Dunántúli Napló, 1983. november (40. évfolyam, 302-330. szám)

1983-11-22 / 322. szám

6 Dunántúli napló 1983. november 22., kedd Szandokán utódai A közelmúltban nyilatkozott a rádiónak és a tv-nek egy vállalat igazgatója arról, hogy a játszóterekről jó néhány gyermekjátékot le kel­lett szerelniük, mivel a gyer­mekek azokat használva túl gyakran sérültek meg, mert ügyetlenek. A modern világ sorra megszünteti azokat a le­hetőségeket, amelyektől korá­nak megfelelően edzőthetne, ügyesedhetne. Saját tapaszta­latom is megegyezik az előb­biekkel azzal a megjegyzéssel, hogy gyermekkorban lévő spor­tolók csodálatos dolgokat tud­nak művelni sportágukban, azaz ügyesek, gyorsak, erősek, mert élnek azokkal a lehetősé­gekkel, amelyekkel ügyesedhet- nek. Sajnos ez egy szűk réteg, míg a nagy tömeg tendenciá­jában évről évre lustább, ügyetlenebb. Nem a gyermek a hibás benne, hogy ez így van. Nincs hol ügyesednie, ré­szint szülei, nevelői féltik, hogy baja történik. Azelőtt a rét, mező, szénapadlás, szalmaka­zal, ligetek, fák korlátlan lehe­tőséget biztosítottak korhatár nélkül a gyermekek számára, hogy ügyesed jenek, erősödje­nek. A nagy játszások télen, nyáron csak szabadban történ­hettek. Elképzelhetetlen volt, hogy falun — ritka kivételtől eltekintve —, a lakásban ját­szottak volna. Mindegyikünknek „saját" fája volt, aminek ágai között berendezkedtünk, le-föl másztunk. A szalmakazal tete­je oly természetes tartózkodási helyünk volt, mint ma egy gyermekszoba. A hidak korlá­tain egyensúlyoztunk, átfordul­tunk, fejjel lefelé lógtunk, a vályogtelep agyagfalán mint a sziklamászók le-föl mász­tunk, kővel dobálóztunk, vere­kedtünk, kibékültünk, sárkányt eregetve futottunk egyik falu­végtől a másikig, almacsutkára kötött újságpapírral libákat röptettünk és futottunk utánuk (aztán meg dühöngő gazdáik elől, amerre láttunk). Ez volt játszásban az „alapjárat”, amit tarkítottunk rabló-pandúrral (nem volt szelíd játék), szám­játékkal. Rúgtuk mi is a lab­dát, lekopott szőrű teniszlab­dával fejeltünk. Ezenkívül szá­mos erőt, ügyességet igénylő csoportos játékot játszottunk — még az iskolai szünetekben is (ezeknek leírása külön cik­ket érdemelne). Mostanában sokat autózom falvakon keresztül. Csoportosan játszó gyerekeket egyáltalán nem láttam. Bent ülnek a szo­bában és nézik a Szandokánt, s ha nem azt — hát mást. Vagy unottan tologatják mé­regdrága, vagy búcsúban vett olcsóbb műanyag játékaik ron­csát, aminek mór a vételekor sem örültek túlságosan. Saját maguk semmilyen játékot nem tudnak kitalálni, különösen olyant nem, ami mozgást igé­nyelne. No és szegény városi kisgyermekek hol ügyeskedje­nek? Hisz még kerékpározni sem lehet már veszély nélkül. Játszótereiket elfoglalják a sö­röző suhancok, játékaikat el­tördelik, megrongálják. így még azokat is akadályozzák, akik szeretnének mozogni. Hát akik nem akarnak, mert szüleik' sem akarják, hogy két lépést tegyen gyerekük? Intézetem ablakából kite­kintve délutánonként látnom kell azt a forgalmi dugót, ame­lyeket azok az autók okoznak, akiknek tulajdonosai gyerme­keiket hazaviszik az iskolából. Bizonyára némelyikük ezt in­dokkal teszi. Tanúja voltam, hogy egy nagymama! erőskö- dött, hogy a csemetét gyalog kíséri haza — de sajnos az autós papa engedve a nyafo­gó gyereknek — hazafuvarozta őket. R iasztó hangok innen is, onnan