Dunántúli Napló, 1983. november (40. évfolyam, 302-330. szám)

1983-11-06 / 307. szám

1983. november 6., vasárnap Dunántúli napló 5 öld alatt ás föld feli Az Ércbányász V. üzemének gépterme szerelés alatt Erb János felvétele 361 halad az V-ös bányaüzem építése November—decemberben üzembe helyezik a szállítógépet A szó legszorosabb értelmé­ben a föld alatt és a föld fe­lett folyik jelenleg a Mecseki Ércbányászati Vállalat V-ös bányaüzemének építése. Ezer méteres mélységben, a bánya 13-ik szintjén szerelik a rako­dó berendezéseit: hidraulikus csilletovábbítókat, vágányzá­rakat, beszállási pódiumot. Még november elején megkez­dődik az akna rakodó szint alatti százméteres szakaszának víztelenítése, óránkénti 30 köb­méter szállító kapacitású bú­várszivattyúknak is két hétre lesz szükségük, amíg az akná­ban összegyűlt 4800 köbméter­nyi vizet kiemelik. Ugyanakkor a szállítóakna tornyában, több, mint félszáz méterrel a föld színe felett megkezdődött a szállítógépek beszabályozása, december ele­jén a szállítókasokat is besze­relik. Majd az irányítás- és biztonságtechnikai berendezé­sek beszabályozása következik. A kasokat másodpercenkénti 16 méteres sebességgel közle­kedtető gép beszerelésének legfontosabb időszaka követ­kezik tehát. Az új bányaüzemk építésé­nek egymás felett több, mint 1100 méter távolságban törté­nő eseményei bár a legfonto­sabbak közé tartoznak, azon­ban tucatnyi más fontos bá­nyászati és építészeti tevé­kenység is zajlik közben. A tárószinten például nagyon rossz kőzetviszonyok között fo­lyik a munka, az aknamélyí­tőknek 80 centiméter vastag falazatot kell építeni, hagy a vágat össze ne omoljon. Ezzel párhuzamosan folyik az akna vgsbeton falazatának megerő­sítése, 3,5 méteres mélység­ben cementbe ágyazott kőzet­horgony vasakat építenek be, amelyek tulajdonképpen egy újabb 3,5 méteres biztonsági köpenyt képeznek az akna kö­rül. A külszínen az év végéig el­készül a 200 adagos konyha és étterem, míg az öltöző, iro­da és fürdő hiánypótlási mun­kálatai a jövő év elejére át­húzódnak. A föld alatt, az új üzem más területein is számos fontos munkaterületen dolgoznak: a negyedik és tizenharmadik szintet összekötő vak-akna szállítógépének átvizsgálását éppen most fejezték be, rövi­desen megkezdődik a kasok beszerelése is, a jövő év má­sodik felében végleges szállí­tásra átadják. A centrális vak­aknánál ugyancsak rossz kő­zetben kerül sor az aknatorony átbővítésére, nagy szakértel­met és erőfeszítéseket követel­ve a bányászodtól. Az V-ös üzem majdani lég­útjaihoz tartozik, de a IV-es bányaüzem dolgozói csinálják a IV-es légakna mellett az új szellőztető aknát, amelynek visszamélyítése már 340 méte­rig jutott. Az aknát kőzethor­gonnyal, hálóval és torkréto- zással (habarccsal) biztosítják. A bánya más területein ötö­dik esztendeje megy a 9000 méter hosszúságú fő-feltáró vágatrendszer kialakítása, ezek a munkák egészen az új akna termelésbe állításáig elhúzód­nak. Novemberben tehát élénk élet folyik az V-ös bányaüzem­ben: a Baranya megyei Álla­mi Építőipari Vállalat, a VER- TESZ, az Országos Bányagép­gyártó Vállalat, a Gép- és Fel­vonószerelő Vállalat, a Bá­nyászati Aknamélyítő és a Me­cseki Ércbányászati Vállalat több száz munkása dolgozik a területen. L. J. A grúz készpénzt lobogtatott Változatlanul keresettek a pécsi stúdiómagnetofonok Legnagyobb megrendelőjük a Szovjetunió Óriási az érdeklődés a sokcsatornás készülék iránt Importkiváltásra szorít a nyomasztó alkatrészhiány Általános gazdasági egyhely­ben topogás ide vagy oda, a Mechanikai Laboratórium Hír­adástechnikai Kísérleti Vállalat pécsi gyára eddig minden év­ben feljebb tudta tornázni ter­melését. s továbbra is évi 6— 8 százalékos növékedéssel szá­mol. Minthogy stúdiómagneto­fonjaikkal egyedül állnak a szo­cialista piacokon, megrendelé­sük van bőven, szállításaiknak jószerivel csak saját teljesítőiké­pességük szab határt. Legújabb, jövőbe mutató termékük a sok­csatornás teljesen elektronizált STM 700-as jelű stúdiómagne­tofon az idén mutatkozott be a hazái vásárokon, köztük a pé­csin is, szép sikerrel. Ugyanak­kor az Elektroimpex kiállításon mutatta be Moszkvában is, ahol óriás; érdeklődés nyilvánult meg iránta, a szakmai közönség kö­rében nagy sikert aratott. Oly­annyira, hogy a grúz rádió kép­viselője készpénzt lobogtatott, a mintadarabot egyenesen stúdió­jukba szállíttatta volna, zseb­ből fizetve. Boldog lehet az a gyári kol­lektíva mely a piacokról csupa ilyen zöld jelzést kap. Nem vé­letlenül, említettük, a pécsiek, készülékeikkel egyedül állnak, uralják a szocialista országok piacát. Évente 1000—1200 stú­diómagnetofon hagyja el a gyártószalagokat, úgyszólván valamennyit a külpiacokra kül­dik. Legnagyobb megrendelőjük a Szovjetunió, az idei 1000 da­rabos termelésből 645 készülé­ket nekik szállítanak. Partnerük a pécsi stúdiómagnetofonokkal teljes mértékben elégedett, kü­lönösen a moszkvai olimpia óta, ott e készülékek megbízhatóan működtek közre a hírközlésben, a sportesemények egyik fősze­replőivé lépték elő. Emellett az idei évtől riportermagnókat is értékesítenek, a hamar megked­velt, R—7 jelű kis készülékből az idén 1130 darabot, a teljes termelést a Szovjetunióba szál­lítják. Megnyugtató, a pécsiek­nek máris birtokukba vannak a jövő évi megrendelések, eszerint 1984-ben 1200 darab stúdió­magnetofont készítenek, kéthar­madrészét a Szovjetunióba szál­lítják a jövő esztendőre rendelt további 1200 riportermagnóval egyetemben. A fentiek fényében egyetlen felhő sem látszik a Mechlabor felett mindazonáltal az év egy­általán nem diadalmenet, in­kább gyötrelmesnek mondható, mindent beárnyékol az alap­anyag. és alkatrészhiány, sök álmatlan éjszakát okozva Ke­resztes János igazgatónak és vezető társainak. Napjaink szű­kös és feszes importgazdálko­dási rendszerében a tőkés be­szerzési forrásokból vékonyan csordogál, s ez nemcsak közvet­lenül, de közvetve úgy is érinti a pécsi híradástechnikai gyá­rat, hogy hazai beszállítói is késlekednek, hiszen náluk is kí­sért a tőkés importból szárma­zó anyagok és alkatrészek híá­A pécsi az ország első pa­nelgyára, negyedszázada indult kísérleti jelleggel. A pécsi pa­nelüzem tapasztalatai alapján kezdték kiépíteni a hatvanas évek közepén hazánkban a házgyári hálózatot. A pécsi üzem gondjai jelenleg mind aggasztóbbak, ám a teljes re­konstrukcióra várni kell, és ki tudja, meddig? Bánfai Antal huszonegy éve került ide, másfél évtizede ve­zeti a panelüzemet. — Hagyományos módon nem győztük volna a versenyfutást az igényekkel. A roppant élő­munkaigényes helyszíni építést fel kellett váltanunk az üzem­szerű előregyártással, a hely­színi panelos szereléssel. Az első termékünk 1958-ban