Dunántúli Napló, 1983. október (40. évfolyam, 271-301. szám)
1983-10-19 / 289. szám
6 Dunántúlt napló 1983. október 19., szerda A felszabadulás utáni népművelés első lépései Pécsett és Baranyában A leiszabadulás utáni népművelés egyik nagy érdeme a kultúra iránti igény tömeges méretűvé segítése. Baranya leiszabadulása után nem a kultúra ügye volt a legfontosabb. A megyében való előtérbe kerülésére az első jelek 1945 nyo- rán mutatkoztak, amikor Pécsre „iskolánkívüli értekezletet" hivtak össze. A regionális jellegű tanácskozásra Baranya, Somogy, Tolna és Zala megyék népművelőinek képviselői jöttek el, de részt vettek rajta a pártok az egyházak, a szak- szervezetek és az egyesületek delegáltjai is. ► A NÉPMŰVELÉS ÚJ IRÁNYÁNAK KIJELÖLÉSE Az előadások anyagát terje. deími okokból részletesen ismertetni lehetetlen, de többek között foglalkoztak népművelésünk alapelveivel, a városi népműveléssel, a szociológia felhasználásával, a neveléssel, a magyarságtudománnyal, az ifjúság nevelésével, individuál- pszichológiai kísérletekkel, a munkássággal, a parasztsággal, az értelmiséggel, a népi szokásokkal, táncokkal, a telepesek népművelésével. Az elhangzottak során megfogalmazódott olyan gondolat is, amely önkritikusan a néppel foglalkozók ré. széről nagyobb szakképzettséget követelt. Felmerült a néppel való foglalkozás leik; mozzanatainak tudományos feldolgozásának igénye, a nép szellemi kul- túrkincseinek védelme, tárgyi emlékeinek megőrzése, a népvédelem egészségügyi vonatkozása, a népművelés konkrét eszközei. Minden délután a délelőtti -előadásokban felvetett kérdé. sekről vitát rendeztek. A hozzászólások lényegében öt nagy, egymással összefüggő problémakörbe csoportosíthatók. Az első a tanfolyamok pontos céljának megjelölése tartozk. A másik fontos probléma a népművelés szervezeti kereteinek kiépítése volt. Bírálat érte a kulturális egyesületeket passzivitásuk miatt. A harmadik, külön csokorba fűzhető problémakörnek a követelményeket és a se. gédeszközöket tartották. A legtöbb hozzászólás a népművelési munka hatékonyságának fejlesztésének érdekében fogalmazódott meg. Itt vetették fel, hogy a népművelési állások elnyerésénél alapvető szempont legyen a rátermettség, az addigi becsületes munka. Ötödik problémakörként, de nem utolsósorban jelentkezett az értekezleten az ifjúság nevelése. Az előadások és a hozzászó. lások alapvetően különböztek egymástól. Az előadók elsősorban elméleti síkon, kutatásaik eredményeit közölték a hallgatósággal, növelve ezzel is a résztvevők szgkmai művelségét. A felsorolt témák egyértelműen a dolgozók felé fordultak, sőt velük is foglalkoztak. A hozzászólások ezzel szemben tisztán gyakorlati kérdéseket vetetlek fel, ezekben is a dolgozók felé fordulás a jellemző. De míg az előadások kutatásokra alapozva, átgondolt, letisztult fejtegetéseket tartalmaztak, a hozzászólások közül nem egy olyan volt, amely megvalósításra alkalmatlan. Az értekezlet lebonyolítása csak kezdetnek tekinthető egy új magasabbrendű az egész társadalmat átfogó népművelés megindításához. TUDOMÁNYOS KUTATÓK A NÉPMŰVELÉSBEN Még 1945-ben Pécs város színével hatalmas plakátok jelentek meg az utcákon, hirdetve azc az előadássorozatot amit a Pécsi Pedagógusok Szabad Szakszervezete rendezett