Dunántúli Napló, 1983. november (40. évfolyam, 302-330. szám)
1983-11-12 / 312. szám
Baranya jellegzetesen aprófalvas településszerkezetű megye. Az elaprózott faluhálózat az elmúlt évszázadokban a gazdaság; viszonyoktól függően —, tervszerűség és irányítás nélkül .jött létre. A tanácsrendszer első évében, 1950-ben pl. csak két városa volt Baranyának, Pécs és Mohács. Ebben az évben alakultak meg a helyi tanácsok. Baranya 301 falvának lakossága 262 tanácsi testületet választott, létrehozták ezek végrehajtó testületéit és tanácsi munkaapparátusait is. Lényegében ezek váltották fel a megye körjegyzőségekbe szervezett igazgatási szerkezetét és személyi állományának azt a részét, amely a felszabadulás előtti uralkodó osztály kiszolgálója és védelmezője volt. A korábban több falut magában foglaló körjegyzőségi körzetek helyett szinte minden faluban testületeket választottak, és tanácsi apparátust működtettek. Ennek elsődlegesen politikai okai voltak. A tanácsok az ötvenes években fontos szerepet töltöttek be a munkásosztály hatalmának megszilárdításában, majd később a szövetkezeti mozgalom szerve, zésében. Közös tanácsok A hatvanas évek elején a társadalmi igények hatására kellett a szervezeteiben és gazdasági eszközeiben szétforgácsolt tanácshálózatot alkalmasabbá tenni a településfejlesztési, üzemeltetési, lakosságellátást és szolgáltatást szervező feladatok magasabb színvonalú ellátására. A társult közös tanácsok jobb feltételeket teremtettek a szakszerűbb munkához, a koncentrált pénzügyi források a nagyobb fejlesztésekhez, a kvalifikáltabb szakemberek alkalmazásához és ál. tolóban a gyorsabb ütemű fejlődés feltételeinek megteremtéséhez. Közös tanácsok alakítását kezdetben az_összeépült, vagy földrajzi közelségben fekvő falvak tanácstestületei kezdeményezték, később a köz- igazgatási körzethatároknak a termelőszövetkezetek gazdasági körzethatáraihoz való igazítása volt a társulások alapja. A 70-es évek elején értek meg a feltételei a tervszerű és irányított településhálózat, fejlesztő tevékenységnek. A kormányzati döntésekre alapozva 1971-ben készüli el Baranya megye településhálózat fejlesztési terve, mely a településeket fejlettségi színvonaluk alapján hierarchikus rendszerbe sorolta, és kijelölte azoknak a központoknak a szerkezetét, amelyek intézményei nagyobb vonzáskörzetük ellátásában működtek közre önálló, vagy más társközponttal megosztottan. Ettől az időszaktól kezdve a közigazgatási szerkezet tervszerűen, a településfejlesztési politika részeként formálódott. A tanácsösszevonásokat más tényezők is befolyásolták. A körzetesített iskolák és közművelődési intézmények a magasabb szintű ellátás feltételeit elsősorban a központi fekvésű falvakban teremtették meg. Szintén a faluközpontokban szakosodott a kereskedelem, bővült a szolgáltatás. A fokozatosan egyesülő és nagyüzemi méretűvé vált termelőszövetkezetek központjai is a központokba koncentrálódtak. Ezek a folyamatok a közigazgatásra is hatással voltak. A társult községek tanácsszervei ezeknek a .falvaknak a tanácsszerveivel egyesültek és végezték jobb lehetőségek mellett több falu lakosságát érintő tanácsi feladataikat. A megye 262 községi tanácsa a hetvenes évek végéig 77, zömmel közös tanácsba szerveződött. Ezek működési területe 2 és 12 között váltakozó számú falut fognak össze, gondoskodnak a lakosság alapvető ellátásáról, a falvak fejlesztéséről és a hatósági ügyek nagyobb részének intézéséről. 