is. Orvosok, test­nevelők tapasztalatai, felméréseik adatai számokban kifejezhetően jelzik az inakti­vitás számos hatásait. Termé­szetes, a megoldás nem abban rejlik, hogy gyermekeinket visz. szavezényeljük a szalmakazal tetejére. A megváltozott idő megváltozott ötleteket igényel, mivel mozgassuk meg gyere­keinket. Ebben a törekvésben sok mindenkinek kellene tevé­kenykedni. A szülőnek, hogy legalább járni engedje gyer­mekét az orvosnak, aki nem tilt mindent, hanem tudásával, eszközeivel megfelelő helyen húzza meg a határt az egész­séges edződés és szobavirág nevelés között, a városépítők­nek, akiknek a betonrengeteg­ben lényegesen több földes, bokros, fás grundot kellene biztosítani, a testnevelőknek, akik rég elfelejtett csoportos játékokra tanítják őket, a rend őreinek, akik megakadályozzák a huligánokat, hogy a gyerme­kek játékát zavarják, eszközei­ket összetördeljék; — és min­denkinek, akinek jó ötlete tá­mad, s természetesen a sajtó­nak, rádiónak, amely ezt a mozgalmat támogatja. Itt-ott elérkezett már az az idő, hogy a fotelben tévét né­ző gyermek — miközben Szan- dokánnak képzelve magát tig­risekkel viaskodik — ha meg­kérik. hogy hozzon be egy po­hár vizet, (ha egyáltalán haj­landó erre) keresztülesik saját lábán. Dr. Szalai István megyei sportfőorvos Az őszi—téli napokon is sokan keresik fel hazánk egyik legna­gyobb gyógyfürdőjét, Hajdúszoboszlót. Nem ritka, hogy naponta 12 ezer vendéget fogadnak. A fürdözök közül sokan részesülnek szakszerű gyógykezelésben is. Nemzetközi magazin Tanulságok húsz év után Húsz esztendeje, 1963. november 22-én 12 óra 20 perckor halálos lövés érte a texasi Dallasban John Fitzgerald Kennedyt, az Egyesült Államok 35. elnökét. „Talán sohasem fogjuk meg­tudni, hogy a valóságban ki öl­te meg Kennedy elnököt és a dallasi rendőrség semmiféle vizsgálata sem győzhet meg engem állításaik hitelességé­ről” — irta annak idején James Cameron, a londoni Daily He­rald szemleírója. Magányos gyilkos ? Az események igazolták az angol újságíró jövendölését. A dallasi rendőrség és a Szövet­ségi Nyomozó Iroda (az FBI) az első perctől kezdve kitartott állítása mellett; a magányos gyilkos, Lee Harvey Oswald automata puskájából szárma­zott a golyó, amely kioltotta Kennedy életét. Az, hogy egy­szerre két-három oldalról is el­dördültek a lövések — szemta­núk állították ezt —, a nyomo­zó hatóságokat hidegen hagy­ta. Arra sem kerestek magya- . rázatot, hogy Oswald ismerőse. köreivel. A kör bezárult: a két Kennedynek meg kellett hal­nia ... Ellentmondásos politikus John Kennedy halála után sokáig elsősorban a gyilkos­ság körülményei foglalkoztat­ták az amerikai és a nemzet­közi közvéleményt. Arról keve­sebb szó esett, hogy voltakép­pen ki volt John Kennedy, az ember, a politikus. Az elmúlt években azonban megszapo­rodtak életművével foglalkozó könyvek, amelyekből kirajzoló­dik az egykori elnök alakja, te­vékenysége. A róla rajzolt, el­túlzott pozitív képpel szemben megállapíthatjuk: nem volt egyértelműen haladó politikus, sem bel-, sem külpolitikájában. Történelmi tény, hogy a CIA által előkészített kubai invá- ziós kísérlet az ő kormányzása alatt történt. Kennedy volt az. /ohn Filzgerald Kennedy sebben a szovjet—amerikai bé­csi csúcstalálkozó bizonyítja. Az, hogy a találkozó — igaz, szovjet kezdeményezésre — egyáltalán létrejött, kétségte­len