a Pécsi Népművelés; Bizottság közreműködésével, „Pécsiek szólnak pécsieknek Pécsről. Pécs, a 'magyar város” címmel. A helyi szellemi élet nagyságai a tudomány több ágát képviselték ezen a tulajdonképpeni politikai demonstráción, jelezve azt, hogy a legnagyobbak is az új szellemű és módszereiben átalakuló népművelés sikeréért és érdekében akarnak és képesek tenni. Az előadásokban nemcsak a szakértők, hanem az adott kérdéshez kevésbé értő, de érdeklődő közönség is megtalálta számítását. Városunkban 1945. október 20-án létrejött a Pécsi Népművelési Tanács. Működésében részt vettek az Erzsébet Tudományegyetem karai a tudományos intézetek, a társadalmi és művészeti egyesületek, ü politikai pártok, az érdekvédelmi szervezetek, tanügyi hatóságok. Figyelemre méltóak o helyi kulturális élet a népművelés magasabb szintre emelése érdekében kiépített kapcsolatai. Ez elsősorban a Pécs—Szabadka kultúrcserében, a Balkán Bizottsággal való együttműködésben, a Magyar—Délszláv Kultúregye. sülét létrehozásában nyilvánult meg. A Pécsi Pedagógusok Szabad Szakszervezete a pedagógusok önképzése érdekében külön sze. mináriumot szervezett, ahol az általános iskola gondjaival lélektannal, általános pedagógiai témákkal, az akarat nevelésével és időszerű kérdésekkel foglalkoztak. Külön kiállításokat, nyelvtanfolyamokat, sportversenyeket és festőiskolát is rendeztek. Az asszonylanfolyamok egy teljesen új szellemű beállítást tükröztek a nő társadalmi és csal ód i szerepéről. A Baranya megyei Népművelési Tanács alakuló ülését 1945. október 15-én tartották. Irányításával a községi népművelési bizottságok folyamatosan alakultak. A tanács ülésein többször szóba hozták, hogy a telepítések után nagy az ellentét az őslakosság és a nemzetiségek között. Egyetértettek abban, hogy elsimításában a népművelők igen sókat tehetnek. A minisztériumból is hathatósan segítették a községek népművelésének magasabb szintre emelését. Felhívták a figyelmet a hagyományok ápolására, a vendégelőadásokra, az előadói cserékre a telepesek népművelésére, a nőnevelési munkára, a háziipari tanfolyamok szervezésére, a népdaloktatásra, a mé. hészeti tanfolyamok jelentőségére, a népkönyvtárak és önképzőkörök fenntartására, további szervezésükre, és nem utolsósorban o nem magyar anyanyelvű állampolgárok népművelésére. A községek népművelésében sajátos tendencia figyelhető meg. Az előadássorozatokat,' tanfolyamokat tartották döntő népművelési eszközöknek. Ezek témája széles skálán mozgott, mutatva azt, hogy elsősorban a műveltség fokozása a cél. Ezentúl illemtani és egészségügyi foglalkozások zajlottak, a mezőgazdasági jellegű tanfolyamok pedig a speciális növények termesztését mutatták be. A megyében 1946. novemberében- összesen 281 szabadművelődési előadás, 91 műsoros est, 11 mesedélután, 12 műkedvelő előadás, 2 alkalmi összejövetel volt. Ez december hónapban megtöbbszöröződöti, mert 597 szabadművelődési előadásról, 51 műsoros estről 39 mesedélutónról, 14 műkedvelő előadásról, 17 alkalmi ünnepségről számoltak be. ÚJ KORSZAK KEZDŐDÖTT A baranyai és pécsi népművelés új korszaka kezdődött meg a felszabadulás után. Megindítójának lényegében az 1945. nyarán összeült „iskolánkívüli értekezletet" tekinthetjük. Őszre megalakultak a népművelés pécsi és -megyei vezető szervei, így bár a két terület népművelése szorosan összefügg, mégis jelentős különbségek fedezhetők fel köztük. Pécsett már korábban jelentős szellemi erők éltek, akiket a népművelés érdekében meg lehetet és meg kellett nyerni. Ugyanakkor a népművelőket többször jtt hívták össze tanácskozásokra az új feladatok kiszabására. Falun sókkal nehezebb volt a helyzet. Az alapműveltségi tanfolyamokra elsősorban késő ősztől kora tavaszig tudott időt szakítani a lakosság, hisz a gazdasági munkák szinte minden szabod idejét lekötötték. Mégis ez az új népművelés a maga erőteljesebb szervezettségével nagy munkát végzett el. Nemcsak abban lett haladó, hogy a tömegeket be tudta vonni a rendezvényekbe, hanem ab. ban is, hogy sok embernek adta meg a lehetőséget ismereteinek kiszélesítésére. Dr. Erdödi Gyula, levéltáros A Heves megyei Tarnamérá- ra nem sok építészeti hagyatékot örökítettek az elődök. Jogtalanul hibáztatnánk őket, hiszen a település krónikája sajnos bővelkedik tragikus fordulatokban. Ellenséges hadak dúltak, pusztítottak errefelé, rabolva, felégetve annyiszor minden értéket. Nem kímélve a legfontosabbat, az emberéletet sem. A határban újkökori telepek nyomaira bukkantak a régészek. A kastélykertben a bronzkoriak temetkeztek, találtak a szakemberek kelta és germán sírt is. Otthonra leltek a koravaskoriak és a szarmaták, azaz sokféle nép fiai. Az ő példájuÄ hajómalom két hajóból, a fedett- házhajóból és a fedetlen völgyhajóból állt, amelyeket gerendákkal kötöttek egymás mellé. A két hajótest között helyezkedett el az alulcsapó lapátos vízikerék, amely fogaskerékáttétellel hajtotta a házhajóban levő malomművet. A völgyhajó, amelyet kishajónak, kisbontónak, vagy tombócnak neveztek, s amely kivájt fatörzsből készült, a lapátkerék tengelyének második támpontjául szolgált. toztatniuk a vízfolyás sebességének a kiaknázására, ezért több helyen is vertek le karókat. Ezeket váltókaroknak nevezték. Ahol cölöpverésre alkalmatlan volt a fenék, ott kövekkel rakott, fonott kasokat süllyesztettek el és hozzórög- zítették a hajótesteket. A hajómalmok vizeinken — a Dunán, Tiszán, Szamoson, Maroson, Körösön, Vágón, Murán és a Dráván — rendszerint csoportokban dolgoztak. Kapcsolataikat, kötelességeiket nemcsak a hatóságok, hanem A hajómalmok A hajómalom elején a kapcsoló gerendákon (gerendelye- ken) deszkahídlást helyeztek el. Ezen jártak a házhajó és kishajó között. Ez a rész foglalta magába a kerék mozgását szabályozó tiltót, amely széles deszkatábla volt, s ha a malmot le akarták állítani, leeresztették, s vele zárták el a víz áramlását. A házhajóban volt a fogaskerék, amely átadta a víz energiáját a malomgépezetnek, illetve az áttételnek. A hajómalmokban egy, vagy két kőpórral dolgoztak. A múlt század második felétől már szitagépeket is alkalmaztak, így javították az őrlemény minőségét. A hengerszékes malom- technika elterjedésével a hajómalmok nagy részéből eltűntek a kőpadok, és helyükre hengerszékek kerültek. A haiómalmok rögzítéséhez a 18. századi előírásokig nem használtak vasmacskát és vasláncot. Ehelyett szegeket, cölöpöket vertek a folyómederbe, s hozzájuk kötötték ki fűz-, vagy tölgygúzzsal a hajómalmot. Mivel a hajómalmoknak a vízállás ingadozása miatt