Dunántúli Napló, 1983. november (40. évfolyam, 302-330. szám)

1983-11-06 / 307. szám

© Dunántúlt Haplo 1983. november 6., vasárnap A tehenészeti telep A bicsérdi milliók Tompa György, a bicsérdi tér. meIőszövetkezet elnöke vallja: egyetlen gazdaság sem lehet meg jól prosperáló állattenyész­tés nélkül. Az igaz, hogy a növényter­mesztés hozza a forintokat, de jószerével csak a negyedik ne­gyedévben. S addig? Valami­ből meg kell élni a forintokkal jól gazdálkodni, sebesen forgat­ni — ma már nem. kell ahhoz közgazdásznak lenni, hogy meg­értsük e tételt —, s végelszá­molásnál nem csalódhat az em­ber. — Forgatni a forintokat? Az elnök a székében előredől­ve, széles gesztusokkal magya. ráz: e pillanatban egy közgaz­dásszal beszélgetek. — Nem szeretem ezt a szót, de hirtelenjében jobbat nem tu­dok kitalálni: hagyományosan gazdálkodni ma már nem megy. A szakma persze fontos, de a főagronómus, a főállattenyésztő mellé pénzügyi emberek is kel­lenek akik el tudják választani a hasznost a haszontalantól. Háromféle költség létezik Bi- csérden: ami srükséges, ehhez jön az a plusz, ami a többletet hozza ... És létezik még a fény­űző költség, ami lehet, hogy néhány mázsával megemeli az átlagtermést, de oly drágává teszi... Szóval, ami már po­csékolás. Mi az optimumra tö­rekszünk, ez gazdálkodásunk titka. Bicsérd nem a nagygazdasá­gok közül való; 2500 hektáros szántójával ott van valahol a középmezőnyben. Ekkora terü­letről huszonhárommilliós nyere. séget csak kiváló munkával le­het az asztalra tenni. A növénytermesztés évről év­re rekordokat hoz. Még az idén is! Az állattenyésztésük dina­mikusan fejlődik, s a cél: árbe­vételben meghaladni a növény- termesztési ágazat árbevételét. — A bicsérdi földek jók ... — Tagadhatatlan. De a föld önmagában nem minden. E több mint húszmilliós nyereség harmadát könnyen kaptuk, a második harmadáért keményen ■meg kellett dolgozni, a harma­dik harmadáért verejtékeztünk... Az elmúlt év búzából 5,8 ton­nát, kukoricából 9,6 tonnát ho­zott. Az idei búzából 6,5 ton­nát (I), kukoricából 10 tonna fölött! Kimutatásokat vesz elő, on­nan olvassa: 1981-ben 1879 fo­rint volt a kukorica tonnájának önköltsége, 1982-ben 1714 fo­rint, s az idén sem több! Magyarázza: — Engem a rekordok nem ámítanak el, csak akkor hajtok fejet az eredmény előtt, ha tu­dom, milyen költséggel értékel. S egy-kettőre kiderül: a mi 9 Új házak az Alkotmány utcában tonnás kukoricánk többet ér, mint másutt a 11 tonna! Nem­csak gazdálkodni illik a mai világban! Több kell: okosan gazdálkodni . .. — Ezt mindenk] tudja. De megvalósítani. ..? Elneveti magát: — Szóval arra kíváncsi, hogy mi hogyan csináljuk? Nem titok. Az első és legfontosabb: szö­vetségest kell keresni minden dolgozóban; vezetőben és veze- tettben. Nevezzük üzemi demok­ráciának? Jó. Egy biztos: sok- millió forint van benne. Négy év alatt megduplázták a termelési értéket majdhogy­nem megötszörözték a nyeresé­get! E négy év, Tompa György elnöki tevékenységének négy­esztendeje. Lássuk csak sorjá­ban a számokat! Még 1979-ben a gazdaság 69 milliós termelé­se 5,5 milliót hozott. A követ­kező évben került a gazdaság élére Tompa György, ekkor 82 milliós termelés mellett 10 mil­liós nyereséget realizáltak. 1981: 100 milliós termelés és 16,7 milliós nyereség. 