Dunántúli Napló, 1983. november (40. évfolyam, 302-330. szám)

1983-11-06 / 307. szám

Dunántúlt napló 1983. november 6., vasárni A Szovremennyik F3écsett Kortárs színház­fiatal színház Színész az író és a rendező színvonalán Pécs vendége ezekben a na. pókban a moszkvai Szovre- mennyik Színház társulata. A Szovremennyik és a Pécsi Nem­zeti Színház között öt éve van sokoldalú és tartalmas művészi együttműködés: Galina Volcsek, a moszkvai társulat főrendezője három drámát állított színpad­ra Pécsett, ezekben a produk­ciókban nálunk szovjet színé­szek, Moszkvában magyar szí­nészek léptek fel; mindkét tár­sulatból jártak a baráti szín­házban színészek, rendezők művészi tapasztalatcserére, és a pécsi nézők megismerhették a Szovremennyik más rendezőit, díszlet- és jelmeztervezőit is. Ol­vasóink, a Pécsi Nemzeti Szín­ház nézői előtt tehát nem cseng idegenként a moszkvai színház neve. Ám most első ízben az egész társulatot láthatjuk, még­pedig két estén három produk­cióval: ízelítőt kaphatunk az együttes repertoárjából, játék­stílusából, magyarázatot talál­hatunk arra, hogy a Szovre­mennyik vendégszereplése miért kelt érdeklődést, sőt iz­galmat azokban a külföldi vá­rosokban, ahol a társulat ven­dégként fellép. A Szovremennyik Színház 1956-ban alakult meg Oleg lefremov, a kiváló rendező ve­zetésével afféle kísérleti stúdió­ként: új műveket új hangon kí­vánt bemutatni. A társulat ezt a névválasztással is jelezni kívánta, Szovremennyik annyit jelent: kortárs. Első bemutatójuk Viktor Ro- zov: Örökké élnek című drá­mája volt. Ezt a magyar kö­zönségnek csak az a része is­merheti, amely a Szovremeny- nyik nyolc évvel ezelőtti buda­pesti vendégszereplésén láthat­ta: akkor Budapesten egyetlen este színpadra került a mű. Sokkal többen ismerik azonban a dráma filmváltozatát: Száll­nak a darvak címen vált világ­hírűvé: A Rozov-drámának igen nagy sikere lett: a Csisztoprud- nij bulváron egy régi mozit színházzá alakítottak át szá­mukra: máig is ez a társulat otthona. Azóta sok személyi változás következett be a színház életé­ben: az alapító Jefremov a nagy hírű Művész Színház vezetője lett, helyét Gafina Volcsek fog­lalta el, aki a „kortársi hagyo­mányok" folytatója és újjá. élesztője mind a mai napig. A kezdetek óta eltelt több mint két és fél évtized alatt a Szov­remennyik megőrizte frissesé­gét, elevenségét, érdekességét, a klasszikus orosz ázínjátszás jó tradícióira építve ízig-vérig mai színházzal fogadja nem csökkenő számú közönségét. Miért ilyen népszerű és ak­tuális a Szovremennyik? Nóg­rádi Róbert, a Pécsi Nemzeti Színház igazgatója, aki a Szov­jet Irodalom című folyóirat idei októberi számában a moszkvai társulatról ír. a „fiatalság egyik titkának” a Szovremeny- nyik repertoárját tartja. „Az ő repertoár-névjegyük arról árul­kodik, hogy ez a színház ala­pító eszményeihez hűségesen legfontosabb feladatának a kortárs szovjet dráma ápolását és folyamatos színrevitelét tart­ja. Műsorának gerince a ko­runk problémáit, ellentmondá­sait élesen, kendőzetlenül fel­táró igényes mai dráma. Ros- csin, Rozov, Vampilov, Satrov, Ajtmatov neve olvasható szín­lapjukon. A közismert dráma­író mesterek alkotásai mellett színre viszik a tehetséges első drámás fiatalok munkáit is .. . A Szovremennyik vezetői jól tudják, hogy minden olyan színházi irányzat, mely nem tart élénk, szakadatlan kap­csolatot a legszínvonalasabb, legprogresszívebb kortárs nem. Tízéves a Szovjet Tudomán] Jelenet Csehov: Három nővér Mása: M. Nyejolova, Olga: G. című színművének előadásából. Petrovna, Irina: M. Hazova. zeti drámairodalommal, képte­len arra, hogy tartós életet él­jen. Mindez természetesen nem azt jelenti, hogy repertoárjuk­ról hiányoznak a klasszikus drámák. Az elmúlt években Goncsarov, Szaltikov-Scsedrin, Gorkij, Csehov, Shakespeare drámáit láthatta kitűnő elő­adásokban a közönség." A siker, a tekintély, a magas művészi színvonal másik forrá­sa az, hogy a színészt a szín­ház első számú alkotójának te­kintik. Ez elég furcsán hangzik ma, a „rendezői színház divat­ja" idején, s különösen, ha azt is figyelembe vesszük, hogy olyan rendezők dolgoznak eb­ben a színházban, mint Vol­csek, Valerij Fokin és Mihail Ali-Husszein. A színházat is­mertető kiadványban (amelyből képünk is való) így ír erről éppen Galina Volcsek: „Egy dolog volt világos fenn­állásunk minden percében: a Szovremennyik színészcentri­kus színház. Ezt tudtuk, han­goztattuk mindig, és meg is valósítottuk a gyakorlatban, et­től nem tágítottunk. Vannak színházak, ahol a szerep kiala­kítása a rendező privilégiuma. Nálunk azonban minden a szí­nésznek vart alárendelve: a színpadon ő alkot. Nekünk olyan színész kell, aki az író és a rendező színvonalán áll. Olyan színész, aki szent misz- szióját jellemével, értelmével, egész emberségével éli át. Eh­hez pedig nem elég a mester­ségbeli tudás. Több kell: érzel­mi gazdagság, élettapasztalat, magas rendű szociális gondol­kodás ... a színész fanatikusan higgyen a dolgában, abban, hogy nélküle nincs művészet a színpadon. Jean-Louis Barrault azt mondta: „a színház — sze­relem. Szerepek és előadások adódhatnak, de az emberek szeretete az az alkotás, amin tulajdonképpen dolgozol." A Szovremennyikben már három nemzedék váltotta egy­mást a megalakulás óta, de ezek a művészi alapelvek vál­tozatlanok maradtak, amiben mégis változtak, az abból az érzékeny figyelemből követke­zik, amelyek a Szovremennyik a történelmi idők, a hétközna­pok, és az új színházi irányza­tok, áramlatok változását is nézte, hogy beépíthesse mun­kájába mindazt, ami haszno­sítható. G. T. M éltó hajlék a tudomány és a kultúra számára — ez az első gondo­lata annak, aki befordul a za­jos budapesti belvárosi Sem­melweis utcáról, a mindig nyitva álló kapun. Bent már­vány lépcsőház, tágas termek, ünnepélyes csend és — ha ellentétnek hangzik is — a termekben szinte állandóan történik valami: hangverseny, klubösszejövetel, filmvetítés, ki­állítás — sorolni is sok volna. A Szovjet Tudomány és Kultú­ra Házában vagyunk, ahol ép­pen évfordulóra készülődnek. , Tíz éve, 1973. november 9-én nyitotta meg kapuit. Nem volna unalmas a felso­rolás, mégsem lehet vállalkoz­ni arra, hogy elmondjuk: mi mindennek adott otthont egy A Semmelweis utcai palota évtized alatt az a ház, hány­féle rendezvényen szórakoztak és művelődtek itt az ország minden részéből érkező ven­dégek. Számokból talán elég annyi: az elegáns, belvárosi épületben fél magyarországnyi, mintegy ötmillió látogató for­dult meg. Az itt és országszer­te tartott rendezvények száma meghaladta- a tízezret, a film- bemutatóké pedig nyolcezer fölött jár. Talán ennyiből is kitűnik: itt mindenki otthon érzi ma­gát. Elsősorban azért, mert a Szovjet Tudomány és Kultú­ra Házában figyelmes vendég- szeretettel fogadják a látoga­tót. De nem utolsósorban azért is, mert annyiféle prog­ram között lehet válogatni, hogy aki egyszer akár csak be­tévedt ide — attól kezdve törzsvendég lesz. Kezdve a legifjabbakon, akik közül egy­re többnek kedvenc vasárnapi időtöltése a rajz- és bábfil­mek nézése a Napocska gyer­mekklubban. és Kultúra Háza akik felváltva látogatják a klubokat vagy egyikből a má­sikba látogatnak át, hiszen számosán kedvelték meg az orosz zenét ösztöndíjas éveik­ben, s most hol a régi tanuló­társak közt töltik a kellemes órákat, hol a zene élvezeté­ben mélyednek el. Ismét másokat a könyvek ér­dekelnek — s itt kielégíthetik ezt a kulturált szenvedélyüket is. Az egyik könyvtárteremben szépirodalmi és társadalomtu­dományi műveket találnak, a másikban a műszaki,-tudomá­nyos ismereteiket bővíthetik. A két könyvtárban összesen több mint negyvenezer kötet áll az olvasók rendelkezésére. A rendszeres olvasók kívánságá­nak tesz eleget a Ház vezető­sége a közeljövőben: megala­kítja az orosz és szovjet iro­dalom barátainak klubját. magyar nép barátságár ügyét. Egyre szélesíti a ke csőlátókat, amiből követke; hogy ez a legkevésbé sem s: rítkozhat Budapestre. Ezért vott meg már több megyét < álló kiállításra. Elhozták i értékeiket a Vas megyei legutóbb a dunaújvárosiak s a sorozat még hosszan fc tatódik. Ugyanennek a mó oldala, hogy a Szovjet Tue mány és Kultúra Házában I mutatott játék-, dokumentu és rajzfilmeket eljuttatják városokba és falvakba is. Még a legnehezebbnek tar­tott korosztály, a tizenéveseké is megtalálja a Házban azt, ami érdekli, ök a Kortárs if­júsági barátsági klubot láto­gatják, miközben az apák a szovjet—magyar sportbarátok klubjában vitatkoznak az újabb és emlékeznek a régeb­bi sporteredményekről. S hogy az egyenjogúságon se essék csorba — ugyancsak itt mű­ködik a Vörös Szegfű klub, amely a magyar és a szovjet asszonyok barátságát szolgál­ja. Folytathatnánk a sort a szo­cialista brigádok, a volt szov­jet ösztöndíjasok, az orosz és szovjet zene kedvelőinek klub­jaival, illetve köreivel. Ter­mészetesen olyanok is vannak — nem is kis számmal —, Az olvasni- és hallgatnivaló- kon kívül — s mintegy kiegé­szítésükként és illusztrációja­ként — gyönyörködnivaló is akad mindig a Semmelweis utcai palotában. Tíz év - alatt a Szovjetuniónak több köztár­sasága mutatta be képzőmű­vészeinek alkotásait és ipar­művészetének termékeit. S akik a filmeken megjelf nek, akiket alkotásaik alapj vagy akár hanglemezről isn a közönség — ellátogatr személyesen is. Járt már e lak között Grigorij Csuh filmrendező, Jevgenyij Nye terenko operaénekes, Rob Rozsgyesztvenszkij és Csin Ajtmatov író — hogy csak i hány nagy nevet említsünk sok közül. De voltak — és közeljövőben ismét lesznek űrhajós vendégek is, itt lólkoznak a kozmosz tit iránt érdeklődő, magyar ba taikkal. S a legújabb: október kö­zepén rendkívül érdekes és művészeti értékekben gazdag kiállítás nyílt meg itt: magyar festők, grafikusok és szobrá­szok munkáit mutatják be. Ezekben egy a közös: a Szov­jetunióban tanult, vagy ott járt művészek a földrésznyi ország­ban szerzett élményeiket örö­kítették meg és mutatják be a tizedik évforduló tiszteletére. Híven és következetesen szolgálja a Ház a szovjet és a Számos magyar társada szerv, egyesület működik egy a Szovjet Tudomány és Kulti Házával, segíti munkáját, a Hazafias Népfront, a KI: a Magyar—Szovjet Baráti T saság. Tíz esztendő eredn nyei azt mutatják, hogy a I zös munka máris sok szép g' mölcsöt hozott. További f sonlókat kívánunk az úja évtizedekre. Várkonyi Endre Évtizedek a pedagóguspá­lyán. Nem kevesen mond­hatják el magukról, hogy életük javát a fiatalság ne­velésének szentelték, rit­kább viszont az olyan jubi­leum, ami egyszersmind egyetlen intézethez köti a pedagógust. Nagy Sándor, az aktív pécsi pedagógusok doyenje ebben az esztendő­ben ötvenedik tanévét tud­hatja maga mögött a Zrínyi Miklós Kereskedelmi és Ven­déglátóipari Szakközépisko­la tanáraként. A zúgó, zsibongó iskolá­ban, a „Zrínyiben” keresem fel. A levelező-oktatás kis emeleti tanárijában fogad derűs mosollyal. Körülötte fiatalok görnyednek a vizs­gatételeik fölé. A tanár úr levelezőket vizsgáztat. No­ha több mint tíz év élteit már nyugdíjba vonulása óta, az iskola ugyanott biztosít helyet a tanár út részére, mert tudására, tapasztala­tára most is nagy szükség van. — Hatvan esztendeje vé­geztem el a Pécsi Felsőke­reskedelmi Iskolát, idén volt a hatvanéves érettségi talál­kozónk. A Gyár, a mai Vá- radi Antal utcában, a szülé­szet épületében volt az is­kola, amikor beiratkoztam 1919-ben, a szerb megszál­lás kezdetén ... Jubiláló pedagógusok (1.) Nagy Sándor ötven esztendeje Fél évszázad a kereskedelmiben Aztán Sellyére került, egy részvénytársasághoz. Látta még a régi Ormánság pezs­gő, vásározó életét, a szín­pompás, régi viseletét, a hivatalnokéletet azonban nem szerette. Továbbtanult Budapesten, a Közgazdasá­gi Egyetemen, és a közgaz­dasági szak mellett a böl­csészkart is elvégezte, majd rövidesen tanszékre került, a magángazdaságtani intézet­be. — Édesanyám kedvéért jöt­tem vissza Pécsre a fővá­rosból, és lettem tanár 1933- .ban egykori iskolámban, amely ekkor a Makár, a mai Alkotmány utcában székelt, a jelenlegi gyakorlóiskola épületében. Mivel a tanári fizetés akkor is alacsony volt, hites könyvszakértőként dolgoztam a bíróságon, a tanítás mellett. Negyven esztendőn át ké­szítette Nagy Sándor a szakvéleményeket a bírák számára, akik mindvégig igen nagyra becsülték mun­káját. Ugyanakkor ez jó is­kolát jelentett a szakember, a szaktanár számára is, aki mindig a legfrissebb jelen­ségekkel találkozhatott. — Valószínű, hogy a gya­korlati életben is karriert fu­tott volna be a tanár úr. Mi­ért maradt mégis a pedagó­gusi pályán, miért szeretett tanitani? — Tanitani mindig jó és érdekes dolog. Az a legna­gyobb öröm a tanár számá­ra, ha a diákja kiugrik a sorból, ha kitűnik a pályán. És nekem nem egy ilyen tanít­ványom volt. Sokan vannak közülük ma is. vezető állás­ban, van köztük osztályveze­tő, külkereskedelmi üzlet­kötő, több nagyvállalat igaz­gatója és miniszter is. Most különösen élvezem a mun­kát, mert a levelezőn olyan fiatalokat tanítok, akik a szakmunkásképző után jön­nek hozzánk megszerezni az érettségit és hozzá a bolt­vezetői, ellenőri meg a töb­bi szakképesítést.- Az elsősöknek mindig a velenceiekről szóló példá­val kezdem a szakma okta­tását: tessék megnézni, mi­vé lett az a semmi kis vá­rosállam a kereskedelem ál­tal. Vagy miként emelked­tek ki az ismeretlenségből a Hanza-városok, mivé tette Angliát a kereskedelem. Most nem a folyamatok po­litikai vetületeire gondolok, hanem arra, hogy a keres­kedni tudás fontos dolog, fontos a mai Magyarország számára is ... — És a mai kereskedőink­ről mi a véleménye? — A kereskedő nem lehet egyszerűen áruelosztó hiva­talnok — mert sajnos, sokan ma így viselkednek az üzle­tekben. Nem elég udvaria­sak- De úgy látom, a nö­vekvő érdekeltség új rend­szere segít ezen a dolgon A kereskedelmiben eltöl­tött fél évszázad, a hites könyvszakértői tevékenység mellett volt és van Nagy Sándornak még egy szenve­délye, és ez a botanika, a növények szeretete. Ma is rendszeresen járja a Me­cseket, kertjében ritka fű­szernövények teremnek és ízesítik az általa főzött fi­nom ételeket. A tekintélyes pécsi pedagógus, akit min­denütt tanítványok köszön­tének a városban, nevel de­rűjével, tevékeny életszem­léletével is. Gállos Orsolya

Next

/
Thumbnails
Contents