gyakran kellett a helyüket vál— különösen a múlt század előtt — a molnárok szokásjoga is szabályozta. A munkában egymásra utalt hajómolnárok gazdag céhhagyományokkal rendelkeztek, élénk szervezeti életet éltek. A hajómolnárok rendtartására és becsületére a fölesketett malombíró ügyelt. Tavasszal ő jelölte ki a hajómalmok horgonyzó helyeit. A folyóvizeinken zakatoló hajómalmok száma a múlt század közepén hozzávetőlegesen 96 000 volt. z ország hajómalmainak száma a századfordulóra mintegy 12 000-re apadt. Nem bírták a versenyt a jobb minőségű lisztet adó, gáz hajtású hengermalmokkal. Egy darabig még állták a sarat. Például a Győr környéki, szigetközi malmok még a második világháborút is megérték, s csak 1945-ben estek a légitámadások áldozatául. A többit az 1950 utáni ismétlődő nagy árvizek pusztították el. A hajómalmok közel nyolc évszázados magyarországi korszaka ezzel véget ért. Csonkaréti Károly kát követték a honfoglaló magyarok. Ez akkor is feltételezhető, ha az írásos források csak 1365-ben említik először, méghozzá Myra néven. 1472-ben a titulus Vakméróra, illetve Egy- házasmérára változik. Az oklevelek a hajdani urak közül a Sánta családra utalnak. Ennek 1472-es kihalása után Mátyás király, élve uralkodói jogaival, a Bessenyeiek- nek adja a falut. A birtokosok később váltották egymást, igyekezve minél többet kisajtolni jobbágyaikból, akik mind nehezebben viselték a növekvő terheket. Nem csoda, hiszen a mohó étvágyú török hordák is sarcolták őket. Még Thököly kurucai is sanyargatták a lakosságot rekvirálásaikkal. Természetesen a császári hadak sem maradtak ki a sorból. 1677- ben ekként panaszkodtak azok, akik megmaradtak, akik ezer szállal kötődtek szülőhelyükhöz: „Immár lalujokbul a jó folutartó emberek elmentek. Ha az úristen nem tágitja sok ínségeket, rövid időn az szél fogja fújni lakóhelyeknek az helyét". 1687 ismét borzalmakat hozott. Akinek sikerült, messze futott, de álmaiban is kísértet^ ték a mindent felfaló iángnyel- vek. A Darvas és a Ráday családokból származó földesurak így aztán jobbnak látták, ha megszabadulnak az aligha jövedelmező és egyébként is zálogban levő javadalmaktól. Kedvezett nekik a szerencse, mert jómódú és törekvő gyöngyösi Almásy János és felesége vevőként jelentkezett. Volt pénzük, s épp ezért a jövőre is gondolva fantáziát láttak ebben a vásárban. A birtokba iktatás dátuma: 1701, rá esztendőre egy hivatalos okmány a férjet a „Heves megyei Méra nevű most benépesített falunak és Fogacs nevű pusztának örökös földesura"-ként emlegeti. A gazdálkodó uraságok látva a szomszédos és a távolabbi birtok kastélyait, elhatározták: maguknak is pompázatos fészket emeltetnek. Nem tudjuk pontosan, mikor indultak a munkálotok. A késő barokk jelleg az 1780 körüli esztendőkre utal, a hátsó homlokzathoz csatlakozó vasrácsos erkély viszont klasszicista jellegű. A régi pompáról már csak kevés relikvia árulkodik. A berendezésből csupán copf ajtószárnyak maradtak meg — a nagyterembe nyílnak, s a múltat idézik a XIX. század második feléből származó sötétbarna márvány kandallók is. Az épület ma iskola, többé-kevés- bé rendbehozva. Pécsi István Tollseprü Tanácsadó Igaz ugyan, hogy o tudás hatalom, de szókratészi igazság az is, hogy mindent nem tudhatunk. Bonyolult helyesírásunk minden egyes pontjának ismeretét nem követelhetjük meg azoktól, akik csak alkalmilag írnak levelet. Még ezeknek sem kell szégyellni édes anyanyelvűnk törvényeinek megismerését, megtanulását. Aki viszont másokkal — bármiféle úton is — közölni óhajtja mondanivalóját, üzenetét, attól méltán elvárható követelmény, hogy helyesen, világosan, szabatosan, nyelvünk törvényeihez alkalmazkodva bontsa ki szóbeli vagy írásbeli mondanivalóját. Kodály Zoltán figyelmeztet: „A magyart is tanulni kell, még született magyarnak is. Ha nem csiszolja, újítja folytonosan, berozsdásodik." 1 Tonulni egymástól is lehet, hisz mindig akadnak olyan szakemberek, akik szívesen adnak útbaigazítást, tanácsot nyelvi kérdésekben. E gondolattól vezérelve a Hozafias Népfront Pécs városi Bizottságának kezdeményezésére anyanyelvi tanácsadó alakult Pécsett október 13-án. A népfront társadalmi bizottságaként működő munkacsoport tagjai — egyetemi, közép- és általános iskolai- magyar szakos tanárok és egyéb szakemberek — főleg nyelvhelyességi és helyesírási kérdésekben segítséget kívánnak nyújtani városunk és megyénk mindenfaja közintézményének (hivatalok, vállalatok, üzemek, üzletek stb.) és magánszemélyeknek is hirdetményeik, falragaszaik, felirataik helyes megszövegezésében, a születendő gyermekek utónevének megválasztásában, esetleges névmagyarosítási kérdésekben stb. E díjmentes tanácsadó szolgálat minden hónap második és negyedik hétfőjén du. 3 órától 4-ig a Hazafias Népfront városi Bizottságának székházában (Pécs, Geisler Eta utca 16. sz.) ülésezik, s vagy azonnal válaszol a fölvetett kérdésre, vagy bonyolultság esetén rövid időn belül írásban adja meg válaszát. A tanácsadó telefonon is hívható: a 10-668 számon. Az első anyanyelvi tanácsadó október 24-én, hétfőn lesz az említett helyen és időben. A fölmerült közérdekű kérdéseket és az azokra adott válaszokat e rovatban is közzétesszük. Előfordulhat természetesen, hogy valamiféle sürgősen megoldandó problémára kell vála^ szólni, mert o szerkesztendő és közzéteendő felirat, falragasz szövegének helyességéről vagy helytelenségéről akar meggyőződni a kérdésföltevő. Ilyen esetekre is gondolva az anyanyelvi tonócsadó ún. „gycis szolgálatot” is létesített. Ez abból áll, hogy a név és telefonszám megadásával a föltett kérdésre a tanácsadó pár pei- cen belül akként igyekszik megfelelni, hogy telefonon mozgósítja a kérdés elérhető szakemberét, aki „rövid úton" oldja meg és adja tovább válaszát a kérdezőnek. (E „gycis szolgálat" tehát csak távbeszélő útján vehető igénybe.) És mivel e rovatnak feladata marad továbbra is „irtani" a nyelvi vétségeket, végezetül hadd hívjuk fel az illetékesek figyelmét a főposta épületében és a mellette elhelyezett távbeszélő készülékek feliratára: „NE TEDD TÖNKRE! A TELEFONKÉSZÜLÉK ÉLETET MENTHET.’ Az elvitathatatlonul nemes szándék ellenére is meg kell jegyeznünk, hogy még nem találkoztunk ogyetlen egy olyan orvossal sem, aki telefonkészüléket vitt volna mogá- val életmentésre. Helyesebbnek véltük volna az ekként, való fogalmazást: „A telefonkészülék segítségével élet menthető." Lám, lám, nézzünk csak körül a saját házunk táján, s ha szükséges, vegvük igénybe a tanácsadó ajánlatát! Tóth István dr. Tárnáméra kastélya