6. HÉTVÉGE Baranya közigazgatási szerkezetének változásai Nagyközségek, városok A 77 községi közös tanács körzetei között nagyok az eltérések. A falvak száma mellett a lakosság száma is változó: 1500 és 6500 között mozog. A városok közelében fekvő, vagy a fő közlekedési utak mellett elhelyezkedő falvakban élő munkavállalók nagyobb aránya ipari munkavállaló. A tanácsszékhelyek falvai között szintén jelentősek az eltérések a lakosság számában és fejlettségükben is. Közülük 11 falu, amelyben a lakosság száma 5000 fő körüli, vagy kiemelt üdülőközpont, illetve ko. másik oldalon nem várt, kedvezőtlen hatásokkal is jártak. Azokból a falvakból, ahonnan a gazdaságok koncentrálódása miatt kivonult a szövetkezet központja és vele az agrár- értelmiség, ahonnan az iskolakörzetesítés miatt kivonultak a pedagógusok, a tanácsösszevonások miatt kivonult a helyi közigazgatás, mindezek következtében beszűkültek a helyi munkalehetőségek, megindulta fiataloknak a városokba, ' faluközpontokba történő áttelepülési folyamata. Az ily módon vezető réteg nélkül maradt falvak egy részében fogyott a népesség, növekedett az átlagos életkor, és emiatt csökkent az aktív keresők és a születéCsarnótai falurészlet rábban járási székhely volt, és intézményei nagyobb környezetük ellátására is alkalmasak voltak, a hetvenes években fokozatosan nagyközségi rangot kaptak. A körzetek, és a tanácsszékhelyek központi szerepkörű falvai az elmúlt 30 évben eltérő ütemben, de összességében óriási fejlődésen mentek keresztül. A falvak fejlettsége, különösen az alapellátás színvonala közötti különbségek mérséklése a következő évek és évtizedek kiemelt feladata lesz. A nagyságrendbeli eltérések viszont tartósak lesznek —, a tanácskörzetekben élő népesség számának és o falvak számának eltérései továbbra is fennmaradnak. A jelenlegi közigazgatási szerkezet a körzetben elhelyezkedő falvak gazdasági, településföldrajzi, etnikai vagy más szempontú egybetartozását, kapcsolódását fejezi ki. Ezért a tanácsösszevonások lehetősége beszűkült, ami azt is jelenti, hogy a jelenleginél nagyobb alapfokú igazgatási körzetek kialakítására nem lesz lehetőség. A közigazgatási szerkezet változásaira hatással volt a városok fejlődése is. A tanács- rendszer létrehozása óta elsőként Komló, majd a hatvanas években Siklós és Szigetvár fejlődött várossá. A megye — és az ország — városszerkezetének kialakításához szintén fontos érdekek fűződtek, mert a városokban és falvakban élő lakosság középszintű ellátása általában a városokban biztosítható: kórházi és rendelőintézeti ellátás, középiskolai és szakmunkástanuló-képzés stb. Fejlődésük azzal is járt, hogy egyre szorosabbra fűződött kapcsolatuk közvetlen környezetükkel, elsősorban a határos falvakkal. A fejlődő ipar munkaerőigényét részben a környezet falvaibái nyerte, a kisegítő és háztáji gazdaságok pedig termékeikkel elsősorban a városok ellátását javították. A szoros kapcsolatok, az egymásrautaltság miatt ezek egy része már korábban a városok irányítása alá került, összehangolt fejlesztések, közös tervező munka, a városi szolgáltatások, iskolák, közművelődési és más intézmények ellátásának környezeti kiszélesítése jellemezte többek között az együttműködést. Elöljáróságok A közigazgatási szerkezet korszerűsödése, a fejlődést gyorsító integrációs folyamatok sek száma. Évről évre növekedett az üresen álló lakóépületek, elhagyott gazdaságok száma is. Néhány törpefalu teljesen elnéptelenedett és megszűnt, különösen azok, amelyeket a tömegközlekedés sem kapcsolt be megfelelően a megye „vérkeringésébe". Ezeknek a kedvezőtlen folyamatoknak a mérséklése, majd megállítása a következő évek