Kennedy javára írandó, de az is tény, hogy a megbeszélé­sek éppen az amerikai fél vonakodása miatt — nem ve­zettek áttöréshez. Érzék a realitásra Az elnökgyilkosság utáni pillanatok a szervezett alvilággal szoros kapcsolatot tartó sztriptizbór- tulajdonos Jack Ruby honnan szerzett tudomást arról, hogy a gyilkosság gyanúsítottját mikor szállítják át a helyi rendőrség épületéből a megyei rendőr­ségre. Ruby akadálytalanul be­jutott a szigorúan őrzött épü­letbe, s a kísérő detektívek szemeláttára, a televízió kame­rája előtt agyonlőtte a vádlot­tat. Annak kiderítése, hogy ki, vagy kik ölték meg az elnököt, tulajdonképpen tizedrangú kérdés. Az igazi probléma: miért ölették meg? Kennedy utóda, Johnson elnök, Earl Warren főbíró vezetésével hat­tagú bizottságot nevezett ki az ügy tisztázására. Nos, a 888 oldalas Warren-jelentés 131 oldalt szentelt annak bizonyí­tására, hogy az elnök-gyilkos­ságot nem összeesküvők irá­nyították, hogy Oswaldnak nem voltak bűntársai. Azóta szám­talan vizsgálat folyt az ügyten, amelyek cáfolták ezt az állí­tást. Az amerikai kongresszus megbízásából folytatott vizs­gálat 1981-ben egyértelműen megállapítja, hogy az elnök a szervezett alvilág összeesküvé­sének áldozata lett. Azt hisz- szük azonban, nem járunk rossz úton, ha azt mondjuk: az al­világ és egyes politikai erők összeesküvése vezetett a gyil­kossághoz. Az alvilág már korábban hadat üzent John Kennedynek, és a később ugyancsak meg­ölt Robert Kennedy igazság­aki -r=- bár a feljegyzések sze­rint kétkedések és vívódások közepette — néhány százról 15 ezerre emelte o Vietnamba kül­dött amerikai tanácsadók szá­mát, és ezzel nagy lépéssel vitte előre a később katasztró­fába torkolló indokínai politi­kát. Kennedy hároméves elnöksé­ge idején kétségtelenül tett bi­zonyos lépéseket a hideghábo­rú feloldására. Ezt azonban erősen fékezte a külügyi és ka­tonai bürokrácia, amelyet szo­ros szálak fűztek a legnagyobb monopolista csoportosulások­hoz. Ezt talán legszemlélete­Elnökségének utolsó évében Kennedy kezdte megérteni, hogy az Egyesült Államoknak és a Szovjetuniónak különleges felelőssége van a vilógbéke megőrzésében. A Washington egyetemen, mondott beszédé­ben először hangzott el ame­rikai elnök szójából, hogy a háború a Szovjetunióval el­pusztítaná az Egyesült Államo­kat. Felhívta honfitársait, vizs­gálják felül a szovjet—ameri­kai viszonyra vonatkozó elkép­zeléseiket. Washington az ő kezdeményezésére adott pozi­tív választ arra a szovjet ja­vaslatra, hogy tárgyaljanak a légköri és vízalatti nukleáris kísérletek beszüntetéséről, s ennek nyomán 1963 augusztu­sában Moszkvában a Szovjet­unió, az USA és Nagy-Britan- nia aláírta a nukleáris kísérle­tek betiltásáról szóló szerző­dést. Kennedynek volt érzéke a realitások iránt, és életének utolsó szakaszában már kez­dett rátalálni a történelmileg helyes útra. Ellentmondásos életútja azzal a tanulsággal is szolgál, ' hogy az alapvető nemzetközi erőviszonyoknak kell meghatározniuk még egy olyan világhatalom politikáját is, mint az Egyesült Államok. Gáti István A hires fotó: Ruby közvetlen közelről lelövi Oswaldot ügyminiszternek. Az elnök és öccse hallatlan mértékben 20 éves korban kezdődik az öregedés megerősítette az alvilág fel­göngyölítésére az igazságügyi apparátust, a gengsztervezérek egymás után kerültek bíróság elé. Még a