1982: 121 milliós termelés, 23 milliós nye­reség. S mi várható az idén? —• Jóval 130 millió fölé ke­rülünk, s talán a nyereség is több lesz. mint tavaly ... Nézzük meg, mit ad állattar­tó ágazatával Bicsérd a népgaz­daságnak? A tejtermelő tehe­nészetük — ötszázas az állo­mány — 1979-ben átlag 2980 liteT tejet adott, ma 4600 liter fölé kerültek. A sertésből évi 6000 darabot adnak le, de sze­retnék a 9000-et megpályázni. A sertéshizlalásnál 1979-ben még 5 kilón felüli volt a fajla­gos abrakfelhasználás, ma 4 ki­ló alá szorították ... — Mi az ön vezetői hitvallá­sa? — Erről egy fél napon át be­szélhetnénk. Az odaadó, pon­tos, precíz munkát elismerem. Vallom hogy lehet baráti lég­kört kialakítva dolgozni fegyel­met tartani... De követelek is! A munkatempó eléggé feszített, aki nem bírja, attól búcsút ve­szünk .. . Tompa György hosszú utat megjárt, míg a bicsérdi termelő- szövetkezet elnöke lett. Mindig a mezőgazdaság első vonalá­ban dolgozott, agrármérnöki diplomával, vezetőként. Vas me­gyei, a vezető; rutint — vagy inkább nevezzük készségnek—, a kemenesaljai Állami Gazda­ságnál, majd az Uraiújfalui Ál. lami Gazdaságnál szerezte. Családi okok miatt jött Bara­nyába. — Baranya? — Más vidék, más emberek — mondja némi nosztalgiával. — Nehezebben oldódnak, ba­rátkoznak ... Ma itt érzem ott­hon magam, örök optimista va­gyok, s szeretném ezt az opti­mizmust átvinni valahogy a fia­talokba is ... Tompa György 1928-as szüle, tésű. — Tudja, mire vagyok büsz­ke? Sikerült egy olyan vezetői gárdát kialakítani, akik szívvel, lélekkel végzik a dolgukat. Fia­talok! Az én 55 évemmel együtt a gazdaság 14 mérnökének 33 év a korátlaga! Mindegyik tele tenniakaróssal, vitalitással . . . Körbevetőleg: létrehoztak egy közgazdasági osztályt. Magam­ban csak így nevezném; az el­nök információs központja ez. Az osztály vezetője napra ké­szen és fillérre pontosan -meg tudja mondani, hogy mennyi az adósság és mennyi a 'bevétel? — ön ezek szerint maradék­talanul elégedett? Tiltakozik. — Elégedettség? Határozott igennél vagy nemmel egy ilyen kérdést nem lehet megválaszol, ni. A kollektívával evvel a bi­csérdi csapattal maradéktalanul elégedett vagyok.. De hát ez nem minden, örök emberi tu­lajdonság : messzebbre jutni, többet elérni... Próbálom provokálni: hogy néz ki a munkaerő-helyzet, hi­szen Pécs közel van? Hogyan alakulnak a bérek — ez a-meg­élhetés alapja? Elevenébe tapintottam. Ta­valy 10 százalékkal csökkentet­ték a létszámot. Sokat töpreng­tek, vívódtak, de a vezetői ér­tekezleteken végül is egyönte­tűen megállapították: semmi szükség az tmmel-ámmal dol­gozókra, a bérszínvonal érde­kében .tartott „vatta-emberek­• » Tompa György — Mi tagadás az idén sok minden -bejött, s aki megérde­melte annak fizettünk. Vállal­va azt 'is, hogy túllépjük a kere­tet, s fizetjük a bérnövekmény­adót. Kérdezem én: fegyelmet, rendet követelek, jó munkát, s közben ne tudjam honorálni? ... Ma ez nem megy sokáig! Ma úgy állnak, hogy a nye­reségből elmegy 4 millió forint adóba. — így kellett tenni. Az más kérdés, hogy ezt nem tartom igazságosnak s hogy meggyő­ződésem: e rendelkezést -nem kéne automatikusan életbe lép­tetni, ugyanis a -m; esetünkben a fejlődés gátja! Node hagy­juk .. . Könnyebb ma egy ilyen gazdasággal csodát tenni, mint a bérgazdálkodást követni . . . Az asztalra csap, s ezzel -in­dulata e| is száll: — A munka mindenért kár­pótol, a sikerék újabb erőfeszí. tésekre sarkallnak, s ez így van jól. Ma egy gazdasági ve­zető számoljon mindennel . .. Az Uraifújfalu; Állami Gazda­ság —- melynek igazgatója Tompa György volt — -nem ha. sonlitható össze méreteiben a bicsérdi termelőszövetkezettel. Az akkori -idők sem: versenyez­tek Bábolnával, Bollyal ... Ami­kor megalakították a