feladata lesz, melyre vonatkozóan több politikai döntés és állami intézkedés történt. A falvak megőrzéséhez nemcsak az ott élő árutermelő közösségek fenntartása miatt fűződnek érdekek, hanem ősi kultúrájuk, hagyományuk, etnikumuk megszűnése is felbecsülhetetlen károkat jelentene. Szerencsére még csak szórványos ez a veszély. Az 1985. évi választások után minden faluban kis önkormányzó szervezetek, hivatalos nevükön elöljáróságok fognak működni a közös tanács társközségi testületéként, a „helyi kormányzáshoz” szükséges döntési joggal, fejlesztési forrásokkal és ügyintézői hatáskörökkel. A helyi demokrácia ezen önkormányzati fórumainak nagy szerepe lesz a helyi munkalehetőségek szélesítésében (kihelyezett vállalati üzemegységek, bedolgozói hálózat, tsz-mellék- üzemági tevékenység, kisvállalkozások stb. szélesítése) az infrastrukturális, elsősorban a közlekedési, hírközlési, úthálózat, közművelődési, egészség- ügyi és kereskedelmi ellátás további javításában, ezeken keresztül az aprófalvakban élő családok életkörülményeinek, politikai közérzetének javításában. Megszűnnek a járások 1984. január 1. napján megszűnnek a járások és a járási szintű tanácsi szervek, hivatalok. A megyék járásokra tagolására évszázadokon keresztül szükség volt, fontos közvetítői voltak a központi irányításnak, szervezték és ellenőrizték a helyi végrehajtást. A tanácsrendszer létrehozása után történelmi jelentőségű volt közreműködő szerepük a politikai hatalom megszilárdításában, a szövetkezeti mozgalom szélesítésében, majd a községi tanácsok munkájának segítésében, a falvak fejlesztésében. 1970 óta azonban feladatuk és szerepük fokozatosan csökkent. Egyrészt azért, mert kialakult a városok szerkezete, és a városok egyre több községgel kerültek szoros együttműködési, majd irányítási • kapcsolatba. Másrészt a tanácsösszevonások miatt fokozatosan csökkent a községi tanácsok száma, növekedett önállóságuk, javult a szakember-állományuk és munkájuk szakszerűsége. Egyre több feladat- és hatáskör kerülhetett a járási hivataloktól a községi tanácsokhoz, vagyis közelebb a lakossághoz. A gazdasági önállóság igénye sem követelte mór a hagyományos járási közreműködést a szövetkezetek munkájának irányításában. Csökkentek feladataik azáltal is, hogy speciális szakembert igénylő feladatok helyben történő ellátása érdekében a községi tanácsok igazgatási társulásokba léptek egymással. így a községi körzet központjainak tanócsszervei vették át a járási hivataloktól az építéshatósági, kereskedelmi, iparhatósógi és több* más hatásköröket, amit a központ — az esetek többségében a nagyközségi tanács — a vonzáskörzetére kiterjedő illetékességgel gyakorolt. Ez egyrészt kedvező változást hozott az állampolgárok számára, mert ilyen típusú ügyeik intézése végett — pl. építési engedélyért vagy iparengedélyért — nem kellett a járási székhelyre utazgatni. Másrészt kialakította azoknak a faluközpontoknak a szerkezetét, amelyek a városokkal együtt alapját és rendszerét képezhetik később a kétfokozatú köz- igazgatás bevezetésének, amelyben az irányítás közvetlenné válhat jelenleg a járási, később a városi tanácsszervek közreműkötése nélkül. 