Dunántúli Napló, 1983. október (40. évfolyam, 271-301. szám)
1983-10-04 / 274. szám
1983. október 4., kedd Dunántúli napló 5 Új szolgáltató épület Évek óta növekszik a Pécsi Tempó KTSZ sokszorosító és könyvkötő üzemének népszerűsége. A jó minőségű munka, az elkészítés viszonylag rövid ideje következtében évente másfél—két millióval több az üzem termelése. Idén 17 millió forint értékű sokszorosító, illetve könyvkötő munkát végeznek. Az eredmény mögött értékes munkásháttér áll: a szolgáltató szövetkezet törzsgárdájának a java dolgozik az üzemben. Eddig a Perczel utcában volt a munkahelyük szűk, részben föld alatti termekben. Most hatmillió forintért az új üzemrészt építik a pécsi Volán pályaudvar közelében, a felüljárónál. A . Somogyi Béla utca 2. szám alatti, saját telken levő épületben megkezdődött a próbaüzemelés. A világos, egészséges munkahelyek mellett modern szociális létesítmények is vannak, illetve épülnek. Már odaköltözött a megrendelő is, így a sokszorosítás és könyvkötés miatt a megrendelőknek többé nem a Perczel utcába, hanem ide kell jönni. • Az ifjúmunkás-és szakmunkástanuló napok megnyitója dz MTB Dunántúli Tudományos Intézetének rendezvénye Lengyel-magyar földrajzi szeminárium Téma: regionális fejlődés Évtizedes hagyománya van már az ifjúmunkás és szakmunkástanuló napok rendezvénysorozatának, amelynek ez évi baranyai programját tegnap délután Pólfy Tibor, a KISZ Baranya megyei Bizottságának titkára nyitotta meg a pécsi Ifjúsági Házban rendezett ünnepségen. A megnyitót összekapcsolták az október 3-tól 30-ig zajló ifjúmunkás - és szakmunkástanuló napok első eseményével, a KISZ Baranya megyei Bizottsága által meghirdetett 1983. évi újítási és ötletpályázat eredményhirdetésével. A pályázatot tavaly írták ki először, akkor 54 pályamunka érkezett a bíráló bizottsághoz. Idén még nagyobb volt az érdeklődés. Nemcsak Baranyából, hanem a fővárosból és más megyékből is érkeztek pályamunkák, összesen 74. Az ünnepségen díjazott pályamunkák alkotói vettek részt. Az eredményhirdetés előtt az ünnepség résztvevőinek dr. Dá- nyi Pál, az MSZMP Baranya megyei Bizottságának titkára tartott tájékoztatót gazdaság- politikai kérdésekről. Gazdasági helyzetünket, gazdaság- politikai céljainkat, illetve azok lehetséges megvalósítási módozatait elemezve jó példaként utalt a Baranya megyei KISZ-bizottság újítási és ötletpályázatára is. „A mostani gazdasági helyzetünkben az eddiginél sokkal nagyobb figyelmet és gondot kell fordítanunk szellemi erőforrásaink feltárására és hasznosítására" - hangoztatta a megyei párt- bizottság titkára. A pályázat eredményét a bíráló bizottság elnöke, Szabó Antal, a DÉDÁSZ vezérigazgató-helyettese ismertette. A bíráló bizottság két, egyenként 15 000 forintos első díjat adott ki. Első helyezést ért el a „Számítógépes tápanyaggazdálkodási alrendszer" című pályázat, egy pécsi munkacsoport, Igaz Béláné, Auer Pál és Obert Zoltán közös alkotása, valamint a „Rétegrepesztő folyadékok gépállapotának szabályozott megbontása” című munka, Udovecz György (Szolnok) pályázata, Tízezer forintos második díjat nyert pályamunkák: „Hőhidak hőátbocsá- tásának csökkentése és építési rendszerelméletének kidolgozása a hagyományos építési rendszerben”, Kovács Ferenc pécsi alkotó munkája, a „Csoportos