megtámadhatatlan­Mi történik a nő testében 20 és 30 éves kora között? — A bőr szárazabbá válik. Igyunk tejet, együnk korpakenyeret, használjunk növényi olajat — az ezekben lévő F-vitamin táplálja a legjobban a bőrt. Túl sok nap és erős dohányzás árt a bőr­nek. nak vélt Cosa Nostra hatalma is megingott. A bűnszövetkezet pedig szoros kapcsolatban állt az USA egyes befolyásos üzleti — A nők ebben a korban kevesebbet esznek. Az anyagcseré 2 százalékkal lassabbó válik- Minden kiló amelyet ilyenkor ma­gunkra veszünk, ott ragad a csípőn, a derékon — ha nem moz­gunk sokat. * (Die Presse) Az agrigentói ős/eíet Egy nemrégiben Szicíliában felfedezett őslelet könnyen fel­boríthatja az ember európai megjelenésével kapcsolatos ed. digi feltételezéseket. Egészen a legutóbbi időkig a tudósok abban a hitben él­tek, hogy a homo erectus 700 000 évvel ezélőtt jelent meg Európában. A szicílai Agrigento mellett napvilágra került egy koponya­darab, amely Gerlando Bianchi- ni olasz őstörténész professzor szerint körülbelül három és fél millió éves. Ilyen régi ősleletet eddig csu. pán Afrikában és Ázsiában ta­láltak. Az australopithecus, amelyet előembernek is nevez­nek, hatmillió évvel ezelőtt je­lent meg a földön, feltételezé­sek szerint már kétlábon járt, 'körülbelül 130 centiméter ma­gas lehetett de még szerszá­mokat nem tudott előállítani. Erre már csak a homo habilis volt képes, mint ahogyan ezt a csontleletek mellett talált csi­szolt kövek is bizonyítják. A leg­régibb australopithecus-lelete- ket Etiópiában találták meg, köztük a híres „Lucy"-t, amely­nek kora három és fél millió év. Az eddigi elméletek szerint Európában az ember a homo erectussal jelent meg. Az em­beriség bölcsőjének Afrikát tar. tották, és feltételezték, hogy onnan vándoroltak északra elő­ször Közel- és Közép-Keletre, és csak utána indultak el Nyu­gat felé. A mostani lelet talán azokat igazolja, akik azt állít­ják: az ember születése hajna­lán Afrikából egyenesen jött Európába egy földnyelven át, amely hajdanában összekötötte Afrikát Európával. Múzeumi mézeskalácsok Hetven esztendeje gyűjti a mézeskalácsokat Nyikolaj Dmit- rijevics Vinogradov. A kétezer darabból álló gyűjteménye mel. lett megőrzött figurákkal kifa­ragott mézeskalács sütőformá­kat is. Nemrégiben egész gyűj­teményét a Szovjetunió Állami Néprajzi Múzeumának ajándé­kozta. Mentőoső Eredeti, egyszerű és bizton­ságos módszert javasoltak ma­gas épületek felső emeleteiről való mentéshez az ukrajnai, szintetikus szálak feldolgozásá­val foglalkozó kutatóintézet munkatársai. Az általuk kifej­lesztett, kombinált hurkolással szőtt rugalmas mentőcső lehe­tővé teszi, hogy egy sokemele­tes lakóházból néhány perc alatt egész embercsoport me­nekülhet simán. A mentőcső belsejében leereszkedő ember lábával vagy kezével maga sza­bályozhatja az ereszkedés se­bességét. A mentőcsövet össze- hatjva el lehet helyezni a felső emeletek lépcsőházi ablakai kő, zelében, India elrendeli a filmcenzúrát Külföldi filmrendezőknek és televízióstáboknak többé nem engedik meg Indiában, hogy szabadon forgassanak. A jövő­ben kísérő összekötőtisztek őr­ködnek majd azon, hogy a ka­merákat ne használjlák fel In­dia „negatív propagandájára”. Ha a filmforgatók nem hajlan­dók kivágni a filmből a kifogá­solt részeket, a hatóságok el­kobozzák a filmanyagot.

Next

/
Thumbnails
Contents