1984. január 1-től a helyi, a járási és a megyei tanácsszintek helyett csak helyi és megyei szintek lesznek. A korszerűbb igazgatási szerkezet keretei között közvetlenebbé válik az irányító és felügyeleti munka, felesleges áttételek szűnnek meg, és jobb feltételek teremthetők a helyi tanácsszervek nagyobb felelősséggel végzett munkájához. A járási hivatalok megszűnésével sok álláshely is megszűnik. A felszabaduló bér, valamint a hivatali apparátus jelentős aránya a községi tanácsokhoz kerül feladataival együtt. A városok városkörzeteikben (ami Boranyában azonos a megszűnő járások területeivel) átmenetileg közreműködnek a megyei irányításban, a községi tanácsok feletti törvényességi fel-, ügyeletben, és segítik a községi munkát. Helyi önállóság A járások megszűnése nem csupán a kétfokozatú közigazgatás megteremtésének feltételeit, az irányítási rendszer korszerűsítését és c községi munka szakmai színvonalának javítását segíti. A helyi önállóság a népképviseleti-önkormányzati testületek területi-gazda szerepét erősítik. Növekszik érdekeltségük a helyi tartalékok feltárásában, feladataik céltudatosabb megvalósításában és e célok érdekében a gazdaságok, lakosság szélesebb körű mozgósításában, a szocialista demokrácia helyi fórumainak alkotóbb működtetésében, valamint a települések közötti funkcionális kapcsolatok és együttműködés szélesítésében. Mindezek eszközrendszerével pedig eredményesebben segíthetik a települések kiegyensúlyozottabb fejlődését, a lakosság ellátását és az életkörülmények javítását. Dr. Farkas Károly, a Baranya megyei Tanács V. B. osztályvezetője Készül a robot a Mikroelektronikai Vállalat gyöngyösi gyárában Robotok A divatos űrháború^filmek révén sokan megismerkedhettek a fantasztikus robotokkal, amelyek a tűznek, fagynak fittyet hányva, az ember erejét és gyorsaságát sokszorosan felülmúlva szinte csodálatos tettekre képesek. A tudományos— fantasztikus irodalom kedvelői bizonyára ismerik a robotok Isaac Asimov által megfogalmazott három alaptörvényét: 1. A robot nem bánthatja az embert, s nem nézheti tétlenül, hogy bántódása essék; 2. A robotnak engedelmeskednie kell az embernek, kivéve ha olyan parancsot kap, amely ellentétes az 1. törvénnyel; 3. A robotnak meg kell védenie önmagát, ha csak ezzel meg nem sérti az 1. vagy a 2. törvényt ... Minden bizonnyal a sci-fi irodalommal meg az ózok alapján készült filmekkel magyarázható, hogy a közvéleményben valóságos mitosz alakult ki a robotok körül. Ez a mai, hétköznapi robotokról szólva gyakran fogalomzavarral is párosul, így sokan még azt sem tudják eldönteni hogy napjainkban mit nevezhetünk robotnak egyáltalán? E fogalomzavar kialakulásához hozzájárult az ipar és a kereskedelem is, amely például háztartás; robotnak nevezett el egy munkagépet, holott — omint látni fogjuk — ez a különben hasznos segítőtárs nem tesz eleget azoknak a követelményeknek, amelyeket egy robottól elvárunk. II robot nem robotol A mi hétköznapi világunkban azokat a gépeket nevezzük robotoknak, amelyek az emberi testhez hasonló mozgásokra képesek, s bizonyos munkaműveletek elvégzésére lehet őket felhasználni. (Visszatérve a háztartási „robotgépre”: ez nem emberi mozgást utánoz, hanem többé-kevésbé automatikusan segít, vagy helyettesít bizonyos kézzel végzendő munkákat). Ez sem kevés, hiszen — gondoljunk csak a robot szó másik jelentésére! — a kény- sze ből végzett, semmi örömöt nem nyújtó munkát is így szoktuk nevezni. A mai robotok, pontosabban ipari robotok lehetőséget nyújtanak arra hogy az ember megszabaduljon az ilyen terhes munkáktól. A legegyszerűbb robotokat manipulátoroknak nevezik. Ezek az emberi kéz mozgását utánozzák. Képesek kinyúlni a tárgyakért, felemelik, áthelyezik, leteszik, elengedik őket. Ilyen manipulátorokat használ, nak például a különböző szerszámgépek, öntő-berendezések kiszolgálásához, vagy például a tv-képcső gyártásánál. A fejlettebb robot már bonyolultabb munkára képes: ponthegesztést végez például az autókarosszériát gyártó üzemben festéket szór és így tovább. Ehhez persze már nem elég csupán az emberi kéz mozgását utánozni: ilyenkor már helyváltoztatásra is szükség van. Természetesen ez nem lábbal történik, hanem — gépekről lévén szó — kerekeken gördül a robot. Ám még a helyváltoztatás sem elég: nagyon fontos a robot intelligenciaszintje is. Minél magasabb ez a szint, a robot annál jobban tud alkalmazkodni a változó környezeti felvételekhez. Az átrakó robot például észleli, ha nincs helyén a munkadarab, néhány centimétert elmozdult. Ilyenkor vagy jelzést ad az embernek, vagy pedig anélkül is képes felvenni a tárgyat. Ha még intelligensebb, akkor az egyes alkatrészek alakját is meg tudja különböztetni, s azokat — ettől függően — más^más hely. re rakja vagy más gépbe fogja be. A fele Japánban A bonyolultság fokával nő a robotok programozhatósága, s a program változtathatósága is. Ha például megváltoznak a munkafolyamatok, mondjuk egy másik alkatrészt kell megmunkálni, egy bonyolultabb, drágább robotot át lehet állítani erre az új műveletre. Ezt az új műveletet betáplálják a robot vezérlőegységébe. Van persze más lehetőség is, az úgynevezett tanuló robotnál: az ember végigvezeti az ilyen tanuló festőrobot szórópisztolyát a befestendő felületen, a robot ezt az útvonalat megjegyzi és utána automatikusan ismétli. A mikroelektronika rohamos fejlődése lehetővé tette a robotok intelligencia szintjének emelését és programozhatóságának fokozását, vagyis a sokoldalúan hasznosítható robotok gyártását, alkalmazását. Ez a magyarázata annak, hogy az 1980-as évek elején mái mintegy 20 ezer olyan gépi berendezés dolgozott a világ üzemeiben, amelyeket robotoknak tekinthetünk. Különösen a japánok voltak gyorsak, ezért napjainkban minden második ipari robot a felkelő nap országában dolgozik. A többi az Egyesült Államokban és Európában végzi hasznos munkáját. Az NSZK- ban például 2300, Olaszországban pedig 450 volt a robotok száma 1981. Mindez csak a kezdet: az 1980-as évek végéig a Szovjetunióban 120 ezer, oz NDK-ban oedig 40 ezer robot üzembe állítását tervezik Ezek anyagmozgató, illetve megmunkáló gépezetek lesznek, vagyis hegesztésre, felületbevonásra, csiszolásra, fúrásra szerelésre és hasonlókra fogják őket felhasználni. n többszörösére van szükség Hazánkban is rég foglalkoznak már a robotok fejlesztésé és gyártását célzó kutatások kai, mindenekelőtt az MT4 Számítástechnikai és Automa tizálási Kutató Intézetében. / robotgyártásiban az Egyesül Izzó, illetve a Mikroelektroni kai Vállalat jutott a legmesz- szebbre, bár foglalkozik ezze a MOFÉM és a Bakony Művel is. Rabotokat alkalmaz az lka rus, a Csepel Művek, a Mező gép, a Finomkerámia Ipar Művek a Ganz MÁVAG, < Lamport hegesztésre, festésre gépek kiszolgálására. De mét így is csak mintegy 50 robo dolgozik ma a gyárainkban. / környező szocialista országot is előbbre tartanak ennél, nen beszélve a robotok sokolda lúbb hasznosításáról. Az Ipari Minisztérium és a Országos Műszaki Fejlesztés Bizottság robottechnikai mun ka-, illetve célprogramokat dől qozott ki a helyzet javítására E programokat egyeztették < KGST illetékes bizottságává is, így megállapodások szülét tek arról hogy ki milyen ti pusú robotokat, illetve robot részegységeket gyárt. Ez t nemzetközi együttműködés le hetőséget nyújt arra, hogy Ma gyarország felszámolja a ro bottechnika elmaradását, s a élen járó országok mögé. fel zárkózzék. Stuka Károly, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság osztályvezetője
