Dunántúli Napló, 1983. november (40. évfolyam, 302-330. szám)
1983-11-06 / 307. szám
1983. november 6., vasárnap Dunántúlt napló 9 Pinczehelyi Sándor rojza Berták László Csorba G/őző Es elköveti újra a bűnt Fáj a szemem, ködbe a betűk, vesznek a formák egyformába, koponyám alján érzem a tűt, amely testem útjait járja, döcög a vers is, s mintha az űrt utánozná tétova lába, aki érti ezt, megmenekült, harag nélkül néz a világra, áll magában a rendbe kövült létben, mintha valakit várna, tenyerében az összeszűkült mindenség sajgó szakadása, és elköveti újra a bűnt, hogy a törvényt megmagyarázza. Anna-versek grúzul Juhász Gyula Anna-verseit európoi szem számára szokatlan, hurkolt-fonalas írással kö. zölte a legnagyobb grúz irodalmi folyóirat, a harminckétezer példányban megjelenő Mnatobi 1983. júliusi száma. A költemények fordítója, Manana Sza- ladze, most szemben ül velem. Mint irodalmunk külfödi tolmá- csolójához illik, magyorul beszélgetünk. — 1968-bon kezdtem el magyarul tanuTni a Grúz SZSZK fővárosában, Tbilisziben. Tanár, nőm egy magyar asszony, Békési Ilona volt, aki Grúziába ment férjhez. 1972 óta az Idegen Nyelvek Főiskolájának ma. gyár tanára vagyok. Hat-hét fős csoportjaim vannak, ezek a diákok öt féléven át ismerkednek óráimon a magyar nyelvvel és irodalommal. — Hogyan lett műfordító? — Négy évvel ezelőtt kezdtem, de elég különös módon: grúzról fordítottam magyarra. Ily módon korábbon csupán Istvánovits Márton készített néhány fordítást. Nyersfordítást csináltam, de olyan jól sikerült — mondták —, hogy műfordításnak is bevált. Ettől kedvet kaptam, és töb'b novellát magyarra fordítottam. Tiniko címmel 1980-ban grúz prózai ontológia jelent meg Magyarországon,, ezt én állítottam össze, s hat fordításom is szerepel benne. Lefordítottam Örkény István Tóték, Szabó Magda Az a szép fényes nap, Szakonyi Károly Adáshiba és Maróti La. jós Pályamódosítás című drámáját. Ezeket a darabokat sikerrel mutatta be Tbilisziben a Rusztoveli Drámai Színház. Az. tán a próza következett. Elkészültem A Pál utcai fiúk és Dé- ry Tibor Kedves bópeerének grúzra fordításával. Mind a kettő jövőre jelenik meg. — A költészetből miért éppen Juhász Gyulára esett a választása? — A költő születésének centenáriumán a Nagyvilág közölte a Milyen volt... című vers több nyelvre lefordított változatát. Grúz műfordítást nem láttam köztük, hamar megcsináltam tehát. Ez a halk szavú, elégikus, szomorkás és tiszta líra, közeláll a mi szerelmi költészetünkhöz. Két kis nép, két, egymástól távoli nyelv: a magyar az uráli nyelvek finnugor, a grúz pedig a kaukázusi nyelvek kartvel családjához tartozik. Véletlen, hogy két azonos szavunk van, a híd és a ceruza. Az már viszont nem véletlen, hogy Manana Szaladze ezekkel a közös szavakkal erősíti a magyar— grúz kapcsolatokat, vagyis ceruzával épít "hidat a két nép kultúrája között. Juhani Nagy János Ajtó Kinyilik-e az a zöld rücskös ajtó? Kinyílik-e? Elém szaladnak-e? Pedig bent vannak semmi kétség Bent kell hogy legyenek Másutt sehol se sikerült nyomukra lelnem Nyilván a székeket húzogatják: várakat építenek külön-külön mindegyikük magának Sejtik hogy az ilyesmj fontos nem tanította senki őket Nyugodtak a díszfák az udvaron: ma is látták hallották mind a hármat Nyugodtak a zöld ablakok a lépcsők a tető $ a kora-szeptemberi délután aranya a házfalon Szerintük semmi zökkenő De nékem De nékem kinyilik-e az az ajtó énelém kiszaladnak-e? — Gyönge lábdobogás gyerekhangok tüskés harmóniája belülről valahonnét Belülről belülről — a falak mögül-e? bordáim mögül-e? Gyerekhangok gyönge lábdobogás ám csak nem nyilik az az ajtó holott tudják hogy ilyentájt jövök haza szokásosan Ott álldogálnak rendszerint a kerítésnél izgatott s hűséges fogadóbirottság arcukon kezükön a játék nyomai árnyékban jázminbokrok alján A szemben-házfalon az édes szeptember délutáni napfény akár e mostani — Ó de csak nem nyilik ki az az ajtó (kópéságból más okból kulcsra zárták?) Pedig bent kell hogy legyenek igen bent kell hogy legyenek Másutt sehol se sikerült nyomukra lelnem (A költő most megjelent, Simeon tűnődése című kötetéből). Jevgenyij Jevtusenko Ne szökj Ne szökj... Hiszen belőlem szökve el Magadból szöksz, új inkarnációba, Eztán örökkön más magad leszel, És az lesz minden hitványság utója. Ne szökj... Hiszen elszökni — miből ÓH. Egymásért föltámadnunk lehetetlen. Túl mély örvénybe ránt le a halál. Ki holttá lesz, egy miccre bár — ügyetlen. Ne szökj... Hiszen árnyék a harmadik. Páros a szerelem. Harmadik nem kell. Tiszták leszünk az Ítéletnapig, Ha számot adni elszólit a kürtjei. Ne szökj... Hiszen bűnünk megváltva már. Nincs tilalom és nincs bíró felettünk. Neked s nekem a bocsánat kijár Mindenkitől, kit vétlen megsebeztünk. Ne szökj... Hiszen szökni egy pillanat De hogy találkozzunk a századokban? Akad-e a világban másolat Rólad s rólam? Csak az utódainkban. Ne szökj... Tenyered nyújtsd ide nekem. Hiszem, nevem hordozza ránca, halma, így szörnyű az utolsó szerelem, Hogy már nem az: veszteség riadalma. Fordította: Csordás Gábor Pákolitz István Zobák Hatszázharminc méternyi mélyben a pokol éjsötét mezőin fekete kővirág-bimbók milliárdja duzzad-feszül, szabadításra vár, hogy izzó-vörös szirom-lángba boruljon; mert olvadni akar a rideg vas, több fényre vár a vaksi világ; fűteni is kell, hogy fészek-melegű maradjon a lakás; és bár az omlás, a sújtólég, a bezártság sorsos félelme torokszorító, mégse hagyhat föl a reménnyel, ki itt alászáll. Makay Ida Föld, tenger Aki veled, már évszakok fölött. Homlokát nem koronázza a nyár.* Jogarát meg nem roppantja a tél. Aki veled, nincs kikötője, örök vizeken sodorja a szél, Aki veled, már szava sincsen, Szavával föld, tenger beszél. Varga Imre Lenin szobra Mohácson
