinkát, rizlinaet, füaért, snriehért, kéknyelűt, mohácsi tököst, muskotálvost, traminit (I), oportót (I), és hárslevelűt termesztenek. az akkoriban Baranva szőlőkultúráiát feimé- rő káníszi oao feljegyzése szerint. Az czernvolcszázo' évek végén a filoxőra elpusztítja a tötfösiok szőlőiét is. 187 ka- tasztrális holdon és 478 négyszögölön. — Azóta sincs ennyi szőlő ezen a környéken ... — jegyzem meg. — Pars7e. hoov nincs, talán húsz holdnyi ha van, viszont ezen sokkal több bor „terem”, mint annnk idején a száznyolcvan holdon - mondja Wéber Konrád. Hivatkoznak a korszerű szőlőtermesztésre (kordon, műtrágya. nagy hozamú fajták . . . stb.), amellyel kétségkívül a szakemberek előadásai révén ismerkedtek meg és hát a nagyüzemi példa is ragadós volt. — Van-e a környéken noha, vagy otelló? Tagadóan integetnek: — Itt direkt termő fajta?! Elvétve talán eqy-két tőkével, esetleg otelló, amit borfestésre ,ohet használni, de mi nem is láttunk a töttösi határban. Wéber Konrád pincéjébe tartunk. .Sok szép vörös bort ízlelgettünk e szép őszi délutánon, de ami Wéber Konrád oportóiát illeti, hát nem kellene szégyenkeznie akármilyen borversenyen sem. Tizenhárom oklevelet számolok meg a présház falán (kettő otthon van), de a többi vendéglátóm pincéiében is függenek a falon az elismerések. Egymással versengenek, nemcsak a pincében, amikor már a hordóban tudják a termést — hanem kora tavasztól őszig a szőlősorok között is. Kemény, de szívderítő munka ez. Főként, amikor már a teli poháron áttör a napfény. Rab Ferenc HÉTVÉGE 7. Hideg István felvételei