korszerű lakóházzal telepített háztáji gazdaság” című pályamunka, Petérmann László, Kiss Lajos és Melhof- fer Albert (Pécs) közös alkotása, valamint az „Elektromos ferdehuzatás gátló készülék" című pályamunka, Dékány Ferenc és Dékány István, budapesti fiatalok alkotása. Az ötezer forintos harmadik helyezésben 5 pályamunka részesült, 8 alkotás pedig kétezer forintos ötletdíjban részesült. A KISZ Baranya megyei Bizottságának tízezer forintos külön- díjót két alkotóközösség kapta megosztva: Igaz Béláné, Auer Pál, Obert Zoltán, illetve Petérmann László, Kiss Lajos és Melhoffer Albert. A díjak átadása után Pálly Tibor, a Baranya megyei KISZ- bizottság titkára bejelentette, hogy az újítási és ötletpályázatot jövőre újra meghirdetik. A mostani pályázat díjazottjai pedig október 26-án az Ifjúsági Házban megrendezendő ötletbörzén ismertetik pályamunkáikat az érdeklődőknek. D. I. Földrajztudományi tárgyú rendezvénynek ad otthont a Magyar Tudományos Akadémia Dunántúli Tudományos Intézete. Hosszú évekre tekint visz- sza a magyar és a lengyel akadémia földrajztudományi intézetének együttműködése. Most az ötödik alkalommal rendezik meg közös szemináriumukat Pécsett. Általában két-három évenként ülnek ösz- sze a kölcsönös érdeklődést kiváltó témákban kutató szakemberek. Az idei szeminárium fő témáját a lengyelek választották ki, magyar kollégáik ezekhez kerestek kapcsolódási pontokat. Az ötfős lengyel delegáció, amelynek varsói kutatók a tagjai, déltájban érkeztek meg Pécsre. A szemináriumot dr. Enyedi György, a Dunántúli Tudományos Intézet megbízott igazgatója nyitotta meg, majd három előadás következett: A regionális fejlődés egyenetlenségei Lengyelországban, illetve Magyarországon, valamint A pécsi agglomeráció fejlődése címmel. Ma délelőtt előadásokat hallgatnak a résztvevők, délután pécsi városnézésen vesznek részt. Szerdán a délelőtti előadások után a pécsi agglomerációt mutatják be a vendéglátók, csütörtökön pedig a szeminárium résztvevői Mohácsra, Bolyba, Villányba és Siklósra látogatnak el. Dr. Andrásfalvy Bertalan ismerteti a kiállítás tárgyait Néprajzi kiállítások Két szép néprajzi kiállítás nyílt meg tegnap délután Pécsett. A Várkonyi Nándor könyvtár földszintjén a vitrinekben baranyai szőttesek, fafaragások, pásztortülkök, népi kerámiák láthatók október 29-ig. A falakon régi fényképek reprodukciói segítik a tájékozódást, bemutatva azokat a helyszíneket, ahol a kiállított tárgyak készültek. A kiállítást Andrásfalvy Bertalan kandidátus, a Janus Pannonius Múzeum néprajzi osztályának vezetője nyitotta meg. (A tárgyak a múzeumból származnak.) Rövid beszédében annak a fontosságát hangsúlyozta, hogy a néprajzi értékek, elődeink eszének, kézügyességének termékei ma is láthatóak legyenek, megjelenjenek napjainkban. A másik kiállítást — amelynek anyaga szintén a JPM néprajzi osztályáról került ide — a Délszláv Klubban nyitotta meg Filókovity István. A Dráva menti horvótok és sokacok, a bosnyákok és a mohácsi sokacok szőtteseiből láthatnak az érdeklődők nagyon szép válogatást a földszinti hallban. Ezt az anyagot is több érdekes fényképfelvétel illusztrálja. A kiállítás október 17-ig tekinthető meg. A délszláv klubban nyilt tegnap a szebbnél szebb szőttesek kiállítása Képernyő előtt Fehér rozsda Berthai Bulcsu hasonló cíi mű, kitűnő novellája az emberi szorongatottság egy minden ízében mai esetét dolgozza fel egy tanár—diák kapcsolat keretében. Egy értelmes és tisztességes tanárember kezdetben látens konfliktusát egy félrenevelt, nagyhangú diákkal, a hatalmaskodó embertípus e tinédzserbőrben megjelenő képviselőjével'. A konfliktus a novellában szemünk láttára mélyül el és érkezik el ö pofonig. Mindezek közben a mai magyar valóság számos torz vonására esik egy-egy fénynyaláb. Egészében egy — természetszerűleg — kiélezett, de tökéletesen hiteles életdarab jelenik meg az olvasó előtt. És — Zsurzs Éva kitűnő rendezése nyomán — a tévéfilmben is. Igaz ugyan, hogy a műfaj követelményének megfelelően a jiovella zárt, sűrű világa kiszélesedik, bizonyos tekintetben fel is hígul, de az összkép változatlan marad. Különösen szerencsés, hogy minden — a novellához képest — új elem hű marad az író világához, ha mindenekelőtt • Bertha Bulcsu fanyar iróniájával gazdagítja is a Fehér rozsda olvasmányélményét. Mind a seftelő tanár, mind pedig a táborélet sok apró jelensége ezt a vonalat erősíti. Bár kétségtelen, hogy az összkép ezáltal veszít valamit abból a fenyegetettség-érzésből, ami a novella atmoszféráját olyan vérlázítóan feszültté tette. De úgy hiszem, a sok valós, hiteles részlet együtt mégis korunk egyik súlyos problémáiét rajzolta meg és tette hozzáférhetővé a nézők milliói számára. A tévéfilm egy sor kiváló színésznek adott nagv lehetőséget, mindenekelőtt Andorai Péternek, Szilágyi Tibornak és Drahota Andreának. De a kisebb szereoekben is ió karaktereket láthattunk, még a diákoknak is fölismerhető, megkülönböztethető arcuk volt. r Érsebészet Jóval a pécsi dr. Horváth Lászlóval készített riport után ismét visszatértek a televízióban az érbetegségek gyógyításának új módszerére, azaz a riport témájára. Az ok részben az a több száz levél volt, amit betegek és hozzátartozók küldtek a műsort követően a televízióhoz és az egészségügyi intézményekhez. A levelek híven tükrözték az emberek reagálását az ilyen és ehhez hasonló témákra: azt a türelmetlenséget és keserűséget, ami minden vélt, vagy valódi nehézkesség, késlekedés velejárója, de ami még indulatosabban jelentkezik, ha életekről, egészségről- van szó. Tükrözte a visszhang azt a súlyos számadatot is, amelyet mind a korábbi riportban, mind ez utóbbi kerekasztal-beszélaetésben is hallottunk: hogy Magyar- országon évente több ezer (tavaly 3000) lábat kell amputálni. Az említett kerekasztal-be- szélgetés, mint bejelentették, azért született meg, mert néhány félreértést el kellett oszlatni. Nevezetesen azt, hogy a dotterezés, ez az új gyógyító eljárás nem alkalmazható minden érszűkület esetében, és nem menthet pneg minden egyes amputálandó végtagot. De ezen a szakmai kiegészítésen, pontosításon, vagy inkább csak újrahangsúlyozáson kívül arra is jó volt ez a beszélgetés, hogy valamivel derű_ sebb színben tűnjék fel a jövő. A riport óta ugyanis történtek lépések az eljárás kiszélesítésére, a feltételek javítására. Kár ugyan, hogy nem előbb. De talán még, remélhetőleg, idejében. Ezután már számonkérhető, mert utasításnak számító módszertani levél készül, mondta a minisztérium. Erre is, miként annyi más ígéretre, érdemes lenne a megfelelő időben visz- szatérni. H. E.
