Dunántúli Napló, 1983. október (40. évfolyam, 271-301. szám)

1983-10-09 / 279. szám

Vasárnapi magazin Vasárna Vasárnapi magazin # Pécsiek, baranyaiak a rádióban 10-én, hétfőn 16.03-kor a Kossuth rádióban a Komlói Munkáskórus énekel, vezényel, Tóth Ferenc. 10- én 12 órakor a Petőfi rá­dióban Bojtár László „Három ■mohácsi népdal” c. feldolgo­zását hallhatjuk. Tihanyi József népdalokat énekel 11-én 19.15-kotr és 13- án 14.39-ikor a Kossuth rádió­ban. 11- én, kedden a Petőfi rá­dió 22.05-kor 'kezdődő ,,Nóta- csokor” c. összeállításában Marczis Demetert is hallhatjuk. 12- én, szerdán 12.05-kor a Petőfi rádióban Tillai Aurél egy népdalfeldolgozása is el­hangzik. 12- én 20.30-kor a 3. műsor­ban „Az élet írta, a krónikás lejegyezte" címmel Péteri Fe­renc mozsgói falukrónikással Somogyvár] Valéria beszélget. 13- án, csütörtc-kön 8.35-kor. a Petőfi rádió „Napközben" c. ■műsorában „Baranyai nyugdí­jasok és a posta" címmel is hallhatunk riportot. 13-án 13.20-kor a Petőfi rá­dióban a pécsi Széchenyi Gim­názium és Szakközépiskola kó­rusa énekel, vezényel: Nagy Ernő. \(U'R3' Fűszerpaprika belföldre és exportra A térkép titkai A térkép sokkal régebbi, mint gondolnánk. Az ember jó­formán még írni sem tudott, de már készített térképet, hiszen szüksége volt bizonyos távolsá-| gok és irányok ismeretére, azaz térképre. A kezdet kezdetén persze még nem rajzoltak tér­képet, de kezdetleges földrajzi ismereteiket az egymást köve­tő nemzedékek szóban nyilván átvették egymástól. Ahogyan fejlődött az emberi tevékenység színvonala,, úgy fejlődött vele együtt a térképszükséglet, a térképkészítés is, amely nap­jainkra bámulatos fejlettségei ért el. A térképkészítés magasan kvalifikált szakembereket kíván. Egy-egy térkép megszerkeszté. séhez sok tízezer adatot számí­tanak ki. A szerkesztés fontos munkáját megelőzi az ún. to­pográfiai térkép készítése. Fo­togrammetriai eljárásnak — fényképmérésnek — nevezik azt a műveletet amikor repülőgép­ről lefényképezik a területet. A repülőgép felszáll — a térkép megadott méretarányától füg­gően — 1000—4000 méterre, és onnan sávokban lefényképezik a kijelölt földdarabot. A szerkesz­tők a földrajzi térkép készítésé­hez nemcsak fényképméréssel készült anyagot használnak, ha­nem geodéziai — földmérési — térképeket is. A térképeket nemcsak elké­szíteni nehéz, olvasni sem köny- nyű: érteni kell a kezelésükhöz és értelmezésükhöz. Angol szakemberek egy olyan auto­mata térképolvasót készítettek — képünkön ez látható —, amellyel a repülőgép vagy he­likopter pilótája egyetlen pil­lantással megállapíthatja a gép pillanatnyi pozícióját. Az átlát­szó, korong formájú leolvasó átmérője 250 mm., vastagsága a hozzá tartozó miniatűr ellen­őrző lemezzel együtt 25 mm. A kis készülék súlya 1,4 kg, hasz­nálója a kezében vagy a tér­dén tarthatja. A pilóta a tér­képet úgy hajtja össze, hogy a kívánt részt tehesse be a le­olvasóba. A leolvasó síkjában két független szervomotor for­gat egy sugárirányú egyenest és egy spirált, a két vonal ke­resztezése adja meg a gép helyzetét. Humor Sorokban 9- én, vasárnap 17 órakor a DO-ZSO „Harmincasok klub­jáénak vendége Bródy János. 