magyar mezőgazdaság számára új idő­ket hozó CPS termelési rend­szert — ma IKR —, Tompa György is kézjegyével látta el az alapító okmányt. A kérdést kézenfekvőnek lá­tom: —- Nem túl kicsi önnek ez a 2500 hektár? Azonnal válaszol: — M; tagadás néha szeret­ném, ha méreteiben is nagyobb lenne a gazdaság. Persze, azt ne higgye senki, hogy a mé­retek a lehetőségek határait is megszabják. Van -még fantá­zia Bicsérd'ben, s vannak még kiaknázatlan milliók bőven ... S -miért más aknázná ki? Kozma Ferenc Békében élni minden országgal írta: Roska István külügyminiszter­helyettes A Nagy Októberi Szocialis­ta Forradalom győzelmének napjáról megemlékező köszön­tőkben rendre elhangzik, hogy az új hatalom első szava a béke volt. Több mint hat és fél évtized történelmi távlatá­nak minden tapasztalata azt is tanúsítja, hogy a béke nem­csak első szava volt a szovjet külpolitikának, hanem máig élő, lényegi tartalma maradt. Ennek igazságát naponta érzé­kelhetjük. A világ, s benne Európa hely­zete egyre feszültebbé és ve­szélyesebbé válik. Az imperia­lizmus szélsőséges körei a fék­telen fegyverkezési hajsza út­ján nyíltan törekszenek a kato­nai fölény megszerzésére. So­ha nem látott méretekben hal­mozzák fel a tömegpusztító nukleáris, hagyományos és vegyi fegyvereket. Különösen veszélyes e tekintetben, hogy folytatják a gyakorlati előké­születeket az új közepes ható- távolságú amerikai rakéták nyugat-európai telepítésére. Mindezt éles hangú, szovjetel­lenes és szocializmusellenes propagandakampány kíséri, többek között azzal a céllal, hogy az ideológiai ellentéte­ket az államközi kapcsolatok tényezőivé tegyék. A szovjet külpolitika, szoci­alista lényegéhez híven, hom­lokegyenest ellentétes irányvo­nalat követ. A rágalmakat elvi alapon, higgadtan és határo­zottan visszautasítja, de nem folytat szitok-átok hadjáratot ellenfeleivel szemben. A mosta­ni feszült és durva imperialis­ta propagandával mérgezett helyzeben is tovább küzd a bé­ke megőrzéséért és megszi­lárdításáért, az enyhülésért, a fegyverkezési hajsza megféke­zéséért, az államok együttmű­ködésének bővítéséért és elmé­lyítéséért. Amikor ezt teszi, nemcsak a saját és a szövet­ségesei biztonságának védel­mére gondol, hanem áthatja a felelősségérzet a világ népei­nek sorsáért is. Abból indul ki, hogy józan fejjel, a realitások talaján nincs és nem is lehet más emberilea elfogadható al­ternatíva a világ előtt, mint a békés egymás mellett élés. Nem hagy kétséget afelől, hogy a történelmileg kialakult erőegyensúlyt semmiképpen nem engedi megbontani, de ezt az egyensúlyt nem további fegyverkezés útján, hanem a tényleges leszerelés eredmé­nyeként a fegyverzetek alacso­nyabb szintjén kívánja elérni. Ez a törekvés vezeti a Szovjet­uniót, amikor arra összponto­sítja erőfeszítéseit, hogy ne ke­rüljön sor új amerikai közép­hatótávolságú nukleáris raké­ták nyugat-európai telepítőiére. A megállapodás előmozdítá­sára egy sor javaslatot tet-: a genfi tárgyalóasztalra. A dön­tő szakaszba léoett tárgyaláso­kon még van lehetőség a meg­állapodásra, és ennek elérésé­re lovábbi erőíerzítések szük­ségesek, bár — nem a Szov­jetunió hibáiéból — már sok idő kárba veszett. A Szovjet­unió — amint azt Jurij Andro­pov 1983. október 27-i nyilat­kozatában foglalt újabb ja­vaslatok is bizonyítják — mind­addig nem mond le a megál­lapodás kereséséről, ameddig az Egyesült Államok saját lé­péseivel ezt lehetetlenné nem teszi. A Szovjetunió önállóan és a Varsói Szerződés keretében, szövetségeseivel együtt a javas­latok egész torát dolgozta ki és tárta a világ közvéleménye elé. Valamennyi azonos célt követ: a béke megóvását és a nemzetközi biztonság megerő­sítését Európában és az egész világon. Egy részük az enyhü­lés időszakában és annak elő­készítéseként — amikor még megvolt a partnerek készsége is — realizálódott. Szovjet kezdeményezésre születtek olyan jelentős nemzetközi meg­állapodások, mint az atomso­rompó- és az atomcsend- egyezmény, mint a baktérium­fegyver betiltásáról kötött szer­ződés, az első és második SALT megállapodás — még ha ez utóbbi nem is lépett hatály­ba — és egy sor más, fontos szovjet—amerikai egyezmény. A Szovjetuniónak és a Varsói Szerződés többi tagállamának kezdeményező szerepe volt a Helsinki Záróokmány elfogadá­sában. A Szovjetuniónak és a Var­sói Szerződésnek ma is szá­mos javaslata és kezdeménye­zése van, amelyek elfogadása megállíthatná a nemzetközi fe­szültség növekedését, csökkent­hetné az emberiséget fenyege­tő veszélyeket és visszavezetné a világ országait a kölcsönö­sen előnyös együttműködés út­jára. Az e helyen felsorolhatat- lan számú, érvényben lévő bé­kejavaslat közül többet is megemlíthetünk, amely a szov­jet külpolitika lényegét külö­nösen megvilágítja. így példá­ul a Szovjetunió és a Varsói Szerződés többi tagállama ja­vasolta, hogy a Varsói Szerző­dés és a NATO tagállamai kössenek szerződést, amelyben kötelezettséget vállalnak, hogy kölcsönösen lemondanak a ka­tonai erő alkalmazásáról és békés kapcsolatokat tartanak egymással; a nukleáris hatal­mak, amelyek eddig nem tet­ték meg, vállaljanak kötele­zettséget arra, hogy elsőként nem alkalmaznak nukleáris fegyvert; az összes nukleáris hatalom egyidejűleg fagyassza be mennyiségi és minőségi te. kintetben is, a birtokában lévő nukleáris fegyvereket; általá­nosan és teljesen tiltsák be a nukleáris fegyverkísérleteket; tiltsák meg a világűr militari- zálását; mentesítsék Európát a vegyi fegyverektől, annak első lépéseként, hogy az egész vi­lágon betiltják és megsemmi­sítik ezeket a fegyvereket. Ezek a javaslatok, sok más kezdeményezéssel együtt még érdemi válaszra, tá'-’valásra és realizálásra várnak. A másik fél azonban nem ad érdemi választ, pedig az itt felsorolt javaslatok kézenfekvő következ­tetést kínálnak: mindegyik olyan, amely figyelembe veszi a másik fél jogos érdekét is. A magyar népnek is érdeke ez. Ezt fejezte ki a magyar párt- és kormányküldöttség jú­liusi, moszkvai látogatásán, amikor hangsúlyozta, hogy nagyra értékeljük a Szovjet­unió kimagasló szerepét a vi- láqbéke megőrzésében. Teljes mértékben támogatjuk az egyenlőség és az egyenlő biz­tonság elvén alapuló szovjet javaslatokat, amelyek a fegy­verkezési verseny megfékezé­sére és a nukleáris háború ve­szélyének elhárítására irányul­nak. A szovjet külpolitika erejé­nek egyik forrása éppen abban van, hogy élvezi a bekéért küz­dő népmozgalmak, a haladó erők szimpátiáját és cselekvő támogatását. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 66. évfordulóján nem téveszthetjük szem elől a fennálló feszültségeket és ve­szélyeket, de bízunk és bízha­tunk is abban, hogy a fegyver- k'ezési hajszának véget lehet vetni és elháríthatok a békét fenyegető Veszélyek. Jurij And- ropovnak, az SZKP KB főtitká­rának szavaival élve: „A fele­lős állami vezetőknek csupán egy választásuk van — min­dent meg kell tenniük a nukle­áris katasztrófa elhárítása ér­dekében. Minden más állás­pont rövidlátó, mi több, ön- gyilkosság."

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents