Dunántúli Napló, 1983. szeptember (40. évfolyam, 241-270. szám)
1983-09-10 / 250. szám
Újabb lakásokkal épült be Lvov-Kertvárosban, az Egri Gyula út észak-keleti részén. Fotó: Erb János Elemzés a megújított lakásigénylésekről Négyezerrel kevesebb lakásigénylő Pécsett Feltételezések a csökkenés okairól Az igénylőkegyharmada egyedülálló „Valamint egy ki nem mondható édes érzés azon lényt, akit szeretünk, nemcsak szolgálni, hanem, érette szenvedni is; úgy felette nagy s tiszta öröm nemcsak fáradni a honért, hanem annak előmenetele végett érzékeny áldozatokat is tenni.” Széchenyi István. Június 30-án lejárt a lakás- igénylések megújításának a határideje. Pécsett a minap készült el az új igénylés-állomány statisztikai elemzése, ami több meglepetéssel is szolgált, elsősorban a megoszlást illetően. Azt ugyanis, hogy az igénylők száma csökkenni fog az új jogszabályok következményeként, szinté kezdettől fogva bizonyosra lehetett venni. Anyagi számvetés 1982. december 31-én Pécsett 10 309 lakásigénylőt tartottak nyilván, a számuk fél évvel később 6252-re csökkent. A kerekítve 4000-es „hiányból" 1900 a tanácsi bérlakások, 2800 a tanácsi értékesítéséi (szövetkezeti) lakások kategóriájában jelentkezik, ugyanakkor 700-zai emelkedett azoknak a száma, akik OTP és egyéb lakásellátási forma keretében várnak segítséget lakásgondjuk megoldásához. Figyelemre méltó felismerések vannak a számok mögött. A lakásigénylők látják, hogy évről évre csökken az állami erőből történő lakásépítés; tudják, hogy a szövetkezeti forma megszűnik; tudatában vannak annak, hegy a lakás egyre kevésbé nemzeti ajándék nálunk is — a saját erő mozgósítása elengedhetetlen a lakáshoz jutásban. Vizsgálták a ‘csökkenés okait, s az a nézet alakult ki, hogy elsőszámú tényező a nagyszámú lemondásban az, hogy a korábbinál lényegesen nagyobb anyagi áldozatot jelent a lakáshoz jutás, amit az is hangsúlyoz, hogy már az igénylés pillanatában letétbe kell helyezni meghatározott pénzösszegét. Ez a körülmény önmagában is anyagi számvetésre késztetett, így aztán — a feltételezés szerint — azok újították meg a lakásigénylésüket, akiknél valós probléma a lakásgond. Ha ezt elfogadjuk, akkor azt mondhatjuk, hogy a mai 6000-nyi pécsi lakásigény- lés-állomány olyan reális mennyiség, amivel a lakásépítés tervezésében számolni kell. Az ellenőrizhetetlen cserék felé? Figyelemre méltó a fordulat az igénylési jogcímek alakulásában. Eddig kétharmad-egy- hormad volt a lakás- és a csereigénylések között az arány, most viszont a cserekérelmek az összesnek az egy- hetedére olvadtak: 869 ilyen kérelem van. S a cserét kérőknek a fele Is személyi tulajdonú — OTP — lakás mellett döntött. Az e kategóriá6. HÉTVÉGE ban történt jelentős számszerű csökkenésnek lakásgazdálkodási kihatása lesz: kevesebb újraelosztható lakás kerül a szervezett cserék keretében a lakásgazdálkodó hatóság jogkörébe. S minthogy lakáscserék a jövőben is leszrtek, a lebonyolítás jó esetben az IN- KÖZ-nél történik, kevésbé jó esetben a felek között, ellenőrizhetetlen lelépési díjak mellett. Meggondolandó: miképpen érhető el, hogy a lakáscserék minél kevésbé csússzanak ki a legális keretek közül? A csökkenés okaiként egyébként két tényezőt emelhetünk ki: a korábbi csereigénylők nagy része nem vállalja a többszörös lakáshasználatbavételi díjkülönbözet fizetését, s a tanács a kevesebb épülő lakás mellett csak az igényjogosultság alsó határának a kielégítésére vállalkozik, az esetek többségében pedig nem várható a nagyobb szobaszámú lakáshoz jutás. Az 5383 „natúr" igénylő közül 4846-nak egyáltalán nincs lakása, a többi életveszélyes vagy egészségtelen lakásban lakik, s ilyen alapon várja o hatóságtól lakáshelyzetének a javulását. Többségben a kislakásra várók Talán a legmeglepőbb az az elemzés, ami a megújított la- kásigényjéseket család-összetétel szerint vizsgálta. Legnagyobb az egyedülállóak száma (2374 — december 31-én 1852), aztán a gyermektelen házaspároké (2016 __ 3877), majd o z . egygyermekes családoké (1316 — 2757) —. ezek azok az igénylők, akikkel — sarkosan fogalmazva — szinte álig állt szóba ' a lakásügyi hatóság, hiszen a tanács az elosztási - elvek meghatározásánál évek óta a 3 és több gyermekes családokat részesítette előnyben. Annak ellenére, hogy oz említett kategóriákban a legnagyobb a számszerű csökkenés (84Ő6-ról 5706-ra), változatlanul nagy az igénylők száma, s ez máris gondolkodásra késztet. De mielőtt erről szólnánk, hadd említsük meg, hogy drámaian csökkent a kétgyermekes — tehát az átlagos nagyságú — igénylő csalódok száma: 1581-ről ■ 286-ra! Ugyanakkor a 3 és több gyermekes családoké némileg — 222-ről 260-ra — növekedett. Ezek után térjünk vissza az 5706 igénylőhöz. 91 százalékos az arányuk, s ez hallatlanul nagy. Közöttük vannak azok 59-en, akik vállalnák a lakás- problémájuk megoldásáért az ún. nem-szociális bérlakással járó hatalmas anyagi áldozatot; azok 85-en — főleg fiatal házasok —, akik előtaka- rékossági szerződést kívánnak kötni, átmeneti elhelyezésre tartván igényt azért, hogy a tanács által garantált öt év elteltével végleges lakáshoz jussanak; és természetesen azok 75-en, akik jelenlegi lakásuk leadása ellenében a nyugdíjasházban várnak elhelyezést. Az említett 5706-ból 1678-an tanácsi bérlakást, 1625- en tanácsi értékesítésű lakást, 1977-en pedig OTP-lakást kér. nek. Az igénylők egy része (az összesből 2631) 35, év alatti fiatal, ők azok, akik kis lakásban indulhatnak, s fokozatosan nagyobb lakásra tarthatnak igényt, ahogy változik a család nagysága. A többség azonban — az egyedülállók, a gyermektelen házaspárok egy része sok esetben az egygyermekes házaspárok is — stabilnak mondható. Velük a jövőben nem lehet nem számol, ni, ez pedig a lakásépítési struktúra bizonyos megváltoztatását vonja maga után: visz- sza kell térni a kislakásokhoz, illetve fel kell gyorsítani a garzonház-építési programot. Enne|< kapcsán felmerülhet egy megfontolandó lehetőség. Új- mecsekalján a több mint negyedszázad előtti hőskorban épültek az ún. Csü-házak — szám szerint 6 — összesen 360 egyszoba-konyhás, mosdófülkés kislakásokkal, amelyek önmagukat kínálják garzon lakások, nak — ha megtalálják a módját az ott élő családok másutt történő elhelyezésének. Riasztó tanulmányok, elcsüggesztő eredményt hozó föl. mérések bizonyítják, hogy a hazaszeretet-nélküliség, mint jelenség létezik. Mégis az utóbbi időben mintha azt látnánk végre, hogy ez az érzés a leg. fiatalabbakban ismét egyre erősebb lesz. Kedvetlenül az érettségi előtt megkértem a pécsi Nagy Lajos Gimnázium IV. b osztályának tanulóit. írják le: mit jelent számukra a haza. Harmincketten adtak választ, s valamennyiből egyértelműen pozitív kapcsolódás derült ki. A lányoknál erősen dominál a hazához való kötődésben a család, a irokan, a barát. A fiúknál ez a motívum nem játszik akkora szerepet, vagy leg. alábbis nem írtak róla, ők elvonta bban közelítették meg a kérdést. A válaszokból az is ki. derült, hogy néhányon rendkívül ragaszkodnak szűkebb „hazájukhoz” Pécshez. Ez tehát azt jelenti, hogy a hazaszereteten kívül a fiatalok közt is él a lokálpatriotizmus. Ezt gondolták hazájukról 18 éves fiatalok 1983. májusában: „Számomra a haza bizton, ságot, a bizonyosságot jelenti azt, hogy valahova tartó, zom. Büszke vagyok arra, hogy magyar vagyok." „Először 1848 és Petőfi jut eszembe március 15-én. Amikor kitűzöm a kokárdát, az meglepően jó érzés. Tartó, zom valahova. Kihúzom magam akaratlanul is, ha egy- egy nemzetközi versenyen aranyérmet érünk el és meg. szólal a magyar Himnusz. Én például nem tudom megérteni azokat akik disszidálnak." „Úgy érzem, hogy kötődök hozzá, annyira, hogy nem cserélném lel egy másik or. szággal...” „Remélem, még sokáig béke lesz, és a haza mások számára, gyermekeimnek is a mindent jelenti majd." „Ez az ország, ahol lakom, ez jelenti a hazát. De nem szigorúan vett határok között, mert ehhez az országhoz hozzátartozik a múltja és törté- . nelme is:.. Az összetartozás érzése, a közös gond, a kultúra, amely összekapcsolja az embereket, ez az, ami kialakítja a hazát." Hadd szakítsuk meg itt egy pillanatra a gimnazisták vélekedését, hogy Illyés Gyulától idézhessünk „ .. .elkötelezett tartozásunk egy nép halálához, feltámadásához. Egy haza: nem csupán a föld a Kárpát-medence, ahol éltünk és élünk; a haza: létezésünk az időben. Az emberiség általunk megélt, reménytelenül boldog évszázadai, a magyarság története, amivel mi tettük gazdagabbá az embe. riség egyetemes történelmét. Magyar aki vállalja, megtartja életében, halálában a közös múltat, a hasonló gondot az egy hazát... Ki a magyar? — a kérdés azt rettenti, akit nem rettent börtönben, gondo. latban a homály.” Illyés Gyula: Ki a magyar? című 1982- ben megjelent a Gondolkodó magyarok sorozatban kötete. Igaz, nagy a különbség a két megfogalmazás között. De egyiket egy tizennyolc éves, némileg még romantikus szem. léletű fiatal írta a másikat egy olyan ember, akinek a tisztánlátás, a világos fogalmazás volt egyik legnagyobb erénye, s mögötte egy egész élet tapasztalata. De ha a gondolatokat összevetjük, megérezhe. tő: egyazon irányba tartanak. S most ismét a gimnazisták véleménye: „Igazán még nem gondolkoztam el ezen. Olyan fogalomnak tartom, mint a szabadság, melyet sokszor hal. lottam eddig is, de igazán nem tudom még most sem meghatározni, bár az elmúlt időben sok szó esett rgla az osztályban. Tudom mi az, s mégsem tudom". ,,A haza szülőföldem. Itt születtem, s épp ezért szeretem Magyarországot. Megmagyarázni nem tudom, hogy még miért szeretem, de például, ha felajánlanák, hogy életem végéig kint élhetnék Amerikában, nem tud. nám megtenni. Itt vannak a rokonaim, a barátaim, Szeretem a magyar nyelvet, embereket szokásokat, hagyományokat, városait, tájait. Talán ezért szeretem Magyar- országot. Ezt valójában elmondani nem lehet." „Haza ... egy ország jut eszembe... az, hogy külföldről hazatérve milyen jó érzés átlépni az országhatárt .. . Szerintem sokkal inkább meghatározó jellegűek az ilyen apró élmények, mintha órákat beszélnénk a ha. zaszeretet fontosságáról, hiszen az ilyen élmények ezzel vannak kapcsolatban." „ .. .én szeretem a hazámat. Minden hátrányával, fonákjával együtt csak itthon érzem jól magam. Sosem ér. zem -magam itthon egyedül." „Haza: az az ország, melyben születtem, melynek nyelvét beszélem, ahol tanulok, ahol dolgozni fogok, és pz a hely, ahol majd valószínű- leg eltemetnek. Másrészt egy kis ország Európa közepén, melynek múltja és jelene, va. lamint kultúrája egész életemet meghatározza." Babits Mihály: A magyar jellemről című művéből idézünk: „önmagunkról nem csodálattal s nem magyarázkodva kell elmélkedni — vallja Babits. — Ne szégyenkezzünk s ne büszkélkedjünk magyar voltunkban. Nem érdem. De minőség, amit. ezer év magyar történelme teremtett: eke szarvát szorongató paraszt, gondolkodó írástudó, csodákat remeklő kézműves, kardforgató vitéz, mindenféle hős, gazember, furfangos, gyáva, együgyű, góbé, nyíltszívű magyar. Mind, akik voltunk s vagyunk. Nem vagyunk halálra ítélt bujdosók. Ne akarjunk hataloméhes vándorok lenni. Ady mondta: fölolvaszt a világ kohója s elveszünk, mert elvesztettük magunkat: ha a nagy tülekedésben szellemmel, cselekedettel nem bizonyítjuk újra és újra, hogy magunk lábán megállni képes nemzet vagyunk. Ám ha az írástudók némelyike is arról ábrándozik: bújdosó magyar helyett lenne inkább német vándor, okkor nincs joqunk a megmaradáshoz. Akkor valósággá lesznek Ady kétségbeesett rémlátásai: tunya álmainkat jég verte, s még a Templomot sem építettük fel. Hogy épülő templomunk ne omoljon össze, ezért kell magunkba szállni. Nem elzárkózni, s nem feloldódni. Nem behódolni a nagyobbnak, erősebbnek, s nem kuckónkba vonulni meghatódva értékes csöppségünktől. Magyarnak lenni annyi: Európában építeni magyar templomot." És most ismét az érettség zők: ,A haza: ... nem mente minden pátosztól, még mo is valami nagyszerül hata masat fejez ki. Jóval szub jektivebb, mélyebb gondola tokát ébreszt, mint a „sima Magyarország szó. Benne van a magyarság történe me, a múlt, legyen dicsőse ges vagy dicstelen." ,,Elsősorban érzés, vala miféle történelmi tudat amely nem feltétlenül köt a adott határokhoz. Emberek eszmék történelme, ősein nagyszerű forradalmi érzése... Tartozunk egy terület hez, melynek hagyománya „szentek" annyiban, hog) a jelen a múltból csírázik.' ..Szerintem minden em bernek kötelessége, hogy ké pességei és tehetsége sze rint segítse hazáját, mindent megtegyen érte, még ha hazája sok visszássággal, elmarasztalható dolgokkal rendelkezik is .. . A haza ügyét kell minden más elé helyezni, bár manapság a legtöbben elfeledkeznek róla." „Büszke vagyok a magyar emberek nagy cselekedeteire, találmányaira, vagy például sporteredményeire." „Haza: otthon, olyan terület, amelynek lakóit ösz- szeköti a közös nyelv. Olyan fogalom, melybe beletartozik szinte minden, amit az ember élete folyamán átélt, akárcsak a barátok, az egész Magyarország, amelynek része vagyok. Bármilyen kis ország vagyunk is, büszkék lehetünk múltunkra vagy elődeinkre. S mi az ember célja a világon? Hazájáért élni, s arra büszkének lenni, vállalni a nép minden gondját, problémáját, s egy emberként érezni a közösség minden tagjával." Nem mentes a tizennyolc évesek véleménye sem a romantikától, sem a közhelyektől. De végigolvasva mind a harminckét dolgozatot, az a jóleső érzés tölti el az embert, hogy a mai tizenévesek ugyanazt, vagy hasonlót gondolnak, mint Illyés Gyula. „Az ember dolga a földön, hogy minél tökéletesebb, em- beriesebb ember legyen, minél értelmesebb, jobb és becsületesebb. Hogy minél szabadabb legyen anélkül, hogy embertársainak szabadsághoz való jogát megsértené. Ez a dolga a nemzeteknek is: az állandó tökéletesedés. Megőrizhetik, jó is, ha megőrzik egyéni sajátságaikat. Így nemes versenyben, egymást nem elfojtva, hanem ösztökélve közeledhetünk a célhoz, az emberiség nagy eszményének megvalósításához. Az első nemzet az lesz, amely először éri azt el. A nemzetek még messze vannak a tökéletesedéstől. A magyarnak is sok tennivalója van, hogy magát kifelé és befelé egyaránt ilyen eszményien szabadnak mondhassa. Történelmünk szomorú volt., rengeteg előre nem látott szerencsétlenség hátráltatta fejlődésünket... A magyar az, aki bátran szembenéz a nép bajaival: a nemzet fejlődésének akadályaival, aki a szabadságot ma is minden téren meg akarja valósítani. Aki a népnek műveltséget, egészséget, jólétet akar. Aki a földművesnek földet, a munkásnak méltó hasznot, mindenkinek emberi bánásmódot kíván, egyéni érdeke ellenére is. Aki egy nyomorult, éhező vagy jogfosztott láttán saját magát is sértve érzi, emberi, magyar mivoltában . . . Magyar énelőttem az aki nem bírja a .homályt, sem a börtönben, sem a gondolatban. Magyar az, aki az értelmet szereti, aki szenvedélyét csak akkor engedi szabadon, midőn a szó már nem használ az igazság elfojtására. Minden nép közösség. Jó magyar az, aki emberi, jó tagja a magyar közösségnek.” Dücső Csilla Hársfai István DOHÁNYGYÁR A Pécsi Dohánygyár felvételre keres alkatrész-felújításhoz: + géplakatosokat, é szerszámkészítőket, é hegesztőt. Több szakmával rendelkezők előnyben. JELENTKEZÉS:-----------PÉCSI-------------D OHÁNYGYÁR Pécs, Dohány u. 2—8. a HAZA