hat darab családi ház volt. Az üzemet — ahogy anyagiakkal bírtuk — folyamatosan fejlesz­tettük, az utolsó nagy rekonst­rukciót hét éve fejeztük be. Évente 1500 lakást és 30 ezer négyzetméter IMS-panelrend- szerelemet gyártunk. A mennyi­ségi és minőségi követelmé­nyeket már csak maximális erő­kifejtéssel vagyunk képesek telejsíteni. De meddig? A pa­nelgyár megérett a teljes re­konstrukcióra, de a vállalat ezt képtelen önerőből fedezni... Az üzemvezető irodájának falán pécsi épületek színes fo­tói. Mind a náluk gyártott pa­nelból épült: 0 megyei tanács új székháza, a toronyház, a Ko. dóly úti kollégium, a Szalai András úti „pizsamaházak” .. . Hosszú lenne a lista, a város­ban magunk is látjuk vala­mennyit. Ma Pécs 170 ezer lakosának jelentős része pa­nelben él. — A panelos építkezés va­riációs lehetőségeit még mesz- sze nem használtuk ki sem az épületek külső megjelenítésé­ben, sem a belső térkialakítá­sában. Amíg nincs mindenkinek Megújulásra vár a pécsi paneliizem Sok lehetőséget kínál még o paneles építési mód lakása, addig a mennyiségen van a hangsúly — ez kényszer- megoldás, A panelból bármi­lyen nagyságú és kialakítású lakás építhető. Nem rajtunk múlik . .. Járjuk a hatalmas területen lévő, 650 dolgozót foglalkoz­tató üzemet. Különböző pane­lek legtöbbjét a szabadban ké­szítik, csak a csarnokokban dol­gozók nem áznak-fáznak. Az üzemvezető megjegyzi: — Mostoha körülmények kö­zött, elavult gépparkkal is ház. gyári szinten termelünk, Tőlünk teljesen berendezett fürdőszo­bák kerülnek ki — ha ugyan időben kapunk és be tudunk szerelni kádat, csaptelepet és sok más anyagot —, a nyílás­zárókat is beépítjük, itt üvege­zünk, a loggiákat is kompletten viszik el tőlünk az építkezések­hez. Tavaly fejlesztettük ki a jó csapadékszigetelő, kéthéjú te­tőpanelt. A gyártás lelke a félezres sablonpark. Egy-egy sablon el. méletben négyszázszor használ­ható, kilója átlagban száz fo­rint, és van, amelyik öt tonnát nyom. Az 1985. utáni igényeket már nem lehet a jelenlegi sab­lonparkra alapozni. Holdbéli tájat mutat. A haj­dani erőmű salakhegyei helyén gödrök, pocsolyák, hatalmas salakrögök. — Ide épülhetne az új hóm. lokzati elemet gyártó csarnok, 15 tonnás darukkal, műhelyek­kel, ahol a nyílászárókat be­szerelhetjük, üvegezhetünk, festhetünk. Szervezettebb lenne a gyártási technológia, egysze­rűbb az anyagmozgatás ... A mostani csarnokban bármikor a mennyezetet is leszakíthatja a daru. A végletekig nem lehet semmit se javítgatni, bütyköl­ni, toldozni-foldozni. A szin- tentartás is mind nehezebb. Tervrajzokat terít ki Bánfai Antal, bizonyítandó, hogy a részleges rekonstrukció is mi­lyen újabb lehetőségeket te­remtene. — A négyötvenes födém­fesztávról áttérhetnénk az öt­venesre, így a födém alatti tér. ségben a jelenleginél tága­sabb. praktikusabb helyisége­ket lehetne kialakítani. A legújabb, idei elképzelé­seiket rögzítő terveket mutatva ismét visszatér a mába: — Úgv rnint a kezdéskor, is- mé* kínálunk családi házakat pdne'ból: szabadon álló, egye­di és ikerházakat, sorházakat, tetőtérbeépítéssel, vagy belső kertes megoldással, a legkülön­bözőbb variációkban. Akár rak­tárról is szállíthatunk. A megyei vezetés évek óta szorgalmazza, hogy a pécsi pa­nelüzem rekonstrukciója meg­indulhasson. Pécs nem büszkéi, kedhet házgyárral. Félő, hogy a rekonstrukció elmaradásával a panelüzem hosszú távon már nem szolgálhatja a megye- székhely és Baranya fejlődé­sét. Murányi László nya. Mit lehet tenni? A budb- pesti anyavállalatnál és Pécsett is, ahol erre a óéira 'külön 'mun­kacsoport alakult lázasan mun­kálkodnak azon, hogy újabb és újabb hazai és szocialista or­szágbeli gyártók felkutatásával, ahol lehet, kiváltsák a dolláros behozatalt. Erőfeszítéseik nem sikertelenek. A jövő évtől kez­dődően például az olasz im­portból szármázó, a magneto­fonokat borító, úgynevezett bő­rös lemezt helyettesítik festett hazai olumíniumlemezzel. A készülékek így külcsínükben ta­lán kevésbé mutatósak, ám. a körülmények rákényszerítik őket erre a változtatásra, ami persze a készülékek műszaki használ­hatóságának értékéből mit sem. von le. Felvetődik a kérdés, vajon a tőkés import alapanyagok és alkatrészek ellen érté keként mi­ért ne fizethetnének stúdiómag­netofonokkal? Sajnos ezirány.ú próbálkozásaik során úgyszólván falakba ütköztek. A nagy nyu­gati cégek felosztották egymás között a tőkés piacokat, féltve őrzik pozícióikat, kíméletlenül kiszorítják a „betolakodókat", még annak árán is, hogy mé­lyen aiáfgémek a versenytárs eladás; árára. Ennek ellenére a pécsi gyár az elmúlt évek so­rán értékesített már stúdiómag­netofonjaiból dollárért is, főként a fejlődő országokban, az :dén néhány készülék éppenséggel Finnországban talált gazdára; ezzel együtt azonban a tőkés export jelentéktelennek mond­ható. A budapesti anyavállalat más termékei viszont a tőkés piaco. kon is kelendőek az idén szá­mottevően előrementek, amit azért érdemes megemlíteni, mert a pécsieknek is gyógyírt jelentenek az idei anyaghiány miatti kínkeservekre. Gyógyírt, ugyanis a vállalat a tőkés ex­port növelése fejében bérked­vezményt kapott, s minthogy az exporímunkákba a pécsi gyár is bedolgozott, a kedvezmény őket is megilleti. Az idei 4 százalé­kos bérfejlesztésen túlmenően, július 1-ig visszamenőleg átlag­ban 2,8 százalék emelést kap­tak, ami éves viszonylatban 5,4 százalékos bérfejlesztésnek felel meg. Feltétlenül az idei év króni­kájához tartozik még a hat­száz négyzetméter alapterületű új raktár átadása. Belépésével felszámolják a műhelyekben össze-vissza található sok kis raktárt, révükön értékes terme­lőterületeiket nyernek, ezzel együtt korszerűbb körülmények között folyhat a munka, felké­szülhetnek az új termékek gyár­tására. Mindez már átvezet ben­nünket a jövőbe. A jövő: az STM 700-as sok- csatornás stúdiómagnetofon. Mit tesz, hogy sokcsatornás? Nos, nélküle ma már e'képzel- hetetíen egy korszerű hang­stúdió. A 8, 16 vagy 24 csator­nás készülék megannyi úgymond bűvészmutatványra ad lehető­séget. Tegyük fel például, a neves énekesnő történetesen nem ér ró akkor fellépni ami­kor a zenekar. Sebaj. A zene­kar külön megcsinálja a kon­certet, magnóra veszik, amire aztán később a művésznő is ráénekel. De külön-kü'lön is fel lehet venni mondjuk a vonóso­kat. a fúvósokat, és így tovább, majd az egészet összejátsszák, s a végén úgy szólalnak meg a szalagról, mintha együtt kon. certeztek volna. A pécsiek úgy tervezik, jövőre 5 darab STM 700-as stúdiómagnetofont gyár. tanok — ez lenne a nullszéria —- majd 1985-ben 20—30 da­rabot. Máris megállapodtak, valamennyit átveszi a Szovjet­unió. Miklósvári Zoltán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents