Dunántúli Napló, 1983. október (40. évfolyam, 271-301. szám)
1983-10-18 / 288. szám
1983. október 18., kedd Dunántúlt napló 5 A települések fejlődéséről A kormányok, várospolitikusok hosszú távú településfejlesztési döntéseit kívánja elősegíteni tudományosan megalapozott ajánlásokkal az ENSZ Európai Gozdasági Bizottságának hétfőn Budapesten — a Hilton Szállóban — megnyílt szemináriuma, amelyen 22 ország és 6 nemzetközi szervezet képviselői, szakértői vesznek részt. Az ötnapos program szerint összegezik a települések fejlődésének tapasztalatait és a településfejlesztés távlatainak kutatásában elért eredményeket. Cél, hogy minél teljesebb választ adjanak a települések növekedésében, vagy éppen elsorvadásában meglévő ellentmondások kérdéseire és megoldásuk módjaira, s javaslataik a társadalmi-gazdasági fejlődéssel összhangban mutassák meg a kívánt ésszerű távlati célokat, és a hozzájuk vezető utakat. Yngve Palm, az EGB-titkár- ság osztályvezetője, a lakásügyi, építési és területi tervezési bizottság szekció-igazgatója nyitotta meg a tanácskozást. Ezután a magyar kormány nevében Jantner Antal építésügyi és városfejlesztési miniszterhelyettes köszöntötte az országok küldöttségeit, és a nemzetközi szervezetek képvi; selőit. A nemzetközi szeminárium első napján csehszlovák és holland szakértők vitaindító előadásához kapcsolódva o lakosság társadalmi csoportjainak életvitelével összefüggő településfejlesztési feltételekről, a távlati tervezés lehetőségeiről, korlátáiról tárgyaljaik. Enyvhúslásból, bőrkaparékból másodlagos nyersanyag Csabacoop néven társulást hozott létre a Pécsi Borgyár Zsírüzemet építenek, az ipari zsírt a tőkés piacon -értékesítik Mind ez ideig kellemetlen bűzforrást jelentettek a Pécsi Bőrgyárnak és környékének a meszes üzem mögött nap mint nap felmagasodó, a nyersbőrökről leszedett húslások. Eltüntetésük mindennapos gondot okozott, vagy elszállította az állati fehérjét feldolgozó vállalat, vagy ha nem, maguk gondoskodtak elszállításáról a garéi hulladéktemetőbe. Jó hír, még az idén megszűnik a bűz, á vállalat társulást szervezett és üzemet épített, az enyvhúslást és a bőr- kaparékot feldolgozzák másodlagos nyersanyagokká, amiből még a tőkés piacokon is értékesítenek. — A gyártástechnológiai folyamat velejárójaként a különböző hulladékok elhelyezése egyre nagyobb qondot és folytonosan növekvő költségeket igényel. A közelmúltban megjelent és a veszélyes hulladékokkal kapcsolatos minisztertanácsi rendelet méginkább szigorította a helyzetet, ezért elkerülhetetlen, hogy a hulladék- problémát hosszú távon, véglegesen megoldjuk — mondta elhatározásuk előzményeiről Tarr György, a vállalat fejlesztési vezetője. Első lépésként a cserzetlen hulladékok — a sertésbőrka- parék és az enyvhúslás — másodlagos nyersanyagként történő hasznosítását határozták el. A feldolgozásra a Pé.csi Bőrgyár a csabrendeki és a jákfai termelőszövetkezetekkel, Csabacoop néven gazdasági 'társulást hozott létre. A társulás még az év elején döntött, 12 millió forint költséggel zsírüzemet épít. A beruházás ezt követően elkezdődött, időközben az előregyártott szerkezetű épület el is készült. Most érkeznek" a gépi berendezések, így hamarosan megkezdődhet a technológiai szerelés is. Elképzeléseik szerint a zsírüzem év végére készül el, s 90 napos próbaüzem után a jövő év második negyedévétől folyamatosan termel. Az üzemben napi 8 tonna sertésbőrkaparék és 10 tonna enyvhúslás feldolgozását tervezik, belőlük ipari zsírt és takarmányadalékot állítanak elő. Az ipari zsír nagy részét a nyugat-európai piacokon kívánják értékesíteni, míg a húspépet hazai felhasználásra szánják, mindezzel hús- és hallisztimportot takarítva meg. A gazdaságossági számítások szerint a beruházás három éven belül megtérül. Azzal pedig, hogy a bőrgyártásnál keletkező hulladékokat gyakorlatilag folyamatosan feldolgozza, környezetvédelmi célt is szolgál, hisz megszűnik a tárolásnál elkerülhetetlenül adódó légszennyezés. A feldolgozás technológiája teljesen zárt, így az épületen kívüli légszennyezéstől sem kell tartani. M. Z. A gyermekintézmény belső tere. Nyitás novemberben A héten elkészül az új óvoda és bölcsőde Pécsett Két hónappal ezelőtt azt ígérték az építők, hogy októberben átadják a pécsi. Testvérvárosok téri óvodát és bölcsődét. Mivel ebben a két gyermekintézményben már a nyári hónapokban felvették a jelentkezőket — s ideiglenesen másutt helyezték el őket —ismét azután érdeklődtünk, hogy állnak a munkákkal? A Baranyb megyei Állami Építőipari Vállalat kivitelezési főmérnökétől, Bogner Ferenctől megtudtuk, hogy épp tegnap délelőtt tartottak a helyszínen egy megbeszélést, melynek a lényege a következő. Nekik a héten még vannak teendőik. Annak ellenére, hogy a hétvégén, szombaton és vasárnap Megkezdik a berendezkedést is dolgoztak, néhány kisebb munkával nem tudtak elkészülni. De ezek már az utolsó simítások, s egy-két nap alatt befejezik. Az óvodát, illetve bölcsődét képviselők viszont — a mielőbbi nyitás érdekében — beleegyeztek abba, hogy már a héten megkezdjék a költözködést. Jóllehet a vállalat egyelőre csak néhány helyiséget tud teljesen rendelkezésükre bocsátani, ezekbe berakhatják a berendezés egy részét. Mivel a két gyermekintézmény helyiségeinek kitakarítása, a teljes berendezés, jelek felfestése is időbe telik, egyelőre nem tudni napra pontosan, hogy mikor nyitnak. Az mindenképp az igyekezetei mutatja, hogy hajlandók az építőkkel párhuzamosan dolgozva rendezkedni. Mindenesetre a két hónappal ezelőtti ígéret — októberben elkészül az óvoda és bölcsőde — teljesül, s így az is biztos, hogy novemberben ide kerülnek azok a gyermekek, akiket ideiglenesen másutt helyeztek el. Tudomásunk szerint az óvodai létszám teljes, a bölcsődébe viszont még új jelentkezőket is fel tudnak venni. T. É. Középiskolások, itt „A Diák”! Sajtóújdonságról számolhatunk be, olyan lapról, amit a mai napon kezdenek el árusítani a megye harminckét középfokú oktatási intézményében, azaz gimnáziumban, szak. munkásképzőben, s mindenütt, ahol 14 és 18 év közötti diákok tanulnak. Az idei Diákév kapcsán igen sok ötlet, kívánság fölmerült a középiskolások részéről, s ezen kívánságok egyike volt az iskolaújságok melletti, az Uni- versitashoz hasonló, de középiskolásoknak szóló lap megjelenése. Ez a kívánság találkozott a KISZ Baranya megyei Bizottságának szándékával is, s így jött létre, s került most először ki a Pécsi Szikra Nyomdából „A Diák”, melynek felelős szerkesztője Tasnádi Péter, a KISZ Baranya megyei Bizottságának titkára, szerkesztője dr. Grünwald Géza, az Universitas felelős szerkesztője, szerzői pedig a középiskolás diákok. Tasnádi Péter, felelős szerkesztő: Az utóbbi évben egyfajta pezsgés indult meg a középiskolai életben, s ennek egyik következménye a diákok és a KiSZ Baranya megyei Bizottságának közös kezdeményezése, „A Diák”. Havonta háiomezer példányban jelenik meg, mától árusítják a középiskolákban, s a négyoldalas újság bármelyik diák által előfizethető lesz, a példónyszám növelésére van lehetőségünk. Most mindegyik példányhoz mellékelünk egy előfizető kártyát, de természetesen többen is befizethetnek rá. Első alkalommal a megye 32 középiskolája között az iskolák létszámának arányában osztottuk el a lapot, s majd meglátjuk, mekkoía lesz az érdeklődés. Megje enése a tanévhez igazodik, így évente nyolcszor vehetik kézbe a tizenévesek. Dr. Grünwald Géza, szerkesztő: Az újságot teljes egészében a diákok írják, ha van rá igény és érdeklődés, szeretnénk. ha a későbbi számokban egy-egy tanár is írna „A Diák”-ba. Az újság bármelyik középiskolás előtt nyitva, aki úgy érzi, van mondanivalója, s azt jól meg is tudja fogalmazni, akár az Universitas szerkesztőségébe, akár a megyei KiSZ-bizottságra elküldheti cikkét. Van egy szűk, húsz főből álló stábunk, olyan diákok, akikkel minden megjelenés előtt megbeszélést tartunk, mi legyen a lapban. D. Cs. Egy óra Weöres Sándorral Weöres Sándort egy órában bemutatni a közönségnek — teljességgel lehetetlen feladat. Részben persze azért is, mert aligha van a hazai nézők között, aki a költőt egy kicsit legalább ne ismerné, ha más műveit végképp nem is, közkincs- csé vált, országszerte dalolt néhány gyermekversét mindenképpen. Részben azért is, mert egy órában legfeljebb arra volna lehetőség, hogy hatalmas életművének nagyobb, egymástól sok tekintetben elütő tömbjei éppen csak említtes- senek. Szerencsére Czigány Györgyék meg sem kísérelték a „leltározást”, hanem kiemeltek Weöres Sándor pályájából egy korszakot, s a vele való beszélgetéseket, a filmrészleteket eköré építették. E korszak pedig Weöres Sándor életének közel tíz esztendeje volt, amelyet Pécsett töltött. Előbb a jogi karra iratkozott, aztán mégis bölcsészdoktorként fejezte be tanulmányait, élénk cáfolatként annak az akkoriban közkeletű pécsi mondásnak, miszerint aki már jogra iratkozott, s nem üti el a pécsi villamos, biztosan jogi doktor lesz. Itt jelent meg első verseskötete, Hideg van címmel, egy kis pécsi magánnyomda jóvoltából, amelynek fizetség fejében a költő apja egy hízott disznót küldött — miként ez az adalék a tévés beszélgetések során is elhangzott. Itt érték a fiatal költőt életre szóló hatások, hogy a sok közül csak Vár- konyi Nándorét és Fülep Lajosét említsük. S itt kapcsolódott be Weöres Sándor azután a Sorsunk szerkesztésébe — Vór- konyi Nándor hívta meg társ- szerkesztőnek —, hogy ha nem is hosszú időn át, de erre való képességét is bizonyítsa. Ennek az évtizednek első feléről — a harmincas évek közepéről — két egyetemi társ, Ta- tay Sándor és Takóts Gyula meséltek a kamera előtt. Az az időszak volt az igazi, mondta Tatay Sándor, amikor — folytatta Takáts Gyula. — Várkonyi Nándor „magánegyetemére” jártunk. E korszak hapnadik pályatárs-tanúja Csorba Győző volt — akit a tévéműsor sajnos irodalomtörénészek körében szólaltatott meg, s Nymodon megfosztotta a nézőt egy valóban „igazi", intenzív irodalmi élet talán teljesebb föjidézésétől. Természetes, hogy ehhez a korszakhoz hozzátartoznak az anekdoták is, általuk egy tudományosan leírható jelenség egyszerre hús-vér történelemmé válik. A Tatay Sándort kereső Weöres Sándor például éjnek idején Tatay nevét kiáltozva haladt végig a Mecsek utcában, minthogy a házszámot nem tudta. Bizarr és egyben eredményes módja annak, hogy megtaláljunk valakit, akinek a pontos címét elfelejtettük. S ez nemcsak a csökönyös és eredeti ifjú Weöres Sándorra jellemző, de arra az egész légkörre is, amely — mondjuk végre ki: — Pécs egyik nagy szellemi korszakát kísérte. A 70 éves Weöres Sándort köszöntő tévéműsor tehát mindenekelőtt a pécsi évtized köré épült. Méltatói, Szederkényi Ervin, Tüskés Tibor és Bata Imre is stílszerűen Weöres Sándor hajdani egyetlen — nem hosszú életű — munkahelyén, a mai Megyei Könyvtárban ültek Czigány György mikrofonja elé. Magát a költőt otthonában is, más helyszíneken is szólni hallottuk. Néhány csöngei, majd szombathelyi kép jelezte a pécsi évtizedet megelőző pályakezdést. A jelent, a kiteljesedett életművet nehezebb lett volna bemutatni. Talán igy volt a legszerencsésebb: a hetvenéves mester ma is dolgozik, folyamatosan alkot — ez mindennapos környezetéből is, válaszaiból is magótólértetődően sugárzott. H. E. Megszűnik egy bűzforrás