10- én, hétfőn 17, 19 és 21 órakor a Helyőrségi Műv. Ott­honban : Hofi Géza és barátai. 10-én 19 órakor az Ifjúsági Háziban Élet és Irodalom estet rendeznek. 10-én 19 órakor a Boldog­ság Házában a „Zeneszóba" sorozat vendége Szabó Sándor gitá rművész. 10- én 19.30-kor a POTE- aulájában Howard Williams (Anglia) vezényli a Pécsj Fil­harmonikus zenekart. 11- én, kedden 19.30-kor: Örkény: Kulcskeresök c. színmű­vét játssza a Pécsi Nyitott Szín­pad a Ságvári Műv. Házban. 11- én 19 órakor Sándor György humoralista „Hintőpor" c. műsorát láthatjuk az Ifjúsági Házban. 12- én, szerdán 15 órakor „A haza fegyveres szolgálatá­ban" címmel pályaválasztási kiállítás nyílik a Helyőrségi Műv. Otthonban. 13- án, csütörtökön 18 órakor a Szélkiáltó együttes koncertje hallható a Nevelési Központ­ban. 13-án 19.30-kor kezdődik Alexandrina Milcseva (Bulgá­ria) dalestje a Liszt Teremben. 15-én, szombaton 11 órakor kezdődik az Item Klan együttes műsora az IH-'ban. Szupergyors vonatok műholdas védőrendszere A japán szupergyors vona­tot, a Szinkanzent, amelynek a sebessége több mint 200 Icm/ó, műholdak segítségévei fogják védeni a földrengések ellen. A japán állami vasúttársaság, a JNR közlése szerint műholdak útján sugárzott Megállj (-jelek­kel fogják lefékezni ezt a rend­kívül gyors vonatot, mielőtt az érzékelt földmozgás elérné a vágányokat. Európa öregszik Az európaiak átlagos életko­ra állandóan emelkedik, és 2000-ig még tovább fog emel­kedni. Egy müncheni orvosi he­tilap jelentése szerint már most minden ötödik skandináviai hatvan évesnél idősebb és 2000-re már az NSZK, Svájc, Görögország, Szardínia és Olaszország lakosságának is 20 százaléka lépi túl 60. élet­évét. A fűszerpaprika világforgal- ma ma évente 24—33 ezer ton­na között ingadozik. Ebből a tetemes mennyiségből Spanyol- ország mintegy húszezer, Ma­gyarország pedig tízezer tonná­val részesedik. A magyar fű­szerpaprika külföldi piaca a huszadik század fordulóján épült ki, s elsősorban az Oszt­rák—Magyar Monarchiára, az Egyesült Államokra és Német­országra terjedt ki. Az utóbbi évtizedekben a hazai fűszer- paprika legnagyobb vásárlója a Német Szövetségi Köztársa­ság. A fűszerpaprika minőségi kö­vetelményei országonként elté­rőek. Az USA-ban igen szigorú élelmiszertörvény szabályozza a forgalomba kerülő őrleménye­ket. Előírás például, hogy 25 gramm paprikaőrleményben legfeljebb 75 darab mikroszko­pikus méretű rovar, és 11 da­rab rágcsálószőr lehet. E köve­telmény betartása egyáltalán nem egyszerű dolog. A rovar- és rágcsálószőr-maradvány mértéke a megfelelő raktározá­si körülmények mellett nagy­mértékben függ az őrlés mód­jától is. A hagyományosnak te­kinthető kövön őrlés során ezek a szennyeződések összesodród, nak, összeállnak, és így viszony­lag könnyen eltávolíthatók az őrleményből. A hengerszéki őr­lésnél viszont szinte mikroszko­pikus méretűre feloprítódilL a rágcsálószőr. Hasonlóan fontos jellemző az őrlemény színe is. A színt természetesen befolyá­solja az őrlés finomsága, de nem közömbös az sem, hogy használtak-e korábban külön­böző érésgyorsítókat vagy sem. Ezek ugyanis a színlebontást is gyorsítják. Magyarországon évente 15- 17 ezer tonna őrleményt állíta­nak elő az ennél hatszor na­gyobb paprikatermésből. Az egy hektárra jutó paprikatermelés 8—8,5 tonna körül van. Ebben az átlagban 1—2 tonnás hek­táronként; termés éppúgy van, mint 20—21 tonnás. Az őster­melői feldolgozás első fázisá­ban a paprikákat — a képen látható módon —. felfűzik, s a házak napos oldalára, lehető­leg az eresz alá akasztva jól kiszárítják. A francia közömbösen nézi a Niagara-vízesést. — Itt minden másodpercben több millió gallon víz zúdul alá! — magyarázza kiabálva az idegenvezető. — Hát önt nem rendíti meg ez a látvány? — Egy cseppet sem — fe­leli a francia. — Ugyan merre menjen ez a víz? Bezzeg, ha fölfelé folyna — akkor volna mit bámulni! * Az angol egyévi ausztráliai tartózkodás után hazatér, ösz- szetalálkozik egyik barátjával, és lelkendezve meséli élmé­nyeit: — Nagyszerű ország! Ott, ahol én laktam, minden meg­volt, amit csak kívánhattam a családom számára: kocsmák a számomra, pompás strandok a gyermekeimnek, napsütés a fe­leségemnek — és cápák az anyósomnak!- * Az öreg Jensen egész életé­ben a templomban dolgozott, az orgona mellett — a láb­hajtású fújtatóval levegőt pum­pált belé. Egyszer panaszkodott a lelkésznek, hogy munkájáért igazságtalanul kevés fizetést kap: — Képzelje csak el, én 25 koronát kapok azért, hogy le­vegőt pumpálok az orgonába — az orgonista pedig 100 ko­ronát kap csupán azért, hogy a levegőt kiengedi belőle! Amik egy életrajzban nem közölhetők Úgy látszik, a hetvenévesek korát él­jük. Alig van nap, hogy ne lássuk vala­melyiküket a tévé képernyőjén, ne hal­lanánk a rádióban, vagy ne olvasnánk a sajtóban róluk. Ez utóbbiak közé tar­tozom én is. Lévén azonban minden életrajz hiányos, hadd egészíthessem ki a sajátomét néhány olyan eseménnyel, amelyekre a filmek végén ezt szokták közölni: a látottak a valóságban nem történtek meg, minden a fantázia szü­leménye. Amiket viszont e sorok írója mond el magáról, a valóságban mind megtörténtek — az évek során. A KÖLTŐ Már diákkoromban kacérkodtam a versírással. Néhány fűzfatermék meg is jelent a Mecsek Alján című gimnáziumi lapban. A vérbeli költő azonban nem lesz, hanem születik. Engem a kénysze­rű körülmények „avattak" költővé. Még ma is élő magyartanárom elő­írásainak megfelelően érettségire á kü­lönböző költőktől negyven verset kellett kívülről megtanulnunk. Néhányat mór az előző évekből tudtunk, de sok volt az új is köztük, oly nehéz vers mint Vö­rösmarty Az élő szobor, vagy A vén ci­gány című költeménye. Sem időm nem volt ezek megtanulására (diákokat inst­ruáltam), sem az agyam nem vette be az ilyen nehéz verseket. Eljött a beszámolás ideje: röpdolgo- zat (mi extemporálénak neveztük) for­májában. Magyartanárunk lediktálta az általa kiválasztott versrészletek első so­rát, és nekünk folytatni kellett hat—nyolc sor erejéig. Az első versidézetet még tudtam folytatni: Petőfi Szeptember vé­génjéből a második versszakot kellett leírni. Ezután következett volna be a tragédia, mert a többi versről, főleg Vö­rösmarty fentebb idézett verseiről hal­vány fogalmam sem volt. (Ma sem tu­dom őket.) A lediktált első sorból viszont köny- nyen megállapíthattam, hány szótagos a verssor. Szédületes gyorsasággal vib­rálni kezdett az agyam, s azonos hosz- szúságú verssorokat (helyesebben: pró­zai sorokat) gyártottam az első sor min­tájára. Néha még össze is csengtek az értelmetlen versvéjjpk. E jámbor csalás után meglehetős iz­galommal vártam a következő magyar­órán az eredményhirdetést: vagy jeles vagy elégtelen. Tanárunk a noteszából olvasta fel a jegyeket. Tantalus kínja kismiska volt az enyémhez. A T betűnél pillanatra megállt a tanárunk, s mikor már az izgalom átforrósította az agy­velőmet, legnagyobb meglepetésemre kimondta a bűvös eredményt: jeles. Ilyen szépen csilingelő jelzővel még azóta sem méltatták évek során „elkövetett” írá­saimat. A PÉCSI PÜSPÖK Már középiskolai tanár koromban iz­gatott a kérdés, miért hívják Janus Pan- noniust Csezmiceinek, amikor a régeb­bi irodalomtörténetben Cesinge János­ként említik. Ügy gondoltam, csak az eredeti források ismerete dönthet e kér­désben. Kibogoztam, hogy II. Pius pápa, 1460. február 16-án kelt oklevelében szerepel a Cesinge név. De hogyan: kis­betűsen vagy nagybetűsen? Utóbbi eset­ben lehet elírás is, s ezért meg kellett hozatnom az eredetiről készített fakszi­milét Rómából, a vatikáni levéltárból. Hetek múltával meg is érkezett a ha­sonmás — rajta II. Pius pápa aláírásá­val. Akkoriban nem volt még rendezve az állam és az egyház közötti viszony. Elő­fordult, hogy a pápa állami hozzájáru­lás nélküli ún. „titkos” püspököket ne­vezett ki. Nos, az én vatikáni okleve­lem méltán vált gyanússá, mert annak latin tartalmát nem ismerve, azt a lát­szatot keltette, hogy én vagyok a meg­üresedett pécsi püspöki szék titkos váro­mányosa. Persze, ez olyan kinevezés lett volna, amelyről sem az egyház (a pápa), sem az állam nem tudott, de még én sem. AZ ÉPÍTÉSZ Abban az időben vezették be a poli­technikai oktatást a középiskolákban. A Lábjáróka Lóbgenerációk Széchenyi Gimnáziumban a kőműves oz asztalos mesterség között választhi tak a diákok. Az én kőműves csoporto ba 25 dörzsölt diák került. Az elméi anyag elsajátítása után gyakran ji tunk ki az uránvárosi építkezésekhez kőműves mesterség fortélyainak elsa títására. Egyszercsak az történt, hogy az in zet akkori vezetője a pécsi vásárb vásárolt egy pónilovat — szekérrel, szekérre ugyan nem volt szükség, anélkül nem adták volna el a pónilov Maradt tehát a szekér is, meg a ló Az utóbbi arra a célra szolgált, ho ünnepélyes alkalmakkor az intézet zer karának nagydobját húzza. Igen óm, a ló nem maradhatott állandóan az u varon, ahol a diákok gyakran meglov golták (néha láb- vagy kartörést sze vedve). Éppen ezért az iskolavezető I istálló építését rendelte el az építőt gád számára. Az építéshez szükség anyag mennyiségét kiszámítottam, mc pénzt kapván, megrendeltem. Megind az építkezés. Hogy minél kevese anyagra legyen szükség, a lóistállót iskolához csatlakozó líceum-templom I Iával kötöttem össze. Ez lett a végzete és a szerencsém is. Valaki följelentei az iskolát a műemlékvédelem jegyébe Az építkezést nem kis örömömre abl kellett hagyni. A pónilovat rövidesen < adták a bordatöréses diákok szülein kérésére. AZ ANYAGYILKOS Szinte hihetetlennek tűnik, de ez megtörtént velem. Hajtalanításra vet Lábnyújtó találkozás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents